Kovács Bánk Ferences

gyémántmisés pap

hitszónok

Jézus Szíve litánia

Jézus üzente: AZ ÉN SZENTSÉGES SZÍVEM és ÉDESANYÁM SZEPLŐTELEN SZÍVE A VILÁG UTOLSÓ MENEDÉKE.
Ajánlom, hogy mondjátok el naponta a Jézus Szíve litániát! Nekem hatvannégy éve ajánlotta ezt egy ferences atya. Megfogadtam.
„Jézus Szíve, az örök Atya Fiának Szíve, irgalmazz nekünk!
A szív, amely a keblünkben dobog, hihetetlen erőfeszítéssel éjjel-nappal pumpálja testünk minden részébe a friss oxigént. Ezért a pihenés nélküli önfeláldozó munkájáért szinte minden nép a szeretet szimbólumának tartja a szívet. A zsidók az Ószövetség idején még a gondolkodás központjának is hitték. Az örök Atya, a Szentháromság első Személye, öröktől fogva birtokolja a végtelen nagy isteni természetet, a mindentudást és a mindenhatóságot. Mint tökéletesen kimerítő önismeretet szüli szellemi szüléssel az Igét, az egyszülött Fiút. Mint végtelen Szeretet neki ajándékozza az oszthatatlan isteni természetet.  Amikor a Fiú megtestesül, dobogni kezd a Szíve, nemcsak pici testét kezdi éltető vérrel ellátni, hanem felkészül arra, hogy az egész emberiségbe állandó szolgálattal küldje Atyja és a maga kimeríthetetlen szeretetét. Fel tudja ezt fogni az ember? Mivel a legtöbb ember nem is gondol erre, Uram, irgalmazz nekünk!
Jézus Szíve, a Szűzanya méhében a Szentlélektől alkotott Szív, irgalmazz nekünk!   
A Szűzanyát az angyal kegyelemmel teljesnek szólította. Mivel a legnagyobb kegyelem a szeretet, a lehető legnagyobb szeretet lakott benne. Isten Fia a megtestesüléskor semmi mást nem kért Atyjától, mint egy jó Édesanyát, ezzel azt akarta megmutatni, hogy Isten- Atyja szeretetét, amit a teremtéskor az embereknek ajándékozott, egy édesanya szíve mellett kezdhesse ember módon megismerni, majd születése után is legyen hová odahúzódnia veszélyek, meg nem értések idején. A Harmadik isteni Személy, akinek a származásától kezdve az Atya és a Fiú közösen ajándékozza meg az isteni Szeretettel, most viszonzásul megteremti a Fiú számára a legszeretőbb emberszívet. Édesanyák és szülötteik, tudjátok ezt és utánozzátok is? A mulasztóknak Uram, irgalmazz!
Jézus Szíve, az Isten Igéjével lényegileg egyesített Szív, irgalmazz nekünk!
A Szentlélek teremtő ereje létrehozta a Szűzanya méhében az Üdvözítő parányi testét, szívével együtt megteremtve számára az emberi lelket is. Létre jött az új emberi természet. Nekünk, embereknek Isten egyszerre teremti meg a személyünket és ajándékozza oda a magzati alakú emberi természetet. Isten ereje Jézusnál személyt nem teremtett, hanem az öröktől élő Fiúnak, az Igének ajándékozta oda. Ezért mondjuk, hogy az Ige testté lett, testet öltött magára, megtestesült. Ettől a pillanattól az Igének két természete van: az isteni, amely közös az Atyával és a Szentlélekkel, és az emberi, amely egészen az Övé. Ezt a két, egymástól teljesen különböző fajta természetet egyszer s mindenkorra egymáshoz kapcsolta, és a két természet ettől fogva elválaszthatatlan. Jézus kereszthalála után emberlelke elhagyta ugyan a testét, de nem vált el az isteni természettől. A kiszenvedett test egyesülten maradt az istenséggel. Aki látta a Szűzanya ölében imádással kellett volna tisztelegnie előtte. A feltámadáskor pedig az isteni természet nem önmagával egyesítette testét és lelkét, hanem a testet és lelket egymással. A két természetet birtokló Fiút a Szűzanya méhében történt egyesítéstől kezdve nevezzük Jézusnak.
Jézus Szíve, Isten háza és a mennyország kapuja, irgalmazz nekünk!
A régi városok mindig fallal voltak körülvéve. Védekezni kellett az ellenséges támadások ellen. Ostrom idején kívül viszont ki-bejárást kellett biztosítani, ezért az építkezéskor a falakban nyílásokat hagytak. Ezeket viszont vastag faanyagból készült lemezekkel töltötték ki, erős vaspántokkal látták el, hogy a támadók bárdjaival szemben ellenálljanak. Magának a mennyországnak tulajdonképpen nincs szüksége sem várfalra, sem őrségre, kapukra sem, hiszen oda a másvilágra semmiféle ellenség el nem talál. Annak a csodálatos városnak viszont falai és kapui is voltak, „amely a mennyből szállt alá Istentől, ahol Isten fényessége volt, Nagy és magas fala volt tizenkét kapuval és a kapuk fölött tizenkét angyal. A kapukra nevek voltak írva,”Izrael fiainak tizenkét törzse nevei.” (Jel 21,10-12) Ezek a szimbolikus tények talán azt jelzik, hogy az ószövetségi választott nép vezeti el az emberiséget az új Jeruzsálemig, amelyben már Jézus Krisztus az egyetlen közvetítő, a nagykapu az üdvösségre a mennyországba csak az Ő kereszten átszúrt Szívén át lehet bejutni, ha itt a földi életben az Ő szeretetével éltünk. Irgalmazz a későn megtérő haldoklóknak is!

