 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
||
| ♣♣ ♣♣ ♣♣ Adventi vasárnapi szentmisék ♣♣ ♣♣ ♣♣ ♣♣ ♣♣ ♣♣ ♣♣ ♣♣ ♣♣ ♣♣ ♣♣ ♣♣ ♣♣ ♣♣ ♣♣ ♣♣ ♣♣ ♣♣ ♣♣ ♣♣ ♣♣ ♣♣ ♣♣ ♣♣ PAX ET BONUM Kedves Testvérek! Bánk atyával Szerdahelyi Csongor a Ferences Sajtóközpont igazgatója készített riportot,amely az aláhúzott címre kattintva itt olvasható: http://www.magyarkurir.hu/hirek/kesztyuszabasz-volt-mikor-papkent-nem-mukoedhetett ♣♣ ♣♣ ♣♣ PAX ET BONUM Kedves Testvérek! Bánk atya gyémántmiséje alkalmából a Bonum TV riportere Frigyesy Ágnes interjút készített Bánk atyával,amely az aláhúzott címre kattintva itt olvasható: Beszélgetés Kovács Bánk gyémántmisés ferences szerzetessel második rész http://bonumtv.hu/hir/beszelgetes-kovacs-bank-ferencrendi-szerzetessel-2-resz Beszélgetés Kovács Bánk gyémántmisés ferences szerzetessel első rész http://bonumtv.hu/hir/beszelgetes-kovacs-bank-gyemantmises-ferences-szerzetessel ♣♣ ♣♣ ♣♣ Bánk atya gyémántmiséje Zalaegerszegen ♣♣ ♣♣ ♣♣ PAX ET BONUM Kedves Testvérek! Bánk atya gyémántmiséje alkalomból a Somogyi Hírlapban jelent meg Varga Andrea interjúja Bánk atyával,amely az aláhúzott címre kattinta itt olvasható: Bánk atya gyémántmiséje Segesden ♣♣ ♣♣ ♣♣ A MAGYAROK NAGYASSZONYA PLÉBÁNIÁK HÍVEINEK TALÁLKOZÓJA RÁKOSPALOTA, 2011.SZEPTEMBER 17. „Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki küldött engem, hogy elvégezzem az Ő művét” Ezerötven évvel ezelőtt igen komoly válaszút előtt álltak őseink. A honfoglalás 896-ban megtörtént., A Kárpát-medencét, ezt a csodaszép földet Isten ajándékozta nekünk. Abban az időben ez a gyönyörű föld nem volt egyetlen népnek sem a hazája. Hamarosan észbe kaptak a németek nyugaton, a keleten, hogy ezt a földet a keletről ide költözött hét törzs megszállta. Gyűjtsünk össze hatalmas sereget, igázzuk le őket! Meg is indultak a német csapatok Pozsony felé. Egy részük megszállta a várat, a másik lassabban haladt a Duna jobb partján. Árpád fejedelem a hét törzs vitézeivel eléjük nyargalt, és egészen váratlanul megtámadta a hadtestet. Legyőzte, kardélre hányta őket. Azon az éjjelen egész csapatával átúsztatta a Dunát, hajnalban rátört a pozsonyi csapatra, majd üldözőbe vette és messzire visszaűzte őket. Ezek után belátták, hogy a Kárpát-medencének vannak urai. Ezt a győzelmet száz kalandozás követte. Az akkori Mindenszentek litániájába beleszövegezték a fohászt: „A magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket!”A bölcs fejedelmeink belátták, hogy körülöttünk minden talpalatnyi föld valamelyik állam tulajdona, és Európa népei, római maradékok és barbár törzsek ivadékai már keresztények. Géza fejedelem a X. század közepén belátta, hogy innen tovább nincs vándorút. Nem lehet nomád módra élni. Le kell szállni a lóról, kézbe kell fogni az ekét, a felszántott ugaron gabonát termeszteni, állatainkat abrakkal etetni, a családoknak pedig állandó házakat építeni, mert ez a fejlődés útja: változtatni kell. Csakhogy a hét törzs még nem nemzet. Géza elkezdi a korszakos átalakítást, de nem született fia. Halála utána más törzs adja a fejedelmet, és megszakad a változás, szomszédaink pedig leigáznak minket. Népünk egy istenimádó volt, a hitünkön nem sokat kellett igazítani, hogy tökéletes megváltott nép legyünk. Ekkor új utat kapott Istentől. „Egy éjjel álmában csodás fényben ragyogó, gyönyörű asszonyt látott, akit sok előkelő szűz követett. Ő ezekkel a szavakkal szólt hozzá: Nyugodj meg Géza, én Mária vagyok, az az érintetlen Szűz, akiről a keresztény emberek elmondták neked, hogy Jézus Krisztusnak, az Isten Fiának édesanyja vagyok. Mennyei fény világosít meg, ez elűzi lelked minden homályát. Megismered Istent, aki téged alkotott. Tudd meg, ami rejtve van előtted: fiút szül neked a feleséged, ő királyi rangban uralkodik a magyarokon, és az igaz Istennek kiváló tisztelője lesz. Én pedig megígérem neked, hogy érdemeiért, amelyeket Fiam előtt szerez, a te országodnak védője és különleges pátrónája leszek”. (Schwandtner) Mindez így is történt. Megszületett a várva-várt kisfiú: Vajk, aki a keresztségben az első vértanú nevét örökölte. 997-ben fejedelem, 1000-ben a II. Szilveszter pápától kapott koronával megkoronázva király. Letelepíti népét: városokat és falvakat épít. Mindenütt templom, ahogy hittant tanul és meg-keresztelkedik a nép. Ahol lehet, templomot épít, a kis falvakat tízesével összefogja egy templom köré. Az ország fővárosa Esztergom, vallási központja pedig Székesfehérvár, benne a „Magyarok Nagyasszonyának lélegzetelállítóan gyönyörű temploma”. Itt tartják minden évben az országos nagy-búcsút augusztus 15-én. A következő napokban pedig királyi törvénynapokat tartanak. Hittant és a gazdasági életet nyugati bencések tanítanak. Gazdaságunk harminc év alatt majdnem Nyugat-Európai szintre emelkedett. Törvényeket alkot és általuk biztonságot ad. Országa ezer éve él. Most nagy a nyugtalanságunk: Népünk több millió gyermeke hitetlen, templomba nem jár, szétzüllenek a családok, nem születik elegendő gyermek, kiveszik az erkölcsi alap, megroggyant a vallásos nevelés, a munka szeretete. Újabb évezredre kell felkészülni: hittan, templomba-járás, megszentelt családi élet, bő gyermekáldás, munkaszeretet-szakértelem. Keresztény magyarság. Nemzeti öntudat, nyelvünk művelése. A Mennyei Atya tisztelete a Szentlélek irányítása. Atyám, add vissza magyar népünk hitét, a Nagyboldogasszony tiszteletét és szeretetét; add meg az összetartozás kegyelmét. ♣♣ ♣♣ ♣♣ A MENNYEI ATYA SZÓL Ötödik rész Mennyei Atyánk személyes kapcsolatot akar teremteni velünk, emberekkel: „Óhajtom tehát, hogy az ember gyakran gondoljon arra, hogy személyesen jelen vagyok ott, ahol ő van. S hogy egyáltalán élni sem tudna, ha nem lennék mindig vele. Hitetlensége ellenére is mindig vele maradok. (19) Istennek az a terve, hogy megváltoztatja az embereknek a hozzá való viszonyát. A történelem során alig gondoltak az emberek arra, hogy Istennek nem tehertétel a hozzá való ragaszkodásunk, hanem öröme telik benne. „Nagy bizalmat várok el az emberektől irántam, Mennyei Atyjuk iránt. Szeretném, ha valóban családi kötelék s gyöngéd szeretet lenne köztem s köztetek. Ne éljetek vissza végtelen jóságommal.” Az Atyának tetsző dolog, ha az ember bizalmasan kérni meri az adományait: „Ismerem szükségleteiteket, szívetek minden vágyát. Mennyire hálás és boldog volnék, ha mindig hozzám jönnétek, hogy bizalmasan közöljétek velem szükségteteiteket. Legyetek irántam olyan bizalommal, mint egy gyermek az apja iránt. Hogy tagadhatnék meg tőletek bármit is, ha tőlem kéritek? Még ha nem is láttok engem, vajon nem tapasztaljátok-e az események által, amelyek bennetek végbemennek és körülöttetek történnek, hogy egészen közel vagyok hozzátok?” Péter apostol levelét olyan keresztényekhez írta, akik személyesen nem ismerték Jézust, ennek ellenére hisznek benne. „Hitetek próbája a romlandó aranynál – melyet tűz által próbálnak meg -, sokkal értékesebbnek bizonyuljon dicséretetekre, dicsőségetekre és tisztességetekre Jézus Krisztus megjelenésekor, akit