 | ||||
 | ||||
 | ||||
 | ||||
 | ||||
 | ||||
 | ||||
 | ||||
 | ||||
 | ||||
 | ||||
 | ||||
 | ||||
| ||||
 |
 |
||
 ♣♣ ♣♣ ♣♣ PAX ET BONUM! Kedves Testvérek! „Istenem, megteszem a te akaratodat” Nap, mint nap prédikálok a pesti ferences templomban, hirdetem Urunk szavait, tanítását az Ő nagyobb dicsőségére Híveimet szeretettel vezetem az Úr ösvényén, hogy minél jobban megértsék az előhírnök Keresztelő János szavait:„Egyengessétek az Úr útjait!”„Keressétek az Urat, míg megtalálható!”(Iz 40,1-11) Életemben, hivatásomban fontos, meghatározó szerepe van Urunk Jézus édesanyjának, a Magyarok Nagyasszonyának. Most harmadik kiadásban megjelenő könyvemet ajánlom szíves szeretettel figyelmetekbe: Magyarok Nagyasszonya címmel. Szeretném, ha mindenki számára világossá válna: Az Úr maga ad nektek jelet (Iz 7,10-14) Boldog vagy, mert hittél (Lk1,39-45) Egész papi életemben megtapasztaltam annak az igazságát, hogy a járható út: Máriával Jézushoz. Könyvem aktualitását az a szomorú esemény is időszerűvé teszi, hogy felütötte fejét egy sajnálatos téveszme a magyarság hitvilágával kapcsolatban. Anyaszentegyházunk kristálytiszta tanításától senki és semmi nem szakíthatja el az igaz katolikus hitet valló magyarságot. Aki evvel próbálkozik, nem ismeri őseink hitét, hitvilágát. Ezen testvéreknek is szeretném segítő tanításomat nyújtani e könyvemmel, amelyben részletesen foglalkozom e kérdésekkel is. Imádságos lelkülettel vegyétek, fogadjátok magatokba az Igét, megtestesült Urunk szavait, kövessétek Máriát, a szeplőtelent, virrasszatok és imádkozzatok, hogy az Úr, amikor eljön, így találjon benneteket. ♣♣ ♣♣ ♣♣ „Melyik ember képes felismerni Isten akaratát?” Nehéz bölcsnek lenni mind az egyéneknek, mind a társadalomnak, amikor sorskérdésekben kell dönteni. Bölcsnek ugyanis csak az nevezhető, aki mindent a cél érdekében tud látni és alkalmazni. Vegyük sorra az ószövetségi bölcs megfontolásait! Tanuljunk tőle!Mind az egyének, mind a világegyetem tervét a teremtő Isten gondolta ki, ő határozta meg működésüket és a céljukat. Az ember célja a földi életben a katolikus katekizmus szerint: „Azért vagyunk a világon, hogy Istent megismerjük, szeressük, ezáltal üdvözüljünk, vagyis a mennyországba jussunk”. Lényegében tehát ezt kívánja az Úr. Ennek megvalósításában kell egész életünkben fáradoznunk.„A halandók gondolatai bizonytalanok és terveink ingatagok. Mert a romlandó test gátolja a lelket, és a földi sátor ránehezedik a sokat tűnődő elmére” (14-15) A lélek tehát tudja vagy érzi, hogy a földi élet után vár ránk egy tökéletes boldogságot nyújtó örökélet, ezt itt a földön kell kiérdemelnünk. A kinyilatkoztatás ezt a szívünkbe írt vágyat megerősíti, megadja az alkalmazható eszközöket is: az ember elméje elsődlegesen arra való, hogy sokat tűnődjön, vagyis kutassa létének végcélját, ismerje fel, hogy a földön is csak akkor érzi magát igazán boldognak, ha jót tesz valakivel. A kinyilatkoztatásból megtanulja, hogy a tökéletes, örök boldogságot ugyanígy éri majd el, ha itt a földi életben mindig önzetlen szívvel szeret, vagyis csak mások boldogításán fáradozik. Önző ember boldog nem lehet. A testünk a földből vétetett, igyekszik ösztönösen minden földi jót magának biztosítani. Ez a szemlélet mint egy sátor borul föléje, és akadályozza a fölfelé nézést, vagyis a túlvilág keresését és szolgálatát. Pedig a bölcselkedő görögök