 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
||
 ♣♣ ♣♣ ♣♣LORÉTÓI LITÁNIA Bevezetés Fontos, hogy átérezzük, Mária Édesanyánk, minden tiszteletet és szeretetet megérdemel. Gyermekkoromban a segesdi templomban és a kegykápolnában tanultam meg szeretni ezt a csodálatos fohászsorozatot. Akár mondtuk valamelyik ferences atya, a soros osztálytanító vezetésével, akár énekeltük a három dallam valamelyikét, mindig a szívemből fakadó hódolat volt. Tizenöt éves koromtól mint ferences novicius, majd klerikus, minden közösségi esti imánkban ez volt a fő ájtatosság. Mi, növendékek imádkoztuk elő, és a szerzetescsalád férfikórusa felelte rá áhítattal: Könyörögj értünk. A szerzetesrendek szétszórása után a budapesti Központi Szeminárium növendéke lettem mint a Szombathelyi egyházmegye kispapja. A szeminárium eredetileg a magyar pálosrend egyik nevezetes kolostora volt. Quadrumjának közepén a csensztochovai Fekete Madonna gyönyörű szobra áll most is oszlopra helyezve. Megnyugtató volt, hogy a kemény fegyelem és feszes tempójú egyetemi képzés eseményei között a kerengő üvegfalán át ránézhettünk égi Édesanyánk szobrára, egy-egy fohásszal erőt gyűjthettünk közbenjárásából. Amikor 1951. május elsején kihirdették, hogy a Szűzanya hónapjának minden esti imája a quadrumban lesz, nagyon megnyugtatott:valami különleges ajándék a közös Édesanyának. Esti ima idejére a százhuszonhat kispap ott szorongott a kerengő déli folyosóján. Egy kisebb harmónium mellé odaült kurzustársam, Takács Nándor. Közben a portát megnyitották, az utcáról sereglettek a szokásokat ismerő civil hívek, akiknek a száma közben állandóan gyarapodott, mert a harmónium prelúdiuma után felzengett az Uram, irgalmazz nekünk! Majd folytatódott a gyönyörű címek hosszú sora, versszakonként pedig a fohász: Könyörögj érettünk! És szállt a dallam szabadon fel a harmadik emeletet koszorúzó tetőn keresztül ki Budapest-Belváros házai közé, hogy van most is, üldözések közepette is hazánknak, Magyarországnak Édesanyja, Nagyasszonya, Királynője odafönn az égben. Biztosak voltunk abban, hogy összeölel bennünket palástja alá, úgy, ahogy Géza fejedelmünknek valaha megígérte. Mindhárom Szent Vagy, Uram! dallam soron következett: vasárnap, hétfőn és csütörtökön a 198-as, kedden és pénteken a199-es, szerdán és szombaton pedig a 200-as. Egyik szebb, mint a másik. Ugyanígy igyekeztünk folytatni akkor, amikor felszentelt és diplomát szerzett papként már magunk is felelős vezetői voltunk egy-egy plébániai közösségnek. Többnyire nem kellett sehol sem kezdeni, mert az ősi hagyományt fellelhettük mindenütt. Jelenlegi állomáshelyemen, a Budapest Belvárosi Ferences templomban egész évben minden nap közösen mondják híveink a teljes rózsafűzért, utána pedig imádkozzák a lorétói litániát. Az imádság hozzásegíti beteg vagy nagyon elfoglalt testvéreinket, hogy ne csak nevén, de gyönyörű címeivel is szólítsuk meg naponta égi Édesanyánkat, aki örömmel hallgatja szeretetünk és tiszteletünk áradó hódolatát és könyörög érettünk odafönt Szent Fiánál. ♣♣ ♣♣ ♣♣ LORÉTÓI LITÁNIA Boldogságos Szűz Máriát köszöntő és segítségül hívó imádság. - Eredete a Párizsban fönnmaradt, 1200 körüli rímes litánia, amely valószínűleg a bizánci szertartás akathiszt himnusza hatására készült. 1500 körül nyilvánosan imádkozták Lorétóban. Nyomtatásban 1558: jelent meg, Kaniziusz Szent Péter kiadásában. - Alapformája 48 (12x4) invokáció, a Szűzanya 48 megszólítása. Ebből 13 Isten szűz Anyját, 5 az erények hordozóját, 13 az ószövetségi előképekben jövendölt Máriát, 5 az oltalmazót, 12 a királynőt kéri: „könyörögj érettünk!” - Magyar énekelt változatában (ÉE 692. Hozsanna 199.) 