Jézus Szíve, a szeretet lángoló tűzhelye, irgalmazz nekünk!
A tűzhely minden család életében igen fontos eszköz. Az étkezéshez elkészített nyersanyag ezen sül, fő, és válik a közösség étkezésénél jó ízű, tápláló, erőt és boldogságot osztó energiává. Régen a tűzhely mellett ült le a család beszélgetni zimankós teleken, ott nótázgattak a nyitott tűzhelyajtó fényénél. Ott rózsafüzéreztek a család és a nemzet jólétéért. A szeretet itt melengetett emberszíveket.Jézus Szívének első önként vállalt feladata, hogy az emberiség nagy családjának jólétéről gondoskodjék a kegyelmek árasztásával. Aztán sajátmagát adja lelki eledelnek. A bajokban, szenvedésekben szívsebén keresztül engedjen bepillantani a maga borzalmas kínjaiba. Az „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem” (Mt 27,46) keserű fohász belőle most forró bizalmat sugároz. Szent Szív, kihűlt sok szívből a szeretet. Magad mutattad meg lángoló Szívedet Alacoque Szent Margitnak: Íme, én ennyire szeretlek benneteket. Legalább te szeress engem! Irgalmazz a szép szóra, jó példára meg nem nyíló emberszíveknek!

Jézus Szíve, az igazságosság és szeretet tárháza, irgalmazz nekünk!
Igazságos az, aki mindenkinek megadja, ami megjár neki. Megadja a munka tisztességes bérét, visszaadja az illetéktelenül elvett holmit utolsó fillérig, nem követel többet, mint ami megjár. A szeretet arra késztet, hogy mindig mások javát szolgáljam önzetlenül, ne várjam a megajándékozottól a viszonzást, a magam boldogságát bízzam Istenre. Mindkét erény egyre mostohább lesz a modern, azaz pénzközpontú emberek szemében. Jézus már földi életében is azzal tűnt ki, hogy Istenember létére becsületesen dolgozott megfelelőbérért, isteni erővel végzett gyógyításaiért fillért sem kért, bár templomadóra nem kötelezett Isten- Fia volt, a vízből kihorgászott hal szájából vetette ki Péterrel az adópénzt (Mt 17.25-26)A szeretetét pedig maga jellemzi: „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért” (Jn 15,13) Jézus Szíve, Te az igazságosság és szeretet tárháza maradtál korunkban is. Kérünk, emelj fel minket is magadhoz. A pénzimádóknak pedig adj mielőbbi megtérést!

Jézus Szíve, jósággal és szeretettel teljes Szív, irgalmazz nekünk!
A bölcselet megfogalmazása szerint jó az, aki, vagy ami megfelel a céljának. Az ember célját Isten határozta meg. „Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra” (Ter 1,26) János evangélista pedig kiegészíti gondolkodásunk menetét: „Szeretet az Isten, és aki a szeretetben marad, Istenben marad, és Isten őbenne.” (1Jn 4,16) Jézusban nemcsak megvolt a legnagyobb fokú szeretet az Atya iránt, hanem így tanít: „Az Atya énbennem van, és én az Atyában” (Jn 10 38) így volt ez az idő kezdete előtt is: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige.” (Jn 1,1) Ez a viszony semmit sem változott a megtestesüléssel, hiszen Jézus személye a Fiú személye maradt. De a fölvett emberi természet is tökéletesen oda volt kapcsolva az istenséghez és a legtökéletesebb szeretetben egyesült vele. A közmegegyezés szerint az emberben a szeretet központja a szív. Így nyilvánvaló, hogy Jézus Szíve jósággal és szeretettel teljes Szív Isten felé. Ugyanezt mondhatjuk bátran az emberekhez fűződő viszonyában is.”Jézus tudta, hogy eljött az ő órája, hogy átmenjen a világból az Atyához, mert szerette övéit, akik a világban voltak, mindvégig szerette őket”. (Jn 13,1) „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért” (Jn 15,13) Irgalmazz Urunk, nekünk, és meg ne vond szeretetedet tőlünk soha!Jézus Szíve, minden erény mélysége, irgalmazz nekünk!
Az erény lelki erő, mégpedig állandó készség a jóra. Erőt ad, hogy a jót könnyen és gyorsan megtegyük. Ez a litániás invokáció azonban kiegészítésre szorul: „Krisztus birtokában volt a tökéletességével összeegyeztethető erényeknek”. Ez a fogalmazásban szereplő megszorítás nem csökkenti Jézus emberi lelkének tökéletességét, hanem inkább kiemeli azt, amikor a teológusok közös nézete szerint figyelmünkbe ajánlja, hogy Jézusban nincs helye sok olyan erénynek, ami a gyarló emberi természet sajátja. Így pl. Jézusban nem volt és ma sincs hit, hiszen Ő emberi értelmével teremtetése első pillanatától látja Istent úgy, ahogy van. Remény sincs benne, hiszen Istent állandóan birtokolja. Nincs benne bűnbánat, hiszen neki bűne sem volt soha. Viszont azokban az erényekben, amelyek tökéletességével összeegyeztethetők, az alázatosságban, a legnagyobb mélységet éri el. Az alázatosság ugyanis nem bűnbánat, hanem tökéletes önismeret és önértékelés.