már az ember-fogalmat is így határozták meg: anthróposz = fölfelé néző, szemben a földet leső, ennivalót kereső értelem nélküli állatokkal. „Csak nagy nehezen derítjük ki, ami a földön van, és üggyel-bajjal értjük meg, ami kézenfekvő”. (16) Milyen sokáig kell az embernek iskolába járnia, hogy a természet titkait, összefüggéseit, rendszerét megértse, megtanulja. A kissé elvontabb matematikával sokan kínnal bajlódnak. A még elvontabb bölcseletet pedig kevesen kedvelik. Ezért írja a bölcs tanító: „Hát akkor az égi dolgokat ki tudná kifürkészni?” (16) Abba a másik világba csak belesejt az emberi értelem, amikor a földi dolgokat vizsgálja, de biztosat nem állíthat róluk. A látomásokat élvező próféták is nehezen értik, még körülményesebben értetik meg másokkal a túlvilág titkait, pedig ezek már meglévő tények.„Ki ismerte föl valaha is akaratodat, ha te nem adtál neki bölcsességet, és nem küldted el neki szent lelkedet?” (17) „Isten akarata a mi megszentelődésünk” (1Tessz 4,3), vagyis, hogy olyanok legyünk, mint Ő. Ez az isteni akarat még nem teljesült be, csak a jövőt tudó Isten ismeri. Napról-napra imádkozva kell kérnünk, mutassa meg mit kell tennünk, hogyan kell alkalmazkodnunk akaratához. Jézus elküldte a Szentlelket, aki a bérmálás szentségében részesültek lelkében lakik, rajta keresztül megismerhetjük az isteni igazságot, és a szeretet megvalósításának isteni módját. Így alakíthatjuk magunkat egyre jobban Isten akarata szerinti emberré. ♣♣ ♣♣ ♣♣ Ha testvéred vétkezik ellened, menj és figyelmeztesd!” A szentírási szöveg segítségével arra akar figyelmeztetni Egyházunk, hogy felelősséggel tartozunk egymásért. Különösen vonatkozik ez a felelősség a római katolikus papokra, akik folyamatosan hirdetik Isten kinyilatkoztatását, a gyóntatószékben kiszolgáltatják a bűnbocsánat kegyelmét. Nekik az Egyház minden tagja testvér, mindenkiért felelősséggel tartoznak. Ezekiel próféta írja: „Emberfia, őrnek állítottalak Izrael háza mellé, hogy halld számból szavaimat és közvetítsd üzeneteimet. Ha azt mondom az istentelennek: Istentelennek, meg kell halnod, és te nem teszel semmit, hogy az istentelent visszatérítsd útjáról, az istentelen meghal ugyan vétke miatt, de vétkét tőled kérem számon”. (Ez 33,7-8) Óriási tehát a felelősség rajtunk! Meg kell mondanunk, mi az akarata a mindenség Urának, aki az istentelennek is Ura, hiába tiltakozik ellene a szerencsétlen istentagadó. Ha nem vállalnánk ezt a küldetést, minket is sújtana Isten ítélete. Mutatja ezt a folytatás is: „Ha ellenben meginted az istentelent, hogy hagyjon fel életmódjával és térjen meg, de nem tér le útjáról, meghal ugyan gonoszsága miatt, de te megmented életedet”. (9) Itt nem pilátusi kézmosás következik, hanem a felelősség alól mentesülünk. Ennek a figyelmeztetésnek az evangélium szerint vannak fokozatai. „Ha testvéred vétkezik ellened, menj és figyelmeztesd őt négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyerted testvéredet”. (Mt 18,15) Ez történhet gyónáson belül és kívül is. „Ha azonban nem hallgat rád, vigyél magaddal egy vagy két társat, hogy kettőnek a tanúbizonysága vagy háromé tanúsítsa a dolgot.” (16) Ez csak gyónáson kívül történhet. Ha rájuk sem hallgat, mondd meg a hívek közösségének. Ha a hívek közösségére sem hallgat, vedd úgy, mintha pogány volna vagy vámos”. (17) Ezzel nem azt állítja Jézus, hogy a keresztény