4 invokáció után ismétlődik a „könyörögj érettünk!”. Magyarországon a litániát májusban lehetőleg minden este templomokban is imádkozzuk. - Mivel a litánia az Egyházban eleven valóság, újabb és újabb invokációi születnek: a II. Vatikáni Zsinat (1962-65) után Egyházunk Anyja! Könyörögj érettünk! Május hónapban a lorétói litániához szeretnék néhány gondolatot fűzni. Fontos, hogy átérezzük, Mária Édesanyánk, minden tiszteletet és szeretetet megérdemel. Gyermekkoromban a segesdi templomban és a kegykápolnában tanultam meg szeretni ezt a csodálatos fohászsorozatot. Akár mondtuk valamelyik ferences atya, a soros osztálytanító vezetésével, akár énekeltük a három dallam valamelyikét, mindig a szívemből fakadó hódolat volt. Tizenöt éves koromtól mint ferences novicius, majd klerikus, minden közösségi esti imánkban ez volt a fő ájtatosság. Mi, növendékek imádkoztuk elő, és a szerzetescsalád férfikórusa felelte rá áhítattal: Könyörögj értünk. A szerzetesrendek szétszórása után a budapesti Központi Szeminárium növendéke lettem mint a Szombathelyi egyházmegye kispapja. A szeminárium eredetileg a magyar pálosrend egyik nevezetes kolostora volt. Quadrumjának közepén a csensztochovai Fekete Madonna gyönyörű szobra áll most is oszlopra helyezve. Megnyugtató volt, hogy a kemény fegyelem és feszes tempójú egyetemi képzés eseményei között a kerengő üvegfalán át ránézhettünk égi Édesanyánk szobrára, egy-egy fohásszal erőt gyűjthettünk közbenjárásából. Amikor 1951. május elsején kihirdették, hogy a Szűzanya hónapjának minden esti imája a quadrumban lesz, nagyon megnyugtatott: valami különleges ajándék a közös Édesanyának. Esti ima idejére a százhuszonhat kispap ott szorongott a kerengő déli folyosóján. Egy kisebb harmónium mellé odaült kurzustársam, Takács Nándor. Közben a portát megnyitották, az utcáról sereglettek a szokásokat ismerő civil hívek, akiknek a száma közben állandóan gyarapodott, mert a harmónium prelúdiuma után felzengett az Uram, irgalmazz nekünk! Majd folytatódott a gyönyörű címek hosszú sora, versszakonként pedig a fohász: Könyörögj érettünk! És szállt a dallam szabadon fel a harmadik emeletet koszorúzó tetőn keresztül ki Budapest-Belváros házai közé, hogy van most is, üldözések közepette is hazánknak, Magyarországnak Édesanyja, Nagyasszonya, Királynője odafönn az égben. Biztosak voltunk abban, hogy összeölel bennünket palástja alá, úgy, ahogy Géza fejedelmünknek valaha megígérte. Mindhárom Szent Vagy, Uram! Dallam soron következett: vasárnap, hétfőn és csütörtökön a 198-as, kedden és pénteken a199-es, szerdán és szombaton pedig a 200-as. Egyik szebb, mint a másik. Katolikusok voltunk és magyarok. Ugyanígy igyekeztünk folytatni akkor, amikor felszentelt és diplomát szerzett papként már magunk is felelős vezetői voltunk egy-egy plébániai közösségnek. Többnyire nem kellett sehol sem kezdeni, mert az ősi hagyományt fellelhettük mindenütt. Jelenlegi állomáshelyemen, a Budapest Belvárosi Ferences templomban egész évben minden nap közösen mondják híveink a teljes rózsafűzért, utána pedig imádkozzák a lorétói litániát. A Mária-rádió pedig hozzásegíti beteg vagy nagyon elfoglalt testvéreinket, hogy ne csak nevén, de gyönyörű címeivel is szólítsuk meg naponta, de legalább május és október hónapban minden nap égi Édesanyánkat, aki –reméljük-, örömmel hallgatja szeretetünk és tiszteletünk áradó hódolatát és könyörög érettünk odafönt Szent Fiánál. ♣♣ ♣♣ ♣♣ A LORETÓI KÁPOLNA TÖRTÉNETE A Szent Háznak, Mária názáreti házának és a legendának a hitelességét 20. sz. történelmi régészeti, filológiai és ikonográfiai kutatások megerősítették. Egy 1294-ben kelt beszámoló elmondja, hogy Nikéforosz Angelo, Epirusz uralkodója feleségül adta leányát, Ithamárt Tarantói Fülöphöz, II. Anjou Károly nápolyi király fiához, s a hozományban „Isten Szűz Anyjának, Nagyasszonyunknak házából való kövek is voltak” A régészeti kutatások szerint a Lorettóban álló Szent Ház kövei és építésmódja idegen a környéken föllelhető anyagoktól és építési szokásoktól. A kövek faragása a Jézus korában Galileában működő nabateusokra vall, s olyan zsidó keresztény feliratok vannak beléjük karcolva, amilyeneket Mária Názáretben lévő otthonánál találtak. A Lorétói Szentt Háznak eredetileg csak 3 oldala volt 3 m magas falakkal, mert Jézus korában, Názáretben a házakat barlangok elé építették a hegyoldalba. A falazat felső részét a tetőzettel együtt 1536-ban építették helyben bányászott anyagból. A Szent Ház belső mérete 9, 52 x 4, 1 m, magassága 4, 3 m. Ajtaja eredetileg az északi, hosszanti oldalról nyílt, vele szemben állt az oltár. A nyugati oldalon az ablak fölött 13. sz. végi, gótikus festett feszület. A falakon a 14-15. sz. umbriai iskola festőinek freskói voltak: a Szűzanya, Alexandriai Szent Katalin, Szent György, Szent Antal apát, Szent Bertalan és Limoges-i Szent Lénárd, akit sokáig a názáreti Szent Házhoz elzarándokló IX. Szent Lajos francia királynak gondoltak a ház márványborítását II. Gyula pápa (1503-13) adományozta, a szobrokat 1507 körül Bramante tervei szerint faragták. VII. Kelemen pápa (1523-34) idején az északi ajtót befalazták és 3 újat nyitottak. Az oltárt a kegyszoborral együtt III. Pál pápa (1534-49) idején áthelyezték a keleti oldalra. A kegyszobor a hagyomány szerint Szent Lukács műve volt. 1798: francia csapatok kirabolták a templomot, a kegyszobrot elvitték Párizsba múzeumi tárgynak. 1801-ben a konkordátum megkötésekor Napóleon visszaadta Lorétónak. A kegyszobor 1921-ben, tűzvészben elégett, XI. Pius pápa a vatikáni kertek egy libanoni cédrusának fájából faragtatta meg a másolatát, 1922- benn megkoronázta, és ünnepélyesen vitték Lorétóba a Szent Házat a 14. sz. elején fallal kerítették be, s hamarosan oszlopcsarnokot is építettek a zarándokok védelmére. Vsz. 1370-1420: kolostor is épült, mely 4 saroktornyával a török támadások ellen is erősségül szolgált. VI. Orbán pápa. (1378-89) 1387-ben: Mária születése Kisboldogasszony napjára búcsút engedélyezett, amit IX. Bonifác pápa (1389-1404) 1389. XI. 9: hirdetett ki. 1451-ben már úgy beszéltek Lorétóról, mint egész Itália nagyon híres kegyhelyéről. 1587-ben: a Szent Házat magában foglaló hatalmas, 95 m hosszú, 60 m széles, 3 hajós késő gótikus bazilikát építettek. A homlokzat 1570: készült el. A Szent Ház a kupola alatt áll, eredetileg a bazilikaminden részéből látható volt. Kápolnák a baloldali mellékhajóból nyílók a bejárattól kezdődően: Keresztelőkápolna; Loyolai Szent Ignác és Néri Szent Fülöp kápolnája; Assisi Szent Ferenc kápolnája Szent Mihály főangyal kápolnája; Jézus Szent Neve kápolnája; Az utolsó vacsora kápolnája E kápolnából kovácsoltvas kapu vezet át a szentély körüli kápolnákhoz, melyeket részben az ajándékozó nemzetről neveztek el. A Szent Kereszt kápolna; a francia