bár nem láttatok, szerettek; akiben, bár most sem látjátok, hisztek; s mivel hisztek, örvendezni fogtok kimondhatatlan és megdicsőült örömmel, elérve hitetek célját, lelketek üdvösségét.” (1Pét 1,7-9) Az Atya ugyanezt kívánja magával kapcsolatban: „Mily érdemszerző lesz majd számotokra, hogy hittetek Bennem, anélkül hogy láttatok volna engem. Most, bár ti nem láttok– ezen egyetlen személy kivételével, akinek ezt az üzenetet adom-, mégis személyesen jelen vagyok köztetek azáltal, hogy szólok hozzátok. Választottamban, akihez szólok, mindnyájatokat látom és mindenkihez szólok külön-külön és együttvéve, úgy szeretlek benneteket, mintha ti is látnátok .” Minden emberhez közel vagyok„ Óhajtom tehát hogy az emberek megismerjenek és érezzék, mily közel vagyok mindnyájukhoz. Emberek, ismerjétek fel, hogy az emberiség egyetlen reménysége szeretnék lenni! Talán nem vagyok-e az már most is? Remény nélkül elveszne az ember. De szükséges, hogy olyannak ismerjetek meg, amilyen vagyok. Akkor béke, bizalom és szeretet hatol majd be szívetekbe, és élő kapcsolatba hoz benneteket Velem, az Atyával, Ég és Föld Urával.”Hazánknak is egyetlen reménye a Mennyei Atya. Már most is! Nekünk, magyaroknak még látszólag sincs senki földi jóakarónk, sem rokon nép, sem jó szomszéd. Fiát és az ő édesanyját is kimondhatatlan szeretete jeléül nekünk ajándékozta. Az Atya eddigi ábrázolásai nem szolgálták kellően az Atya célját. Dániel prófétának úgy jelenik meg, mint Ősöreg, de ezzel csak azt fejezte ki, hogy minden más létezőt megelőz létével. Isten kívül áll a világon, időtlen, örök-ifjú. Az emberek nem érzik magukhoz közelinek. Ezért üzeni: „Ne gondoljátok, hogy olyan félelmetes öregember vagyok, amilyennek az emberek képeiken és könyveikben ábrázolni szoktak. Nem, ez nem így van! Sem fiatalabb, sem idősebb nem vagyok Szent Fiamnál és Szentlelkemnél. Azért azt szeretném, hogy mindenki – a kisgyermekektől az idősekig - családiasan Atyának szólítson engem”. (19) ♣♣ ♣♣ ♣♣ A MENNYEI ATYA SZÓL Negyedik rész Sok jótéteményt nyújtott az Atya az embereknek. Ezek alapján méltán várja el, hogy viszont szeretetet kapjon, mégpedig szívből jövően: „Úgy adtam nektek életet, hogy hasonlatosságomra teremtettelek meg benneteket. Szívetek tehát éppoly érzékeny, mint az enyém, az enyém pedig olyan, mint a tietek.”Az Atya hivatkozik az emberi szív csodálatos érzésvilágára: „Mit meg nem tennétek azért a felebarátotokért, aki valami kis szívességet tesz nektek, hogy azzal nektek örömöt szerezzen? A legérzéketlenebb ember is hálát érezne szívében e személy iránt. Egyik-másik ember ilyen esetben még azt is keresné, hogy mi okozna a másiknak még nagyobb örömöt, hogy szolgálatát viszonozza. Én még hálásabb leszek nektek – biztosítva számotokra az örök életet -, ha megteszitek, hogy úgy tiszteltek, ahogyan azt elvárom tőletek. Fájó érzés ébred az Atyában, amikor úgy tűnik, kissé elfeledkeztünk róla. Nem féltékenység ösztönzi, amikor ezt szóvá teszi: „Elismerem, hogy Szent Fiam által sokan ismernek Engem, és hogy vannak olyanok is, akik fel tudnak emelkedni Fiam által Hozzám. De ők nagyon kevesen vannak. Ne gondoljátok azonban azt, hogy Fiamat tisztelve nem tiszteltek Engem. Biztosítalak arról titeket, hogy így Engem is tiszteltek, mivel Én Fiamban élek. Tehát mindaz, ami az Ő dicsősége, az az Enyém is. Látni szeretném, hogy az ember Atyja és Teremtője előtt külön tisztelettel, áhítattal is hódol. Minél jobban tiszteltek Engem, annál jobban tisztelitek Szent Fiamat. Hiszen akaratom szerint Ő lett a megtestesült Ige, aki azért jött közétek, hogy megismertesse veletek azt, aki Őt küldte.” (16)Gyakran előfordul, hogy katolikus hívek úgy vélik, csak azok üdvözülnek, akik formálisan is Egyházunk tagjai. A második eucharisztikus imában a halottakért így imádkozik a miséző pap: „Emlékezzél meg testvéreinkről” vagyis akik katolikusok voltak életükben. Majd így folytatja: „És azokról is, akik irgalmadban bízva távoztak el ebből a világból”.Ezek azok az emberek, akik nem jutottak el a Szentháromság ismeretére és így sem hinni nem tudtak benne, sem szolgálni néki, de igyekeztek megtenni mindent, amit a lelkiismeretük parancsolt. Sokan vannak olyanok is, akik csak erőtérnek ismerik a legfelsőbb Lényt, tehát nemcsak a Szentháromságot nem ismerik, de egyetlen személyről sem tudnak, aki az istenséget birtokolja. Az Atya a következőkben feléjük fordul: „Gondoljátok meg, hogy mily sok teremtményem van, akik a megváltás titka által gyermekeimmé lettek, még sincsenek azokon a „legelőkön”, amelyeket Fiam által minden ember számára kijelöltem. Hányan vannak még ismerőseitek között is, sőt az egész világon, akik nem ismerik Atyjukat, aki teremtette őket, pedig létüket én számon tartom. Ó mennyire szeretném megismertetni veletek magamat, mint mindenható Atyátokat, hogy jótéteményeim által végre az egész emberiség Hozzám találjon. Azt szeretném, hogy törvényeim szerint sokkal gyümölcsözőbben éljetek. Azt akarom, hogy menjetek el az emberekhez az Én nevemben, és beszéljetek rólam. Igen, adjátok tudtukra, hogy van egy Atyjuk, aki miután megteremtette őket, nekik akarja adni a tulajdonában lévő kincseket. Mindenekelőtt azt mondjátok meg nekik, hogy gondolok rájuk, szeretem őket, és meg akarom őket ajándékozni az örök boldogsággal. Igen, megígérem nektek: az emberek így gyorsabban fognak megtérni. Higgyétek el Nekem, ha már az ősegyház idejétől kezdve külön hódolattal, áhítattal tiszteltek volna Engem, húsz évszázad elteltével már csak kevés olyan ember maradt volna, aki bálványimádásban, pogányságban és hamis szektában élne. Így viszont az emberek csukott szemmel rohannak vesztükbe, az örök tűz mélységei felé. És látjátok, mennyi tennivaló maradt még!” (16) ♣♣ ♣♣ ♣♣ A MENNYEI ATYA SZÓL harmadik rész A Mennyei Atya sajnálja, hogy sokan a halálra készülve nem mernek hozzá fordulni „Lehetséges volna, hogy ha Atyátoknak hívtok és szerettek Engem, hagynálak benneteket elveszni? Ne higgyétek ezt! Én valóban a legjobb Atya vagyok! Ismerem teremtményeim gyengeségét. Jöjjetek hozzám bizalommal és szeretettel! Ha megbánjátok bűneiteket, megbocsátok nektek. Bármilyen visszataszítóak is bűneitek, bizalmatok és szeretetetek elfeledteti Velem azokat, és nem foglak elítélni benneteket. Igazságos vagyok, a szeretet mindent megbocsát. Ezért szeressetek és tiszteljetek engem, hogy ne kerüljetek ítélet alá, hogy irgalmas lehessek hozzátok. Ne kételkedjetek! Tanúim vagytok, milyen sok kegyelemmel és jótéteménnyel támogatlak benneteket minden pillanatban. Arra következtethettek ebből, hogy olyan Atya vagyok, akinek szeretete minden más apa szeretetét, gondviselését fölülmúlja aki soha sem szűnik meg szeretni, ha ti is akarjátok.” (14) A bűnös maga is érzi, hogy Isten várja a javulását, de nem találja, nem meri keresni az utat amely visszavezetné az elhagyott Atyához. Az Atya két utat készít, a két út: a kereszt és az Oltáriszentség Ő ezek egyikén elindul bűnös gyermeke felé, és várja, hogy a bűnbánó ugyanezt tegye. A kereszt az a számomra is