elveszítheti a keresztség tényét, hiszen a keresztség szentsége eltörölhetetlen jelet hagy az ember lelkén, hanem vedd olybá, mintha nem is lenne keresztény. Felmerülhet a kérdés, vajon csak egyének privát dolgai tartoztak régen a prófétákra, ma pedig a papokra? A közösség dolgában is felelősség van rajtunk. Jézus példája igazít el bennünket. Amikor az Úr a zsidó vezetőket kárpálja, így szól. „Súlyos és elviselhetetlen terheket kötöznek össze és raknak az emberek vállára, de ők maguk egy ujjukkal sem mozdítják meg azokat”. (Mt 23,4) Amikor ünnepélyesen bevonult Jeruzsálembe és a tömeg ujjongva_hozsannázottja tömegből néhány farizeus azt mondta neki: Mester, figyelmeztesd tanítványaidat! Ő azonban azt mondta nekik: Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani”. (Lk 19,39-40) Pilátusnak pedig így szólt:„Annak, aki engem a kezedbe adott, nagyobb a bűne”(Jn 19,11) ♣♣ ♣♣ ♣♣ Az eucharisztikus Jézus, mint a leghatékonyabb orvosság Krisztus Urunk a keresztfán megsemmisítette a bűn hatalmát, legyőzte a sátánt és földi csatlósait. Mindezt úgy, hogy irgalma és szeretete útján kínált megtérést: aki élt ezzel a lehetőséggel, mint a jobb lator, annak a pokol helyett a mennyországba vitt az útja. „Amikor elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem Jézus Krisztus által”. (Róm5,20) Ha valaha, most újra elhatalmasodott a bűn. Az egész világ az istentelenség, az önzés, a gonoszság kezében van. Jézus halála óta ennek nem szabadna így lenni. Jézus folyamatosan árasztani akarja kereszthalála kegyelmeit. Ezért halála előtti este megmutatta tanítványainak, hogy a bekövetkező halála érdemeit minden kor minden emberének állandóan adni akarja. Külön átváltoztatta a kenyeret és a bort, hogy érzékeltesse: másnap úgy ölik meg, hogy utolsó cseppig kiontják vérét. Majd hozzáfűzte: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” (Lk 22,19) Megadta minden idők minden emberének a bűn elleni harc folyamatos erőforrását, a kegyelem győzelmének lehetőségét. Sajnálatos tény, hogy az eucharisztikus áldozat idővel háttérbe szorult. Elfeledték értelmét, a sátán ügyesen átprogramozta sokak gondolkodását, elhitette, hogy nincs szükség a szentmisére, elég, ha szépen olvasunk Jézus szenvedéséről és haláláról, prédikálunk és elmélkedünk róla. Nem csengett elég erővel fülünkben a krisztusi parancs: „Ezt cselekedjétek” Nem szenteltek papokat, nem adták át az átváltoztató hatalmat, papok helyett lelkészek vezették a gyülekezeteket. Hogyan áradjon túl a kegyelem a mai bűnök fölött? Sajnálatos, hogy a katolikus Egyházban óriási hiány tapasztalható: kevés a pap, de vagyunk, szolgálunk, misézünk, teljesítjük Jézus parancsát. Híveink túlnyomó része viszont nem vesz részt a szentmiséken még vasárnapokon sem. Szomorú statisztikai adat: hazánkban a magát katolikusnak vallók 10-15 százaléka jár rendszeresen szentmisére. Megroggyant a hitünk, ez a mulasztások oka! Sokat panaszkodunk, hogy túlárad a bűn. Hiába van törvény, rendőrség, bíróság, nem tudnak úrrá lenni a bajon. Ki tudna segíteni? Mi katolikusok. Ha minden katolikus hívő ott szorongana a templomban, hittel hallgatná a Szentírás és szentbeszéd tanítását, okosodna és hangolódnék a bűnbánatra, sokat érne. Az átváltoztatás ideje elérkezik. Mély csend övezi a nagy pillanatot: Jézus szól a miséző pap nyelvével: „Vegyétek és egyetek ebből mindnyájan, mert ez az én