Jézus Szíve, minden dicséretre legméltóbb Szív, irgalmazz nekünk!
Értékes élmény, ha valakit eredményes munkájáért megdicsérnek. A főnök a beosztottját, a tanár a diákját, idősebb ember a törekvő fiatalt. Istennel kapcsolatban mi nem így dicsérünk, hiszen mi hozzá képest jelentéktelen parányok vagyunk. „Dicsérjétek az Urat minden népek, dicsérjétek őt minden nemzetek! Mert megerősíttetett mirajtunk az ő irgalma, és jósága örökre megmarad”. (Zsolt 117,1-2) Nagyon szép szokás volt, amely nálunk, magyaroknál még a XX. században is élt, hogy a katolikusok papjukat, de egymást is így köszöntötték: „Dicsértessék Jézus Krisztus! Mindörökké! Ámen”. Ennek alapvetését a Filippi levélben olvashatjuk: „Ugyanazt az érzést ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban is megvolt, aki isteni mivoltában nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak, amelyhez mint zsákmányhoz ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette önmagát, szolgai alakot vett fel, és hasonló lett az emberekhez, külsejét tekintve úgy jelent meg, mint egy ember. Megalázta magát, engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta őt, és olyan nevet adott neki, amely minden más név fölött van, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd az égben, a földön és az alvilágban, és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus az Úr! Az Atyaisten dicsőségére” (Fil 2,5-11) 
Jézus Szíve minden szív királya és központja, irgalmazz nekünk!
Az ószövetségi választott népnek Isten volt a közvetlen Ura. A 92. zsoltár kezdőszavai ezt ujjongják minden nép felé: „Király az Úr, fönségbe öltözött” Az öröm oka pedig az, hogy a Sínai hegy lábánál kötött szerződésben Isten népévé fogadta a zsidó népet, saját népének nevezte, mivel ez a nép Királyának vállalta az élő, egy, igaz Istent. Mózes, Józsue és a későbbi vezetők nem uralkodni akartak népükön, hanem a nevében, parancsai szerint vezetni. Az utolsó bíró, Sámuel élete vége felé álltak eléje a zsidó nép vénjei ezzel a kívánsággal: „Te megöregedtél, fiaid nem járnak a te utaidon. Adj nekünk királyt, aki uralkodik rajtunk, kivonul előttünk a harcra és uralkodik rajtunk, mint a többi népen.” Sámuel megsértődött, de Isten figyelmeztette: „Nem téged vetettek el, hanem engem. Ennek ellenére adj nekik királyt!” A kereszténység idején is monarchiák dívtak. Ezek a királyok Istentől eredeztették hatalmukat. Zömmel igyekeztek is az Ő törvényeinek megfelelően uralkodni. Jézus Pilátus előtt megvallotta, hogy Ő király, de országa nem ebből a világból való. „Ha országom ebből a világból lenne, alattvalóim nem adnának a zsidók kezébe. Így hát országom nem ebből a világból való”. Jézus országa az igazság és szeretet országa. Akik ezt az országot vállalják, azoknak Jézus a királya. Elvei szerint gondolkodnak, akarata szerint élnek. Micsoda élet lenne a földön, ha ezt mindenki vállalná?
Jézus Szíve, amelyben a bölcsességnek és tudománynak minden kincse megvan, irgalmazz nekünk!
A bölcs ember mindent a nagy célnak, az örök üdvösségnek vet alá, hogy azt elérje. Aki viszont nem bölcs, nem akarja élete apróbb vagy fontosabb tetteit az örök elvek szerint rendezni, az a végén mindent elveszít. Jézus előtt nem állt fenn kényszerítő körülmény, hogy megtestesüljön, vállalja az emberlétet, tagja és kiszolgáltatottja legyen egy ilyen gyenge, sokszor gonosz közösségnek, mint a mienk. De Ő Szívével, azaz igazság és szeretet alapján gondolkodik, és erre akar megtanítani minden embert. A tudomány a földi ismeretek rendszerezett formáját jelenti a legtöbb embernek. Mi persze hozzáértjük a vallástudományt is, ami elsősorban a kinyilatkoztatás ismeretét tanítja rendszerezve, de kitér a vallásnak, mint az ember Istenhez való viszonyának az ismertetésére is, hiszen annyi vallás lehetne, ahány ember él a földön, és ha nincs is ennyi, tévedésen alapuló csoportok bőven akadnak. Nyugodtan mondhatjuk, hogy ami Jézus megváltói küldetéséhez tartozik, mindazt a bölcsességet és tudományt ismeri. Irgalmazzon nekünk, ismertesse meg ezeket a fontos tudnivalókat, mentse meg az eltévedteket. Főleg a papságra készülőket vértezze fel a bölcsesség és tudomány Lelkével.
Jézus Szíve, amelyben az istenség teljessége lakozik, irgalmazz nekünk!
Jézus személy szerint megkapta Atyjától az egész isteni természetet. Mondhatjuk nyugodtan, hogy emberi Szívében benne lakik az istenség teljessége, hiszen a szív emberségünket jelenti. Amit birtokolunk, az egyéniségünk központjában teljesen benne van. Jézus pedig isteni Személy, istensége kincseivel megajándékozza emberségét így, ahogyan a fohászban mondjuk, hogy benne lakik. Kérjük irgalmát, hogy szent Szíve árassza ránk, amire küldetésünk pontos teljesítéséhez szükségünk van. Aki pedig ezzel a lehetőséggel nem él, irgalmazzon neki, mert ostobasága nagy bűn.