fájdalmas út, amely révén közétek jöhettem, mert ezzel váltottalak meg titeket Fiam által. Számotokra a kereszt az az út, amelyen fölemelkedhettek Szent Fiamhoz,általa egészen Hozzám. Kereszt nélkül soha nem juthattok előre, mert az ember a bűnnel magára vonta az Istentől való elszakadás büntetését. Az Oltáriszentségben köztetek lakom úgy, mint az apa,családjában. Azért bíztam meg Fiamat, hogy alapítsa meg az Oltáriszentséget, hogy minden tabernákulum kegyelmeim és végtelen szeretetem kincstára legyen,és az embereknek, minden gyermekemnek kioszthassam Mindig a kereszt és az Oltáriszentség által részesültök isteni erőmből és végtelen irgalmamból.” (14) Az Atya a harmadik isteni Személyt, a Szentlelket is nekünk adja. Általa mindenütt velünk maradhat és működhet bennünk. „Istenségem e harmadik személyének műve a legnagyobb csendben megy végbe, úgy, hogy az emberek gyakran észre sem veszik. Általa meg tudom tenni , hogy ne csak a tabernákulumban maradjak, hanem mindazoknak a lelkében is, akik a kegyelem állapotában vannak. Szívetekben akarom felállítani trónomat, hogy mindig bennetek lakjak, mint szerető Atyátok, aki óv és támogat titeket. Senki sem értheti meg azt az örömet, amit akkor érzek, amikor egy lélekkel kettesben lehetek.” (15) Az emberi szívben is élnek vágyak. Ady Endre ezt így fogalmazta meg: „Ezért minden, önkínzás, ének, Szeretném, hogy ha szeretnének, Ha lennék valakié”. Az Atyától örökölhettük ezt a vágyat: „Mindeddig még senki sem értette meg teljesen istenatyai Szívemnek végtelen Vágyát, hogy minden ember -igazak és bűnösök – megismerjenek, szeressenek és tiszteljenek. Pedig csak ezt a hármas hódolatot szeretném az emberektől megkapni ahhoz, hogy mindig irgalmas és jóságos lehessek, még a legnagyobb bűnösökhöz is.” (15) Az Atya mi mindent megtett a történelem folyamán, „hogy az ember megadhassa Nekem azt a tiszteletet, amely Engem, - mint Atyját, Teremtőjét és megmentőjét – megillet. Ennek ellenére e különleges tiszteletet, amelyet annyira óhajtottam és óhajtok, még nem adták meg nekem.”(15) Pedig már a Kivonulás könyvében a főparancsban is megfogalmazta az Atya: „Istennek sajátos tisztelettel kell hódolni. Főleg Dávid király zsoltárai tartalmazzák ezt a tanítást. Azokban a parancsokban, amelyeket Én magam adtam Mózesnek, első helyre tettem: „Szeresd Uradat, Istenedet szíved, lelked mélyéből, s minden erőddel!”(15) ♣♣ ♣♣ ♣♣ A MENNYEI ATYA SZÓL harmadik rész A Mennyei Atya sajnálja, hogy sokan a halálra készülve nem mernek hozzá fordulni „Lehetséges volna, hogy ha Atyátoknak hívtok és szerettek Engem, hagynálak benneteket elveszni? Ne higgyétek ezt! Én valóban a legjobb Atya vagyok! Ismerem teremtményeim gyengeségét. Jöjjetek hozzám bizalommal és szeretettel! Ha megbánjátok bűneiteket, megbocsátok nektek. Bármilyen visszataszítóak is bűneitek, bizalmatok és szeretetetek elfeledteti Velem azokat, és nem foglak elítélni benneteket. Igazságos vagyok, a szeretet mindent megbocsát. Ezért szeressetek és tiszteljetek engem, hogy ne kerüljetek ítélet alá, hogy irgalmas lehessek hozzátok. Ne kételkedjetek! Tanúim vagytok, milyen sok kegyelemmel és jótéteménnyel támogatlak benneteket minden pillanatban. Arra következtethettek ebből, hogy olyan Atya vagyok, akinek szeretete minden más apa szeretetét, gondviselését fölülmúlja aki soha sem szűnik meg szeretni, ha ti is akarjátok.” (14) A bűnös maga is érzi, hogy Isten várja a javulását, de nem találja, nem meri keresni az utat amely visszavezetné az elhagyott Atyához. Az Atya két utat készít, a két út: a kereszt és az Oltáriszentség Ő ezek egyikén elindul bűnös gyermeke felé, és várja, hogy a bűnbánó ugyanezt tegye. A kereszt az a számomra is fájdalmas út, amely révén közétek jöhettem, mert ezzel váltottalak meg titeket Fiam által. Számotokra a kereszt az az út, amelyen fölemelkedhettek Szent Fiamhoz,általa egészen Hozzám. Kereszt nélkül soha nem juthattok előre, mert az ember a bűnnel magára vonta az Istentől való elszakadás büntetését. Az Oltáriszentségben köztetek lakom úgy, mint az apa,családjában. Azért bíztam meg Fiamat, hogy alapítsa meg az Oltáriszentséget, hogy minden tabernákulum kegyelmeim és végtelen szeretetem kincstára legyen,és az embereknek, minden gyermekemnek kioszthassam Mindig a kereszt és az Oltáriszentség által részesültök isteni erőmből és végtelen irgalmamból.” (14) Az Atya a harmadik isteni Személyt, a Szentlelket is nekünk adja. Általa mindenütt velünk maradhat és működhet bennünk. „Istenségem e harmadik személyének műve a legnagyobb csendben megy végbe, úgy, hogy az emberek gyakran észre sem veszik. Általa meg tudom tenni , hogy ne csak a tabernákulumban maradjak, hanem mindazoknak a lelkében is, akik a kegyelem állapotában vannak. Szívetekben akarom felállítani trónomat, hogy mindig bennetek lakjak, mint szerető Atyátok, aki óv és támogat titeket. Senki sem értheti meg azt az örömet, amit akkor érzek, amikor egy lélekkel kettesben lehetek.” (15) Az emberi szívben is élnek vágyak. Ady Endre ezt így fogalmazta meg: „Ezért minden, önkínzás, ének, Szeretném, hogy ha szeretnének, Ha lennék valakié”. Az Atyától örökölhettük ezt a vágyat: „Mindeddig még senki sem értette meg teljesen istenatyai Szívemnek végtelen Vágyát, hogy minden ember -igazak és bűnösök – megismerjenek, szeressenek és tiszteljenek. Pedig csak ezt a hármas hódolatot szeretném az emberektől megkapni ahhoz, hogy mindig irgalmas és jóságos lehessek, még a legnagyobb bűnösökhöz is.” (15) Az Atya mi mindent megtett a történelem folyamán, „hogy az ember megadhassa Nekem azt a tiszteletet, amely Engem, - mint Atyját, Teremtőjét és megmentőjét – megillet. Ennek ellenére e különleges tiszteletet, amelyet annyira óhajtottam és óhajtok, még nem adták meg nekem.”(15) Pedig már a Kivonulás könyvében a főparancsban is megfogalmazta az Atya: „Istennek sajátos tisztelettel kell hódolni. Főleg Dávid király zsoltárai tartalmazzák ezt a tanítást. Azokban a parancsokban, amelyeket Én magam adtam Mózesnek, első helyre tettem: „Szeresd Uradat, Istenedet szíved, lelked mélyéből, s minden erőddel!”