 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
||
 ♣♣ ♣♣ ♣♣Francisco de Osuna Harmadik Lelki Ábécéskönyv szemelvények válogatta és fordította: Várnai Jakab OFM 8. Tégy mindenkit mesterré, s míg mindet szereted, egyhez menekülj. Harás maestros a todos, y amándolos, huye a uno. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy megtanulja ezt az imádságot A házasság szentségét nem Szent Domonkos vagy Szent Ferenc vagy Szent Péter alapította, hanem maga Isten az örök Atya szavai által a paradicsomban; és jóváhagyta azt az ő szent Fia is a kánai mennyegzőn Galileában, ahol első csodájával örömet derített a lakodalmas vendégek szívére; továbbá megerősíti a Szentlélek, amikor kegyelmet áraszt azokra, akik a szentséget halálos bűntől mentesen fölveszik. Aki megtartja Isten szent parancsait és hűséges a házasság szentségéhez, azt semmiképpen nem szabad lebeszélni a szemlélődésről, ha gyakorolni akarja, sőt segíteni kell. Aki azt tanácsolja a házas embereknek, hogy ne imádkozzanak, az nem kevésbé komoly bűnt követ el, mint aki megtiltja nekik, hogy szerzetbe lépjenek, és az a lelkivezető, akit csak a visszatartás szándéka vezet, tudatlanságban jár el, márpedig a tudatlanság nem menti a bűnt .Manapság némelyek olyanok, mint akiket az Úr megfeddett, amikor távol akarták tartani tőle a kisgyermekeket, akik odaszaladtak Urunkhoz az utcán: "Engedjétek hozzám jönni a kicsinyeket, ne akadályozzátok őket." Kétségtelen, hogy az Úr úgy jár az utcákon és tereken, hogy egészen különleges embereket talál meg szent sugallataival, és nem elégszik meg azokkal, akik klauzúrában élnek, hanem más barátokat is akar. Szent Gergely írja az Énekek Énekét kommentálva: "Mi, akik elzárva élünk, lélekben ki kellene, hogy menjünk az utcára, ahogy a menyasszony" . Ezt akkor tesszük meg, ha van bennünk elég alázat, és utánozzuk a világi emberekben azokat az egészen sajátos erényeket, amelyek által Isten bennük lakik.Van, akinek az a szakasz okoz nehézséget, ahol meg kell kövezni az állatokat, ha a hegyhez közelítenek . Nagyon helytelenül magyarázzák ezt a szakaszt, a maguk céljai szerint, és elfelejtik, hogy ugyanabban a fejezetben van egy parancs, miszerint a papot vagy embert is meg kell kövezni, ha közelít. Ez a hibás értelmezés átment a szentírási tekintélyek írásaiba és a szentek mondásaiba, miszerint világi embereket nem kell oktatni a belső imádságra. Betűnk ellene mond ennek a tanításnak, és int mindenkit, aki arra ajándékot kapott, hogy azt köteles közölni minden keresztény hívővel, aki gyakorolni kívánja ezt a szent gyakorlatot. Nem hiszem, hogy bármelyik szent vagy bármelyik igazi szentírási tekintély megtiltaná ezt, sőt, úgy gondolom, hogy Szent Pál a leveleiben semmit nem hangsúlyoz annyira, mint hogy imádságra bátorítsa a keresztényeket, hogy engedjenek az isteni dolgok utáni szent vágyakozásnak; üdvözítő Krisztusunk pedig a szegény szamariai asszonynak tanította, hogy lélekben imádkozzon, mint Isten igazi imádója, és bíztatta, hogy kérjen élő vizet, ami az a Lélek, amit minden hívő megkap. Ne légy olyan, mint a leprás Simon, aki bűnösnek tartotta, aki nem úgy gondolkodott az életről, mint ő; emlékezz, hogy Isten titkosan működik azok szívében, akik hozzá térnek. Amikor Hanna, Sámuel anyja, a templomban sírdogált, Héli kigúnyolta őt, méltatlannak tartva viselkedését, de Hanna alázata győzedelmeskedett, és rövid, de szívből jövő imádsága hatásosabb volt, mint mindazok az évek, amiket az öreg Héli a templomban elvesztegetett, ami átkot von rá és mindazokra, akiket tanítania kellett volna .A nyilvános bűnös távol állt az oltártól és a szemét se merte az égre emelni , mégis – tudjuk – Isten látta őt, közeledett hozzá, és közelségével megigazulttá tette, úgyhogy megigazultan tért haza. A farizeussal ezt nem tette meg, mert bár ő sokáig ott volt a templomban hálaadást végezve, Isten látta hogy szavai nem őszinték.Napról napra Isten nemcsak visszafogadja a bűnbánó bűnöst, hanem megosztja vele a belső lakomát is, megengedi neki, hogy élvezze a szemlélődés örömét, és sok asszony követi őt Galileából a békés, összeszedett imádság lelki Jeruzsálemébe. Ő pedig fogadja azokat, akik odamennek hozzá, és azokat, akiket ő maga hív oda magához sugallatával és szeretettel kéri őket, hogy hívják be őt szívük titkos szobáiba. Látjuk ezt Zakeus és Szent Máté esetében, akikkel az Úr meghívatta magát, és én tapasztalatból tudom, hogy Isten továbbra is így működik. Tudjuk azt is, hogy a Szentlélek nemcsak az apostolok fölött imádkozott, hanem az egész ház fölött, ami az egyetemes Egyház képe, ahol minden keresztény hívő részesül az Úr kegyelmében. Ezért is kérdezi Szent Bernát: "Vajon Isten csak a magányosak Istene? Nem, kétségkívül ő mindenki Istene, mert mindenkin megkönyörül, és semmit nem utál abból, amit alkotott. Azt képzeljétek el, hogy ő mindenütt jól érzi magát, kivéve a ti jelenlétetekben, és ezért keményebben ítéljetek magatok fölött, mint mások fölött.Gerson, a legkeresztényibb doktor, aki legalább olyan szent volt, mint amilyen tudós, népnyelven írta meg egész könyvét, A szemlélődés hegyét, hogy mindenkivel megismertesse az összeszedett imádságot, és bár a művet néhány nővérének ajánlotta, nemcsak a szerzetesekhez akart szólni, mert a világiakat is szerette volna, ha felmennek a szemlélődés hegyére, nemcsak a szerzetesek . Ahogy Gerson, én sem csak a klauzúrában élőkhöz akarok szólni ebben a műben, hanem mindenkihez, és főleg azokhoz, akik a világban élnek, mert tudom, hogy sokan vannak, akik vágyakoznak a jó után és nem a készség hiányzik belőlük, hanem a szükséges oktatás, hogy Istenhez belső imádságban járuljanak. A prédikátorok annyira el vannak foglalva a bűnök ostorozásával, hogy erről alig beszélnek; persze most ne gondold, hogy kritizálom őket, hogy olyan kevés tanácsot adnak az imádságról – bár az imádság a jó keresztény ember egyetlen menedéke, ha bajban van – de vannak némelyek, akik ha beszélnek is az imádságról, olyan bonyolultan és olyan kenetteljesen teszik, hogy inkább elriasztanak mindenkit, nem hogy vonzalmat ébresztenének a szívekben. Nincs semmi, amit a Szentírás annyira lelkünkre kötve, vagy amit a szentek jobban követtek volna és tanításaikban jobban ajánlanának, mint az imádság, és mi mégis annyira eltorzítjuk és kifacsarjuk, hogy még azokat is elítéljük, akik imádkozni tanítanak minket.Az egészből azt vonhatjuk le, hogy senki, még a házas emberek se utasítsák el az imádságot. Ha férj és feleség szeretné gyakorolni az imádságot és annak szentelik magukat, először azt nézzék meg, hogy megfelel-e nekik, és aztán, ahogy az apostol mondja, egy ideig tartózkodjanak a házasélettől, hogy az imádságnak szenteljék magukat, ami – ahogy a kommentár mondja – Istenhez emeli a lelket és amiből senki sincs kizárva. Az áhítat szelleme a szerzetesrendek fő alapzata A szent próféta kifejti a fő okot a sok közül, ami miatt a szemlélődő embert egy sashoz hasonlíthatjuk: Olyan, mint a sas, mert fiókáit repülésre bíztatja, gyakran fölöttük repül kiterjesztett szárnnyal. Nem helyes, hogy aki tudja, hogyan kell elérni a szemlélődés szárnyaló magasságait és ott fészket rakni, az megfeledkezzen a lent maradókról. Inkább bíztatnia kell minket, hogy mi is repüljünk, és ha tudunk és szeretnénk repülni, akkor helyes, ha kiterjeszti fölöttünk szárnyait és tanít minket a szárnyalás művészetére. És ha egy lecke nem elég, adjon nekünk többet, főleg mert az újoncnak jó képzés kell, ha repülésre szánja rá magát a szédítő magasságokban, ahol a szemlélődő oly magasan szárnyal, hogy már önmagát is elveszíti szem elől, mint aki azt írta magáról, hogy "testben-e vagy testetlenül, nem tudom" Mint a sasmadár: a szemlélődőnek bíztatnia kell másokat, hogy szárnyaljanak a hegycsúcsokra, és olyan gondosan kell tanítgatnia őket, mint ahogy a madár tanítja fiókáit, mikor látja, hogy már készek a repülésre. Bíztassa őket és repüljön felettük: vagyis szóval és példával egyaránt tanítson, mert nem elég szóval noszogatni, mikor a tett, ami sokkal beszédesebb, hiányzik. Lebegjen ott fölöttük: mert úgy illik, hogy a mester múlja felül a tanítványt, és nem fordítva, és előrerepüljön az imádságban, kiesdve Annak segítségét, aki felé mindannyian