kápolna szentségi kápolna: a szlávok kápolnája; az amerikaiak kápolnája; a németek kápolnája; a lengyelek kápolnája; az urbinói hercegek kápolnája; a spanyolok kápolnája; a svájciak kápolnája; a különböző szentföldi kultuszhelyek másolatai a 9. század óta készültek Európában. A külföldről származó sajátos építészeti megoldások közül első helyen állnak a Loretó-kápolnák. A Loretó-kultusz alapja végső soron az a legenda, amely szerint 1291-ben a szent család názáreti házát a török veszély elől angyalok előbb a dalmáciai Terzátóba, majd onnan az itáliai Loretóba szállították. Lorétó már a 13. században zarándokhelynek számított. A legnagyobb fellendülés akkor kezdődött, amikor a hely gondozását 1554-ben jezsuiták vették át. Ettől kezdve az ide látogató főurak svájci, bajor és osztrák területeken egymás után építik fel a Lorétói kápolna pontos mását, s a speciális szokásformákat is létrehozó kultusz fokozatosan a török támadás elleni védekezés egyik szimbolikus formájává válik. Terzátóba már nem sokkal a szent ház “továbbrepülése" után felépült annak másolata, amely köré a barokk templomot Frangepán Miklós építtette fel 1644-ben. Bécsben Eleonóra császárné kezdeményezésére az ágostonrendiek udvari templomában, 1627-ben épült az első szent ház, amely rövid időn belül Bécs egyik legjelentősebb zarándokhelyévé vált. Ettől kezdve az ausztriai és magyar főúri családok fokozottan igyekeztek kivenni részüket a kultuszból. A terzátói kápolna után magyar területen az első Lorétói kápolnát itáliai útja után Stotzing Rudolf emeltette 1644-ben nyugat-magyarországi birtokán. Ezt 1651-59 között a Nádasdy család templommal és kolostorral bővítette. Az 1683-ban leégett együttest Esterházy Pál építtette újjá, mivel a hely időközben a táj egyik fontos zarándokhelyévé vált. A 18. század folyamán számos további, nagyrészt főnemesi, egyházi alapítású Lorétó-kápolna épült, ezek közül azonban csak kevés vált zarándoklatok középpontjává. A Loretó-kápolnák Európa-szerte lényegében azonos, az eredetit lehetőség szerint pontosan követő építészeti megoldásokat mutatnak. Az állandó jegyeket az egyedülálló alaprajzi beosztás (szoba, kamra, konyha), a szűk belső méret (4, 10 x 9, 50 m), a szokatlan falmagasság (5 m) és a körbefutó párkány fölötti dongaboltozat alkotják. Mindezt további jellemzőkkel együtt a legapróbb részletekig kidolgozott metszetek, tervek írták elő. A templomok, kápolnák égi szállítására utaló ún. Lorétó-motívum egy idő után függetlenné vált a kötött építészeti formától, s olyan kultuszhelyekhez is hozzákapcsolódott, ahol ilyen együttes nem található (pl. Andocs, Bucsuszentlászló) ♣♣ ♣♣ ♣♣ 1222. Karácsony Assisiben Az ősi, római kori városkában karácsonyt ünnepelnek. Francesco is ott van a székesegyházban társaival. Hatalmas falak, impozáns oszlopok, építészeti remekmű. Istennek méltó földi hajléka. Az éjféli misére gyönyörű ruhába ötözik a város püspöke. "Gyermek születik nekünk.” zeng a gregorián ének. Tömjénfüst száll a magasba, amíg ujjong az angyalok éneke, a Glória. A hajóban a kor eleganciája szerint öltözött hívők szoronganak. A gyertyafényben drága ékszerek csillognak. A világ Ura született meg emberként, illő módon kell Őt ünnepelni. Kis mennyországot szeretnénk teremteni számára, hogy ne fájjon annyira az elhagyott igazi. Francesco és társai kopott kámzsája mintha nem illene ide. Mi idegenek vagyunk e pompás gyülekezetben? Vajon melyik forma tetszik jobban a Kisdednek? Hallgatja Isten üzenetét