(15) ♣♣ ♣♣ ♣♣ A MENNYEI ATYA SZÓL Második rész Az Ószövetségben a próféták, akkori küldötteim, nem tudtak igazán közel vinni a népemhez. „De mi mást kellett volna még tennem, hogy az emberek között személyesen megjelenhessek? Nem volt más lehetőségem, mint hogy én magam jöjjek el, istenségem második Személyében. Vajon akkor megismernek-e az emberek Engem? Vajon hallgatnak-e rám?” (12) Isten pontosan látja a jövőt, erre a kérdésre is ismerte a választ. „Nem vesznek majd tudomást jelenlétemről, bár egészen közel lesznek majd hozzám. Szent Fiamban bántalmazni fognak engem minden jó ellenére, amit tesz majd velük. Fiamban megrágalmaznak, sőt keresztre feszítenek, hogy megöljenek. Vajon megszűnik-e irántuk való szeretetem? Nem, mert gyermekeim, az emberek iránti szeretetem annál sokkal nagyobb.” (12) Az Atya szeretete a Megváltóban kapott visszautasítások következtében sem csökken. Külön hangsúlyozni akarja a szeretetének nagyságát a következő példával: „Ha elegendő lett volna teremtményeim egyikének áldozata, hogy Fiamhoz hasonlóan életével és halálával levezekelje a többi ember bűneit, haboztam volna ezt kívánni gyermekeimtől. Miért? mert elárultam volna szeretetemet, ha egy más teremtményemet, akit szeretek, szenvedni hagytam volna ahelyett, hogy Én magam szenvedtem volna Fiamban. Sohasem akartam szenvedést okozni gyermekeimnek.” (13) Csodálatos vallomás! Igen sokan ismerik e kinyilatkoztatást, de kevesen értik meg a lényegét: az egész arról szól, hogy Isten valóban szeretetből teremtett és szeretetből cselekszik mindent. „Mostanára ez a szeretet feledésbe merült. Ezért szeretnélek benneteket emlékeztetni rá, hogy megtanuljatok engem olyannak megismerni, amilyen valóban vagyok. Hogy ne féljetek úgy, mint a rabszolgák egy olyan Atyától, aki benneteket ennyire szeret.” (13)Isten Fiában leszállt az emberi társadalom kevésbé elismert és kívánatos részébe. Egyszerű munkáscsaládnak lett a tagja. Munkába állt növekvő gyermekként, megtanulta az építőipar csínját-bínját, majd Szent József halála után ő lett a mester, a vállalkozó, teljesítette a megrendelők kívánságait, kifogástalan eredménnyel. „Egyszülött Fiamban, vagyis megtestesült istenségemben még mi mindent meg nem tettem értetek? Emberi természetében az istenség van rejtve; kicsiny, szegény és megalázott. Fiam, Jézus áldozatos, munkás életet folytatott, Én őbenne mindent vele együtt tettem. Meghallgattam imáit, hogy az embernek kijelölt útja legyen, hogy mindig igazságban járhasson, s hogy a biztos célhoz, hozzám megérkezhessen.” (13) Istenatyánk nemcsak a fizikai munkát, annak fárasztó voltát, a munkásélet keserveit ismeri meg Jézusban, hanem az ő szemén, fülén keresztül tapasztalja közvetlenül az egyszerű emberek problémáit, gyengeségeit Amit isteni méltóságából együtt érző szívvel vett tudomásul, most Jézus kemény munkája közben tapasztalja, hogy milyen könnyű a dolgozó embernek. elveszteni a fejét és vétkezni„Ezért kértem Fiamat, hogy adja meg számotokra azokat az eszközöket, amelyek gyengeségetekben segítségetekre lehetnek. Ezen eszközök által megtisztulhattok bűneitektől, hogy ismét szeretetembe fogadhassalak benneteket. Ezek elsősorban a szentségek, és az a végtelenül tökéletes eszköz, amellyel- bukásaitok ellenére is,- meg akarlak menteni benneteket: a kereszt Fiam szent vérével, amely minden pillanatban rátok hull, amikor megtisztulásra vágytok: akár a bűnbánat szentsége által, akár a szentmise-áldozat által”. (13) Atyánk bizony keserves szívvel említi meg, hogy ezek az eszközök kétezer év óta rendelkezésünkre állnak, ennek ellenére nagyon sokan nem élnek velük. A szerencsétlenek életük végén az örök sötétségbe zuhantak, pedig az Atya szívesen visszafogadta volna őket szeretetébe, és az örök boldogságba segítette volna valamennyit. Milyen kár, hogy nem ismerték ezt a szerető Atyát! ♣♣ ♣♣ ♣♣ A MENNYEI ATYA VÁLASZTOTT ÜNNEPE elmélkedés első rész A MENNYEI ATYA SZÓL „Béke és üdvösség e háznak és az egész világnak! Hatalmam, szeretetem és Szentlelkem érintse meg az emberek szívét, hogy az egész emberiség az üdvösség útjára térjen, és Atyjához jöjjön, aki keresi gyermekeit, hogy szerethesse és megmenthesse őket”. (9) Ezeket a köszöntő szavakat 1932. július 1-én, Jézus Szentséges Vérének ünnepén mondta a Mennyei Atya Eugenia Elisabetta Ravasio nevű nővérnek, aki ebben az évben 25 éves volt, és öt éve lett tagja egy francia missziós kozösségnek, az Apostolokról nevezett Miasszonyunk Kongregációnak. Lehet, hogy nem mindenki fogadja szívesen a magán kinyilatkoztatásokat, de az akkori Grenoble-i püspök később tíz éven át tanulmányozta, igaznak találta, 1982-ben hivatalosan kiadták, és a vatikáni megbízott is jóváhagyta. Valóban feleslegesnek gondolható lenne ez a magán kinyilatkoztatás, ha az emberek komolyan vették volna Urunk Jézus Krisztus gyönyörű megnyilatkozásait a Mennyei Atyjáról. Ezt így említi maga az Atya: „Megígértem az embereknek a Megváltó eljövetelét. Mi mindent meg nem tettem jövetelének előkészítéséért, megmutatva szeretetemet az előképekben, akik Őt képviselték már évezredekkel eljövetele előtt. Mert ki is ez a Megváltó? Honnan jön? Mit tesz a földön? Kit képvisel? A Megváltó, az Isten. Kicsoda az Isten? Az Isten az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Honnan jön Jézus, kinek a megbízásából jön az emberek közé? Az Isten, az Ő Atyja bízta meg Őt. Kit képvisel majd a földön? Az Ő Atyját, az Istent. Mit cselekszik majd a földön? Megismerteti és megszeretteti az emberekkel az Atyát, az Istent. Vajon nem ezeket mondta: „Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell fáradoznom?” (Lk 2,49) „Nem azért szálltam alá a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem annak akaratát, aki küldött.” (Jn 6,38)„Mindent megad nektek az Atya, amit nevemben kértek tőle.”(Jn 15,16) „Ti így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy”. (Mt 6,9) Azért jött, hogy az Atyát megismertesse az emberekkel és megdicsőítse : „Aki engem lát, látja az Atyát is.” (Jn 14,9) „Én az Atyában vagyok, s az Atya énbennem”.(Jn 14,11) „Senki sem juthat el Atyámhoz, csak általam”. (Jn 14,6) Látjátok, ó emberek, hogy öröktől fogva egyetlen óhajom van: az, hogy megismertessem és megszerettessem magamat az emberekkel, mert az a vágyam, hogy szüntelenül velük legyek”. „Kívánjátok-e, hogy a most kifejezett vágyamnak hiteles bizonyítékát adjam? Miért rendeltem volna el Mózesnek a frigysátor és a szövetség ládájának elkészítését, ha nem a miatt az égő vágy miatt, hogy teremtményeim, az emberek közé jöhessek lakni – mint atya, testvér és bizalmas barát? Ezért adtam parancsaimat Mózesnek. Azokat megtartva felismerhették volna végtelenül jó Atyjukat, akinek legfőbb gondja jelen életük és örök üdvösségük”. (11-12) Sajnálatos dolog, hogy sem a messiási ígéretekből, sem az előképekből, de még magának Krisztus Urunknak csodaszép tanításaiból sem ismerték fel az emberek Istenben ezt a mindenkit szerető Atyát. Mindig előtérben maradt az ősi felfogás, amikor Isten mennydörgős hangjától megrémülve szóltak: Ne Isten szóljon hozzánk, hogy meg ne találjunk halni!”