testem, mely értetek adatik” – „Vegyétek és igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem kelyhe, az új és örök szövetségé, mely értetek és mindenkiért kiontatok a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre! ”Megtörtént Jézus akarata szerint keresztáldozatának jelenvalóvá tétele. A nekünk szánt kegyelem árad bőségesen. Túlárad krisztusi módon minden bűnön, bajon. Orvosol mindent. Ha van, aki kéri és elfogadja hittel, mint a Fia áldozatát helyesen értékelő és elfogadó Szűzanya, vagy legalább, mint a bűneire ráébredő, a Jézusból áradó kegyelmet jól felfogó jobb lator. Mert a kegyelem mindig túlárad minden bűnön, gonoszságon ma is, de, hogy részesedhessünk, belőle tudatosan kérni kell. Milyen nagyhatalommá válik ilyenkor az igaz hívő! Kérheti a kegyelmet barátra és bűnösre egyaránt. Gondoljuk meg ezt az üzenetet és próbáljunk ennek megfelelően részt venni a szentmisén minél gyakrabban, de legalább vasárnapokon. „Ezt cselekedjétek!” ♣♣ ♣♣ ♣♣ A Szeplőtelen Fogantatás dogmájának története Mit jelent az, hogy Mária Isten által „kegyelemmel teljes”? Mária a megváltásban részesült fogantatásától kezdve. Ezt vallja meg a IX. Piusz által 1854-ben kihirdetett Szeplőtelen Fogantatásának dogmája. A mindenható Isten sajátos kegyelme és védelme folytán, az emberiség Megváltójának, Jézus Krisztusnak érdemei erejében, sértetlenül megóvta az eredeti bűn szennyétől.” Ez a „teljességgel egyedülálló szentség”, amelyet „fogantatásának első pillanatától kezdve birtokolt”, teljességgel Krisztustól származik. „Ő a megváltásban fenségesebb módon részesedett Fiának érdemeiért.” Minden teremtett személynél jobban „megáldotta őt az Atya Krisztusban minden lelki áldással a mennyben” (Ef 1,3). Máriát az Isten „szeretetében Krisztusban választotta ki a világ teremtése előtt, hogy szent és feddhetetlen legyen előtte a szeretetben”. IX. Piusz pápa 1848. júniusában kibocsátotta az Ubi primum kezdetű körlevelet, amely Szűz Mária tiszteletének fontosságát hangsúlyozva tudakolta a püspökök és teológiai fakultások véleményét a Szeplőtelen Fogantatás dogmakénti kimondása kapcsán. A pápa, miután megismerte a világ püspökeinek a véleményét, teológusaival megtárgyalta a kihirdetendő dogma szövegét. A világegyház püspökeit Rómába hívta. A bíborosi testület 1854 novemberében négyszer ülésezett, majd a pápa jelenlétében titkos konzisztóriumot tartottak. A pápa ismertette a dogma szövegét, előtörténetét, és a bíborosok véleményét kérte a kihirdetéshez. Mivel a válasz kedvező volt,a kihirdetés dátumának december 8-át jelölte meg. A Szent Péter-bazilikában a Veni Creator himnusz éneklése után a pápa felolvasta az Ineffabilis Deus kezdetű bullát és kihirdette a kötelező erejű megerősítés. A Te Deum himnusz éneklése után a pápa megáldotta az aranyból készített koronát és a IV. Sixtus kápolnájában álló Szűz Mária-szobrot megkoronázta. A dogma szövege: a kimondhatatlan Isten (..) kezdettől fogva és a századok előtt egyszülött Fiának anyát választott és rendelt, hogy a Fiú testet öltve az idők boldog teljességében tőle megszülessék. Ezt az anyát az összes teremtményekhez képest annyira megajándékozta a szeretetével, hogy egyedül benne lelte a saját akaratához legközelebb álló tetszését. Ezért messze megelőzve az összes Angyali Szellemeket és az összes szenteket, oly csodálatosan elhalmozta Őt minden égi kegyajándék