a liturgikus szövegekből: "De te, Efrata Betlehemje, kicsiny vagy ugyan Júda ezrei között, mégis belőled származik majd nekem Izraelnek jövendő uralkodója, származása az ősidőkre, a régmúlt időkre nyúlik vissza." (Mik 5,1) Az Úr nem Júda jelentősebb városaiból választott Fiának szülőhelyet, és nem a fővárost, Jeruzsálemet, amint a zsoltáros büszkén emlegeti: "Ez is, az is ott született, és maga a Fölséges erősíti meg." (Zsolt 87,5) ám Jeruzsálem felvirágoztatója, Dávid is Betlehemben született. Tovább figyel: Az evangéliumban még mélyebbre vezet az ige: a szépen felkészített názáreti házból is el kellett vándorolni Máriának és Józsefnek, őseik városába, amely már idegen számukra, hiszen csak távoli rokonok élnek a városban. Halvány remény kél bennük, hogy majd kapnak valami szálláshelyet, és az összeírás után sietnek haza. A szűkszavú elbeszélésből kiviláglik, hogy nem kaptak bebocsátást egyetlen hajlékba sem. Az evangélista nem vádol senkit. Francesco sem érez rideg elutasítást. Inkább azt sejti, hogy a Kisded nem akarta elfogadni senki áldozatát, hogy lemondjon megszokott kényelméről - miatta. A barlangistálló üres, nem zavarnak senkit, ott szállnak meg. Arra gondolni sem mernek, hogy a kisded születésének idejére hazatérhetnek. A hat évszázados jövendölésnek be kell teljesednie: "Amikor ott tartózkodtak, eljött az ideje, hogy szüljön." (Lk 2,6) a Kisded boldog, mert boldoggá teszi a legdrágább édesanyát, és a tiszta férfiút, aki mindkettőjük hűséges gondozója. Boldog, mert teljesíti Atyja akaratát: amint az Atya mindig szeret, másokkal teszi a jót, ő is ezt művelheti. Odaadhatja az egész mennyországot, és nem kér helyette semmit, csak a kis jász olt. Az istálló a legegyszerűbb földi élet része. Az alvó emberek közül csak a pásztorokat hívják az angyalok: "Ne féljetek! Íme, nagy örömet hirdetek nektek, melyben része lesz az egész népnek. Ma született nektek az Üdvözítő, az Úr Krisztus, Dávid városában." (Lk 2,10-11) Milyen pontos megfogalmazás! Ne azért menjetek, mert Őt kell boldogítani, hanem ti lesztek boldogok, ha megtaláljátok. Francesco 1223. egész esztendejében szívében hord egy felsejlő titokzatos vágyat: Látnom kell és megláttatnom ezt a jézusi szeretetet, amit Ő ad, Ő sugároz tizenkét évszázada. Át kell élnem az igazi karácsonyt. Látnom kell Jézus szegénységét, amelytől mi gazdagok lettünk. Hol? Lakott területen kívül, mint annak idején. A Greccio-i barlang nagyon megfelelő helynek tűnik. Vadregényes vidék, nincs nagyon mesze a zarándokló hívek számára. A barlangot úgy kell berendezni,mint amilyen akkor volt,amikor a Szent Család szállást vett benne. Legfontosabb a jászol, a Kisded bölcsője, tele illatos szénával. Francesco egy ökröt és egy szamarat is beterelt a barlangba, pedig egykor nem voltak ott jószágok, de arra akart utalni, amit a próféta jövendölt: "Az ökör megismeri urának jászolét, Izrael eddig nem ismert meg engem" (Izaiás). A Kisded a legtisztább mennyországból lép ebbe a közönséges környezetbe. Vállalja. Legyen a jászolba egy kisded szobor, mert ha nem is élő a gyermek, a szemlélők előtt világosan kibontakozik a valóság: aki által minden lett, a mérhetetlen csillagvilág, a nekünk olyan hatalmas földanya, rengeteg növényével, állatával, emberével, ilyen tehetetlen kisdedként jött közénk. Legyen benne miséző oltár is: az egyszeri születés, a valóságosan ott lévő Kisded helyett jelenjék meg a rejtett, de valóságosan, örökké jelen lévő Jézus, hiszen a születésbarlangban