 | ||||
 | ||||
 | ||||
 | ||||
 | ||||
 | ||||
 | ||||
 | ||||
 | ||||
 | ||||
 | ||||
 | ||||
 | ||||
 | ||||
 | ||||
 | ||||
 | ||||
| ||||
 |
   |
 | |
|
||
 ♣♣ ♣♣ ♣♣„Ez a nép ajkával tisztel engem, de a szíve távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek, ha emberi tudományt és parancsokat tanítanak” Jézus Genezáret földjén sok igazi és néha nagyon súlyos betegséget meggyógyított. Eme alkalommal is „mihelyt kiszálltak a bárkából, az emberek azonnal fölismerték őt, és körbefutva az egész környéken elkezdték a betegeket ágyastul összehordani oda, ahol hallották, hogy ott van”(Mk 6,54-56). Ő soha nem félt attól, hogy megérintik, gyógyítás közben néha ő is megérintette a beteg testrészt. Ő soha nem fertőződött meg, az Ő kezétől sem lett beteg senki. Nem is merték kikezdeni Őt a jelen lévő írástudók és farizeusok. Tanítványainak annál keményebben szemükre vetették, hogy mosatlan kézzel esznek. Ezzel kapcsolatban tartott nekik Jézus eligazítást. Mi is megpróbáljuk tisztázni a kérdést, hiszen manapság is keményen támadnak a ragályos betegségek,okosan kell viselkednünk, vigyáznunk kell magunkra és másokra is.Ha szennyes a kezem, nem nyúlok más bőréhez, sem olyan tárgyhoz, amit mások szoktak érinteni. A kórokozók gyorsan áttapadnak, betegséget okozhatnak, gyakran okoznak is. Mindenkinek vigyáznia kell, ne okozzon bajt, betegséget. A nemtörődömség és hanyagság is lehet bűnös. Az ötödik parancsot több formában is meg lehet sérteni.A szappan nélküli leöblítés önmagában nem sokat ér, hiszen a kórokozók igen erősek lehetnek. Ezért az apostolokat megszóló farizeusok hideg vizes lötyögetése kézre és edényre csak azért, mert ezt őseik így csinálták, senkinél sem bűn, ha elmarad. Viszont lehet szeretetszolgálat, ha ezt kérik és mi mosolyogva megtesszük. Ám azt mondani ilyesmire, ami bizonyosan emberi hagyomány, hogy az isteni parancs, az hazugság. Jézus sok vitát vállalt a farizeusokkal és írástudókkal, hogy az ősök hagyományait elhanyagolni azért, mert az közben isteni érvényű lett, az sem lesz ettől parancs. Még veszedelmesebb bűn, ha a szeretet parancsát játssza ki valaki. Ezt a példát az Úr mondta el: „Ha az ember azt mondja apjának vagy anyjának: korbán, azaz fogadalmi ajándék az, ami neked tőlem járna, azontúl már nem engeditek, hogy valamit tegyen apjáért vagy anyjáért, s így érvénytelenítitek Isten szavát a ti hagyományotok kedvéért, melyet csináltatok.”(7,11-13) Etikett: illemtan, viselkedéstan. Azért tartjuk meg, hogy másnak kellemetlen érzést ne okozzunk. Etika: természetes erkölcstan. Moralis: erkölcstan, amelynek alapját Isten parancsai jelentik. Ezt meg kel ismernünk és meg kell valósítanunk! ♣♣ ♣♣ ♣♣ „De mihelyt kiszálltak a bárkából, az emberek rögtön felismerték őt” Az első csodálatos kenyérszaporítás után az apostolokat Kafarnaumba küldte Jézus a csónakjukon, ő, pedig a csoda helyén maradt. Fölment a közeli hegyre imádkozni. Az emberek, akiknek nagyon megtetszett a pompás vendéglátás, szívesen visszaállították volna a mózesi időket a napi a mannahullással, az esti fürjsereggel, ezért gyorsan megbeszélték, hogy Jézust kikiáltják királlyá. Jézus ebből nem kért, elrejtőzött. Az emberek látták a tanítványokat csónakkal eltávozni. Aztán elpihent a sokaság. Jézus, pedig hajnal hasadtával rálépett a víztükörre, és nagy léptekkel sietett a hullámok miatt egy helyben veszteglő apostolok után. Ők kísértetnek vélték, amint megpillantották. Csak akkor ismerték fel, amikor szólt hozzájuk: „Bízzatok! Én vagyok, ne féljetek!” (6, 50)„Átkeltek a tavon és Genezáret földjére jutottak és kikötöttek. De mihelyt kiszálltak a bárkából, az emberek rögtön felismerték, és körbefutva az egész környéken, elkezdték a betegeket ágyastól városokba, az utcákra tették a betegeket, és kérték őt, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Mindazok, akik megérintették őt, meggyógyultak”.