Jézus Szíve, melyben a Mennyei Atyának kedve telt, irgalmazz nekünk!
Amikor családba új kisbaba érkezik, boldogok a jó szülők, hiszen ők életforrás lettek, Istenteremtő társai. Egyben él bennük az a remény, hogy magzatuk majd a család, aztán a lakóhely, s talán az egész nemzet számára is fontos ember lesz, ha felnő. Isten azért teremtette az emberiséget, hogy gyermekeként szeresse mindegyikünket. Mindenki számára csodálatos élettervet, hozzá egyéni életteret rendelt. Mivel ezt végtelen intelligenciával gondolta ki, terve tökéletes, sőt egyedül tökéletes az illető részére. Boldog az az egyén, aki ezt megérti, valóra váltja. Isten is örül majd beteljesült művének. Urunk Jézus emberi élete a legtökéletesebb mű, mert Ő mindenben engedelmesen követte Atyja akaratát. Már nyilvános működése kezdetén a keresztelés után elhangzott az atyai szó a Jordán-parton: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik”. (Mt 3,17) Működése csúcspontján az Ószövetség két tanúja, Mózes és Illés, az Újszövetség három képviselője, Péter, Jakab és János előtt hitelesíti már a tanítását: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!”(Mk 9,7) Műve a keresztfán lett teljes: „Beteljesedett” (Jn 19,30) – mondta. Atyja pedig engedte, hogy a katona lándzsával megnyissa oldalát, és az örökre nyitva maradó szívseben keresztül láthassa immár mindenki a Szívet, melyben a Mennyei Atyának kedve telt.
Jézus Szíve, melynek teljességéből mindannyian részesültünk, irgalmazz nekünk!
Jézus Szívének teljessége Atyja iránti tökéletes engedelmességét jelenti: „Megalázta magát és engedelmes lett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” (Fil 2,8) Jézus maga is ezt a halált jelöli meg a szeretet maximumának: „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért” (Jn 15,13) a litánia eme megszólítása óriási örömöt sugall. Maga Jézus így fogalmaz: „Ti barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek. Már nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak titeket, mert mindent tudtul adtam nektek, amit Atyámtól hallottam”. (Jn 15,14-15) Ennek a szeretetnek egyik igen kifejező gesztusa, hogy saját Édesanyját is édesanyánkká teszi: „Amikor Jézus látta, hogy ott áll anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: „Asszony, nézd, ő a te fiad.” Aztán a tanítványhoz fordult: „Nézd, ő a te anyád!” (Jn 19,26-27) Szentséges Szívének szeretete az óta együtt árad ránk Édesanyja Szeplőtelen Szívének szeretetével. Mi, akik ezt tudjuk, boldogok vagyunk, legyen az életünk kánai menyegzős hangulatú, vagy esetleg a kereszt tövében állva szenvedünk, mindenben velünk vannak Ők, és elvezetnek már a földön is az ígért szebb világba, mint utolsó menedékek, de az égbe is.
Jézus Szíve, az örök halmok kívánsága, irgalmazz nekünk!
Amíg időmből és erőmből futotta, magam is szívesen róttam a hegyi utakat hazánk gyönyörű tájain és külföldön is. Valami sejtelmes vágy húzza az emberszívet az megszokott –néha meg is unt- lenti világból a fenségesen tornyosuló, égbe szökő hegycsúcsok felé. Úgy érezzük ilyenkor, hogy közelebb kerülünk az éghez, pedig a végtelenhez képest mit számít az a néhány száz vagy ezer méter. Az a különleges élmény is megragadja a magasba kapaszkodott turistát, hogy ott fenn közelebb került magához a fenséges Istenhez is. Ilyen vággyal kapaszkodott Mózes a Sínai hegyre, amikor Isten szólította. A negyven éves sivatagjárás végén örömmel mászott fel százhúsz évesen Nébó hegyére, hogy bepillantson az Ígéretföldére, aztán Istenben örökre elpihenjen. Nagy élmény reményében ballagott a Tábor hegyére Jézus nyomában a három apostol is. Minket az oltár pici halmáról a Szentséges Szív emel égi magasba. Földhöz ragadt modern életünk sivárságából meneküljünk hozzá!
Jézus Szíve, béketűrő és nagy irgalmú Szív, irgalmazz nekünk!
A Szentírásban, ha ezt a fogalmat halljuk: béketűrő, általában Jóbra, az ősi, keleti pátriárkára gondolhatunk. Istenfélő férfiú volt, mérhetetlen gazdagsága, szellemi fölényen alapuló nagy tekintélye, messze földön híres jámborsága kedves volt Isten előtt. Ezért a Sátán kikérte őt Istentől, hogy próbára tehesse jellemét, jámborságát. Isten előbb csak a vagyonát engedte elrabolni, tönkretenni, majd utána az egészségét is. Jób válasza: Az Úr adta, az Úr elvette, amint az Úr akarta, úgy lett. Legyen áldott az Úr neve!” Amikor Jézus első ízben jövendölte meg szenvedéseit, Péter szerette volna megóvni ezektől. Jézus azonban így válaszolt: „Takarodj előlem, sátán! Terhemre vagy, mert emberi módon, s nem Isten tervei szerint gondolkodol” (Mt 16,23) Jézus mindig így gondolkodott, így fogadta el a megváltás minden mozzanatát. Szívügye volt. Szenvedését, ruhájától, becsületétől, szabadságától, állampolgárságától, sőt életétől való megfosztatását béketűrően viselte. Ő maga viszont nem vett el senkitől semmit, mindig csak adott, minden bűnt irgalmasan megbocsátott. Teszi ezt a világ végéig.
