Kovács Bánk Ferences

vasmisés pap

hitszónok

Napi Evangélium


KATTINTS A KÉPRE
A Magyarok Nagyasszonya
1950-ben megvonták a magyarországi szerzetesek működési engedélyét, elvették a kolostorokat is, lakóikat szétverték. A növendékek egy része, hatvan fiatalember, a Központi Szemináriumban kapott menedéket. Kiváló rektorok: Marczell Mihály, majd Galla Ferenc, híres professzorok vezetésével készültünk hatvan egyházmegyés társunkkal együtt a papi hivatásra. Már körvonalazódott, mi vár ránk odakint, ha végzünk az egyetemen. Börtönben ült az ország prímása, egyéni internálásban volt több püspök, voltak vértanú papok és civilek. Mi pedig kemény fegyelemben éltünk, koplaltunk és rengeteget tanultunk. Készültünk a krisztusi küldetésre, a szellem harcára a materializmus durva válfaja ellen. 1951. május. Minden este az árkádok alatt gyülekeztünk. A harmóniumnál a nyugalomba vonult székesfehérvári püspök ült kispapként, és zengett a Lorettói litánia százhúsz kispap ajkán. A quadrum tölcséréből égre, földre, Budapest utcáira áradt a bátor katolikus, máriás hitvallás, és a versszakok záradékában a „Könyörögj érettünk!”A nyitott portán át egymás után jöttek a hívek erőt meríteni, szívet melengetni, bízni, hogy lesz Istenáldás, egykor boldog magyar jövő. Akkor már tudtuk, hogy a nyugati hatalmak eladtak bennünket szovjet rabszolgának. Tudtuk, hogy a trianoni gazemberség után ezt az újabbat is meg kellett érnünk, és ki tudja, mi lesz velünk: a néppel és jövendő papjaival. Mindenki megcsalt, becsapott bennünket. Nincs rokonunk, sem jóakarónk. Áll-e mellettünk valaki, akiben bízhatunk? Micsoda öröm a litánia végén a sok gyönyörű cím után: Magyarok Nagyasszonya, könyörögj érettünk!„Te vagy földi éltünk vezércsillaga. Téged rendelt jó Anyánknak az Isten Fia!”(Ho 195) Azóta eltelt hatvanhét év, hogy az első ilyen élményben részesültem, de úgy érzem, ma sem kevésbé szívszorító érzés a kérdés: mi lesz velünk? Ki a mi igazi biztonságunk? Van-e jóakarat irányunkba, akad-e emberi erő, amely minden gondunkat megoldja? A történelem bölcs mesterként üzeni: Nincs! Akkor?
1948-ban XII. Pius pápa elhatározta, hogy az ősi katolikus tanítást a Szűzanya test szerinti mennybeviteléről, dogmaként kihirdeti. Valószínűleg látta, hogy az emberiség sorsa egyre kilátástalanabb, az e világiasság elvakítja az embereket, fel kell mutatni a végcélra, az örök boldogságra, mert annak az ismeretében vállalható igazán a sok szenvedés. Mivel a Bibliában nincs szó az Assumptióról, elrendelte a pápa, hogy az Egyház egyetemes hitéről gyűjtsenek adatokat. Így jutott el a felhívás hozzám is, mint szombathelyi ferences teológushoz. Kutattam a magyar vallásos múltat, és a koronázási eskükereszt felirata villámként gyújtott világosságot bennem: Regina coeli Patrona Hungariae. „A Magyarok Nagyasszonya a mennybe vitt Szűzanya” a magyarok Királynője. Mi nemcsak hisszük, hogy az élő Mária van a mennyben, hanem egész vallásos és állami létünk erre a titokra van alapozva.Itt Budapesten a dogma professzora témákat kért tőlem is a disszertációhoz. Félve említettem nagy felfedezésemet, hiszen történelmi kifejtés kell hozzá. Így lett ez életem nagy témája.