(Kiv 20,19) Az Atya türelemmel várta ezerkilencszáz évig, hogy ne csak néhány kiváltságos lélek, mint Assisi Szent Ferenc merje bizalommal mondani: Isten apám helyett is Atyám. ♣♣ ♣♣ ♣♣ „Pünkösdre készülünk" elmélkdés hatodik rész A római katolikus Anyaszentegyház ünnepei Isten ajándékosztó jóságának évről évre visszatérő alkalmai. Urunk mennybemenetele előtt azt ígérte tanítványainak és a velük imádságban állhatatosan kitartó mintegy százhúsz hívének, ezek után a napok után elküldi a megígért Szentlelket, a Másik Vigasztalót, akit az Atyával együtt azért küldenek, hogy a tanítványokkal maradjon mindörökké, megtanítsa őket mindenre, amit Krisztustól tanultak, és eszükbe juttasson mindent, amire az üdvösség szolgálatában szükségük lesz. (ApCsel 1) a csaknem kétezer éves Egyház a II.Vaticanumban sokat foglalkozik ezzel a kérdéssel, amikor az Egyházról szóló dogmatikai konstitúcióját adja hívei kezébe. „Amikor a Fiú befejezte a földön azt a munkát, amelynek elvégzésével megbízta az Atya, Pünkösdkor az Szentlélek küldetése kezdődött, hogy így a hívőknek, Krisztus által az egy Lélekben - szabad útjuk legyen az Atyához. Az élet Lelke ő, vagyis örök életre szökellő vízforrás, általa eleveníti meg az Atya a bűn halálával meghalt embereket, amíg halandó testüket is életre nem kelti Krisztusban. A Szentlélek úgy lakik az Egyházban és a hívők szívében, mint templomban, imádkozik bennük, és tanúbizonyságot tesz arról, hogy Isten gyermekei vagyunk. Az Egyházat,- amelyet elvezet a teljes igazságra, s egyesít teljes közösségben és szolgálatban -, ellátja és irányítja is a különféle hierarchikus és karizmatikus adományokkal, fel is ékesíti sajátos gyümölcseivel. Az evangélium erejével megfiatalítja az Egyházat, szüntelenül megújítja, és elvezeti a Vőlegényével való tökéletes egyesülésre. Mert a Lélek és a menyasszony így szól az Úr Jézushoz: Jöjj el! (Jel 22,17) így az egész Egyház, mint az Atya, a Fiú és a Szentlélek egységéből egybegyűlt nép áll előttünk. A hívek összessége a Szentlélek kenetét kapta, s így nem tévedhet meg hitében. Ezt a kiváltságos tulajdonságát akkor nyilvánítja ki, az egész népben meglévő természetfeletti hitérzék birtokában, amikor –kezdve a püspöktől a legkisebb világi hívőig-, kifejezi általános egyetértését a hit és az erkölcs dolgaiban. Az Isten népe a szent tanítóhivatal vezetése alatt – és hűségesen ráhagyatkozva – már nem emberi tanításban részesül, hanem valóban Isten igéjét kapja; így azzal a hitérzékkel, amelyet az igazság Lelke hoz létre és tart ébren benne, elveszíthetetetlenül birtokolja a hitet, amely egyszer s mindenkorra szóló öröksége a szenteknek (Jut 3), abba helyes ítélettel egyre mélyebben behatol, és azt mindig nagyobb teljességgel érvényesíti életében. Ezen kívül ugyanez a Szentlélek az Isten népét nemcsak szentségeken keresztül és papi szolgálatokkal szenteli meg, vezeti és ékesíti erényekkel, hanem ajándékait tetszése szerint juttatva kinek-kinek (1Kor 22,11), saját kegyelmeket is oszt szét a hívők minden fokozat aközött. Ezekkel a kegyelmekkel alkalmassá és készségessé teszi őket különféle munkák és feladatok vállalására az Egyház megújhodása és továbbépítése érdekében, ahogy az Írásokban áll: A Lélek ajándékait mindenki azért kapja, hogy használjon velük (1Kor 12,17) Ezeket a karizmákat, akár a legnagyobbak közül valók, akár egyszerűbbek és gyakorta előfordulók, hálaadással és vigasztalással kell fogadnunk, mert mindig éppen időszerűek és nagyon hasznosak az Egyházban” A két hozzánk küldött isteni személy pedig végzi elkezdett küldetését: „Ő az, aki víz és vér által jött, Jézus Krisztus. Nem csupán víz által, hanem víz és vér által. És a Lélek tanúságot tesz róla, mert a Lélek igazság. Alleluja. Azon a napon forrás fakad Dávid háza és Jeruzsálem lakói számára, hogy megtisztuljanak a bűntől” (1Jn 5,6; Zak 13,1) Az Atya pedig végtelen szeretettel mutatja meg, hogy Ő nemcsak célja üdvösségünknek, hanem azt elő is mozdítja még Fia és Szentlelke hozzánk küldése által is. ♣♣ ♣♣ ♣♣ Pünkösdre készülünk elmélkedés ötödik rész Jézus nagyon szerette tanítványait. Egész életét ennek a szeretetnek a szolgálatára szentelte. Azt akarta, hogy megismerjék az Atyát, minden létező jó forrását, létünk célját, és eljussunk hozzá a mennyországba. Tanítványait egyre jobban nyugtalanította Jézus élete vége felé, hogy sokszor emlegette az elválás szükségességét. „Ne nyugtalankodjék szívetek. Higgyetek Istenben, és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van. Ha nem így volna, mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni számotokra? És ha már elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek”. (Jn 14,1-3) Jézust az Atya küldte a földre. „Mindazoknak, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek, azoknak, akik hisznek az ő nevében; akik nem a vérből, sem a test ösztönéből, sem a férfi akaratából, hanem Istenből születtek”. (Jn 1,12-13) Tehát Isten Jézuson, a Fián keresztül küldte nekünk az istengyermekséget. Földi pályafutása végén azért tért vissza a mennybe, hogy az Atya örökségében helyet biztosítson mindegyikünknek. A tanítványok nagyon örültek, hogy Jézus közvetítésével az Atya gyermekei lehetnek. De nem örültek annak, hogy ez bizonyos szakítással jár együtt: „Én pedig kérni fogom az Atyát, és más Vigasztalót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké, az igazság Lelkét, akit a világ nem kaphat meg, mert nem látta és nem ismeri őt. De ti megismertétek őt, mert nálatok marad és bennetek lesz.”. (Jn 14,16-17) A Szentlélek a másik Vigasztaló. Nem ő adta nekünk Jézust, hanem az Atya, de a bontakozó világmindenséget őrá bízta az Atya, hogy örökké érezze a Fiú, azok, akik majd az Ő mintaképe szerint kapják bontakozó létüket, még egy végtelenül szerető Személy gondoskodása alatt élhetnek. Ezt a gondolatot pedig kiegészíti Jézus, amikor megígéri, hogy a Szentlélek nemcsak pótolja a mennyországba költözött Fiúisten közvetlen nem élvezhető szeretetét, hanem nálunk marad és bennünk lesz.„Én az igazságot mondom nektek: Jobb nektek, ha elmegyek. Mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok, ha azonban elmegyek, elküldöm őt hozzátok”. (16,7) Jézus precízen fogalmaz: Az Atya küldte őt is, küldi meghatározott rendben és időben a Szentlelket is. A Fiú mint ősminta és megváltó közel van hozzánk. De ugyanezt a célt szolgálja a Szentlélek küldése is. A családban is milyen csodálatos érzés a legújabb testvérkének, amikor megismeri az anyatej forrását, a kenyérkereső édesapa kemény, de jóságos kezét, a nagyobb testvérek szeretetét; aztán kitágul a rokonság egyéb bűvös vonatkozása is. A Fiú mintaként, az üdvösség forrásaként, testvérünkként, áldozatunkként micsoda örök érték! De amikor jól felkészített bérmálkozók fogadják a bérmálás végtelen ajándékát, nemde kimondhatatlan öröm, hogy a Harmadik Isteni Személy a püspöki szóra úgy lesz vendégem, hogy életem végéig bennem lakik megszakítás nélkül, ha én el nem űzöm. Feladatként vállalta, hogy isteni ismeretével kikutatja az Atya velem kapcsolatos napi tervét, így meg tudja mutatni, az állapotbeli kötelességeim mellett mit vár el tőlem Atyám óráról órára, mivel tudom Őt megdicsőíteni ezen az éppen aktuális napon. Közbenjár értem, kéri az Atya kegyelmeit (vö. Róm 8,18-30) ♣♣ ♣♣ ♣♣ Pünkösdre készülünk elmélkedés harmadik rész Istenatyánk minden élőlénynek és élettelennek is ősforrása. Kezdettől Fiát jelölte ki, hogy rajta keresztül valósítja meg teremtő tervét. A Fiúisten, az Atya tökéletes képmása sem istenségében lesz a teremtendő világ ősmintája, hanem úgy, hogy a Fiú az Atya akarata szerint az egyik teremtménynek, az embernek felveszi majd a természetét, örökre, elválaszthatatlanul összekapcsolja személyi fősége alatt az Atyától kapott isteni természettel, Istenember lesz. Emberi természetének anyagi része így már a teremtett világ anyagi ősmintája lehet. Emberi lelke