repülünk. Így tanít meg sokakat a repülés művészetére, amire mindannyiunknak vágyakoznunk és minden erőnkkel törekednünk kell: Tégy mindenkit mesterré, s míg mindet szereted, egyhez menekülj. Mivel a betű két dolgot jelent, magyarázatunkat is két részre osztjuk. A betű első jelentése, hogy jó szóval és példával mindenkit mesterré tegyünk, adjuk át másnak az összeszedett ima művészetét, ha mi már megtanultuk, és nagyon szeressük tanítványainkat, hogy mind együtt siessünk ahhoz az Egyhez, aki a legfőbb tanító a mennyben. Ez utóbbi azt is jelenti, hogy nem szabad minden időnket a külső tanítására fordítani, elhagyva a belső, titkos iskolát, ahol Isten tanítja a lelket, mert ha így tennénk, botcsinálta tanítók lennénk, akik amint úgy-ahogy elsajátítottak egy tárgyat, otthagyják a saját tanulmányaikat mások kedvéért, és ezért többé nem tanulnak tovább. Ehelyett mások tanítása közben mi magunk is szüntelenül repüljünk az összeszedett ima állandó tanulásában, ahol egyre magasztosabb dolgok várnak ránk. A betű második jelentése arra inti az összeszedett ima minden gyakorlóját, hogy mindenkitől tanuljon, mindenkit tekintsen mesterének valamilyen adott dologban vagy utánzásra méltó erényben. Minden egyéb dologban pedig szakadj el mindenkitől, bár szeresd továbbra is őket, és gyorsan szaladj ahhoz az Egyhez, akit mesterednek választasz, hogy ezt az utat tanítsa neked. Ne tárgyalj meg mindenféle dolgot bárkivel, hanem csak azt a jót kövesd, amit meglátsz bennük, és továbbra is szeresd őket. Ezért mondom, hogy az Egyhez menekülj, mert amikor valakihez menekülünk, azt reméljük, hogy megvéd, segít, szeret és dédelget minket. Én főleg azért szántam rá magamat ennek a könyvnek a megírására, hogy mindenkit tájékoztassak az összeszedett ima áhítatgyakorlatáról, és azért vettem be ebbe a betűbe a "mindenki" szót, hogy ezzel is megmutassam, hogy nem szabad válogatni, hanem mindenkit tanítani kell, aki szeretné tudni, hogyan járuljon a mindenség Urához, aki maga is azt kívánja, hogy mindenki szeresse és neki szolgáljon. Meg van írva, hogy az édes, fölöttébb ízletes bölcsesség kiáltó szóval hívja az embereket, nemcsak a magas hegyeken, hanem a városkapuknál és a piactereken is, ahol finom illatát árasztja. Vannak azonban némelyek, akik nem osztják a hitet, hogy bűnbe keveredett, testi örömöknek hódoló és világi ügyekben elmerülő emberek is gyakorolhatnának egy ilyen kiváló áhítatgyakorlatot, és még olyat is mondanak, hogy a házas ember aligha gondolhat Istenre. Az ilyen bírálóknak hadd mondjam, hogy én mindenkinek írok és mindenkinek tanácsolom ezt a gyakorlatot, akik tisztelik Isten parancsait, bárki legyen is az, és akik megszegik parancsait, azokat emlékeztetem a kötelességeikre. Ha hallgatnak rám, akkor az a jól megfontolt tanácsom, hogy folytassák az imádságot, szakadjanak el mindattól, ami köztük és Isten közé ékelődik, és betartva Isten szent parancsait éljenek úgy, hogy ne legyen a szívükben neheztelés, mert a üdvösségüket mindenestül itt találják meg. Az élet parancsainak hívjuk ezeket, mert élesztgetik lelkünket és alakítják a tökéletes szeretet szerint, Isten előtt kedvesebbé és minden javakra méltóbbakká teszik azt.Ha valaki azzal érvel, hogy Szent Jeromos mondja: a Szentlélek kegyelme nem érinti meg a próféta szívét a házas állapotban, én ezt elhiszem, a mi célunk viszont nem az, hogy ezzel az áhítatgyakorlattal prófétákká legyünk, hanem istenszeretőkké, és kétségtelenül a házas ember is elérheti ezt, anélkül, hogy próféta lenne. Igazából ha a házasság megfelelő életállapot egy ember számára, mint ahogy sokak számára az, akkor Isten nagyon is méltónak fogja találni őt áhítatáért, és a házas emberektől semmilyen áhítatgyakorlatot nem szabad elvitatni, ha magukénak érzik és szeretnék azt végezni. Bár Szent Jeromos azt mondta, hogy a Szentlélek nem érinti meg a házas embereket a prófétálás ajándékával, attól még lehet, hogy megérinti őket később, miután az imádságnak szentelték magukat. Nincs az a hívő keresztény, aki kétségbe vonhatná szavaimat, hacsak nem akar eretnek lenni az illető; az ugyanis eretnekség, ha tagadjuk a házasság szentségét, amelyben – tanítja az Anyaszentegyház – Isten a kegyelmét adja azoknak, akik méltóan vették föl a szentséget. A házasságot azért nevezik szentségnek, mert jele a belső kegyelemnek, amiben a pár részesül. 7. Háborút hoznak a gondolatok, ahol nem zárják az ajtót. Guerra dan los pensiamentos; tú con no cerrar la puerta. A gondolatok ostroma II. Lelkünk három mennyországa közül a legfelsőben ezt a győzelmet imádság és isteni támogatás útján lehet elérni. A pokoli fenevad és angyalai minden erejükkel küzdenek, hogy a győzelmet megakadályozzák, és minden fogást bevetnek, ami csak elképzelhető – ezt jelképezik a filiszteusok, akik összeporozzák magukat, úgy támadnak, hogy megvakítsák az imádkozó ember szívét és háborút viseljenek ellene. Figyeld meg, hogy az ördög az imádkozó embert olyan ravaszul zavarja, mint ahogy a sas üldözi a szarvast. Azt mondják, hogy a sas kinéz egy homokos részt, ahol meghempereg, és tollait homok és por fedi be. Aztán lecsap a szarvas fejére, karmait belemélyeszti, és olyan ügyesen rázza le a port magáról, hogy az belemegy a szarvas szemébe és megvakítja. Az fájdalmában és vakon lezuhan a meredeken, összetöri magát, és a sas elbánik a szegény állattal.A próféta szavai a filiszteus sasra vonatkoznak, amely a gonosz gondolatok porát hordja magán, hogy elvakítsa a szemlélődőt, ezt a gyors szarvast: "Az Úr messziről, a föld széléről rád szabadít egy népet, amely mint a sas, lecsap rád, olyan népet, amelynek nem érted a nyelvét, egy zord tekintetű népet, amely nem nézi majd az öreget és nem kíméli a fiatalt"Az ördög azon mesterkedik, hogy szégyentelen gondolatokat ültessen az imádkozó emberbe, még akkor is, ha már olyan öreg, hogy a természet megtagadja tőle, amit az ördög felkínál neki. Ezek a gondolatok annyira messze vannak a jelen valóságtól, hogy az illető emlékezni kezd és azzal foglalkozik, amit fiatal korában tett, és ha az ördög nem nyeri meg ezt a csatát, akkor olyan gondolatokat kelt fel benne, amiket az illető addig el se tudott képzelni. Világosan látható, hogy mindez az ördög munkája, mert az illető képtelen megérteni ezek nyelvét, és olyan ravaszul ejtik csapdába, hogy értelemmel alig átlátható. Lecsapnak, mint a szárnyaló sas, amely zuhanásával arra akar késztetni, hogy egyezz bele a gondolatokba, és mivel nagyon gyorsak és fürgék, nem lehet megragadni azokat, mint ahogy Ábrahám vigyázata sem volt elég, hogy elkergesse a gyors ragadozó madarakat az imádság áldozatáról mindaddig, amíg az Úristen meg nem segítette az imádkozót, ahogy megsegítette Dávidot. Dávidot a filiszteusok Gethbe hurcolták, aminek a jelentése "szőlőprés", mert mielőtt valaki megízlelhetné a győzelmet, ezer csapást kell kiállnia és ezerszer taposnak rajta, ahogy Dávid mondta a zsoltár elején, amelynek feliratát magyarázzuk. A taposás és a csapások az a kemény küzdelem, amit ebben a lelki háborúban el kell viselnünk, mialatt a vágyott győzelem reménye olykor elhomályosul bennünk.Az ügyes bajvívásról szóló eme újabb oktatásunk nyomán biztos érzed, hogy akaratod a szeretetre indul, annak tüzét éleszti, és így az értelmedre ráakaszkodó gondolat-csutakokat hamar elemészti a szeretet tüze. (V. fejezet) Ne foglalkozz a gondolatokkal A gőgös Lucifert úgy is legyőzhetjük, ha megvetjük és semmibe vesszük az általa sugallt gondolatokat. Minél inkább lenézzük ezeket a gondolatokat, annál könnyebben tudunk róluk lemondani. Igazából ezek a gondolatok nem tesznek kárt bennünk, hanem segítenek megtisztítani lelkünket, ezért úgy kell tennünk, mint az az ember, aki ment az utcán és a szél egy hatalmas porfelhőt fújt az arcába, úgyhogy semmit se látott. Nem törődött vele, hanem csukott szemmel továbbment. Belső harcunkban nekünk is be kell hunynunk a szemünket, meg kell vetnünk az ördögöt és tovább kell mennünk, kitartva az imádságban és a jótettekben. Ahogy a szél elcsöndesedik és a por leülepszik az ember körül, aki az utcán megy, úgy ülnek el az ördögtől felkorbácsolt szelek is, ha úgy teszel, ahogy tanácsoltam. Ne felejtsd, hogy ezek a gondolatok nem benned születtek, hanem az ördög