Jézus Szíve, dúsgazdag mindazok iránt, akik hozzád folyamodnak, irgalmazz nekünk!
Jézus születésekor az Atyától tanulta a nagylelkűséget Mint isteni Személynek, szüksége volt az isteni természetre, hiszen minden személy a természete alapján Isten, angyal vagy ember. Az isteni természet nem szaporítható, mint az angyali és az emberi. Az Atya pedig nem habozott odaajándékozni Fiának a végtelen isteni értelmet és akaratot, a mindentudást és mindenhatóságot. Ez a végtelen szeretet. A megtestesült Istenember nem adhatja oda senki emberfiának a teljes istenséget, mert azt befogadni nem tudná senki, de amennyit befogadni képes valaki, adja neki szívesen. Ez történik a szentáldozásban, hiszen Jézus emberi testével és vérével, azaz emberségével elválaszthatatlanul össze van kötve istensége, és Ő egészen adja önmagát. Nem dekázva, nem elcsalva, mint egyes kufárok, hanem valóban dúsgazdagon. Hihetetlen ostoba tud lenni az ember Ádámtó, Évától kezdve mind a mai napig. Zseniális ésszel rendelkeztek, tudták, hogy mindent Istentől kaptak. Jött egy senkiházi gazember, aki nem adott még egy porszemet sem nékik, s azzal kezdi: Isten becsapott benneteket, mert fél, hogy rájöttök a titokra, és a tiltott gyümölcsből étkezve ti is istenek lesztek. Azóta is röhögve dumálja ezt a szöveget. Az emberek nagy része pedig most is elhiszi ezt neki. Vagy nem így van? Mi magyarok nem vagyunk állandóan becsapva hatvankét éve? Uram, irgalmazz!
Jézus Szíve, az élet és szentség forrása, irgalmazz nekünk!
A Teremtés könyvében olvassuk: „Megteremtette Isten az embert, férfinak és nőnek teremtette Parancsolta nekik: „Növekedjetek, szaporodjatok, töltsétek be a földet”(Ter 1,) Isten tehát élőnek teremtette az embert, sőt élet forrásának. Ez az élet a földön kezdődik. A földi élet lényege testi vonalon a test kifejlődését, szaporodását jelenti. Lelki síkon viszont az értelem és akarat kibontakozását. Ebben fontos szerepe van a természetes igazságok megismerésének, rendszerezésének, tehát a természettudománynak, de ez nem elég. Isten akarata szerint Ő az emberi értelem elsődleges céljául Isten és az Ő kinyilatkoztatott igazságainak a megismerését rendelte. Márpedig ehhez sok ember el sem jut. Az akarat élettevékenysége a szellemi vágyódás, a jó akarása, megszerzése. Rengeteg g természetes jó van a földön, de az akaratot sem elégíti egészen soha más, csak a legfőbb jó, az Isten. Szent Ágoston írta: „Önmagadért teremtettél minket, ó Isten, és nyugtalan a szívünk, amíg tebenned meg nem nyugszik.” (Vallomások). Jézus Szívéből árad az erő ahhoz, hogy Isten ránk vonatkozó akaratát megismerjük, földi életünkben megvalósítsuk, és Istenhez hasonló igaz és szerető lénnyé alakulva kapcsolódjunk hozzá a mennyországban.
Jézus Szíve, vétkeinkért engesztelő áldozat, irgalmazz nekünk!
Az emberiség mindig tudatában volt annak, hogy bűneiért engesztelni kell Istent, különben kemény büntetésre számíthat. Az engesztelés egyik fontos eszköze az áldozatbemutatás volt. A családapa egyben a család papjának is számított. Amikor pedig Isten megkötötte a zsidó néppel a szövetséget, akkor elrendelte, hogy a nép nevében a tőle rendelt férfiak: Áron és fiai, mint hivatalos közvetítők, papok legyenek közvetítők. Azt is előírta az Úr, hogy a bűnért milyen áldozatokat kell bemutatni. Ezek az áldozatok nem törölték el a bűnöket, de jelezték, hogy jön majd a Megváltó és saját testét adja áldozatul a világ összes bűnéért. Jézus valóban feláldozta magát a kereszten. Előző nap este az utolsóvacsorán a bor átváltoztatásakor külön hangsúlyozta: „Vegyétek és igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem kelyhe, az új és örök szövetségé, mely értetek és mindenkiért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!”Amikor kereszthalála bekövetkezett, még inkább hangsúlyozni akarta, hogy ez az áldozat az Ő szeretetének központjából, Szentséges Szívéből fakad, ezért engedte, hogy a katona lándzsával megnyissa oldalát, megsebezze a Szívet, amely minket mindenkinél jobban szeret. Most az egész világot elárasztja a bűn. Áraszd túl, Uram, Szíved szeretetét! Irgalmazz nekünk!  
Jézus Szíve, gyalázatokkal tetézett Szív, irgalmazz nekünk!  