pedig az eredetileg végleges számú angyalsereg, és az állandóan szaporodó emberlelkek ősmintájává válik. Ennek az ősi tervnek kibontakoztatója lesz a Harmadik Isteni Személy: a Szentlélek, aki a hitvallásunk legősibb megfogalmazása szerint „az Atyától és a Fiútól származik”. Adva volt tehát öröktől fogva az ősi terv. Ezt kellett a teremtés első mozzanatától irányítania a Szentléleknek. Ezért olvastatja a Teremtés könyve elején az Úr:”Az Isten Lelke a vizek felett lebegett”. (1,2) Ezért kellett az istengyermeki élet meghirdetése alkalmával sort kerítenie Jézusnak, hogy a működése titkát kutató öreg Nikodémuson keresztül sokan -mi is-, felfigyeljünk a Titokra, és törekedjünk minél tökéletesebben megérteni. Ne akadjunk el életünk felületén! Nikodémus Jézust hallgatva rásejtett, hogy az ő vallásos élete felületes. Sokat áldoz időben, buzgó kutatásban Isten törvényére. Elősegíti a közösség nemzeti és zsidó vallásos életét. Ez vajon elegendő-e? Jézus válasza megdöbbenti: „Bizony, bizony mondom neked, ha valaki újra nem születik, nem láthatja meg Isten országát”. (Jn 3,3) Nikodémus egészen más síkon él, mint Jézus: „Hogyan születhet meg az ember, ha már vén? Csak nem mehet be anyja méhébe, hogy megszülessék?” (4) Lám, a zsidók, az Ószövetség kitüntetett népe, nem jutott el Jézus korában odáig, hogy megértette volna: Az ember beleszületik ebbe a földi életbe. Ez önmagában is szép és értékes lehet. Gazdasági, kulturális, tudományos síkon is érhet el szép eredményeket. De ez nem az az élet, amelyre újra kell születni, mert más értelmű, amelyet Jézus is így fogalmaz meg: Isten országa (3) Ez az Isten országa itt a földön ugyanazok között a körülmények között zajlik, mint a természetes emberi élet. Többlete: Amit tesz Isten útmutatására, kívánságára, azt a hogyan és miért teszi, kérdőszavakkal lehet meghatározni. Jézus maga már tudatosította hallgatóiban: „Betelt az idő, és elközelgett az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban”. (Mk 1,15) Nem kell elköltözni ebből a világból, még csak más tájakra sem kell átvándorolni: csupán az igazságot kell elfogadni és a szerint élni, aztán lemondani az önző emberi célokról és a szeretetet kell gyakorolni. Minden, mi gyönyörű világunkban „természetes”, tehát a növények és állatok természetének megfelel, az a saját életének biztosítása. Aztán végül is mások szolgálatára adja gyümölcsét, önmagát is. De az embertől önzetlen és közvetlen szolgálatot vár Isten. Erre van teremtve. Amint fentebb már sokszor idéztük: Isten az embert a maga képére teremtette, vagyis önzetlen szeretetre, a másik ember önzetlen szolgálatára, boldogítására. Aki ezt megérti, egy új életre talál rá. Rádöbben: ha nem hoci-nesze, alapon rendezem be az életemet, tehát nem kereskedők önző életszemléletével élek, nem fizettetek meg minden kézmozdulatomat, hanem elfogadom, hogy én Isten gyermeke vagyok, amit így Isten stílusával, az igazság és önzetlen szeretet módszerével teszek meg az életemben, azt nekem Isten fogja megfizetni örökké tartó boldogsággal, akkor én egy másfajta szellemiség, ország, gondolkodásmód közegében, világában élek. Ehhez a gondolkodásmódhoz át kell alakulni. Ezt nevezzük újjászületésnek. Jézus erre utal: „Ha valaki nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be Isten országába.” (Jn 3,5) Pünkösdre készülve nekünk is szól az Úr. Fogadjuk meg szavát! Akarjunk mi is újjászületni! ♣♣ ♣♣ ♣♣ Pünkösdre készülünk elmélkedés második rész Az Atya a maga tökéletes képmását minden lény ősmintájának rendelte. Fia nem istenségével lett ősmintája a teremtett világ minden részének, hanem megtestesülése révén. A milliárdszor milliárdnyi csillagból álló tejútrendszer mind a Betlehemben megszületett kisded alakjának korai anyagiságát valósította meg évmilliókkal megelőzve magát a megtestesülést. Emberi lelke pedig a megszámlálni is igen nehéz angyalvilág és a fokozatosan szaporodó emberlelkek ősmintájaként valósult meg az angyali üdvözlet alkalmával Názáretben, majd kilenc hónap rejtett magzatélet után mutatkozott be ugyancsak Betlehemben előbb az esemény tanúi, a betlehemi pásztorokat informáló hírmondó és a Kis Jézus számára az első szellemi élményt dalba-szövő angyali seregek előtt. Valószínűleg kevés hívőnek jut eszébe az idillikus karácsonyi éjféli misén, hogy ez az esemény öröktől fogva élt Istenben, az angyalok teremtése óta az angyalkórusok tudatában, és lett nyilvánvaló örömforrás Betlehemben. Nekünk az évente visszatérő örömünnep a lényeg. A mélyebben gondolkodó híveknek már eszébe jut az is, hogy egy öröktől fogva elrejtett esemény nyilvánossá tételéhez Isten az akkori világ legnagyobb urának, Augusztus római császárnak kellett közreműködnie. Majd az üres juhistállóban végbement csodálatos beteljesülés tényleges hírnökei egyenesen a végtelen messzi mennyországból érkeznek a pusztában juhaikat őrző pásztorokhoz: „Egyszer csak ott termett mellettük az Isten angyala, és az Úr fényessége körülragyogta őket. Félni kezdtek nagy félelemmel. Az angyal azt mondta nekik: Ne féljetek! Íme, nagy örömet hirdetek nektek, melyben része lesz az egész népnek. Ma született nektek az Üdvözítő, az Úr Krisztus Dávid városában. Ez lesz a jel számotokra: találni fogtok egy kisdedet pólyába takarva és jászolba fektetve. Ekkor azonnal mennyei sereg sokasága vette körül az angyalt, és dicsérte Istent: Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú embereknek”(Lk 2,9-14) Micsoda koreográfia! Mindezt nem emberek tervezték, hanem az, akiről a Ter 1,2-5-ben olvassuk az igazi kezdetekről: „a föld puszta és üres volt, és sötétség volt a mélység felett, és Isten Lelke a vizek felett lebegett. És Isten szólt: Legyen világosság! És lett világosság. Látta Isten, hogy a világosság jó. Elválasztotta a világosságot a sötétségtől, és elnevezte a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának. Akkor este és reggel lett: egy nap”. Szent János apostol és evangélista pedig így vezeti be nagy Jézus-életrajzát: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség azt föl nem fogta”. (Jn 1,1-5) Mindez a csodaszép történet viszont nem valami költői álom, hanem a leggyönyörűbb valóság! Milyen kár, hogy e csodaszép titokvilág kibontakozása után még a karácsonyi ünnep alkalmával is csak az emberiség egy harmada figyel fel az értünk megalkotott és a számunkra valóra váltott gyönyörű valóságra! Amikor Jézus már három évtizede a földön élt, elkezdte nyilvános működését, lassan-lassan felfigyeltek rá az emberek. Egy öreg vallásos zsidó farizeus késő esti órában kérezkedett be Jézus szállására: „Rabbi, tudjuk, hogy Istentől jött tanító vagy, mert senki nem tudja ezeket a jeleket véghezvinni, amelyeket te cselekszel, hacsak nincs vele az Isten. Jézus azt felelte neki: Bizony, bizony mondom neked, ha valaki újra nem születik, nem láthatja meg Isten országát”. (Jn 3,2-3) Az öreg farizeus figyelme fennakad az „újra születésen”. Nem érti. Jézus addig-addig serkenti figyelmét, amíg rátalál néhány fogódzópontra: Itt nem az édesanyánkra lesz újra