ülteti el, hogy később kihajtsanak, és ha bízunk az Úrban, akkor ő ezt nem engedi megHa különböző gondolatok gyötörnek, akkor az egyik egyszerű orvosság, ha nemet mondasz nekik az imádság alatt, mert ez az idő kizárólag Istené. Az okosság legyen az ajtód őre, aki minden látogatónak megmondja, hogy most senkit sem fogadsz. Némelyeket nem enged be, mert nincs rájuk szükség, sőt senki se hívta őket, és nincsenek a hasznodra sem, sőt, a jelen pillanatban ártalmadra vannak, tehát nem látjuk őket szívesen és tessék elmenniük. Ez a rövid szó mindenki előtt elreteszeli a kaput, és mindegyiktől megszabadulhatsz.Azt is tanácsolom, hogy ne bonyolódj hosszú belső beszélgetésekbe és ne folytass beható elemzéseket, míg az összeszedettséget gyakorlod, mert azzal ártasz az áhítatnak és megzavarod azt. Tudod jól, hogy az Úr akkor jön el és akkor lép be lelkedbe, ha érzékszerveid ajtajai jól be vannak csukva, kulcsra zárva, és senkit nem engednek be. Talán azt mondod erre, hogy Istennek nem lehet nemet mondani, de erre én azt mondom, hogy Isten máshogy jön, ahogy te nem is sejted, mert ő élteti a lelket, amelyre vágyakozik, és neked nem kell tudnod, honnan és hogyan jön vagy megy. (VIII. fejezet) 7. Háborút hoznak a gondolatok, ahol nem zárják az ajtót. Guerra dan los pensiamentos; tú con no cerrar la puerta. A gondolatok ostroma Az öt érzékszerv a gondolatainkat is megtámadja, ha ima során dühösek leszünk valami miatt, amit láttunk vagy hallottunk. Ezek a gondolatok áradva jönnek, ha sok időnk van az imára, mintha azért kívántuk volna az összeszedettséget, hogy nyugodtan végighallgathassuk a világ ügyeit. Az áldott Jób erről beszélt, amikor azt mondta, hogy a szív a szemét követte. Gyakran előfordul, hogy amikor az emberek azon igyekeznek, hogy elnyerjék az összeszedettséget, a szívük elrepül az után, amit előtte láttak, mint amikor a gyerekek kergetik a pillangókat. Ez főleg azokkal történik meg, akik mohón bámulnak meg dolgokat, nagyon figyelmesen hallgatnak másokat, és mindezeket túl sokra becsülik.A szív négy szenvedélye – öröm, remény, félelem és szomorúság – is elindíthatja a gondolatoknak ezt a háborúságát, mert mint négy szél fújnak az összeszedettség ellenében, megpróbálják fölkorbácsolni a lelkiismeret tengerét és vihart akarnak okozni. Támadás érkezhet az emlékezet felől is, mert ha az elme lemond annak kontrolljáról és hagyja működni, akkor nem tud egy valamire összpontosítani, hanem gyöngesége folytán egyik témáról a másikra ugrik, helyes és téves gondolatokat kerget, néha még aggályosabban és kitartóbban, amikor az összeszedettség során el akarjuk csendesíteni. Testi állapotunk lehet a további oka a háborúságnak szívünkben. Tudjuk, hogy a betegeknek kényesebb kívánságaik vannak, és könnyebben fennakadnak apróságokon. Ismertem egyszer egy embert, aki erről panaszkodott a halálos ágyán, és az volt a legnagyobb bánata, hogy nem tudott összeszedett lenni. Nagyon megijesztette őt, hogy már nem tudta élvezni azt, ami pedig azelőtt sokszor része volt. Hogy milyen fajta gondolat támad meg, az attól is függ, milyen a domináns hangulatunk vagy akkor éppen mi élt bennünk. A rossz hangulat kicsinyessé és nyugtalanná teszi a szívet, míg a jó természetű emberek békésebbek és a lármázó gondolatok harca kevesebb kárt tesz benne. A rossz gondolatok ellenőrzésének szokása viszont megfelelő ellenszer lehet a rossz hangulatú embernek, aki viszont békésnek gondolta magát, az gondatlanság által még nagyobb belső konfliktusba keveredhet. Ahogy Dávid mondja, ezek és más gondolati harcok ostromolnak minket éjjel-nappal, és ezt látjuk a zsoltárban is: "Irgalmazz nekem, Istenem, mert rajtam taposnak egész nap, folyvást szorongatnak és el akarnak nyomni. Ellenségeim szüntelenül tipornak engem, és sokan vannak, akik vesztemre törnek. Amely napon elfog a félelem, én benned bízom, Uram. Isten ígéretét magasztalom. Istenben remélek, nem félek: halandó mit árthat nekem? Nem hagynak nyugton egész nap szavaikkal, és minden gondolatukkal vesztemet tervezik." Ebben a néhány szóban Dávid röviden érinti azt, amiről beszéltem. Hogy pedig lelkileg értsd és meglásd, milyen jól illik mindez a mondandónkhoz, nézd meg, hogyan kezdődik a zsoltár: "Irgalmazz nekem". A kommentár szerint a zsoltárt ebből az alkalomból szerzették: "Győzelmi ének a távoli istenek néma galambja dallamára." Az alázatos Dávid akkor írta ezt a zsoltárt, amikor a filiszteusok Gethben foglyul ejtették.Az idézet spirituális értelmezéséről annyit mondhatunk, hogy ez a zsoltár az összeszedett ember imája Istenhez, hogy szabadítsa meg őt az előbb felsorolt háborúságoktól. A "Dávid" név jelentése: "szeretett, kedvelt", és ez az összeszedett emberre vonatkozik, akit a mennyei Atya szeret, úgy, hogy azt szent Fia leírja: "Azt akarja, hogy az ilyen emberek tiszta lélekben és testi képzelet nélkül imádják őt" . Isten annyira szereti az ilyen embert, hogy a Szentlélek alázatosan és csöndesen megnyugszik fölötte, ezért mondja a zsoltár, hogy az alázatos Dávid költötte az éneket, és ezzel azt akarja hangsúlyozni, hogy Dávid alázatára minden más erénynél nagyobb szükség van az összeszedettségben, ahogy ezt később még kifejtjük.Ez a zsoltár vagy imádság annak a győzelemnek a megünneplésére született, amit a lelki harcban aratott, amikor a mennyben, vagyis a lélek felső vagy legfelsőbb részében az az isteni csönd uralkodik, ami – legyen bár mégoly rövid – oly békés és mentes a képzelet csörömpöléseitől, hogy a lélek leírhatatlan boldogságban nyugszik el. Ennek a lelki győzelemnek a kifejezésére idézzük fel azt a szakaszt, ami az igazak által szerzett legnagyobb győzelemről szól: Az egész föld tisztelettel elnémult előtte. 6. Gyakran végezd az összeszedett imát, hogy begyakorold. Frequenta el recogimiento por ensayarte en su uso. Miért hívjuk "az összeszedettség imájának"? Ezt az áhítatgyakorlatot azért hívják összeszedettségnek, mert összegyűjti azokat, akik gyakorolják, eltüntet közülük minden széthúzást és egyenetlenséget, és egy szív, egy lélek lesznek. Sőt, az összeszedett imának – jobban, mint más gyakorlatoknak – megvan az az ismert, látható sajátossága, hogy aki ezt az utat követi, az nagy áhítatra indul, ha lát valakit, aki szintén az összeszedettséget gyakorolja. Minden kétséget kizáróan tudja, hogy áhítatát a másik jelenléte okozta. Mint amikor valaki egy nagyon előnyös üzletet talál, annyira belefeledkezik abba, amit csinál, és csodálatos módon egy csapásra magához tér és Istenbe merül. Ez megtörténik azokkal, akiknek már van bizonyos tapasztalatuk ebben a gyakorlatban, és úgy gondolják, hogy a másik hasonlót él át, de akkor is megesik, hogy csak később tudják meg, hogy a másik is az összeszedett ima követője volt.A második ok, ami miatt ezt a gyakorlatot az összeszedettség imájának nevezik, az, hogy a külső személyt összeszedetté teszi és belül tartást ad neki. Nyilvánvaló, hogy bizonyos fokig annyi darabból állunk, ahány felé húz minket a figyelmünk, és ez olyan, mint amikor a földi szeder tüskéi kínozzák a szegény embert, az eltévedt bárányt, mígnem vérzik. Megfigyeltem, hogy amikor valaki rátalál az összeszedett ima ízére, az élete is összeszedettebb lesz, kerüli a szétszórtságot, mérsékeli a szórakozást, hogy könnyebben visszataláljon a belső biztos ponthoz. Amikor a prédikátorok befejezik nagyböjti beszédeiket, ezt a szent gyakorlatot végzik, hogy figyelmüket egy pontba gyűjtsék és belül közelebb kerüljenek Istenhez, nem annyira a pihenés vagy a test felfrissülése végett, hanem a lélek táplálására. Olyan ez, mint amikor egy lakomán a pincér már nagyon éhes, miután az összes vendéget kiszolgálta, és ha Isten is úgy akarja, jót eszik miután megpihent, és nem elég neki az a néhány falat, amit felszolgálás közben sikerült elcsípnie. Harmadszor, ez az áhítatgyakorlat összeszedi az érzéki természetet, amely addig rendetlenül és senkinek alá nem vetve csatangolt, és az értelem irányítása alá vonja azt. Ez a gyakorlat kimegy az érzéki természet elébe, mint az angyal Hágár elé, és rábeszéli, hogy hajoljon meg úrnője, az értelem hatalma előtt .Negyedik értelemben úgy eredményez összeszedettséget ez a gyakorlat, hogy aki gyakorolja, az az elvonulást keresi, titkos helyekre