bőségével istenségének kincsesházából, hogy ő maga a bűn minden szennyétől mindig teljesen mentesen és egészen szépen és tökéletesen az ártatlanság és a szentség teljességének azt a példáját adja, amelynél nagyobb az Isten alatti világban nem képzelhető, és el sem lehet gondolni, hogy Istenen kívül bárki elnyerhesse. Így tehát mindenképpen illő volt, hogy ő mindig a legtökéletesebb szentség díszeivel fölékesítve tündököljön, és teljesen mentes lévén még az áteredő bűn szennyétől is, az őskígyón a legnagyszerűbb győzelmet arassa, ő, az oly tiszteletreméltó anya. Az Atyaisten úgy rendelkezett, hogy egyszülött Fiát - akit úgy szeretett szívből, mint önmagát, hiszen önmagával egyenlőnek nemzette - úgy adja oda anyjának, hogy természet szerint az Atyaistennek és Szűznek egy és ugyanazon közös Fia legyen. Maga a Fiú választotta őt, hogy valóságosan a maga anyjává tegye, és akitől a Szentlélek azt akarta és alkalmazta ki, hogy tőle, az anyától fogantassák és szülessék meg, akiből ő származik. A Szent és Oszthatatlan Háromság tiszteletére a Szűz Istenanya dicsőségére és ékességére, a katolikus hit fölmagasztalására és a keresztény vallás növelésére, Urunk Jézus Krisztusnak, Szent Péter és Pál apostoloknak tekintélyével és a sajátunkkal kijelentjük, kihirdetjük és meghatározzuk, hogy az a tan, amely azt tartja, hogy a Boldogságos Szűz Mária fogantatásának első pillanatában, a mindenható Isten egyedülálló kegyelméből és kiváltságából, az emberi nem Üdvözítőjének, Jézus Krisztusnak érdemeire való tekintettel, az áteredő bűnnek minden szennyétől eleve megőrizve mentes volt: Istentől való kinyilatkoztatás, és ezért erősen és állhatatosan kell hinnie minden hívőnek. (Heinrich Denzinger--Peter Hönermann: Hitvallások és az egyház tanítóhivatalának megnyilatkozásai. Budapest, 2004. 554 - 555.) ♣♣ ♣♣ ♣♣ Szeplőtelen fogantatás Gyönyörűen indult az emberi nem élete. Ádám pompás, friss testet kapott, hozzá igen értelmes és komoly akaratú lelket. Birtokba vette a paradicsomkertet. Ura lett a növény és állatvilágnak is. Egyedüllétének nyomasztó érzetén a végtelen Jóság gyorsan segített: Isten megteremtette az ő testéből vett élő anyagból Évát. Legyen segítőtársa és öröme. Boldogok voltak. Megtudták Istentől, hogy a mennyország is örökrészük, halál nélkül viszi fel oda az Úr mindkettőjüket és majd utódaikat is. Társai lesznek a boldogságban az angyaloknak, sőt már társaik a megszentelő kegyel Az angyalok társai lettek a próbatételben is: tudnak-engedelmeskedni Istennek? Sajnos mindketten, s velük összes utóduk is elbuktak. Bánatuk láttán az Úr felragyogtatja a nagy örömöt. Éva egy későbbi lánya megszüli a Megváltót, aki sokadik unokájuk lesz. A Megváltó személy szerint Isten, az Ő emberi lelke részesül az istengyermeki méltóság ajándékában, rajta-, általa- halálos sebet kap a kísértő sátán. A győzelemben az édesanyja társa lesz. A lelkét úgy tervezi Isten, hogy a megszentelő kegyelem díszítse. Mária nem a kegyelem híján, nem az eredendő bűnben fogan, mint a többi ember. Csodálatos, gyönyörű ajándék. Most új évezredet nyitott nekünk a Gondviselés. Kétezer éve beteljesült az ősszülőknek adott örömhír. Bár a sátán még mindig nagyhatalom, de az Asszony és Fia már elvette tőle az uralkodói jogot. Sebe gyógyíthatatlan. Ma ennek a nagy örömnek, Mária Szeplőtelen Fogantatásának boldog ünnepe van. Ma az egész katolikus Anyaszentegyház Gábor főangyal köszöntésétől hangos.