(53-56) Mi, kétezer évvel később élő, keresztény hitoktatásban részesült és keresztény hagyományokon felnőtt hívő emberek nagyon elcsodálkozunk mindezen. Nem azon, hogy az akkori emberek vitték hozzá a betegeiket, hiszen értjük, hogy a mindenkit meggyógyító Jézushoz oda, mert menni a pénztelen szegény. Azon már inkább elgondolkodunk, hogy bárhol megjelent, rögtön felismerték. Még jobban elmerengek azon, hogy mi, akik tudjuk, hogy azért rendelte el az Eukarisztiát, hogy a szentmisében jelenvalóvá tegyék Jézus keresztáldozatát, annak végtelen kegyelmeiben részesedhessünk, gyógyuljunk érintése, sőt hozzá kapcsolódásunk által a szentáldozásban. Ott van éjjel-nappal minden katolikus templom oltárszekrényében teljes hatalmával az élő Istenember és vár. Várja a munkába sietőt, a fáradt hazatérőt, a játszadozó gyereket, a görnyedt beteget. A feszült légkörben őrlődő házastársakat, akik egymás fejéhez vagdalják aggodalmaikat, sérelmeiket, netán az apróbb berendezési tárgyakat is. Várja, hogy legalább lélekben odagondoljanak hozzá, aki feszülten figyeli nagyon szeretett testvéreit, akik ott álltak oltára előtt szép szerelemmel csordultig telt szívvel, és várták áldását házasságukra, hogy a házasság szentségének sírig tartó erejével segítsen boldoggá lenni „holtomiglan, holtáiglan”. A sátán szőtte nyomor bugyraiból, ki segít kimenekülni, ha Ő nem? A modern kereszténység óriási szégyene, hogy állandó barátunk, orvosunk, jótevőnk elfeledten él közöttünk. Uram, add vissza népünk nagy hitét! ♣♣ ♣♣ ♣♣ „Átkeltek a tavon, és Genezáret földjére jutottak, és kikötöttek” Az Egyház a liturgiában folytatja az ötödik vasárnapi evangélium misztikus vonatkozásainak bemutatását. A történteket leírja, előadja az evangélista: Jézus csodálatosan szerette az akkori betegeket, de elbeszélése túlmutat időn, tájakon, embereken, és előre mutat a történelemjövendő századaira: ránk. Ugyanaz marad Jézus a mi számunkra is, mint volt földön jártában. Az előzményekben Márk evangélista elmondja, hogy az Úr öt kenyérrel és két halacskával jóllakat tízezer embert a pusztában, mert éhesek voltak, és nem lehetett a környéken ennivalót venni. Megsajnálta a tömeget. Ezzel megmutatta nekik isteni jóságát és hatalmát. Másnap hajnalban a vízen járt. Tanítványainak bámulatán túl jelezte nekünk: hatalma van elvenni teste tömegét és súlyát: Annyira szaporítja testét, amennyire szükség lesz, hogy az Eukarisztiában mindenki magához vehesse Őt magát a szentáldozásban, és ne kelljen kétségben maradnia a kutató értelemnek, hogy a pici ostyában az egész Jézust fogadta be szívébe az áldozó. Ugyanezt a célt szolgálja a ma olvasott történet is. Amikor Genezáret földjén kikötnek, kiszállnak, a ritkán lakott vidéken futótűzként terjed a híre: itt van a földükön a Názáreti Jézus! Vitték hozzá a betegeket, amerre csak járt-kelt. De Ő maga is felkereste a falvakat, tanyákat, meggyógyította betegeiket. Éltek is az alkalommal: „az utcákra tették a betegeket, és kérték őt, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Mindazok, akik megérintették őt, meggyógyultak”. (56) Jézus jóakarata határtalan, de ragaszkodott ahhoz, hogy vele érintkezzenek a gyógyulni vágyók. Vajon miért? Mert jelezni akarta nekünk is, hogy Ő élete igen, nagy ajándékát készíti elő arra az időre, amikor már látható alakban nem él a földön. A mindenkor élő, szenvedő, gyenge embereken akkor is saját testével akar segíteni, hiszen azzal örökre és elválaszthatatlanul össze van kötve isteni természete, és amint a megváltást isteni ereje a teste feláldozása révén vitte végbe, úgy adja a megváltás kegyelmeit is Testének titokzatos jelenlétével, amikor a szentáldozásban magunkhoz vesszük. Ott már nem tudja érzékelhetően kezét nyújtani a gyógyításhoz, ruhája sincs, amit látványosan megérinthetnénk, de a szent színek, amik rejtik Őt, érinthetők akár a nyelvünkkel, akár tenyerünkkel fogadjuk magunkhoz. Nos tehát jönnek a világ minden tájára Jézus tanítványai. Nekik parancsba adta az utolsóvacsorán, hogy „ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. (Lk 22, 19) Azt