Bárkit gyaláznak, az fájdalommal jár. Az ártatlanul meggyalázott még inkább szenved. A mi Urunk, Jézus Krisztus, maga az ártatlanság. Ennek ellenére a gyalázatok tömkelegét kellett elviselnie életében és halálában is. Az a vád, miszerint Ő Belzebubnak, az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket, nagyon fájhatott neki, hiszen Isten és ördög kibékíthetetlen ellentétek. – „Jöhet valami jó Názáretből?” – hangzott el nem egyszer. – Tizenhét-tizennyolc órás szenvedése alatt pimasz kis kölyköktől kezdve nekivadult szolgákon keresztül a főtanácsig mindenki azt tett vele, amit akart. A legfájóbbak közé tartozott, hogy elvették nemzeti jogait, pogányoknak a kezére adták, akik a saját népe ellen védték ártatlanságát. A kegyetlen ostorozás a tátott szájú durva katonák gyűrűjében olyan testi és lelki fájdalom volt, ami halálát is jelenthette volna. A kereszthalál folytonos, pimasz követelése megátalkodott gyalázatvolt: haljon meg rabszolgák módján. A kereszt alatt álltak néhányan, akik szerették, de barátai és jó akarói messze eléhúzódtak. Nem vállalták a sorsát. Ellenségei viszont a katonák gyűrűjén kívülről három órán át ontották a gúny, az átkok áradatát. Még halála után is ezt mondják Pilátusnak Jézusról: „Ez a csaló”Azóta kétezer éven át mindez folytatódik! Uram, irgalmazz nekünk!
Jézus Szíve, gonoszságainkért megtört Szív, irgalmazz nekünk!
Jézus minden szenvedést vállalt értünk, hogy legyen bűnbánatra indító kegyelem bennünk, és Ő meg tudja bocsátani bűneinket. Hiszen ez volt a sok szenvedés célja. Mégis jogos ez a litániás invokáció: Gonoszságainkért megtört Szív. A bűn, amelyet gyengeségből, esendőségből elkövetünk, emberi életünknek velejárója. A gonoszságból elkövetett bűn az egészen más. Ott az ártani akarás a mozgató rugó, és ha a bűn beteljesült, semmi szándék a javításra. Márpedig ahol nincs megbánás, ott nincsen bocsánat sem. Jézust ez a megátalkodottság meggyötri, megtöri. Ezt tapasztaljuk Júdással kapcsolatban. Sorra nyújtja neki jóindulata megnyilvánulásait, ott várja a bűnét bevalló árulót fogságában, de Júdás kétségbeesik és fölakasztja magát. Uram, irgalmazz a megátalkodottaknak is!
Jézus Szíve, mindhalálig engedelmes Szív, irgalmazz nekünk!
Az előző elmélkedésekben már idéztem Szent Pál apostol gondolatait arról, hogy Jézus végtelen értékű szenvedéseinek az igazi dicsfényt az engedelmesség adta meg: „Megalázta magát és engedelmes lett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Isten ezért felmagasztalta és minden mást felülmúló nevet adott neki”. (Fil 2,8-9) a litánia most tárgyalandó invokációjában olyan titkot emel a figyelem központjába, amely Jézus egész engedelmes életét átjárja: rámutat, hogy Jézus nem katonás, becsületre épülő, nem is félelemre támaszkodó, még csak nem is a szülőt tisztelettel körülvevő engedelmesség jellemzi, hanem ez a hősi erény élete értelmes és érzelmes központjából, Szent Szívéből ered. Erre enged következtetni a 40. zsoltár mennyei párbeszéde, ahol a Fiú Atyjával tárgyalja meg a megváltás indítékát: nem kell neked a sokféle áldozat, hanem megnyitottad fülemet, megértettem, átéreztem, hogy jövendő emberszívem forró szeretetére számítasz. „Ezért mondtam, íme, eljövök, hogy megtegyem Atyám a te akaratodat, amint a könyvtekercsben rólam írva van”.A sok rideg szívű ember hallja meg Jézus felszólítását: én szívből vállaltam értetek a bűnt törlő halált. Ha irgalmamat kéritek, legyetek irgalmas szívűek ti is!
Jézus Szíve, lándzsával átdöfött Szív, irgalmazz nekünk!
Talán minden felnőtt tudja, hogy az emberi szív az anyaméhben a magzatfejlődés első időszakában kezd kialakulni, belekapcsolódik az élet szolgálatába, és dobog hűségesen az egész életen át. Ezt a szolgálatot végezheti úgy is, hogy megáll csendesen, amikor az Istentől kijelölt idő lejár. A nagy betegségek következtében ki tud fáradni, felmorzsolódik minden ereje, esetleg egy heveny szívinfarktus iszonyú fájdalma szakítja meg hűséges szolgálatát. Régóta tudják gonosz emberek, hogy a szívet erőszakkal is meg lehet állítani. A gyilkosságok egy része ősidőktől fogva a szíven ejtett sebbel történt. Jézus Szíve erős, egészséges, munkával edzett szív volt. Az örök Atya Fiának Szíve, amelyet a Szentlélek külön figyelemmel alkotott, sosem volt gyenge, még kevésbé beteg. Jól bírta az erős fizikai munkát, a sok koplalást és egész napos szabadtéri prédikálásokat. Hősiesen birkózott a tizenhét-tizennyolc órás szenvedéssel is. Beteljesült korábbi jövendölése is, hogy az életét senki sem tudja elvenni, maga adja oda, hogy aztán vissza is vegye, mert erre kapott utasítást Atyjától. Ezért a kereszten iszonyatosan szenvedve, mögötte az ostorozás gyilkossággal felérő kínjaival, valóban maga adta oda az életét: „Beteljesedett” (Jn 19,30) „Erre Jézus hangosan fölkiáltott és kilehelte lelkét”(Mk 15,37) a halál beállta után „egyik katona lándzsával megnyitotta oldalát, amelyből azonnal vér és víz folyt ki.” (Jn 19,33) Jézus halálát tehát nem a szíven döfés okozta, de akarta ezt a sebet, mert ebből fakadt az Egyház és minden ember üdvössége. A „lándzsával átdöfött Szív” tehát az élet forrása. Kérhetjük irgalmát, érti, és szívesen teljesíti kérésünket.
