|
Kovács L. P. Bánk: Magyarok Nagyasszonya
Bízunk az élô Istenben,
aki minden embernek üdvözítôje, kivált a
hívônek. (1Tim 4,10)
Nekünk nincs más közbenjárónk,
de mégis csodálatos,
hogy a Megváltó Betlehemben
egy édesanya ölében
és a Golgotán, véres munkája után,
megint csak a fájdalmas anya ölében
nyugszik, úgy,
hogy maga Aquinoi Szent Tamás is mondja:
az ember üdve
az asszony által kezdôdik.''
Tartalomjegyzék
========================================================
Tartalomjegyzék
A könyv elektronikus változata
Bevezetés
A Nagyboldogasszony-eszme kialakulása: Szent István király
Szûz Mária a Magyarok Nagyasszonya
Az eszme kialakulása: Géza és István idejében
Milyen címen tiszteljük Máriát Magyarok Nagyasszonyának
A Magyarok Nagyasszonya a mennybevitt Szûzanya, a világ Királynôje
Az asszony, nagyasszony szó etimonja
Szt. István kir. így tisztelte és tiszteltette
A Nagyboldogasszony kultusza az egyházszervezésben
A Nagyboldogasszony tiszteletére emelt székesegyházak, kolostorok,
koronázási jelvények
Szt. István magánemberként is éli az eszmét
Szt. István halála elôtt végrendeletében a Nagyboldogasszonyra hagyta
országát
A végrendelet szövege
Az uralkodó tudatos végakarata
Honnan merítette Szt. István végrendeletéhez az ihletet?
Elôzetes ismeretek a Szentírásból, a 97. és 99. Zsoltár királyképe
A magyarok hivatása
Különleges küldetésû a magyar nép is
A magyarok hivatása: milyen hivatásról van szó?
Remény Magyarország fennmaradására
A Nagyboldogasszony-eszme: Szt. István után
Az eszme szívben és képekben
Pénzeink tanúsága
A mûvészet tanúsága: Közép- és újkor
Néhány irodalmi szemelvény
Az eszme elhalványulhat, de el nem vész a XIX. -- XX. században sem
Nem túlzás e nagy bizalom és tisztelet a Nagyboldogasszony-eszmében?
A magyarok szellemi Mária-temploma
Eszterházy Pál nádor könyörgése
A Nagyboldogasszony és a magyar ferencesek Mária-tartománya
A néplélek tanúsága
A magyar katolikus népének gyökerei
Népénekeink részletes tanúságai Nagyboldogasszonyunk tiszteletérôl
Népénekeink a Magyarok Nagyasszonyának kiváltságairól
Nem bántjuk-e meg Nagyboldogasszony-eszménkkel más népek érzékenységét?
Miért lennénk mi kiváltságosabb helyzetben?
A XX. század végén a Nagyboldogasszony fog segíteni rajtunk
Szabad-e nekünk ilyen üdvtörténeti párhuzamot vonni?
A Nagyboldogasszony-eszme és a pogány magyar mithológia
A kereszténység nem ellensége volt ôseink hitének, hanem
megszentelôje
Elképzelhetô-e a Szent István-i eszme nélkül Magyarország újabb ezer
éve?
Most az Egyház partner az állam szemében
A pénz veszedelme
A modern gondolkodás szerint a régi államelmélet válságba került
A magyar valóság kivétel lehetett volna a személyes Isten hite miatt
Az uniós zászló és a nagy jel Asszonya
Bízhatunk-e más népek komoly segítségében?
Évszázadunk nagy fordulatai
Mit tehetünk ma Mária országáért?
Függelék
,,Assumptio-dogma''
Az Október 6. tér emlékparkja Zalaegerszegen
Köszönetnyilvánítás
Felhasznált irodalom
Macskássy Izolda: Emesa álma
Jegyzetek
================================================
A könyv elektronikus változata
Ez a program az azonos címû könyv elektronikus változata. A könyv
2000-ben jelent meg a Mariánus Ferences Rendtartomány kiadásában. Az
elektronikus változat a szerzô engedélyével készült. A könyvet
lelkipásztori célokra a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár szabályai
szerint lehet használni. Minden más jog a szerzôé.