is parancsolta, hogy „menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek”. (Mk 16, 15) Bárhová érkeznek, sem őket nem ismerik, sem Jézust, akit hirdetnek. De elmondják az evangéliumot, hogy Jézus itt járt a földön, hozta az igazság és szeretet tanítását, árasztotta magából segítő kegyelmeit, szenvedett és meghalt értünk, aztán visszament az égbe. De titokzatosan itt maradt köztünk. Elrejtőzik a kenyér és bor színe alá, mert azt akarja, hogy ne csak megérintsük Őt, hanem a szívünkbe akar költözni. Ennyire szeret titeket is! Minden jót megad nektek is, ha hisztek benne. Most is nagyon sok a beteg testben és lélekben is. Nekünk, Jézus híveinek és barátainak kell többet fáradoznunk, hogy elhíreszteljük: a Názáreti Jézus most is itt van köztünk, keressétek Őt, és Ő meggyógyít benneteket, a sátánt pedig kiűzi határainkból. ♣♣ ♣♣ ♣♣ „Azután egybegyűjtötték Izrael valamennyi vénétSalamon királyhoz Jeruzsálembe" Dávid álma beteljesült. Fia, az ifjú Salamon király teljesítette édesapja kívánságát. Ő szerette volna felépíteni Isten tiszteletére az új, kőből készült templomot, de az Úr nem fogadta el tőle, mert uralkodása idején sokat kellett háborúznia, népe békéjét és szabadságát ezekkel a harcokkal kellett biztosítania. A háborúk természetesen vérontással járnak. Ezért mondta Isten Dávidnak: Te sok vért ontottál. Fiad és utódod a te jó voltodból mindettől megmenekül, majd ő megépíti nekem a templomot. Te az ötlettel, jó szándékkal és az anyagi előkészületekkel járulsz hozzá a nagy műhöz. Salamon király már elmélkedtünk róla, Istentől bölcsességet kért és kapott a Gibeon-hegyi óriási áldozatbemutatás után. Ez az erény nemcsak a peres ítéletek helyes meghozatalához volt jó és szükséges az ifjú királynak, hanem az építkezés tervezéséhez, a szakemberek kiválogatásához, a templom épületének gyönyörű, művészi kivitelezéséhez is. Ilyen nagyszerű választás volt Hírám rézműves felkutatása és alkalmazása. Ez a mester Tíruszban, tehát pogány vidéken lakott. Édesapja; tíruszi pogány volt, édesanyja azonban Neftali törzséből való izraelita asszony. A király hallott róla, kipróbálta tudását és jóindulatát, és megbízta az építéshez szükséges rézműves munkák elvégzésével. Nem is csalódott benne. Amikor elkészült a templom, az izraelita vallás legfontosabb kincsét, Isten szekrényét ünnepélyes keretek között akarták átvinni Dávid városából, a Dávid parancsára készített és a Sion hegyén felállított új szentsátorból Jeruzsálembe az új templomba. Ez a láda Mózes idejében, a szövetség megkötése után készült Isten parancsa szerint. „Készítsetek akácfából egy ládát: két és fél könyöknyi legyen a hossza, másfél könyöknyi a szélessége, és ugyancsak másfél könyöknyi a magassága. Ezt aztán vond be színarannyal belülről, kívülről, és helyezz rá körös-körül aranyszegélyt. Önts ezen kívül négy arany karikát, és illeszd a láda négy sarkára: két karika legyen az egyik oldalon és kettő a másikon. Azután készíts rudakat akácfából, vond be azokat arannyal, és dugd be azokat a láda oldalán lévő karikákba, hogy hordozni lehessen velük a ládát, ezek legyenek mindig a karfikákban, sohase húzzák ki onnan azokat. Ebbe a ládába tedd majd azt a bizonyságot, amelyet adni fogok neked. Azután készítsd el színaranyból az engesztelőhelyet! Két és fél könyöknyi legyen a hossza, másfél könyöknyi a szélessége. Készíts két kerubot vert aranyból az engesztelőhely két szélére. Az egyik kerub az egyik oldalon legyen, a másik a másikon, úgyhogy az engesztelőhely mindkét oldalát befedjék, erjesszék ki szárnyukat, és borítsák be az engesztelőhelyet Egymással szemben legyenek, és arcukkal az engesztelőhely felé forduljanak. Ezzel aztán fedd be a ládát, tedd bele a bizonyságot, amelyet majd adok neked. Onnan és az engesztelőhelyről fogok találkozni veled, és beszélni hozzád". (Kiv 25,10-22) Ezt a nagy kincset kellett most az új templomba átvinni, hogy Isten dicsősége általa vonuljon be új lakóhelyére. ♣♣ ♣♣ ♣♣ |
|
|
|
||
|
||
|
||