is gyönyörű kápolnát alakítottak ki, ahol misézni lehet, fölötte másfél évezredes templom áll. Francesco is szeretné a láthatatlant érinteni, látni, hallani. Szeretné a karácsony titkát megjeleníteni a szabad természetben, szentmisével egybekötve. Egy pásztorjátékkal egybekötött szentmiséhez kéri a pápa engedélyét. Amikor elérkezik a nap, nagy tömeg gyülekezik a jászol elé. Egy pap mondja a misét, Ferenc, pedig mint diakónus énekli az evangéliumot." Prédikál is: "Isten mindig a kisebb - az erőtlenségben hatalmas, a halálban élő, az alázatban nagy, a gyermeki alakban a mérhetetlen Isten." Közben fogja a Jézuska-babát. Szíve, szava a legtökéletesebb átélést sugározza. A jelenlévők úgy látják, a baba megelevenedik, Ferencre mosolyog. Elérte célját: beteljesült az angyalok jóslata, a betlehemi öröm minden nép érzékelhető öröme lett. A zarándokok boldogan mentek haza: a szerény közegben megtalálták az élő Kisdedet.2009. Karácsonyra készülünk. Előre fülünkben cseng: "Ó, gyönyörű szép, titokzatos éj, Égszemű Gyermek, csöpp rózsalevél. Kisdedként az édes Úr jászolában megsimul, szent karácsony éjjel". (Ho 29) Lelkünkből fakadó, ősi magyar ének. Benne van a mi karácsonyunk áhítata. A földi éj sötétjét beragyogja az Isten Fia földi születésén ámuló csillagszemével az ég. Nem akarja elhinni a mérhetetlen csillagvilág, hogy Ura a városvégi "rongyos istállóban", pici jászolban szendereg. "Sírdogál és nyöszörög, ki az égen mennydörög, s a villámot szórja". (Ho 28,5) De az "Angyalok szózata minket is hív!" (Ho 32,2) hová? A családot a karácsonyfa alá, hogy emlékezzék az ősi nagy valóságra, amikor a Kisded odahagyta a mennyországot, szegénnyé lett, hogy minket gazdaggá tegyen. A hívek karácsonyfája mellett ott áll a család, áhítattal olvassa a születés történetét, áradnak a gyönyörű magyar énekek, megtelnek a szívek boldog örömmel, békével. Aztán az egymást ajándékozó szeretet kincseire rátalál a fa alatt mindenki. Éjfélre templomba sereglik a hívő magyar, mert hiszi, hogy ott várja az élő Kisded: "Ó, fogyhatatlan, csodálatos ér, Hópehely-ostya, csöpp búzakenyér. Benne, lásd, az édes Úr Téged szomjaz, rád borul, Egy világgal ér fel." (Ho 29.2) a hegyen otthonos fenyők a barlangra emlékeztetnek, a kis betlehem a történelmi tényre. Ragyogó fényár, illatos tömjénfüst, ünnepi miseruhák: jaj, el ne vesszék a szegény Jézuska! Hiszen a betlehem is kincset érő műremek a legtöbb templomunkban. Sokszor töprengtem kiskoromban: a legszebb örömünnepünk is Jézus golgotai keresztáldozatában ünnepelhető? Nem sérti karácsony boldogságát? Nem. A születése igen nagy áldozat volt: "Hiszen ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét, hogy értetek szegénnyé lett, bár gazdag volt, hogy az ő szegénysége által ti gazdagok legyetek".(2Kor 8,9) Csodálatos titok.Gárdonyi ámulatával nézzük:"Fel, nagy örömre, ma született, aki után a föld epedett. Mária karján égi a lény, isteni Kisded Szűznek ölén. Egyszerű pásztor, jöjj közelebb, nézd a te édes Istenedet. Egyszerű pásztor, térdeden állj, mert ez az égi s földi Király". ♣♣ ♣♣ ♣♣ Ne féljetek! Örüljetek! elmélkedés ötödik rész Szülőfalumban, gyerekkoromban minden vasárnap két szentmise volt. Mindkettőn tele volt a nagy falusi templom. Beharangozás után az első ministráns megrántotta a csengő zsinórját. Felbúgott az aranyérmes Angster-orgona. Szép praeludium után pedig egy emberként kezdett énekelni a nagycsalád. És ez minden alkalommal így volt, kiéve a