megy, mint Izsák, aki a mezőre ment ki elmélkedni, vagy Illés, aki az emberek elől a hegyekbe menekült. Rászoktat minket arra, hogy kerüljük a sokadalmat és a zajos helyeket, keressük az elhagyatott vidékeket és csak ritkán mozduljunk ki. Ha mégis ki kell mozdulnunk, egy idő után azon kapjuk magunkat, hogy visszakívánkozunk az összeszedettségbe, és olyan kedvünk van hozzá, mint az elején volt. Olyanok vagyunk, mint az angolna, amelyik kisiklik a halász kezei közül, hogy visszatekergőzzön a vízbe. Ennél a jelenségnél, ami valóban megvan a szent gyakorlat követői között, van egy kísértés, ami szinte minden kezdőt megkörnyékez: pár nap alatt kész remeték akarnak lenni, és erre állnak rá viselkedésükben. Intünk mindenkit, hogy elemezze jól a saját személyiségét, és állapítsa meg, milyen életállapot a legalkalmasabb a számára. Ötödször azért kell összeszedettségnek hívni ezt a gyakorlatot, mert elnyugtatja az érzékszerveket. Az összeszedettségben megszűnik a hírek és a pletyka vonzereje, és nem akarunk semmit sem hallgatni, ami nem visz minket még beljebb a szívünkbe. Az összeszedett emberek elfordítják arcukat és lesütik a szemüket, nem bámészkodnak, mert az az egyetlen vágyuk, hogy szívükkel meglássák Istent. Úgy tűnik továbbá, mintha szájukon zabla volna, inkább hallgatnak, a beszéd fárasztja őket. Az érzékszervek teljes összeszedettségében élvezik a titkos helyeket, és szerteszét kószáló szemüket lehunyva hazatérnek, és lepecsételik visszavonultságuk ablakát. Hatodszor tagjainkban tesz minket összeszedetté ez a gyakorlat. Milyen csodálatos is látni, hogy alig két napi gyakorlás után az az ember, aki kicsapongó volt, teste féktelenül izgága, lábaiban viszketett az utazhatnék, keze a kardjához kapkodott, feje ide-oda forgott, egész testében annyira izgett-mozgott,hogy nem volt semmi nyugta; hol leült, hol felugrált, az időt számolgatta, az eget kémlelte hogy milyen idő lesz, föl-alá járt; most viszont higgadt, nyugodt, ebben a gyakorlatban a helyére került, és mindez Isten dicsőségére. Említenünk kell még valamit, ami gyakran előfordul olyanoknál, akik ezt a gyakorlatot végzik. Amikor a lélek belép az igazi összeszedettségbe, akkor magával viszi az elmét, a test pedig mintegy összehúzódik a mellkas felé, és a végtagok szinte elhalnak az összeszedettség intenzitása miatt. Az emberek gyakran szinte megbénulnak egy időre, és nem bírják mozdítani karjukat vagy lábukat és nem tudnak fölkelni. Ha ez előfordul, akkor engedd, hogy még mélyebben elmerülj az imádságban, felejtsd el a testet, és ne foglalkozz azzal, hogy tudod-e mozgatni a tagjaidat, mert ez csak zavarja az áhítatot. Gondolj annak a szegény embernek a példájára, akinek minden nap keményen meg kellett dolgoznia a betevő falatért, bár bőségesen táplálkozott lelki táplálékkal és odaadó követője volt ennek a szent gyakorlatnak. Egy nap a templomban bénultan feküdt kinyúlva a földön, pont ahogy leírtuk, amikor mások odamentek hozzá és föl akarták segíteni. Miután magához tért, ezt mondta: "Hagyjatok, nem látjátok, hogy fáj, mint a madárnak, amikor repülni akar és a szárnyát fogják?" Ez az ember lehet, hogy egyszerű és tanulatlan volt, de megvolt benne az a bölcsesség, amiről itt beszélünk. Hetedszer, ez a gyakorlat összegyűjti az erényeket abban, aki odaadóan végzi. A bölcs elismeri, hogy először nem tudta, hogy a bölcsesség az anyja mindeneknek. Mármost ha semmi egyébre nem gondolva nekilátunk az összeszedett ima végzésének, látjuk, hogy az erények szépen mind besétálnak a házunkba, és megértjük a bölcs igazát, hogy minden jó dolog összejön az összeszedettséggel, vagyis hogy maga az összeszedettség hozza el az erényeket, jóllehet – ahogy másutt kifejtjük – talán nem is figyeltünk rájuk különösebben. A gyakorlat nyolcadik hatása, hogy a szív belsejében gyűjti össze az ember érzékeit, mert ott van a királylány dicsősége , vagyis a katolikus lélek. Hasonlít az összeszedett ember a sündisznóhoz, amely összegömbölyödik és magába bújik, semmivel nem törődve, ami kívül van. Így ez a gyakorlat is ilyen, ez a biztos szikla, ami, a zsoltáros szerint, menedéke a sündisznóknak , amelyek magukba visszahúzódva nem szenvednek belül, mert nem gondolnak rosszat azokról, akik bántják őket.Kilencedik értelemben az az összeszedettség, hogy a gyakorlat összekapcsolja a lélek erőit a lélek legfelső pontjával, ahol az ember Isten képét viseli magán. Ezt mondják úgy is, hogy az igazak lelke, amely sóhajtozások között keresi Istent. Amikor a lélek önmaga fölé emelkedik, és egészen összeszedett ebben a fönséges emeleti teremben, akkor csak arra figyel, ami fölemelte a csúcsra, Isten hegyére.Utoljára, tizediknek marad annak kifejtése, hogyan egyesíti az összeszedett ima Istent és a lelket, amely magában is már annyira összegyűlt. Ez valóban megtörténik, amikor az isteni világosság beáramlik a lélekbe mint egy üvegen vagy kristályon keresztül, szerteszórva a szeretet és a kegyelem sugarait, mint a Nap, behatol a szívbe és helyet foglal a szellem legfelsőbb pontján. Ekkor történik meg a legtökéletesebb összeszedettség, ami egyesíti Istent a lélekkel és a lelket Istennel. A lélek magából az Úrból részesedik és tökéletesen összeszedett őbenne. Mint új Jákob, elmegy Bételbe , ami annyit jelent: Isten háza, mert itt Isten fogadja a lelket mintegy a saját házában. Mintha Istennek nem lenne otthona a mennyekben, eljön Bétel hegyére, hogy összegyűjtse, aki egyedül őt várja, és ő nem kevésbé igyekszik bevonulni a lélek házába, mint a ház befogadni őt, és egyedül őt, senki mást be nem engedve.Ott, a hegycsúcson Isten megjelenik, mint aki nagy dolgokat művel, leereszkedik a szív oltárára, amit ott épített, és amelynek kövei, a lélek erői, immár szépen egybeillenek, és megtisztították a gondolatok minden porától és piszkától. Ott adja az új nevet Jákobnak, mert megszűnt a belső küzdelem és a képzelgés végleg legyőzetett. Ott vési rá az új nevet: Izrael, vagyis önmaga legyőzője, mert a lélek mintegy erővel összeszedte magát, mint aki seregeit fölvitte a hegy csúcsára. Ez a név azt is jelenti, hogy együtt uralkodik az Úrral. Amikor az emberi szellem ilyen összeszedettségben egyesül Istennel, akkor mint új Jákob mindenben bővelkedik, amit az Úr ígért, aki elhalmozza vigasztalásaival. (IV. fejezet) Hasonlít ez arra, ami akkor történik, ha vizet vagy más folyadékot tűzön felforralunk. Amikor az imént még csöndes víztükör bugyborékolni és lobogva forrni kezd, akkor úgy tűnik, hogy az edény nem tudja tovább magában tartani, hanem a hő miatt túlárad és önmaga fölé emelkedik. Így az a lélek is, amelyet a theologia mystica szeretetének heve még nem forralt fel, közömbösen és magába roskadtan nyugodni látszik, de ha a szeretet szelleme áthevíti a szívet, akkor a lélek mintegy kiugrik magából vagy önmaga fölé repül. Így azt is mondhatjuk, hogy ami eddig tudomány vagy spekulatív tudás volt az észben és az értelemben, az immár bölcsesség, vagyis édes tudomány és theologia mystica. Ez az igazság tudása révén tudomány, a jóság hozzáadása révén pedig bölcsesség. Ezért van az, hogy a másodikat gyakran hozzáadják, illetve mindig ráépítik az elsőre, legalábbis a hitre, ami az igazi spekulatív teológia különleges tanítója. Ezt a fajta imádságot nevezik bölcsességnek is, mert, ahogy látod, ez valójában ízlelő tudás. Szent Pál szerint az ilyen bölcsesség csak a tökéletesekben van meg, mert a kevésbé tökéleteseknek nem adnak táplálékul ilyen fennkölt tanítást. Azért hívják bölcsességnek, mert megismerteti velünk, hogy Istennek milyen az íze , és a bölcs erről mondja, amikor Istenről beszél: "Bölcsességet adott azoknak, akik irgalmasan cselekedtek. Ezt a fajta imádságot nevezik a szeretet művészetének is, mert csak szeretettel végezhető, és gyarapszik benne a szeretet, jobban, mint bármely más művészet vagy oktatás által, továbbá azért, mert Krisztus, a szeretet Istene tanítja azt a szerető szívűeknek. A művészet sokszor levesz a lábáról embereket, akik erővel nem legyőzhetők, amint ezt Dávid esetében is látjuk, hiszen Góliátot inkább ügyességgel, mint erővel győzte le. Az elefántok sem a vadászok erejének, hanem agyafúrtságának esnek áldozatul. Ezt a gyakorlatot tehát azért nevezik művészetnek, hogy a