♣♣ ♣♣ ♣♣ LORÉTOI LITÁNIA Szentséges Szűz Mária, könyörögj érettünk! Az első magasztaló megszólítás a latin eredetiben így hangzik: Sancta Maria. A Sancta jelentése: szent. A szent fogalma azt jelenti, hogy más, mint az egyszerű, megszokott, profán. Tulajdonképpen szigorú értelemben Istent mondjuk szentnek, mert az Ő egész lénye teremtetlen, tehát más, mint a teremtett világ bármelyik létezője. A további értelmezésben mindaz, ami Istenhez tartozik, ugyancsak szentnek nevezhető. Így szentnek mondjuk azokat, akik Isten legnagyobb ajándékában, a megszentelő kegyelemben részesültek a keresztség szentségének felvételekor, és ez által Isten a természetes létrend fölé emelte, a maga létrendjéből részeltette. Szentnek hívjuk az Isten nagy családjához, az Egyházhoz tartozó népet is. Mi magyarok a Szűzanyát szentségesnek nevezzük a litániában. Ez a melléknév fokozásában a legmagasabb fok: szent, szentebb, legszentebb, maga a szentség. Az őt köszöntő angyal kegyelemmel teljesnek szólította. Annyi kegyelmet kapott tehát Istentől küldetéséhez, amennyit egy teremtmény befogadni képes. Minden teremtmény messze alatta áll, és végtelen messze van felette maga Isten, a Szentség. Mi szeretnénk a megszólításban érzékeltetni ezt a tényt, ezért mondjuk: Szentséges Szűz Mária. Könyörögj érettünk! Kérd értünk Istent, hogy tegyen minket is neki szentelt emberekké! Istennek szent Anyja, könyörögj érettünk! Mária Jézus Krisztus Édesanyja. Jézusé, aki Isten is, meg ember is. Istenségben egyenlő az Atyával, hiszen szellemi születésekor az Atya neki ajándékozta a teljes isteni természetet. Ezt Ő visszaajándékozta, és az örök ajándékozás, a végtelen szeretet köti őket össze,majd ketten egyszerre ajándékozzák a Szentléleknek. Így mindhárman Isten, szigorúan egy Isten. A Fiúistennek az idők folyamán kellett megtestesülnie, vagyis személyi fölsége alá fölvenni egy teljes emberi természetet, testet és lelket. Ezt egy közénk tartozó édesanyán keresztül tette meg, hogy biztosan közöttünk legyen. Minden más embernél édesapa és édesanya közösen adják a magzat testét. Jézus azt akarta, hogy édesanyja érett petesejtjéből alkossa meg a Szentlélek az ő testét. Majd a semmiből teremtette az emberi lelket, mint mindenki másét. A kettőt egyesítve létrejött Jézus emberi természete. Ezt nem akkor teremtett emberi személynek adta az Úr, mint a mi esetünkben szokásos, hanem odaajándékozta a Fiúistennek,és az Ő személyi fölsége alatt elválaszthatatlanul összekapcsolta a két természetet. Máriának édesanyaként kellett befogadnia és méhében kilenc hónap alatt születésre alkalmassá nevelnie gyermekét. Amikor ez megtörtént, a betlehemi barlangistállóban meg is szülte Őt Isten nagy ajándékaként. Mária tehát Jézus Krisztus, az Istenember szülőanyja. Mindig akadtak okvetetlenkedők, akik szerint Mária csak az embert szülte. Kedvükért tisztázzuk a fogalmakat. Az én édesanyám is csak a testemet foganta, táplálta, nevelte és szülte, mégis az édesanyámnak tartom egészen, hiszen engem szült, akinek lelke van, és aki személy vagyok, akié a testem és a lelkem is. Így Mária annak a Jézus Krisztusnak teljes jogú szülőanyja, aki személy szerint Isten, és akinek két természete az isteni Személy fősége alatt szétválaszthatatlanul össze van kötve emberi léte első pillanatától mindörökre, tehát a születés pillanatában is. Mária tehát Istennek szent Anyja. Egyébként pedig így olvasható az evangéliumban: „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Íme, méhedben fogansz és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni. Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja Dávidnak, az ő atyjának trónját, és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége”(Lk 1,30-33)Könyörögj értünk, vagyis járj közben értünk Szent Fiadnál! ♣♣ ♣♣ ♣♣ „Eljöttem az Atyától és idejöttem a világba, most újra elhagyom a világot és elmegyek az Atyához” Jézus arról a csodálatos szeretetről beszél, amely az Atyában él, és amelyet Ő, a Fiú tökéletesen megértett, elvállalt, viszonzott. Erre tanította apostolait, sőt az egyszerű emberekből összejött tömeget is. Meg is mutatta nekik tanításaiban és csodáiban egyaránt. Amikor az egyszerű emberekhez szólt, ismerve szegénységüket, napi gondjaikat, kihangsúlyozta a mindenről gondoskodó Atya jóságát: „Ne aggódjatok az életetekért, hogy mit egyetek, se a testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több az élet az ételnél, a test pedig a ruhánál? Nézzétek az ég madarait: Nem vetnek, nem aratnak, csűrökbe nem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti sokkal többet ezeknél? És a ruha miatt miért aggódtok? Nézzétek a mező liliomait: hogyan növekszenek, nem