karácsonyt. Karácsonykor az éjféli misén akkor is zsúfolásig tele volt a templom, ha hóviharban kellett a nagy domb tetejére felkapaszkodni. Ezen a misén a hívek néma hallgatója, gyönyörködő élvezője volt a kórusról áradó karéneknek. Azokat az énekeket mindenki tudta, de senki nem dúdolta a kórussal együtt. Az a karének Betlehemélő története voltja bevonulási ének szövege a prófétai idők Messiás-várását idézte, annak utolsó óráját: „Fent a csillag csillog-villog: Este van, este van. Ó a lelkem, ó mi boldog, a szívem megdobban. Mert közelget az idő, hogy jön az Üdvözítő, drága Kisdedecske, vici-pici Hercegecske, Akit szült Szűz szülő” Éjszakai tábor:„Csendes a puszta, nap nyugovó, alszik a fáradt pásztor. Merre a szem lát, csendes a táj, mindenütt néma tábor. Angyali hang kél, nappali fény, Glóriát zeng az ének. Mária halkan, lágyan dalol Megváltó Kisdedének: Aludj, pihenj kisgyermekem, csendes most az éj. Aludj, pihenj, míg álmodok, hozzád angyal mesél. Ekédbe térdel, mind ki él, és hozzád száll imája. Aludj, pihenj kisgyermekem, Te ég és föld Királya”.A falu legszebb szopránja. énekelte, intonálta a szentmise Glória-ját. Oktávval mélyebben magyarul a kórus válaszolt: Dicsőség! Megismételték, majd a miseszövegből idézték az angyali ének sorát: In excelsis Deo. Friss tenor jelenítette meg a pásztorok meglepetését: „Bárcsak előbb felébredtem volna! Látod, pajtás, most állottam talpra. Most is cseng a fülemben az angyal szólása, hogy a Jézus megszületett rongyos istállóban.”Aztán az útra készülődés aranyos vetélkedője: „Pásztortársaim hát menjünk! Hanem ajándékot vigyünk! Akitől csak mi telhet, tetszése szerint vihet. Én viszek egy báránykát,tejet,vajat,sajtocskát. Aranyat nem adhatok, mert szegény pásztor vagyok”. „Menjünk tehát szaporán a fényes csillag után, imádni a Kisdedet, ki az éjjel született.”Segesden így született meg minden évben a betlehemi Kisded. A magyar lélek örökké éledő gyökere adta nekünk ezt az élményt.A mi Krisztus-élményünk a szenvedésből táplálkozott. Sokat szenvedett népünk mélyen tudta átélni Urunk szenvedéstörténetét.„Jézus keresztje mellett ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, Kleofás felesége é Mária Magdolna. Amikor Jézus meglátta anyját és az ott álló tanítványt, akit szeretett, így szólt anyjához: Asszony, íme, a te fiad. Azután azt mondta a tanítványnak: Íme, a te anyád. És attól az órától magához vette őt a tanítvány”. (Jn 19,25-27) a haldokló Jézus Édesanyjáról gondoskodik. Mivel testvére nincs, legkedvesebb tanítványára bízza. De mielőtt neki gondviselőt állít, Máriára bízza mindazokat, akiket szeret, akikért emberré lett, akik ide juttatták a keresztre, és akik annyira nem tudják, mit cselekszenek. Haláltusáját a Golgota csúcsán magasan függve vívta. Szét akart nézni az egész földön, sőt az egész föld teljes múltján, jelenén és jövőjén. Őt nem látta a történelem, Jézus, aki mindenkiért szenvedett és meghalt, szembe akart nézni mindenkivel. Nem haraggal, nem szemrehányással, hanem aggódó szeretettel. És János mögé most odaállítja az összes embert, hogy Mária édesanyja legyen mindenkinek, hiszen Ő is mindenkinek testvére lett. ♣♣ ♣♣ ♣♣ Ne féljetek! Örüljetek! elmélkedés negyedik rész A világ Megváltója tehát minden kétséget kizáróan Jézus Krisztus. Benne teljesedtek az Isten által előre megmondott tények, amelyeknek együttesen kellett megjelenni, megvalósulni a Megváltóban. Amikor ténylegesen eljött emberalakban a Második isteni Személy, ezeket az