Jézus Szíve, minden vigasztalás kútfeje, irgalmazz nekünk!
Vigasztalásnak mondjuk azokat a kedves, sajnálkozó szavakat, amelyekkel szenvedő embertársaink fájdalmát igyekszünk enyhíteni. Ezek lehetnek üres, kongó kifejezések, amelyeket az udvariasság ad ajkunkra, de tudjuk, hogy ezektől semmi sem változik. A tény tény marad, a sérült szív pedig nem gyógyul tőlük. Jézus Szíve viszont valódi vigasztalás forrása. Önmagára tud mutatni: nézz rám! Jó szívvel elvállaltam érted minden szenvedést. Atyám ezért minden fölé emelt, minden tiszteletet elnyertem égen és földön. Ha te is elfogadod Atyám akaratát, téged is örök örömökben részesít. Amit pedig elvesztettél hitedért, azt százszorosan visszakapod az örök boldogságban
Jézus Szíve, életünk és feltámadásunk, irgalmazz nekünk! Senki sem tudja megmondani, mi is az élet. Csak azt tudjuk, hogy milyen az élet. Mi magunk is élünk, mégpedig megvan bennünk az élővilág minden szintje. A vegetatív életé: ha már élünk, táplálékot tudunk felvenni, azt be tudjuk építeni szervezetünkbe, ki tudunk fejlődni testileg, és a fajfenntartásra is alkalmas lesz a felnőtt. Megvan bennünk a szenzitív élet is, hiszen rendelkezünk érzékszervekkel. Mivel pedig van szellemi lelkünk, van szellemi életünk is: tudunk gondolkodni és akarni. Mi istenhívők tudjuk, hogy minden létező, az élet is Isten ajándéka. A teremtés előtt döntött úgy az Atya, hogy minden teremtendő teremtménynek a minta oka a Fiúisten jövendő emberi természete lesz. Majdani teste a fizikai, emberlelke pedig a szellemi létezőké, emberlelkeké és angyaloké. Tehát már akkor ránk sugárzott a szeretet, amely a megtestesülésben konkrét központot kapott a Szentséges Szívben. Mivel Isten eredeti szándékát keresztezte, nagy ajándékait, köztük a halhatatlanságot is elvesztette az első emberpár, a megtestesült Igének vállalnia kellett a megváltást, ennek nagy eszközét, a halált is, végtelen szeretete feltámadása örömét is megosztotta velünk, erőt ad a feltámadásra is. Így a Szentséges Szív valóban életünk és feltámadásunk. Szeretjük érte?
Jézus Szíve, békességünk és engesztelődésünk, irgalmazz nekünk!
Amikor Jézus megszületett a betlehemi barlangistállóban, a mélyen alvó világnak boldog angyalok hozták a jó hírt a pásztoroknak: „Ne féljetek! Nagy örömöt hirdetek nektek és az egész népnek: Ma születetett az Üdvözítő Dávid városában. Ő a Messiás és az Úr. Ez a jele: Kisdedet találtok pólyába takarva és jászolba fektetve. Hirtelen nagy mennyei sereg vette körül az angyalt. Dicséretet énekeltek az Istennek: Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek” (Lk 2,10-14) hogy pedig valóban a Kisded személy szerint az emberek békessége, azt hatszáz évvel korábban megüzente az Úr Mikeás prófétával:”Te, efratai Betlehem, kicsiny vagy ugyan Júda ezrei közül, mégis belőled származik, aki kormányozni fogja népemet, Izraelt  és Ő maga lesz a béke” (Mik 5,1-4) tehát nem csupán békét hoz! Ahol tehát béke kellene, ott előbb hívják Jézust! Fordítva nem megy. Eleven példa rá a Szentföld. A békességet mindig bűn, irigység, gyűlölet teszi tönkre. Ahol így elvesztették a békét, ott ki kell előbb engesztelődni. Ehhez viszont erő, hatalmas erőfeszítés szükséges. Jézus tudja csak igazán biztosítani ezt a lelkierőt. Ő maga hívta fel erre a figyelmet: „Nálam nélkül semmit sem tehettek”. Mennyire kellene hazánkban is a kiengesztelődés, ehhez Jézus ereje, sőt maga Jézus. Úgy látom, ezt kijelenteni kevesen merik. Kell az imádság, de kell ez a hitvallás is!  

Jézus Szíve, bűnösök áldozatja, irgalmazz nekünk!