szükségünk, aki csupán a testünket tudta egyszer foganni és megszülni erre a földi életre. Amit Jézus kínál, az újfajta életmód: a már élők kaphatnak Istentől: a Szentlélek átnevelhet bennünket az igazság és a szeretet világára. ♣♣ ♣♣ ♣♣ Pünkösdre készülünk A világ teremtésével kezdett létezni az isteni léten kívüli lét. Isten léte maga a tökéletesség, az abszolút lét. Ezt a létformát Isten sajátjaként birtokolja. Ez nem is közölhető mással, mint csak az isteni Személyekkel. Az önismeretben az Isten Első Személye, az Atya, megismeri önmagát teljesen precízen, kimerítően. Ezt a tökéletes önismeretet az Atya kimondja egyetlen Szóban: Fiam, Fiú. Így igaz megfogalmazás, hiszen ott van az Atya előtt, nemcsak hasonlít hozzá valamelyest, hanem tökéletes mása, akkor Fia is, vagyis szülötte. A születésben élő kap létet a természet hasonlóságában.A Személynek szüksége van lényegre, vagyis természetre, amelyben létezni tud. Úgy, mint az emberi személy is csak emberi természetben, lényegben, embertest és emberlélek birtoklásában létezhet. Az Istenben egyetlen lényeg létezik, amelyben minden tökéletesség megtalálható. Ez oszthatatlan egység. A születő Fiúnak ezt adja csorbítatlanul az Atya isteni örök születése alkalmával. Így lesz kettejük közös kincse, hiszen mindkettőjüknek egyformán szükségük van rá. Van azonban az isteni természetben még egy másik képesség: a végtelenül nagy isteni akarat. Ennek a mindenható akaratnak működése során származik a Harmadik Isteni Személy, a Szentlélek. Közös kincsük isteni természetük, amit mindhárman együtt birtokolnak, végtelen gazdag. Másnak ilyen formában, mint egymásnak, nem adhatják tovább, de a szerető tehát mások javát akaró és biztosító Isten megtalálta a módját, hogy kincseiben minél nagyobb körben részesülhessen az újabb, Istenteremtő jóságából létezni kezdő dolgok és személyek egyre bővülő köre. A három isteni Személy közös elhatározásából elinduló teremtésben Isten önmagánál szebb, tökéletesebb mintát nem találhatott. Ezt az igazságot váltotta valóra, amikor elhatározta, hogy a második Személy, a Fiúisten a teremtmények egyik nagy csoportjának, a jövendő emberiségnek tagjává válik, megtestesül. Felveszi ennek a lét-csoportnak testét, és anyagi állományával a világ összes anyagi lényének: a csillagvilágnak és földi anyagoknak ősmintája lesz. A megtestesülő Istenember emberlelke pedig mintájává válik az emberlelkeknek és az angyalok kilenc karának. Ennek a hatalmas örömnek megfogalmazását olvassuk Szent Pálnak a Kolosszei hívekhez írt leveléből: „Örömmel adjatok hálát az Atyának, aki méltókká tett titeket arra, hogy nektek is részetek legyen a szentekkel a világosságban. Kiragadott minket a sötétség hatalmából, s áthelyezett szeretett Fia országába. Benne van a mi megváltásunk, a bűnök bocsánata. Ő a láthatatlan Isten képmása és minden teremtmény elsőszülöttje, mert benne teremtetett minden az égben és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, a trónusok és uralmak, a fejedelemségek és hatalmasságok. Minden őáltala és őérte teremtetett. Ő előbb van mindennél, és minden benne áll fenn”. (Kol 1,12-17) A Fiúisten a világ előre elhatározott időszakában valóban megtestesült. De addig már rengeteg ember teste-lelke valósult meg az Ő ősmintája szerint. Sőt nyugodtan mondhatjuk a teremtés első sorától kezdve, hogy Szent Pál szavai is egybecsengenek a többi teremtett lény létrehozásával: „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. A föld puszta és üres volt, és sötétség volt a mélység felett, és Isten Lelke a vizek felett lebegett”. (Ter 1,1-2) Aztán elbeszéli a Szentírás, hogyan alakította ki az Úr évmilliók alatt a csillagvilágot, majd hogyan hozta létre a földi teremtmények megszámlálhatatlan fajtáját, az élőlények: növények, állatok és végül az ember teremtése milyen gondos szeretettel történt: „Majd azt mondta Isten: Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra, hogy uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, és az egész földön, s minden csúszó-mászón, amely mozog az egész földön.. Megteremtette tehát az Isten az embert a maga képére, Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket. Isten megáldotta őket és azt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet. Hajtsátok az uralmatok alá” (Ter 1,26-28) ♣♣ ♣♣ ♣♣ A jó gyónás jellemzői Sit simplex, humilis confessio, pura, fidelis (atque frequens, nuda, discreta, libens, vercunda) integra, secreta, et lacrymabilis, accelerata/fortis, et accusans, et sic parere parata Mesterkéletlen, alázatos, tiszta, becsületes és őszinte,gyakori, semmit nem takargató,tapintatos,örömmel végzett,szemérmes,becsületes,titkos, rejtett,könnyes,de gyorsan elvégzett, bátor, önmagát vádló és mindig kész arra,hogy engedelmeskedjen. (Luca Pinelli Del sacramento della penitenza) ♣♣ ♣♣ ♣♣ TRIDUUM SACRUM (Szent három nap) A nagyhét három utolsó napját az Egyház Triduum sacrumnak nevezi, vagyis három szent napnak. A liturgiának középpontja és tetőfoka Krisztusnak a keresztfán szenvedett áldozati halála, az újszövetség legszentebb és Istenhez egyedül méltó áldozati liturgiája. Ennek a három napnak egyedüli tárgya az újszövetségi áldozati báránynak levágása, az újszövetség ez igazi kegyelmekben gazdag pászka ünnepe. Így ez a három nap is már a Paschahoz, a Húsvét ünnepéhez tartozik, mert Krisztus halála és feltámadása együtt alkotja a Húsvét misztériumát. Ezért éles elválasztás nélkül megy át a nagyhét a húsvét hetébe; Nagyszombat már feltámadási és keresztségi ünnep. Ezek a napok egy egészet alkotnak s már az apostolok napjaitól kezdve böjttel és külön istentisztelettel megszentelt napok voltak. Komolyságukat és szentségüket az egész nagyhétre, sőt az egész liturgikus évre kiterjesztik. Innen erednek azok a sajátságos és tiszteletreméltó szertartások, melyeket az Egyház ezeken a napokon végez. A zsolozsmában, melyet Ténebrae-nek, azaz a sötétség zsolozsmájának is neveznek, Jeremiás siralmait, más néven a lamentációkat olvassa fel az Egyház, amelyeket a bűnös lélekre, vagy az Uráért gyászoló Egyházra kell vonatkoztatni. A három nap gondolatát összefoglalva meg kell jegyeznünk, hogy a zsolozsma és a mise gondolatvilága nem egyezik meg, hanem egymást kölcsönösen kiegészítik. A zsolozsmában jobban érvényesül a középkori ember lelkivilága, melyet jellemez az Úr szenvedésén az Emberfia iránt való részvét, azért az Üdvözítő emberi szenvedését emeli ki. Így Nagycsütörtökön az Olajfák hegyén vérrel verítékező Üdvözítőnk halálfélelméről elmélkedik; pénteken, a Golgotán keresztre feszített Urunkkal együtt érezve szenved; szombaton a pietás Szűzanyával a sírjában nyugovó Krisztus sebeit siratja. A szentmise az ősibb keresztény felfogást leheli és inkább az Istenre szegezi tekintetét. A szenvedés előtte beata Passio, azaz boldogságot árasztó isteni tett; a kereszt pedig a crux gemmata, a drágakövekkel ékesített diadaljel. A szentmise főtárgya csütörtökön az Eucharisztia, pénteken a kereszt diadala, szombaton a feltámadás és a keresztség. Ez