gyönge legyőzhesse a mind között legerősebbet, és szívének foglyává tehesse, megbilincselhesse, énekelve a menyasszonnyal: "Foglyul ejtettelek, és nem engedlek szabadon" . A szeretetnek ezt a művészetét erősebbnek tartják a halálnál is, ami pedig mindent legyőz, így ebben a gyakorlatban egyaránt megvan a művészet és az erő, a két legjobb tulajdonság ahhoz, hogy bármit legyőzzön.Egyesülésnek is hívják, mert aki ebben az imádságban eléri Istent, egy lélek lesz vele az akarat összekapcsolódása által, amikor már csak azt akarja, amit Isten akar, és Isten az ő akaratával marad, és ketten mindenben egyek, hasonlóan mint két dolog, ami már annyira megszűnik önmaga lenni, hogy egy új harmadik lesz belőlük. Ugyanez játszódik le ebben az egyesülésben is, amikor Isten és az ember eddig eltérő akarata annyira összhangba kerül, hogy mindegyikük boldog. Az egyesülésnek az az eredménye, hogy az ember összhangban érzik magát saját magával és másokkal. Valóban, ha mindenki átélné az egyesülést, akkor a hívők sokasága egy szív, egy lélek volna a Szentlélekben, ahol az Atya és a Fiú együtt leheli a Szentlelket, aki a szeretetben egyesít minket, hogy kegyelemben mintegy világra hozzon minket, és egy testként átalakítson minket Isten valóságára, és ne egyenként kelljen eljuttatnia minket Istenhez. (II. fejezet) A gyakorlat elnevezései Ennek a gyakorlatnak sokféle elnevezése van a Szentírásban és a szent, tanult doktorok műveiben. Néha úgy nevezik, hogy "theologia mystica", ami annyit jelent, hogy "rejtett", mert jó tanítónk, Jézus, titokban, a szív rejtekhelyén, belül tanít minket. Ő magának tartotta fenn ezt a fő tantárgyat, mert a teológia tantárgyai közül ez a tudomány királynője vagy úrnője, aki – ahogy a bölcs mondja – a hit kastélyába hívja udvarhölgyeit, a többi tudományt, hogy szolgáljanak neki. A teológiának két fajtája van: az egyik spekulatív, vagy elemző, ami valójában ugyanaz, a másik pedig rejtett. A második fajta teológia a tárgya a Harmadik Ábécéskönyvnek, erre utal a címe. Nem lépek fel azzal az igénnyel, hogy ebben az ábécéskönyvben megtanítom ezt, és senki halandó nem léphet fel ilyen igénnyel, mert Krisztus magának tartotta fenn azt a szolgálatot, hogy a szíveket titkosan tanítsa, ott, ahol a teológia rejtetten él, mint isteni tudomány, és sokkal kiválóbb, mint a másik, a spekulatív, amit elsőnek említettem. Azt a teológiát, amiről a jelen írás szól, nem lehet kielemezni, mert meg van írva, hogy aki a Fönségest elemzi, azt megragadja és agyonnyomja Isten egészen nagy dicsősége. Gerson szerint ez a teológia azért jobb és tökéletesebb, mert az első csak a másodiknak az előjátéka; vagy olyan, mint a derékszalag, amire támaszkodunk, amikor a szeretet létráján egyre feljebb hágunk.Az első teológia úgy tanít Istenről, hogy elmélkedhessünk róla mint legfőbb igazságról, a második pedig, nem kételkedve az elsőben, továbblép és úgy szereti Istent mint a legfőbb jót. Az első az ész dolga – de ne felejtsd, hogy még a gonosz szellemek is ki vannak képezve ebben, hiszen a Szentírás szerint ezek hiszik Isten és remegnek – a második az akarat dolga, amely beleszeretett a legfőbb jóba, és ez Isten igaz szeretőinek teológiája. A másik teológia elenyészik, amikor Isten látása helyébe lép a hitnek mint annak díja; ez a teológia viszont tökéletesedni fog, mert tovább gyarapszik a szeretetben és immár nem lesz rejtett, hanem nyilvánvalóvá lesz mindenki előtt, legyen az öreg vagy fiatal.Az első, spekulatívnak is nevezett teológia az okfejtés, érvelés, kifejtés és valószínűsítés módszeréhez folyamodik, mint a többi tudomány. Skolasztikus teológiának is nevezik, ami annyit jelent, hogy tanult emberek végzik, és aki ki akar tűnni ebben, annak ugyanúgy a tanulás eszközeire van szüksége, mint bármely tudományban: éles elme, folyamatos gyakorlás, könyvek, figyelem, és egy képzett tanító. A rejtett teológiát, amelyről itt beszélünk, nem ezekkel az eszközökkel lehet elérni, hanem inkább a szeretet révén, az erények gyakorlásával, amelyek felkészítik és megtisztítják a lelket. A léleknek más teológiai erényekre is szüksége van a megvilágosodáshoz: a Szentlélek ajándékaira és az evangéliumi boldogságokra, a tisztulás, megvilágosodás és tökéletesedés hármas hierarchikus aktusai szerint. Az embereknél még inkább megfigyelhető, mint az állatoknál, hogy ahol a tudás kevés, ott az érzés és a szeretet nagyobb. Látjuk ezt a gyermekekben, akik annál jobban szeretik szüleiket, minél kevesebbet tudnak róluk, és a novíciusokban is, akik első évükben vagy éveikben jámborabbak, mint később, amikor már tanultabbak. Ebből az következik, hogy a kutatás és a tanultság fáradságos keresése nem szükséges ahhoz, hogy valaki ezt a tökéletes teológiát megtalálja. De a belénk öntött tudás nem szükségképpen hiányzik azokból, akik spekulatív teológia által nyertek felkészítést. Ha a hit által megtanulták, hogy Isten egészen kívánatos és szerethető és ő a tökéletes szeretet, és ha a vágy bennük megtisztul, megfelelően irányul és gyakorlat által előrehalad, akkor nem látom be, hogy ez a vágy hogy ne alakulhatna át, forrósodhatna föl és emelkedhetne föl ahhoz az Egyhez, akiről értelemmel beláttuk, hogy egészen egy: vagyis a szeretet forrása.Ahogy egy tanult ember mondta, és ahogy értelemmel is belátható, csalódni fognak azok, akik mindig olvasni akarnak, vagy hangosan imádkozni vagy állandóan áhítatgyakorlatokat akarnak ellesni azoktól, akik ezekről beszélnek. Csalódni fognak, ha azt gondolják, hogy ez önmagában elég az itt leírt szent gyakorlathoz, ami nem egyéb, mint a szív vágyakozása és belső lendülete. Azok az egyéb dolgok egy kicsit segíthetnek, de nem elegendőek. Az ilyen emberek áhítatra indulhatnak, ha olvasnak vagy szóban imádkoznak, vagy szent igéket hallanak, de vedd el tőlük a könyvet és a jámbor mondásokat, és meglátod, milyen hamar vége az egésznek. Fogadkoznak, hogy biztos visszatér az áhítatuk, amint visszakapják a könyveket és a szent szavakat. Mármost ha a két teológia közül csak az egyik lehetne a miénk, akkor összehasonlíthatatlanul jobb lenne a másodikat választanunk, mert sokkal jobb, ha jámbor, áhítatos szeretet van bennünk Isten iránt, mint ha csupán hideg, éles értelmünk, amit a tanulás palléroz. Mivel az első teológia meg lehet az eretnekekben és a gonosz szellemekben is, azért a rejtett teológia kívánatosabb, mint a spekulatív. Persze, az lenne a legjobb, ha mind a kettő a miénk lehetne, ha két jobb kezünk lenne, az egyik aranyból, a másik drágakőből. Tudd azt is, hogy amikor a lélek értelme, ami a legfőbb ismert képességünk, továbblép annak szeretésére és kívánására, amiről elmélkedik, akkor mintegy önmaga fölé emelkedik, és ezt a lépést hívják úgy, hogy a lélek elragadtatása, vagy önmaga fölé vagy szelleme fölé emelkedése, ahogy sok könyvben megtalálod leírva. 5. Vizsgálódj, szerezz tapasztalatot, és egyre javítsd, amit csinálsz. Examina y hazte experto, y afina tus obras todas. Miért kapjuk a belső örömet II. Hogy bemutassam, mennyire jól jöhet az ilyen tapasztalat, ismertem egy embert, aki egyszer megvigasztalt egy ördögtől megszállottat. Bár ő maga nem volt megszállott sem akkor, se soha előtte, mégis elmagyarázott mindent, amit az ördög véghezvitt abban a másik emberben, mindent, amire késztette, és ahogyan a lelkével elbánt, és az illető megerősítette, hogy tényleg így volt. A vigasztalást adó ember nem kinyilatkoztatás alapján beszélt, amit Istentől vagy az ördögtől kapott volna, viszont emlékezett a kegyelem által benne véghezvitt lelki dolgokra, amiket gyakran érzett, és összehasonlítás, levezetés és szembeállítás alapján képes volt kikövetkeztetni mindazt a rosszat, amit a másik az ördögtől elszenvedett. A különböző kegyelmekre vonatkozóan én, arra bíztatlak, hogy gondosan elemezd és hűségesen vizsgáld meg utólag, mit kaptál, és azután mi ment végbe benned, sorba mindent. Előfordul majd, hogy megijedsz attól, ami jó, ahogy Heródes is félt Szent Jánostól, akinek a neve azt jelenti: "kegyelem", de csak a tapasztalat hiánya visz rá, hogy félj egy olyan kegyelemtől, amit szeretned kellene. Máskor túlbecsülsz majd egy kisebb kegyelmet és alábecsülsz egy nagyobbat. Ismét máskor olyasmit hangsúlyozol, ami valójában semmi; de