fáradoznak és nem fonnak, mégis, mondom nektek, még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül”. (Mt 6,25-29) De nemcsak ezekre a napi jótéteményekre mutatott rá Jézus, hanem százával, ezrével gyógyította a betegeket, két ízben megszaporította a kevéske kenyeret és halat, hogy ezreket jóllakasson a pusztában. Amikor ezt a végtelen jó Atyát egy kísértő sátánfattyú kedvéért elhagyták ősszüleink,Isten nem dobta őket pokolra. Tudta jól, hogy az ember gyenge és megkísérthető mindennel, aztán a bűnét helyrehozni képtelen. Ezért a teremtést dicsőségesen befejezni készülő Egyszülöttjének mondta, hogy neki kell elvállalnia a megváltás szörnyen nehéz feladatát is a földön. A Fiú pedig engedelmesen elvállalta és teljesítette is a megváltás nagy művét. Aztán visszamegy az Atyához, amint megmondta az apostoloknak. Visszamegy, mert szereti Őt, de azért is, mert a megváltás díjaként kinyithatja az eget, és magával viheti oda a pokol tornácáról az ószövetség idejében élt jó embereket, akiknek megelőlegezte a megváltás érdemeit. A megnyitott ajtón keresztül lehetősége van már mindenkinek belépni az örök boldogságba. Azt tudni kell, hogy a mennybe bejutást senki sem tudja kiérdemelni. Azt csak Isten kegyelméből kaphatja meg az is, aki egész életében minden parancsot megtartott, minden érdemet megszerzett. Ha pedig kiérdemelni nem lehet, akkor kegyelemből kapható a bejutás a mennyországba. Jó hallani Jézustól, hogy a kegyelmeket kérni lehet az Atyától, de a Fiútól is. Biztat bennünket: „Nem mondom nektek, hogy én fogom kérni az Atyát értetek, mert maga az Atya szeret titeket, mivel ti szerettetek engem, és elhittétek, hogy Istentől jöttem. Eljöttem az Atyától és idejöttem a világba; most újra elhagyom a világot, és elmegyek az Atyához”(Jn 16,26-28)Tehát ebben a nagyvonalú fogadásban, amit az Atyától közvetlenül várhatunk, ebben is benne van Jézus feltétlen engedelmessége, mint érdemforrás. Nagyon kell szeretnünk az Atyát, és utánoznunk Jézust a tökéletes engedelmességben, ha minden kegyelmet el akarunk nyerni! ♣♣ ♣♣ ♣♣ „Amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek” Amikor Jézus ezt a biztatást adta apostolainak, senki sem értette félre, nem próbálta kitekerni Jézus adott szavát, hogy az Ő nevében bármit lehet kérni az Atyától, és Ő biztosan teljesíti. Jézus mindenben engedelmes volt Atyjának, ismerte Atyja végtelen jóságát, de végtelen szentségét is, tehát ő maga természetesen sosem kért olyat, ami visszatetsző lehetett volna az Atya szemében. Akiknek Jézus felhatalmazást adott a korlátlan kérésre, egészen biztos, hogy nem éltek vissza a legszentebb bizalommal. Jézus most már búcsúzik tanítványaitól. Eddig talán eszükbe sem jutott, hogy valamit kérjenek az Atyától, hiszen tudatos kapcsolatfelvétel nem történt Vele, meg amit szerettek volna Jézustól kérni, azt a Mester pontosan ilyen címen nem vállalta el, hogy az Atya szabadon osztja a tanítványok jutalmazását (Mt 20.23) Viszont az Úr belevette a Mi Atyánk szövegébe a mindennapi kenyeret, ami az általános táplálékot jelentette, a természetfeletti javakból pedig a bűnbocsánatot és a kísértések elleni védelmet, tehát nagyon fontos dolgokat lehet kérni Tőle. Biztatásul Jézus még hozzáteszi:„Kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen”(Jn 16,24)„Ezeket példabeszédekben mondtam nektek” Jézus az Atya jóságát és igazságosságát hirdette hallgatóinak a szőlősgazdáról mondott példabeszédben (Mt 20,1-15).Saját küldetéséről és fogadtatásáról a gonosz szőlőművesekről szólva (21,33-46) A királyi menyegzőről szólva ismerteti az Atya mindenkit mennyországa váró jóságáról (22,1-14) Az általában a tékozló fiúról szóló példabeszédként ismert parabolában csodálatos képet fest Jézus a mindenkit szerető, mindenkinek szabad akaratát maximálisan figyelembe vevő Mennyei Atyáról, aki súlyos sértéseket is elvisel gyermekeitől, hagyja őket kijózanodni és újabb döntésüket a visszatérésre örömmel üdvözlő édesapáról„Ezeket példabeszédekben mondtam nektek. De eljön az idő, amikor már nem példabeszédekben szólok nektek, hanem nyíltan beszélek az Atyáról. Azon a napon kértek majd az én nevemben. Nem mondom nektek, hogy én fogom kérni értetek az Atyát, mert maga az Atya szeret titeket, mivel ti szerettetek engem, és hittétek, hogy én Istentől jöttem, Eljöttem az Atyától, és idejöttem a világba; most újra elhagyom a világot és elmegyek az Atyához” (25-28) Csodálatosan szépek Jézus példabeszédei, amelyekben a mennyei Atyát a mi Atyánknak mutatja be. Előre érzékelteti, hogy a személyes ismereteink sokkal többet mondanak majd nekünk az életünk során, ha értjük, viszonozzuk és utánozzuk a szeretetét. ♣♣ ♣♣ ♣♣