A fedôlap Mária-képe a zalaegerszegi Jézus Szíve ferences plébánia-
templom Mária-Királynô szobra.
================================================
Bevezetés
Mi magyarok, a kereszténység 2000. Jubileumi évével együtt ünnepeljük
1000 éves keresztény államiságunkat. E két jubileum számunkra
csodálatosan esik egybe. Mindkettô nagyon fontos nekünk.
Az emberiség óriási családjának viszonylag kicsi, jelentéktelennek
mondható csoportja a magyar nép.
Érdekes megfigyelni, hogy a kereszténnyé vált, de a
Konstantinápolyban lakó római császárok által elhanyagolt, nem védett
Nyugatrómai Birodalom területére új nomád népek költöznek be,
keresztények lesznek új hazájukban, aztán a legtöbb elveszti nemzeti
jellegét és beolvad a régi lakosságba. Ki beszél ma már longobárdokról?
A latinból keletkezett francia nyelvben alig találhatók frank szavak,
stb.
Az Ázsiából idevándorolt magyar nép is felvette az Európában akkor
már meggyökeresedett kereszténységet, de nem hasonult sem szlávokhoz,
sem germánokhoz, sem görögökhöz. Nem veszítette el nemzeti
önazonosságát és a saját nyelvét, bár ehhez hasonló nincs a földön.
Államot alapított, ezer éve keresztény államot, és ez áll és él ma is.
Boldogan ünnepli ezer éves jubileumát együtt a kétezer éves keresztény
jubileummal.
De jó lenne, ha nemcsak ünnepelnénk, hanem az okot is keresnénk,
hogyan tudott e maroknyi, testvértelen és jó barát nélküli nép államot
alapítani, és azt évezreden át megôrizni, holott nálunk hatalmasabb
népeket: rómait, hunt, avart elsodortak a történelmi viharok?
Valami belsô erônek köszönhetô ez az ezer éves keresztény államiság?
Van ugyan népünknek sok jó tulajdonsága: tud harcolni nemes célokért,
bajtársias, de közismert széthúzása inkább pusztulásra ítélné. Más,
külsô tényezôben, hatalomban kell keresni a fennmaradás valódi okát. Ha
pedig ez a természetes síkon nem található -- mert nem található --,
akkor a természetfeletti világban lehet csak meglelni.
Erre szeretnék ebben a könyvben rámutatni.
Vártam, hogy a különféle ünnepi megemlékezések alkalmával tudósok és
államférfiak is felteszik ezt a kérdést, és ha viharos történelmünk
tényeit gondosan vizsgálva fennmaradásunkra nem találnak elégséges
természetes magyarázatot, úgy ôk is mernek ezeken az alapokon más,
természetfeletti okot keresni. Ha volt is ilyen elemzés, hozzám csak
egy régebbi okfejtés ténye jutott el: Nemeskürty István: A bibliai
örökség[1] c. mûvébôl. Két magas rangú államférfi említette meg, hogy
imádkoznunk kell további fennmaradásunkért, és az egyikük / Göncz Árpád
államelnök / kimondottan bízik a Szûzanya oltalmában. De általában nem
gondolják komolyan, hogy a természettudományos világban
természetfeletti okot keressünk.
Csodálkozni nem is kell ezen, hiszen ki kutatja vagy emlegeti
manapság a teremtés tényét? A kiindulópont: megvan a Föld, a
csillagvilág, a Nap világít és melegít, meg tudjuk mérni fényének és
hôjének erejét, nagyságát, minek azon töprengeni, hogy ezek az energiák
honnan vannak. Ki méretezte a kezdet kezdetén, hogy ne csak legyenek,
hanem hogy éppen így legyenek elegendôek az élet fenntartásához,
szolgálatához. -- Korunk nemhogy nem vallásos, de még csak nem is
filozofikus (oknyomozó).