„Üdvözlégy, Kegyelemmel teljes!” Ez a diadalmas hit boldog kifejezése. ♣♣ ♣♣ ♣♣ Szeplőtelen fogantatás „Mária zavarba jött és gondolkodóba esett, hogy miféle köszöntés ez?” Szeplőtelen fogantatás. Mit jelent ez a fogalom: Szeplőtelen Fogantatás? Egyházunk pontos tanítása: Mária fogantatása pillanatában úgy kapta lelkét a Teremtő Istentől, hogy azt a megszentelő kegyelem. díszítette Minden más esetben ezt a kegyelmet Isten nem teremti hozzá a magzat lelkéhez. Ezt a hiányosságot nevezzük áteredő bűnnek, bűn-szeplőnek. Ettől mentesül tehát fogantatásakor a Boldogságos Szűz Mária.Minden fogantatást a szülőknek köszönhetünk. Ők azonban sem a fogantatás pillanatát nem ismerik, sem azt nem tudják, hogy a saját testükből milyen örökséget visznek át az ismeretlen gének magzatuk testébe. Isten rendezi ezt, Ő felügyeli az ősök vérvonalát Ádámtól-Évától kezdve az új kis élőig, akinek egyéni életet, teljesítendő feladatsort tervezett. Az így létrejött emberi testhez Isten teremti semmiből a lelket. Pontosan olyat, amelyik az adott testhez való, bele értelmet és akaratot a célnak megfelelően. Aztán megteremti az új személyt, neki ajándékozza a természetet, és indulhat a fejlődés titkos útján. De a kijelölt tervnek megfelelően Isten hozzá rendel még természetfeletti kiegészítő erőket, kegyelmeket is, hiszen az ember végcélja természetfeletti, az örök élet. Máriánál Isten mindezt ugyanígy rendezte. Az Ő életcélja azonban egészen különleges: Őt a világba készülő Fiúisten édesanyjának rendelte az Úr. Ezért különleges gonddal válogatott számára ősöket: Ádám-Éva, Ábrahám-Sára, Jákob-Lia, Júda-Támár, Dávid-Betszabé, Joachim-Anna. Eme testi vonalhoz járult a gondos lélek-teremtés: gyökerében benne volt az Istennek szenteltség szűzi elgondolása, de a legszentebb anyaság is. Értelme és akarata ennek megfelelően rendkívüli képességekkel megáldott. Személye felülmúlt minden emberi személyt. A kegyelmeket pedig így fogalmazza meg Gábor főangyal a megváltás kezdetének bejelentésekor: Kegyelemmel teljes. Ebben benne van a Szeplőtelen Fogantatás teljesen egyedi adománya, a minden bűntől való abszolút mentessége, örökös szüzessége, testben történő mennybevétele, és királynői méltósága, valamint a krisztusi kegyelmek szétosztása is. Mindehhez csatlakozik a legmélyebb alázat: nem téveszti meg a kegyelmek és kiváltságok sokasága. Az angyalnak adott válasza felülmúlhatatlan: „Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint”.(Lk1,38) Hasonlóan nyilatkozik a történelem nagy szereplőinek gondolatait csodás versbe gyűjtő énekében is: „Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong Megváltó Istenemben, mert tekintetre méltatta szolgálója alázatosságát”. (46-48)Méltán ünnepeljük Őt, aki Istenanya lett és a világmindenség Királynője, Jézus minden hívének Édesanyja, a kegyelmek szétosztója, nekünk, magyaroknak pedig Nagyasszonyunk. ♣♣ ♣♣ ♣♣ Az imádás megnyilvánulásai. Amikor az értelmes teremtmény átéli Isten végtelen nagyságát és vele szemben a saját parányi létét látja, két féle magatartás uralkodhat el rajta: valami rettenetes félelem (istenfélelem) vagy a végtelen nagy, csodás fenség iránti rajongó szeretet. Ezeknek az érzéseknek a testből és lélekből álló ember földre borulással és csókkal adhat megfelelően kifejezést.A leborulás önkéntes vagy kényszerű