a kettő nem áll ellentétben egymással, hanem együtt adja a liturgiának csodálatos szépségét és kimeríthetetlen gazdagságát. SZUNYOGH XAVÉR FÉLE MISSZÁLÉBÓL ♣♣ ♣♣ ♣♣ A SZENT HÉT KEZDETE A virágvasárnapi szertartás az egyházi év legszentebb hetének a nyitánya. A legszentebb hét, mert liturgiájában a legnagyobb, legcsodálatosabb és kegyelemben leggazdagabb titkokat ünnepeljük. Nagy és szent hétnek nevezik azon nagy és szent titkok miatt, amelyeket megünnepel; de szentnek a komoly és jámbor életmód miatt is, amely ebbe az időszakba való. Csendes hétnek is nevezik, mert benne hangos ünnepek nincsenek megengedve, hanem igenis a léleknek csendes magába vonulása és legalább a három utolsó napon az ügyes-bajos dolgok lehető szüneteltetése. Az első keresztény császárok megtiltották ezeken a napokon a bírósági tárgyalásokat, közmunkákat és szórakozásokat. A középkorban az egész héten szombati nyugalom volt. Németül „Karwoche”-nak, azaz gyászhétnek nevezik. Eredetileg csak a péntek, a hét legnagyobb gyásznapja viselte ezt a nevet, de lassanként, a régi liturgia szellemét elfeledve, az egész hétre átruházták ezt a nevet. E hétnek a nagy jelentősége a rendkívüli és megható szertartások által is kitűnik. Minden egyes nap kiváltságos nap, tehát ezen a héten semmi más ünnepet nem szabad tartani. Az összes liturgikus imákat, énekeket és olvasmányokat Urunk szenvedéseire és megváltásunk nagy titkaira irányuló gondolatok töltik el. Mennyire előkészített minket az Egyház mielőtt ebbe beléphettünk! Mennyire észrevehető volt Hetvened vasárnap óta a liturgiában a folyton fokozódó erősödés! Minden héttel magasabbra emelkedtünk! Eleinte, ha az Egyház a keresztről vagy a feltámadásról nyilatkozott is, ezt mindig burkoltan tette: képekben és jelekben, nehogy ezt a legdrágábbat profán tekinteteknek kitegye. Most azonban elhúzza a függönyt és szemtől-szembe nézhetjük a legszentebbet, sőt többet tehetünk, most a legmegkapóbb szent történetben magunk is misztériumos valósággal vehetünk részt. A nagy és szent hét, jól jegyezzük meg: a liturgia szelleme szerint nem gyászhét és ezért benne a kereszt és feltámadás elválaszthatatlanok. Krisztus megváltói működése nem végződik a halállal, hanem a feltámadás győzelmébe megy át. Nem szabad tehát az Úr szenvedését az ő feltámadásától különválasztani. A liturgia nem akar ezen a héten az Úr szenvedésein csupán siránkozni és panaszkodni. Az ősi keresztény felfogás szerint az egész héten győzelem és öröm vonul keresztül, mely Krisztus szenvedéseiben csak átmenetet lát (a pascha maga is átmenetet jelent) a feltámadás dicsőségéhez. Az elkövetkezendő hétnek nincs olyan napja, melyen ez a húsvéti és győzelmi motívum ne csengene ki világosan. SZUNYOGH XAVÉR FÉLE MISSZÁLÉBÓL ♣♣ ♣♣ ♣♣ A magyar ferencesek Mária-tisztelete. elmélkedés harmadik rész A Ferenc-rendet, hivatalos nevén a Kisebb Testvérek Rendjét Francesco di Bernardone, vagy ahogy mi ismerjük: Assisi Szent Ferenc alapította. Ő kalandos, változatos ifjúság után „megtért”, azaz Isten szolgálatára szentelte az életét. A konkrét tennivalókat kutatva sokat imádkozott az Assisi hegyoldalban épült bencés kolostorban, a San Damjanoban. Ennek festett feszületén megelevenedett Krisztus Urunk alakja, megszólalt és felszólította Ferencet, hogy hozza rendbe düledező egyházát. Három kis templomot tatarozott serényen Francesco. Ezek között volt a várostól nem messze a völgyben épült kis kápolna. Ennek mennyezetén a Szűzanya angyalok között látható a falfestményen, ezért „Angyalos-Boldogasszony templomának hívják. Ezt a kis templomot nagyon megszerette. Itt alapította a három rendet. Fiait arra buzdította, hogy ezt a helyet el ne hagyják, ha kiűzik őket az ajtón, másszanak vissza az ablakon, mert ez az ő kicsinyke osztályrészük, azaz Porziuncula-juk. A később sok ágra szakadt Rendből a mi közösségünk boldogan birtokolja ezt a kis kápolnát. Hatalmas templomot építettünk föléje, úgy óvjuk, védjük. Amikor a Rend elterjedt szerte a világon, mindenüvé vitte az Angyalos-Boldogasszony tiszteletét. A legközismertebb jele ennek a róla elnevezett amerikai nagyváros: „Sancta Maria los Angeles”. Eme templomocska búcsúnapján az egész világ minden ferences templomában teljes búcsú nyerhető Rendalapítónk közbenjárására. Az l220-as években már hazánkban is voltak ferencesek. 1231-ben a beregi egyezmény tanúsága szerint már saját tartományuk volt. Minden bizonnyal ujjongó örömmel vették tudomásul, hogy az új hazájukban éppen ezt a Mennyei Királynőt tisztelik két évszázaddal megelőzve a ferenceseket. Később a rendházak száma nagyon megnövekedett, több tartományra oszlott az ősi tartomány természetesen más-más név alatt. Ez az ősi közösség 1523-ban a spanyolországi Burgos városában tartott nagykáptalanon bejelentette, hogy ezen túl Mária-tartomány néven működik tovább, és védőszentje a Mennybevitt Szűzanya lesz. Akkor, amikor hazánk egén, feketén gyülekeztek a török viharfelhők. Az 1456-os nándorfehérvári győzelem után a török nagyhatalom hetven évig csendben készült az Európa elleni nagy hadjáratra. Mint régebben, hazánk volt az első akadály, amit le akartak győzni. Mátyás király politikája nem az édesapja szellemiségében alakult. Európa legképzettebb hadserege volt a magyar fekete sereg. Ha Mátyás ezt KisÁzsiába küldi, és otthon megnyomorítja a törököt, soha többé nem tudott volna lábra állni. Jó példa erre a lepantói győzelem: ott a török hajóhad ellen fel kellett vonultatni az összes tengermelléki keresztény ország hajóhadát, és így is nehezen tudták legyőzni a törököt, de többet sosem lettek tengeri hatalommá. A világjáró ferencesek nyilván jól értesültek a török készülődésről. Itt, a pesti rendházunkban élő Vásárhelyi András atya ezért írta 1508-ban az „Angyaloknak nagyságos Asszonya” kezdetű gyönyörű versében a prófétai sejtést: „Törököknek megnyomorítója, Kerályoknak jó tanácsadója, Magyaroknak megoltalmazója”Történelmi tapasztalatokból tudhatták, hogy a Nagyasszonyon kívül nem fog senki sem segíteni rajtunk. Igaz, akkor is, azóta is sok vérzivatart kellett elviselnünk, vértanúhalált halt a pesti templomunkban András atya több társával, százötven évig nyögtük a török hódoltságot, később elvesztettük hazánk területének kétharmadát, de él a hazánk, saját országunk van, és megünnepelhettük a keresztény Magyarország ezredik jubileumi évét. Nekünk, mariánus ferenceseknek jó tudnunk azt is, hogy erre a jubileumra negyvenéves halálraítéltségből visszatérhettünk a működő tartományok közé. Lassan bár, de élünk, mint ahogy hazánk is lassacskán bontakozik ki a kommunizmus halálosan ölelő karjaiból. Tudjuk, akarjuk érteni a Mennyei Királynőnk titkát: Az alázatos Szolgálóleányból előbb szerény, szegény iparos család tagja, majd fájdalmas Anya kellett, hogy legyen, csak később lehetett a világ, Magyarország és rendtartományunk Királynője. A sorrend, úgy tűnik, azóta sem változik. Imádkozzunk, hogy legyen elég hitünk, erőnk végigjárni a közös magyar és ferences utat a beteljesülésig. ♣♣ ♣♣ ♣♣ |
|
|
|
||
|
||
|
||