előzetes igazodási pontokat(Dávid Fia, Szűztől születik Betlehemben, Dániel próféta által megjelölt időben, végigszenvedte a Dávid zsoltáraiban és Izajás könyvében leírt kínokat, előfutára, Keresztelő Szent János tanúskodott róla, csodái és tanítása igazolta istenségét, maga az Atyaisten két ízben tanúskodott mellette, tehát mind beteljesítette. Legnagyobb tanúja maga a Mennyei Atya volt, aki kétszer is „szeretett Fiának” mondta előbb nagy tömeg előtt, utóbb pedig három főtanítványa: Péter, Jakab és János, és az Ószövetség két igen fontos tanúságtevője: Mózes és Illés előtt. Jézus messiási, istenemberi legnagyobb tanúja pedig halottaiból való feltámadása volt. Az apostoli kollégium világgá küldetésében ennek tanúsítása volt a legfontosabb tennivaló. Erre a tanúságtételre épül a mostani hívek hite is. Mi, magyarok is erre a sziklára építettük hívő életünket. A Gondviselés szeretetének különleges megnyilatkozása talán a betlehemi élmény felidézése volt. Őseink is a puszta szabad világában élték életüket. Már tudatosodó emlékeim között fontosak voltak számomra a falum pásztorainak karácsonyi szokásai. Szenteste a családi asztalnál szerényen ünnepelve meglepődtem, hogy a kanászok és a csordások kürtölése és ostorpattogtatása hangzott az utcánkban. Ezek az emberek rendkívül szerények, szűkszavúak voltak, amikor tavasztól őszig reggel kihajtották a gazdák állatait, vagy ahogyan a nap hosszú gyaloglásai, egész napos felelősségteljes legeltetésük után hazaérve minden házhoz beirányították az állatokat. Észrevettem, hogy nem magamutogató emberek a pásztorok. Munkájuk fontos, de társadalmi megbecsülése mégis az utolsó lehetett. Karácsony este viszont úgy éreztem, hogy most ők állnak az események megünneplésének kiinduló pontjában, hiszen a betlehemi kisded megszületését pásztoroknak üzente meg Isten. Nekik szólt az angyal a mennyei fényből: „Ne féljetek! Íme, nagy örömet hirdetek nektek, melyben része lesz az egész népnek. Ma született nektek az Üdvözítő, az Úr Krisztus Dávid városában. Ez lesz a jel számotokra: találni fogtok egy kisdedet pólyába takarva és jászolba fektetve”, (Lk 2,10-12) Tietek az öröm mindörökre, hogy először ti láthatjátok meg az Isten Fiát kisgyermekként, a jászolotok a bölcsője, a ti szénátok illata az első üzenet a teremtett világ növényeiből, az első jel, hogy Isten szemében a ti lenézett világotok értékesebb, mint a gazdagok jóléte, akár a császár aranyos palotája. Ti lesztek az első tanúi Isten nagy terveinek: a megváltás újra egyenlővé teszi az embereket. Ti látjátok az egyszerű ruhás Szűzanyát édesanyaként. Mellette a Gondviselés által kijelölt védelmező: szintén kétkezi munkás Szent József is titeket fogad örömmel. A többi ember majd a ti örömötökből részesül apránként. Tudom a pásztor-ostor durrogatásának, az öblös ökörszarvtülök két évezreden keresztül a világméretű pusztákon áthatoló hangjából, hogy ezek az egyszerű emberek megértették az angyalok szavát. Így már másként emelkedik a lelkemben a gyerekesen, de mély hittel és átérzéssel előadott pásztorjátékunk emléke is. Úgy éreztük, a kis mondókáinkon éled hitelesen az első, az egyetlen nagy karácsony. Hogy őseink ilyen érzésekkel hallgathatták és gyökereztették a lelkükbe a végtelen jézusi szeretetet. Ez a gyökér élt és él valahol még most is, mert hitoktatói karácsonyaimat is ezzel tudtam betölteni, tanítványaimmal érzékeltetni: a gyermek Jézust mi magyarok mélyen a szívünkbe zártuk. ♣♣ ♣♣ ♣♣ |
|
|
|
||
|
||
|
||