mozdulat. Ez utóbbi akkor jön létre, amikor egy győztes gőggel eltelve megparancsolja a legyőzöttnek, hogy vereségét lába elé omolva ismerje el. Isten a bűnei miatt porig alázza a zsidó népet:„Íme, kiveszem kezedből a kábító kelyhet, haragom serlegét; nem iszod azt többé. Megalázóid kezébe teszem, akik azt mondták neked: Hajolj meg, hadd menjek át rajtad! S olyanná tetted hátadat, mint a föld, s mint az utca a járókelőknek”. (Iz 51,22-23)Ha a legyőzött fél, akkor önként borul le ellenfele előtt, és úgy kéri, kegyelmezzen meg neki: „Erre ismét elküldött egy harmadik ötvenes hadnagyot, ötven emberével együtt. Amikor az odaért, térdet hajtott Illés előtt, könyörgött neki és azt mondta: Isten embere, gondolj életemre és velem lévő szolgáid életére. Íme, tűz szállt le az égből, és megemésztgette az első két ötvenes hadnagyot és azt az ötven-ötven embert, aki velük volt; most azonban kérlek, irgalmazz életemnek!”. (2Kir 1,13-14)Az asszír domborművek rendszeresen úgy ábrázolják királyukat, hogy alattvalói előtte térdepelnek, fejüket pedig a földig lehajtják. Dávid király is alázatosan meghajol Jahve előtt, és úgy adja át népével együtt a templomépítésre szánt ajándékait: „Tiéd, Uram, a fenség, a hatalom, a dicsőség és a győzelem: tiéd a dicséret, mert minden, ami az égben s a földön van,a tiéd. Tiéd, Uram a királyság és te vagy valamennyi fejedelem felett”. (1Krón 29,11) Istent megilleti minden nép imádása: „Király az Úr! Reszkessenek a népek, a kerubok felett trónol, rettegjen a föld! Nagy az Úr a Sionon, fölséges minden nép fölött. Magasztalják nagy és félelmetes nevedet, mert szentséges. A nagy király az igazságot szereti, te rendeltél egyenességet, te szereztél Jákobban törvényt és igazságot. Magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket, boruljatok le lábának zsámolya előtt!”(Zsolt 99,1-5) „Boruljatok le szent pompával az Úr előtt, rettegjen előtte az egész föld!” (96,9) A csók a szeretet, a bensőséges együttlét jelével egészíti ki a leborulás néha kemény jelét. A szeretet tehát árnyalja a hódolat gesztusát. Amikor Jetró felkereste vejét, Mózest a zsidók táborában, így üzent be neki: „Én, Jetró, az apósod jövök hozzád, feleségeddel és két fiaddal. Erre ő kiment apósa elé, meghajtotta magát, megcsókolta, és békességes szavakkal köszöntötték egymást. Hasonlóan cselekedett Sámuel próféta, amikor Sault királlyá kente: „Vette Sámuel az olajos korsót, s ráöntötte Saul fejére, majd megcsókolta”.(1Sám10,1) A pogányok bálványaikat nem közvetlenül érintették ajkukkal, hanem kezüket csókolták meg és azzal közvetítették a tisztelet jelét. Erről szól a Biblia, amikor Isten a Sínai hegyen utolsó parancsait sorolja Illés prófétának: „Csak hétezer embert hagyok meg Izraelben, azokat, akiknek térde nem hajolt meg Baál előtt, és akiknek ajka nem hódolt neki kézcsókkal”. (1Kir 19,18) Ők nem Baál kezét csókolták (kézcsók), hanem a sajátjukat, és ezt továbbították a bálványra. Az imádás latin kifejezése: adoratio.Adorare: szájhoz tenni. Jób is erre utal: „Néztem-e a napot, amint ragyogott, s a holdat, amint szépen úszott? És közben engedett-e szívem titokban a csábításnak, és csókra emeltem-e kezemet a számhoz? Igen nagy gonoszság lett volna ez is. Tagadása a fölséges Istennek!” Jób 31,26-28) A csillagimádók így jelezték vágyukat, hogy érintsék imádattal az égitesteket. ♣♣ ♣♣ ♣♣ |
|
|
|
||
|
||
|
||