Már korábban is elmélkedtünk arról, hogy Jézus Szíve vétkeinkért engesztelő áldozat. Ennek kapcsán megállapítottuk, hogy az Ószövetség idején Isten által előírt égőáldozatok sem tudták eltörölni az emberek bűneit, csak előre jelezték, hogy jön majd a Megváltó, aki saját testét adja majd Istennek tetsző, minden bűnt eltörlő áldozatnak. Ez a fohász: Jézus Szíve, bűnösök áldozatja, tovább építi bennünk a gondolatsort: Jézus meghalt értünk, bűneink bocsánatát a kereszten megszerezte. Aki él ezzel a lehetőséggel, alkalmazza magára Krisztus érdemeit: hisz, megkeresztelkedik, teljesíti Isten parancsait, teszi a jót egész életében, az üdvözül. Aki ezeket nem teszi, hanyagságával súlyosan vétkezik. Az ilyen hogyan várja, hogy Jézus majd megkönyörül rajta? Vagy általában arra is gondolhatunk, hogy a rendszeresen templomba járók is bűnösök. Mit várhatunk? Ezért imádkozzuk: Jézus Szíve, bűnösök áldozatja, irgalmazz nekünk! Igen, ez a Szív az egyetlen, utolsó menedékünk. Megért minket, és irgalmaz annak, aki kéri.
Jézus Szíve, benned reménykők üdvössége, irgalmazz nékünk!
Erény: állandó készség a jóra. Az erények egyik csoportja az isteni erények, a hit, a remény és a szeretet. Ezek tárgya maga Isten. A remény meggyőződés, hogy amit Isten ígért nekünk, azt biztosan elérjük: szemünkkel látjuk majd és átöleljük. Istent, amíg pedig úton vagyunk oda, megkapjuk az üdvösség elnyeréséhez szükséges eszközöket. Az erény tehát nagyon fontos. Aki nem remél, megbántja Istent, mert feltételezi, hogy Isten nem akarja őt komolyan üdvözíteni. Aki pedig elveszti reményét és kétségbeesik, igen súlyosan vétkezik. Miért fordul elő, hogy valaki kételkedni kezd az üdvösségben? Nyilván bűnei, mulasztásai következtében kezdi úgy érezni, hogy ennyi bűn, hanyagság, hálátlanság után Isten megvonja tőle irgalmát. Úgy érzi, Isten is hasonló a hatalmas emberekhez, akik alattvalóiktól megvonják bizalmukat, ha erre tetteikkel rászolgálnak, és ezt a bizalmat nem is adják vissza. Isten önmagában is irgalmas. Jézus külön gyönyörű képet fest erről a tékozló fiú atyjában. (Lk 15,11-32) Ehhez járul még Jézus jó pásztori szeretete: nemcsak nem veti meg az elkóborolt bárányt, de utána jár, keresi, és ha megtalálta, nem veri, hanem szívére öleli és vállán viszi vissza a nyáj közösségébe. (Lk 15,1-7) íme, a Szív, a tökéletes bizalom forrása!
Jézus Szíve, benned kimúlók reménysége, irgalmazz nekünk!
Minden embernek addig van lehetősége érdemeket szerezni, bűneit megbánni, megjavulni, amíg él. Amikor a lélek kiszáll a testből, beáll a halál, az ember személye lelkével együtt ítéletre áll Jézus Krisztus elé. Akkor már a sorsa eldőlt. A haldoklás rendszerint hosszabb ideig tart. De, ha hirtelen halál következik be valaki életében, akkor is végigpereg előtte egész élete: minden tette, szava és gondolata. Van lehetősége arra, hogy egykori döntéseit felülbírálja, s ha úgy látja, hogy akkor rosszul döntött, azt a helytelen döntést visszavonja. A legjobb fejlemény, ha katolikus papot kér a beteg, akinek meggyónhatja bűneit, föloldozást nyer alóluk, így biztos lehet, hogy bűnei meg vannak bocsátva, azokat sem a külön ítéleten, sem a végítéleten nem bolygatja az Úr. Ha pedig a betegek kenetével is ellátják, lelke új erőre kap, teljes búcsúban részesül, tehát a bűneiért járó ideiglenes büntetéseket is elengedi a jó Isten. A beteget ellátó pap meg is áldoztatja őt. Így a haldokló szívébe fogadhatja Jézus Krisztust, aki nemcsak meghalt érte, hanem személyesen jön el az élet befejezésekor gyermekéhez, és biztosítja, hogy az Ő irgalmas Szíve vezeti át az örök életbe. Ez a remény akkor is él, ha a szentségek felvételére nem kerül sor, de a haldokló fel tudja indítani a tökéletes bánatot, vagyis Isten iránti szeretetből (tehát nem félelemből) bánja meg a bűneit. Minden bölcs ember igyekszik életében legalább egyszer elvégezni a Jézus Szíve nagy kilencedet, vagyis kilenc egymás utáni hónap első péntekén szentáldozáshoz járul. Jézus ezért azt ígérte, hogy az ilyennek halála előtt biztosítja a szentségekben való részesedést. Ezt hosszú papi életemben sokszor megtapasztaltam, amikor egészen váratlanul engem rendelt egy-egy haldokló mellé Urunk Jézus. 
Jézus Szíve, minden szentek gyönyörűsége, irgalmazz nekünk!
Igazán szent csak az Isten, mert Ő teremtetlen létű, tehát egészen más, mint a teremtmények. De azért a teremtmények is nevezhetők szenteknek, amennyiben Isten közel emeli őket magához, a keresztségben. A megkeresztelt embereket Isten szent népének hívjuk. Azokat az embereket, akik már a mennyországban vannak, akár kanonizálta az Egyház, akár szintén szenteknek nevezzük. Itt és odaát, egyénileg és közösségben is boldogan mondjuk: Legyen dicsősség az isteni Szívnek, amely által üdvösségünk támadt.