Én azonban úgy ítélem meg, hogy tartozom hangot adni a hálámnak, hogy
ezer éves keresztény magyar államban születhettem, tanulhattam,
eszmélkedhettem, a gyönyörû magyar nyelv az anyanyelvem, a teljesen
egyedi magyar kultúra szellemi otthonom, és ez bôségesen elég alap
arra, hogy megértsem és befogadjam más népek kultúráját, gazdagítsam
velük a magamét.
Azért is hálás vagyok, hogy ez a színpompás magyar föld mindig
termett számomra is kenyeret, ha idegenek néha el is vették a javát.
Fôként pedig azért vagyok hálás, hogy mindennek az okát is
ismerhetem, és tudom is hinni azt, amihez a precíz okfejtés fel nem ér.
Ezt a könyvet tehát azért akarom megírni, hogy magyar testvéreim
elôtt tanúságot tegyek hálámról és hitemrôl, és nyitogassam szemüket,
lássanak bele Isten végtelen titokvilágába. Nem Isten létét bizonyítom
tehát, hanem kimeríthetetlen jóságát, bennünket különleges módon
átölelô Gondviselését szeretném megláttatni. Ennek a gondos szeretetnek
legszebb ajándéka, hogy nemcsak védôangyalt juttatott nekünk a
szellemvilágból, hanem legdrágább kincsét, Fia Édesanyját adta nekünk,
hogy legfôbb Védônk, Pátrónánk, Nagyasszonyunk, azaz Királynônk legyen:
Magyarország örökös Királynôje.
Vele és általa lesz valóban érthetô a nagy magyar titok:
Miért él Magyarország ezer év elmúltával is a Kárpát medencében,
miért élte túl a nagy sorscsapásokat, az emberi gonoszság történelmi
csapdáit, és eztán miért van biztos reménye, hogy továbbra is élni fog?
A késôbbiek során ezt a gondolatot bôvebben kifejtem. Ízelítôül
álljon itt a vatikáni Hittani Kongregáció titkárának két sora: ,,Isten,
a történelem Urának munkálkodása és az ember felelôs együttmûködése
drámai és termékeny szabadságában két oszlop, amelyekre az emberiség
történelme épül.''[2]
Nagyboldogasszonyom
,,Hiszed ezt?'' -- kérdezte Lázár húga Mártát
Jézus a sír mellett, ahol negyednapja
holtan pihent a báty, a kedvelt jóbarát:
Hiszed-e, itt a holt gyors feltámadását?
Hiszed-e, én vagyok az élet-halál Ura
ott is, hol gyôztesnek tûnik a rút halál?
Itt most engem kérdez: ,,Hiszed, amit írtál,
hogy a nemzetek közt választott nép vagytok,
és Nagyasszonyotok az én Édesanyám?
Hiszed, gyors lovakon hegyen-völgyön-pusztán
Én hoztalak ide, hogy itt maradjatok
szenvedve, de élve, István hagyatékán?''
Uram, Te vezettél Boldogasszony-hitre,
tártad föl elôttem e hit kincseit.
Végig kellett járnom népem Golgotáját.
Háromnegyed század látni megtanít.
A bôrömre írta ez a hét évtized,
mi volt évezredünk sorsa, élete.
Külsô, belsô vészek közt egyéni sorsom
egész történelmünk hû vetülete.
Tizenöt évesen jövômet latolva
üstökön ragadtál: ,,ferences leszel!''
Nem is magad mondtad, szolgáddal üzented,
de pecsét volt rajta belsô kegyelem.
Véres háború dúlt, kormolta jövômet.
Ûzött, vágott, sarcolt kispapként a front.
Szovjet szuronyokra ültetett a ,,Béke'',
panorámám hazám romhalmaza volt.
A vad hadak elôl elástuk a szobrát
Az ôsi, segesdi búcsús Madonnának.
Magunk vettük elô diszszékre ültetve,
vittük üzenetként a rémült világnak:
Itt van Nagyasszonyod, ne félj, szegény magyar!