ne ijedj meg, mert ha a szándékod tiszta, nem követsz el bűnt. Ahogy egy nagyon szent ember egyszer elmagyarázta nekem: ha az ördög arra akar rávenni, hogy a rosszat jónak gondold, a csalás hamar kiderül, mert Isten, ahogy Szent Pál mondja, hűséges, és nem engedi, hogy a tévedés megmaradjon , és a kockázat sem lesz nagy, mert a lélek előbb-utóbb gyanítani kezd valamit, és a jó tanácsadó is segíthet. Ezt az egy tanácsot viszont mindenképpen tartsd meg: Ha érzed a kegyelmet lelkedben, akkor ne kezdj vizsgálódni vagy elemezni, hanem nyisd meg szívedet az Úr ajándéka előtt, és a képzelődés csapongásának porát letörölve, teljes szeretettel fogadd el a belső kegyelmet, úgy, hogy ha meg kellene halnod a kegyelem megtapasztalása közben, akkor sem félnél a testi halál elszenvedésétől. Erre gyakran szükséged lesz, mert mi kicsinyek vagyunk, Isten pedig hatalmas és erős, de ne félj lemenni a mélységbe, ha pedig félnél, ne törődj vele. Ha tűzön kell átmenned a kegyelemért, akkor se ijedj meg, még ha úgy is tűnik, hogy elemészt. Minél inkább meghalsz és megsemmisülsz, annál jobb, mert bár a tested lankad, lelked viszont gyógyul. Fogadj el mindent, ami a belső imában meglátogat, abban a hitben, hogy csak Isten kezéből jöhet, és ne aggódj amiatt, hogy valójában mi is történik veled, hanem bízzál Istenben. Ha nem így teszel, ha nekiállsz elemezni és megint újra elemezni, akkor elveszíted a kegyelmet, ami munkál benned, és ami nem akarja, hogy ránézzél, ahogy az Énekek éneke mondja. Öleld át karoddal, szeresd szíveddel, hallgass rá füleddel, ízleld nyelveddel, nyílj meg előtte testestül-lelkestül. (IV. fejezet) Miért kapjuk a belső örömet I. Azzal szeretném bebizonyítani, hogy a mennyei dolgok megízlelése nem ideigvaló jutalom és nem elköszönés az örök jótól, hogy a Szentírásban található érvet hozok, miszerint az olyan ideigvaló jutalmakban, amelyek megfosztanak minket az örök jutalomtól, csak a gonoszoknak van részük: Mi részünk van Dávid házában, és miféle örökségünk Izáj fiában?Amikor ez a nép megvetette Dávid házának örökrészét, akkor valójában az örök jókat vetették el, és Izáj fia örökségének semmibe vevése Krisztus kegyelmeinek elutasítása, aki által kellett volna részesülniük az örökségben. A Szentháromság Izajás szavait alkalmazza ezekre: "Ha kegyelmet is kap az istentelen, nem tanul igazságot. Az igazak földjén is gonoszságot művel, s nem látja meg az Úr dicsőségét. Isten megszánja az istentelen embereket, ad neki valami jutalmat, bár ideigvalót, amit nem is érdemelnek meg. Mivel a földi jutalmak az embert afelé az ország felé vonzzák, ahonnan a jutalom származik, Isten megállapítja, hogy az ember nem tanul igazságot, mert gonoszságában azt is rosszá teszi, ami önmagában jó. Miután gonoszságot művelt az igazak földjén, ami az Úr Egyháza, nem látja meg Isten dicsőségét, szennyes szíve és silány szolgálata a megérdemelt jutalmat kapja, az igazak viszont, akiknek a szíve mentes a világi aggodalmaktól, megízlelik a dicsőséget a szemlélődés gyönyörűségében. Ha Isten azzal akarna jutalmazni valakit, hogy csak mennyei dolgokat ízleltet meg vele, az áhítat szellemét és ajándékát, akkor maga az Úr adna alkalmat neki arra, hogy az így megjutalmazott ember megpecsételje a szerződést, és arra vállalkozzon, hogy örök javakban legyen része. Ha a megízlelés kedvet csinál neki, akkor megkeresi a módját, hogy még többhöz jusson, és félretesz minden más gondot ennek során, amikor pedig felfedezi az utat Isten parancsolataiban, engedelmeskedik azoknak, és csatlakozik Dávidhoz, így szólván az Úrhoz:Késztetem a szívem, hogy megtegye igazságodat a jutalomért Így fogja tudni megvásárolni az Isten országát, amely, mint kifejtettük, megvehető. Bevallom és igazán hiszem, hogy sok bűnös tér Istenhez azáltal, hogy vágyakozik az isteni édességre, és már leírtuk, milyen nagyszerű tud lenni ez a vágyakozás, és mennyire bíztatnak rá a szentek. Nem gondolom, hogy Isten valaha is megadja ezt jutalmul olyanoknak, akik a kárhozatra rendeltettek, mert őket a hús gyönyöreivel, földi gazdagsággal és világi tisztségekkel fizeti ki. Persze azt sem tagadom, hogy Isten megtehetné ezt, mert az ő Fölsége számára semmi sem lehetetlen. Azt is gondolom, hogy a pokolban sokan vannak, akik valamikor Isten barátai voltak, és élvezték szeretetét és kegyelmét. Sok nagy gyönyörűséget kaptak Istentől, de nem azért, mert Isten ezt búcsúajándéknak szánta nekik. Nem hinném ezt, ha a Szentírás nem állítaná, és ami a másik elméletet illeti, nyitva áll a kétely előtt, azért nem szabad igaznak tartanunk. Ha viszont az ő Fölsége engem a pokolra szánt, mint ahogy rengeteg bűnöm miatt ezt érdemelném, akkor alázattal kérem Fölségét, hogy ha valaki mással ilyen fizetséget alkalmazott, akkor velem is tegye meg, hogy legalább egy pillanatig élvezhessem az isteni szeretetet, amire ez a fizetség állhatatosan sarkallja a jámbor ember szívét. Csupa ostobaság lenne azt mondani, hogy a szemlélődés gyönyörűségét olyan is élvezheti, aki halálos bűnben van. Ahogy minden ajándék esetében, ha eltűnik belőle a szeretet, ami Szent Pál szerint egyedül üdvözít, a többi semmivé válik. Ez az érv a szemlélődőkben ne keltsen nagyobb félelmet, mint bármelyik keresztényben, és inkább válaszoljanak azzal, hogy a lelki gyönyörűség az Úrban nagyon édes, gyöngéd az istenfélőkhöz, és a halálos bűn kivédésében csak a szeretet hatékonyabb nála. Betűnk második részének elejéhez visszatérve látjuk, hogy az olyanok, mint Elizeus, aki a lélek kétszeresét kapja az Úrtól minden erőfeszítés nélkül, ismerik a kapott kegyelmet, mert ezzel megkettőződik a lelkük, szétárad akaratukban és megvilágosított értelmükben. Ha a kegyelemnek csak egyszeres lelkét kapod meg, próbálj úgy válni gyakorlottá, hogy finoman dolgozol: vagyis, az egyik kegyelem megértését vezesd le a másikkal való összehasonlításból, felhasználva az ésszerű feltevés és megfontolás módszerét, ami különböző lehet aszerint, hogy milyen kegyelmeket ad az Úr Jézus Krisztus. Ne lepődj meg azon, hogy azt mondom: különböző kegyelmek mert ismertem valakit, aki egy évig minden nap különböző kegyelmet kapott, de nem adatott meg neki, hogy értelmezni tudja, mert Isten úgy helyezte bele ezeket keblébe, mint ahogy a dinnye magjai vannak a gyümölcsben, lelkének szájába pedig csak az ízlelés alapján adta. Világos, hogy ha képzett lett volna és jól megvizsgálta volna az ajándékot, nagyon tapasztalttá vált volna lelki dolgokban, bár a második ajándéknak híjával volt. Az ilyen tapasztalat nagyon hasznos nemcsak az egyén, hanem az egész Egyház számára, mert ezáltal az Egyház gyógyítja és vigasztalja azoknak a lelkeknek a sokaságát, akik lelki kísértést, kételyt és belső kifáradást szenvednek el az ördögtől. Tedd üressé szívedet, vess ki belőle mindent, ami teremtmény. Desembraza el corazón y vacíá todo lo criado Miért kell őriznünk szívünket? IV. Veszély bárhonnan várható Mivel az élet forrása olyan közel van, hogy nem kell kifelé mennünk, jól tesszük, ha magunkba térünk, és kitisztítjuk a szív forrását, megszabadítjuk minden tehertől, és aztán jól őrizzük, hogy az élet előtörhessen belőle. A szívnek ezt az ürességét – betűnk ugyanis azt mondja, hogy ki kell ürítenünk szívünket, hogy Isten betölthesse – jelképezik az asszonynak kölcsönadott üres edények. Az asszony a lelki bölcsességet jelenti, akinek oda kell adnunk a minden teremtménytől kiürített szívünket, hogy kegyelmének akár egyetlen csöppjét is belecsöppentse, ami azután megszaporodik szívünkben, mígnem túlcsordul a szív a kegyelemtől. Erre gondolt a bölcs is, amikor ezt írta: "Szabad időtökben írjatok bölcsességet a szívetekbe, mert aki kevesebbet cselekszik, bölcsességben részesül és az majd betölti. Ezt a bölcsességet – ami édes előíze a mennyei dolgoknak, ahová a tapasztalás eljuttat – könnyebben fogadjuk be, ha a szív megtisztul minden mástól és amikor a belső és külső munka egyaránt szünetel, amikor a szívből kiürülnek a teremtményekre jellemző cselekvések, és a Szentlélek munkálkodása tölti be. A legtökéletesebb fokban ezt a Szeplőtlen Szűz tapasztalta meg, aki, amikor mindentől kiüresítette szívét, felajánlotta egészen tiszta szívét, megtisztítva azt minden szétszórtságot okozó művelettől, úgyhogy amikor a Szentlélek leszállt rá, Isten ereje isteni sötétséggel borította be szívét és ebben az árnyékban fogant Isten Fia. Írva van, hogy mielőtt a Szentlélek a vizek fölött lebegett volna, a föld üres volt és kietlen , mint szívünk földje, amit minden teremtménytől ki kell ürítenünk, hogy jobban fogadhassuk Isten érkezését, aki majd betölti azt. Úgy rendelte, hogy oltárt építsenek neki, ami a Szentírás szerint nem tömör, hanem üreges fából, akácfából készült. Az akác fája nagyon könnyű és szinte elpusztíthatatlan, és a szív, amely Isten igazi oltára, szintén könnyű kell, hogy legyen, mert így emelkedhet föl a mennyei dolgokhoz, és a terhektől mentesen, ahogy betűnk tanácsolja, romolhatatlan lesz és erős, hogy semmi földi dolog ne árthasson neki és semmi mást ne akarjon oda beengedni, csak Istent, akinek szent vágyaink jelentik az igazi áldozatot. Vágyakozásunk oly tiszta és lángoló lesz, hogy értelmünk nem folyik szét, és a szív üres marad mindentől, ami teremtett. Szent Pál így üresítette ki a szívét, amikor a szeretetről és a tökéletlen tudásról ezeket mondta:Ha azonban elérkezik a tökéletes, akkor ami nem tökéletes és hiányos, azt kidobják. Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyerek, úgy gondolkoztam, mint a gyerek, úgy ítéltem, mint a gyerek. De amikor elértem a férfikort, kiürítettem és kidobtam a gyerek szokásait. Az Apostol azt akarja mondani, hogy a gyerek jó, ha gondolkodik és megismeri a kicsiny dolgokat, de a felnőtt ezeket tegye félre és vegye magára a nagy dolgokat. Teremtőjéhez képest minden teremtmény kicsiny dolog, és Szent Pál ezért azt mondja, hogy amikor elérkezik a tökéletes, vagy az istenség szemlélése, akkor kiszórta magából mindazt, ami nem tökéletes és ezért a gyereknek való, ami a teremtmények szemlélése, hogy így tiszta szívvel adhassa át magát az Úrnak, aki szívének egészére igényt tart. Dávid arra bíztat, hogy öntsük ki szívünket az Úr előtt, hogy csak egyedül őrá gondoljunk, Jeremiás próféta pedig:Kelj fel, sírj már éjjel, az éjszakai őrváltások kezdetén! Öntsd ki, mint a vizet, szívedet az Úr színe előtt! A teremtett dolgoktól a teremtetlen felé kell emelkednünk, és általuk dicsérni az Urat éjjel, vagyis az emberi tudás hiányában, hogy elmondhassuk: "Az éjszaka világos lett örömömre" . És azért mondja, hogy "az éjszakai őrváltások kezdetén", mert kitartónak kell lennünk, hogy az Úr virrasztva találjon minden órában. Ki kell öntenünk, "mint a vizet", minden teremtményi gondolatot a szívünkből, semmi ne maradjon benne, hogy betölthesse az isteni ital, és az Úr kegyelmének élő vize. Ez a fajta kiöntés pontosan az ellentéte annak, amiről a bölcs írja, hogy a gonoszok szívében zajlik, akik magyarázata szerint repedt edények, amelyekben nem marad meg a bölcsesség, és ezt mondja róluk:A balga kiönti a kegyelmek. Azért önti ki, mert törött a pohara, az igaznak viszont tele, és betölti a szeretet lelkének tüze, ami oly lánggal ég, hogy hevületében nem visel el semmit, ami teremtmény, és kiveti azt. Ez a kép azt sugallja, hogy Isten templomában minden edényt tűzzel tisztítanak meg, amíg tökéletesen makulátlan nem lesz. Mentesítsd tehát szívedet minden tehertől, tisztítsd meg azt, hogy lámpás legyen lelkednek, az okos szűznek, aki ha kimegy vőlegénye elé, vihesse az irgalom olaját és a hit fényét. Istennek elég egy csepp olaj is, mint ahogy a nemes sólyomnak elég a préda szíve. A szív Isten törvényszéke, ahová titkait viszi, az égő kemence, ahová a nagytanács angyala leszáll, hogy felüdítse szolgáit, a szív az igazi Elizeus belső szobája a mennyei kegyelem mannájával teli aranyedény a mellkas ládájában, a füstölő, amelyből tömjén száll Isten elé, a szűk jászol, ahol a gyermek Jézus megszületik, az ő virágos nyoszolyája, Ahasvérus király kertje, ahová kézzel ülteti el a sokféle erényt. A szív az Istennel való barátság szivárvány-jele a könnyek felhője alatt, amely jelzi, hogy ő mennyire szeret minket, Isten városkája, amelyet a kegyelem csörgedező patakjai vidítanak, az élet könyve, ahol ítéleted írva van, Krisztus testének szent sírja, az oltár, amelyen vágyainkat feláldozzuk Istennek, a paradicsomkert, ahol Isten együtt lakomázik barátaival, az illatáldozat arany oltára Isten templomában, szent tetszésének tiszta, tágas befogadó edénye. Mindez a te szíved, ha tiszta és tehertől mentes, ahogy tanácsunk szerint lennie kell, szüntelen őrizet és virrasztás mellett. (V. fejezet) Miért kell őriznünk szívünket? III. Amikor a bölcs arra int minket, hogy teljes éberséggel őrizzük a szívünket, világossá teszi, hogy a veszély bárhonnan várható. Mármost ha a szívet elég volna egyfelől bebiztosítani és ott már nem kellene őrizni, akkor nem lenne szükség többé a teljes éberségre. A szív azonban nagyon hasonló a hajók szivattyú-berendezéséhez, amely mindenfelől összegyűjti a szennyet. A hajó pumpája középen helyezkedik el, és minden víz, ami a hajót elborítja, ezen keresztül távozik, ha pedig bárhol lék van a hajón, amelyen víz törhet be, akkor az a víz is a szivattyúba kerül, ami a hajó legmélyebb pontján és középen van. Így az ember szíve is a közepén helyezkedik el ennek a kis hajónak, ami az emberi test, és összegyűlik benne minden gonoszság, sértés és fáradtság, minden bűn és aggodalom oda kerül. Akik visszavonulnak imádkozni, azok mint tényt tudják ezt, hiszen bármi is történt velük előzőleg, azt felfedezik a szívükben, ahová mindez odagyűlik, hogy elvonja figyelmüket és zaklassa őket. Ahogy a szivattyú a hajó legmélyebb részén van, úgy a szív is a test legmélyebb pontja: gyakran átéljük, hogy testünk a kórus és az oltár legfennköltebb pontjainál van, dicsérve Istent az angyalokkal együtt, miközben szívünk elkalandozik, a föld alantas dolgaiba gabalyodva. Ezért a veszély minden oldalról fenyegeti a szívet, ahogy a bölcs is oktat, hogy teljes éberséggel őrizzük. (IV. fejezet) A szív az imádság oltára Bár minden nagyon jó és igaz, amit eddig kifejtettünk erről a betűről a szív őrzése témájában, és fontos is az összeszedettség imája szempontjából, mégis, a legfőbb tanácsot és a bölcs szavainak ide vonatkozó jelentését még el kell magyaráznunk. Azt mondja ugyanis, hogy ürítsük ki és tisztítsuk meg a szívünket úgy, hogy kerüljön ki belőle minden, ami teremtmény, hogy csak az Úr lakjon benne. Ez megegyezik Szent Anzelm tanításával: "Ha Istennek szenteled magadat, nála nyugodsz; lépj hát be szíved kamrájába, vess ki onnan mindent, csak Isten maradjon."Mikor hercegek és nagy királyok jönnek megszállni egy házba, az egész épületet kiürítik, maradnak a puszta falak, mert a király magával hoz mindent, ami szolgálatára és kényelmére kell, és csak a kitakarított házat kéri. Ezért mondja a betű, hogy tisztíts ki a szívedből minden bűnt és emberi akadályt, üríts ki onnan minden teremtményt, mert Isten annál könnyebben lép be hozzád, minél kevesebb dologgal kell összeférnie. Szent János szerint: "Isten nagyobb a szívünknél, és tud róla mindent" . Minél inkább kiüríted szívedből a teremtett dolgokat, annál jobban felkészülsz az ő fogadására. Amíg valaki remegő kézzel tartja a poharát, nem lehet teletölteni, mert kilötyögteti. Ugyanígy ha a szívet a gondolatok remegő, nyugtalan keze tartja, akkor az Úr nem tudja betölteni, csak ha megállapodik, akkor tele mehet. Erről mondja Szent Pál is: "Nagyon jó, ha állhatatossá tesszük a szívünket, és állhatatossá a kegyelemmel" . Az Apostol is bátorít minket, hogy ürítsük ki a szívünket és tegyük szabaddá mindentől, ami teremtmény, mert ezt írja: "Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és értelmeteket Krisztus Jézusban" . Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, akkor őrzi meg szívünket és értelmünket, amikor az Úr nyugalma fölemel minket minden testi érzék fölé nagyobb dolgokhoz, és amikor szívünk már nem tűnődik a teremtésen, és eszünket egyedül Isten köti le, és semmi másnak nem ad helyet. Akkor a szívet igazán őrzi az Istennek szóló virrasztás, és ő a csöndben felfakad benne, mint Siloé vizei , és aki megvetette azokat, az megbűnhődik érte.A bölcs csupán annyit mond, hogy virrasztva őrizzük szívünket, ne engedjünk be oda semmilyen gondolatot, hiszen ahogy mondtam, azok meggátolják, hogy az igazi élet, ami maga Isten, felfakadjon forrásában, az emberi szívben. Hogy az élet mint bőven áradó forrás előtörhessen szívünkből, ahhoz csak annyi kell, hogy vigyázzunk rá és tisztítsuk meg minden tehertől és teremtett dologtól, hogy Teremtője előléphessen onnan a kegyelmi élet által, és azzal készítünk neki helyet, hogy nem akadályozzuk előlépését. Értsük meg hát jól a bölcs szavait, aki háromszor is kér minket, hogy őrizzük szívünket, vigyázzunk rá cselekvésben (vagyis ne tegyünk semmit ami ezzel ellentétes), szóban (mert ha szív csendben akar maradni, először is tartania kell a száját) és végül gondolatban. A bölcs szerint a gondolatok fölötti őrködésnek mindenre kiterjedőnek kell lennie, teljes virrasztással történjék, és abból álljon, hogy a szívből kivetünk mindent, ami teremtmény, hogy a teljes élet, ami Isten, szabadabban feltörhessen. Isten mindig úgy jár el, hogy a léleknek életet ad és magához kapcsolja, mint amikor az élet feltör a szívből, élteti és egyesíti a testet a lélekkel. Ez megfelel az Írás szavának: "Igyekezz minél közelebb kerülni az Úrhoz, mert ő a te életed. A test úgy talál életet, hogy közelebb jön a lélekhez, a lélek úgy, hogy közelebb jön Istenhez, és mivel ebben az életben erre van szükségünk, az Úr azt akarta, hogy legyen bennünk egy forrás, és ez pedig a szív, ahogy a zsoltár mondja minden embernek: "tenálad van az élet forrása" Miért kell őriznünk szívünket? II. Aki az imádságra szánja rá magát – és ezeknek szól ez a Harmadik Ábécéskönyv – azoknak különösen is lényeges, hogy megzabolázzák, megfékezzék és börtönbe vessék szívüket, bezárva azt az örök csend cellájába, hogy ne kóborolhasson el, ahogy a bölcs tanácsolja: Nagy gonddal őrizd a szívedet, mert hiszen belőle indul ki az élet. Hogy ennek a mondásnak a mélységét kellően felfogjuk, figyeljük meg, milyen gondosan vezeti be azt Salamon. Hogyan mutatja be és méltatja előre, hogyan szítja fel a vágyat annak meghallgatására, és hogyan parancsol figyelmet, hogyan elmélkedik róla, és mielőtt kimondaná, int minket: Figyelj, fiam, a szavaimra, nyisd ki a füledet a beszédemre! Ne téveszd el őket soha a szemed elől, és őrizd meg a szíved közepében! Mert élet annak, aki megleli őket, gyógyulás az egész testének. Salamon mindezt azért mondja, hogy aláhúzza azt, amit mint minden emberi tökéletesség foglalatát ír le nekünk: Nagy gonddal őrizd a szívedet, mert hiszen belőle indul ki az élet." Ó, micsoda tömör mondás! Ó, milyen hatalmas tanítás! Ó, mindent érő kulcsszó annak, aki felfedezi! Ó, bár mindig a fülünkben csengene! Ó, bár mindig követnénk ezt a tanácsot! A lelki élet lényege, a törvény és próféták tekintélyét megalapozó mondás, Isten tökéletes törvényének összefoglalása! Hallja meg mindenki, akinek füle van, figyeljen erre a mondásra, mely oly mélységes, fennkölt, mindent átfogó, nagy jótéteményekkel teljes, oly alapvető, hogy szívünkbe kellene vésnünk, drágakövekkel kirakva betűit: Nagy gonddal őrizd a szívedet, mert hiszen belőle indul ki az élet. Nincs az az indok, nincs az a pénz, amiért feladnánk ezt a mondást, nem érhet fel vele a világ összes filozófusa és bölcs embere, és a világ összes doktorai az összes könyvükkel, tapasztalatukkal és mindennel együtt amit valaha mondtak vagy leírtak, nem képesek úgy visszaadni az életet a testnek, mint ahogy ez a néhány szó képes életet adni a léleknek, amire pedig mindenek fölött vágyakoznunk kell. Mindez ne legyen meglepő a számunkra, mert a Szentlélek hozta el ezeket a szavakat az emberi szellemnek, és ő sugalmazta a föld legbölcsebb emberének, hogy azt mintegy belülről, önmagából hallotta és mint Isten intését adta hírül: Nagy gonddal őrizd a szívedet, mert hiszen belőle indul ki az élet.Milyen szerencsés is az, aki meghallja és megőrzi ezt a mennyei kinyilatkoztatást, mert ezzel megkapta az elképzelhető legbiztosabb, legtömörebb, legátfogóbb és leghasznosabb oktatást, és világít, mint fény a sötétben, amíg a hajnal el nem jön, és Krisztus, az élet világossága, föl nem ragyog szívünkben, és immár ő őrzi azt, ő az az élet, mely belőle fakad. A sok tanulságos dolog közül, amit valaha olvastam, hallottam vagy átelmélkedtem, semmi nem hatolt be lényembe ilyen mélyen, semmi nem bilincselt le ennél erősebben, és semmi nem jut eszembe gyakrabban, mint ez az áldott mondás. Még ha meg is volna a tehetségem, hogy dicséretét megénekeljem, világosságát felfogjam, ékesszólását kifejtsem, még akkor se remélhetném, hogy teljes bölcsességét feltárhatom. Amikor a bölcs a fiának nevezi azt, akinek ezt a titkot kinyilvánítja, akkor tanúságot tesz mélységes szeretetéről, és elárulja, hogy ez a legjobb örökség, amit apa a fiára hagyhat, hiszen méltó, hogy egy apa átadja fiának, hogyan válhat jómódúvá. A bölcs ezt azzal tette meg, hogy kinyilatkoztatta ezt a felettébb hasznos mondást, és betöltötte minden apa szent feladatát, hogy fiát részeltesse a bölcsességben. Ezért kéri fiát, hogy hallgasson rá, mintha azt mondaná neki:Mivel úgy illik, hogy mint apa oktassalak, ezért neked úgy kell hallgatnod, mint engedelmes fiú, lelked fülét alázatosan megnyitva, hogy azokon át befogadhasd ezt a fontos tanítást. (II. fejezet) Tedd üressé szívedet, vess ki belőle mindent, ami teremtmény. Desembraza el corazón y vacíá todo lo criado. Miért kell őriznünk szívünket? Aki az imádságra szánja rá magát – és ezeknek szól ez a Harmadik Ábécéskönyv – azoknak különösen is lényeges, hogy megzabolázzák, megfékezzék és börtönbe vessék szívüket, bezárva azt az örök csend cellájába, hogy ne kóborolhasson el, ahogy a bölcs tanácsolja: Nagy gonddal őrizd a szívedet, mert hiszen belőle indul ki az élet. Hogy ennek a mondásnak a mélységét kellően felfogjuk, figyeljük meg, milyen gondosan vezeti be azt Salamon. Hogyan mutatja be és méltatja előre, hogyan szítja fel a vágyat annak meghallgatására, és hogyan parancsol figyelmet, hogyan elmélkedik róla, és mielőtt kimondaná, int minket: Figyelj, fiam, a szavaimra, nyisd ki a füledet a beszédemre! Ne téveszd el őket soha a szemed elől, és őrizd meg a szíved közepében! Mert élet annak, aki megleli őket, gyógyulás az egész testének. Salamon mindezt azért mondja, hogy aláhúzza azt, amit mint minden emberi tökéletesség foglalatát ír le nekünk: Nagy gonddal őrizd a szívedet, mert hiszen belőle indul ki az élet." Ó, micsoda tömör mondás! Ó, milyen hatalmas tanítás! Ó, mindent érő kulcsszó annak, aki felfedezi! Ó, bár mindig a fülünkben csengene! Ó, bár mindig követnénk ezt a tanácsot! A lelki élet lényege, a törvény és próféták tekintélyét megalapozó mondás, Isten tökéletes törvényének összefoglalása! Hallja meg mindenki, akinek füle van, figyeljen erre a mondásra, mely oly mélységes, fennkölt, mindent átfogó, nagy jótéteményekkel teljes, oly alapvető, hogy szívünkbe kellene vésnünk, drágakövekkel kirakva betűit: Nagy gonddal őrizd a szívedet, mert hiszen belőle indul ki az élet. Nincs az az indok, nincs az a pénz, amiért feladnánk ezt a mondást, nem érhet fel vele a világ összes filozófusa és bölcs embere, és a világ összes doktorai az összes könyvükkel, tapasztalatukkal és mindennel együtt amit valaha mondtak vagy leírtak, nem képesek úgy visszaadni az életet a testnek, mint ahogy ez a néhány szó képes életet adni a léleknek, amire pedig mindenek fölött vágyakoznunk kell. Mindez ne legyen meglepő a számunkra, mert a Szentlélek hozta el ezeket a szavakat az emberi szellemnek, és ő sugalmazta a föld legbölcsebb emberének, hogy azt mintegy belülről, önmagából hallotta és mint Isten intését adta hírül: Nagy gonddal őrizd a szívedet, mert hiszen belőle indul ki az élet.Milyen szerencsés is az, aki meghallja és megőrzi ezt a mennyei kinyilatkoztatást, mert ezzel megkapta az elképzelhető legbiztosabb, legtömörebb, legátfogóbb és leghasznosabb oktatást, és világít, mint fény a sötétben, amíg a hajnal el nem jön, és Krisztus, az élet világossága, föl nem ragyog szívünkben, és immár ő őrzi azt, ő az az élet, mely belőle fakad. A sok tanulságos dolog közül, amit valaha olvastam, hallottam vagy átelmélkedtem, semmi nem hatolt be lényembe ilyen mélyen, semmi nem bilincselt le ennél erősebben, és semmi nem jut eszembe gyakrabban, mint ez az áldott mondás. Még ha meg is vol |
|
|
|
||
|
||
|
||