-- Nem voltál hû hozzá, meggyötört a vész! --
De ô nem hagyott el és nem is fog soha:
veled járja utad, akármerre mész.
Megszûnt a kolostor, visszamentem Hozzá:
Veled kezdtem Édesanyám, most hova?
Készen volt a helyem: tudás fellegvára
várt rám s a pálosok ôs monostora.
Kint viharok dúltak, bent munkált a Lélek.
Tanultam, vizsgáztam. Másfél év után
Milánó püspöke, Szent Károly ünnepén
pappá szenteltetett áldott Szûzanyám.
Szobra elôtt mondtam elsô szentbeszédem.
Képzésem csúcsát Vele értem el:
,,Hazánk Nagyasszonya Mennybevitt Királynô'',
nagy értekezésem, Téged ünnepel.
Elveszett az írás. De ôriztél engem.
Él már Tartományunk, s benne élek én.
Míg fényárban úszik kettôs jubileum,
Hitem ne lépne túl, szívem rejtekén?
Hiszem: a Mennybevitt Istenszülô Szent Szûz
Hazánk s Tartományunk Boldogasszonya.
E könyv István király, ezer éves hazám
s a magam hitének élô tanúja.
Budapest, 2000. szeptember 2.
Bánk
===============================================
A Nagyboldogasszony-eszme kialakulása: Szent István király
Szûz Mária a Magyarok Nagyasszonya
Az eszme a legújabb korig élt, él-e még ma is?
Évszázadokon át ebben a gondolatkörben élt a magyar nép. Az utóbbi
évtizedekben -- sajnos --, sokan nagyon elfelejtették ôseik hitét. 1947-
48 Mária éve volt. Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek,
Magyarország prímása, vagyis elsô papja kérte, hogy jöjjön össze
imádkozni, engesztelni a hívô magyarság égi Királynônk oltalma alatt.
Én, mint ferences hittudományi fôiskolai hallgató csak az akkori
lakóhelyemen, Szombathelyen vehettem részt ilyen katolikus
,,nagygyûlésen", de ez örök emlék számomra. Szombathely fôtere
zsúfolásig megtelt hívô néppel. Legalább 120 ezer ember hallgatta a
bíboros atyát. Volt szentséges körmenet a szalézi templomból a
székesegyházba: végigénekeltük és imádkoztuk a közbeesô utcákat, késô
este pedig a székesegyházban hallgattuk Bánás László veszprémi püspök
atya prédikációját. Felejthetetlen élmények.
De ugyanígy mutatkozott meg más vidékek lángoló hite is, annak
ellenére, hogy a karhatalom megpróbálta megakadályozni ezeket a nagy
búcsúkat. Celldömölkön lezártak minden utat, száj- és körömfájás
járvány címén tiltották a városba lépést. A hívek a mezei utakon
lopakodtak a kiscelli templomhoz. -- Zalaegerszegen, a bíboros atya
volt városában, az óriási tömeg hiába fülelt, nem engedélyezték a
hangerôsítô használatát a téren, zörögtek, kellemetlenkedtek, ahogy
tudtak. A választ P. Kollányi Fülöp ferences atya fohászával adta meg a
hívô nép:
Dombos Zala zengô dala
Feléd száll most,
Boldogasszony a Te neved
Legyen áldott.
Édes anyánk, árva néped
Leborulva hódol néked
És könyörög.
Könnyes Zala kérô szava
Legyen kedves,
Nézd, a szemünk könnyeinktôl
Mindig nedves.
Édes anyánk...
Hívô Zala színe -- java
Eljött hozzád,
S gyermekeid tenyerükben
Szívük hozzák.
Édes anyánk...
Hálás Zala elvisz haza
Szívbe zárva,
S ha szenved is, nem lesz többé
E nép árva:
Édes anyánk...
Kolostori magányomban lelkesülve hallgattam a híreket, hogy az egész
ország ünnepli és boldogan kéri Nagyboldogasszonyát.
Iszonyatos volt a bosszú: államosították még 1948-ban a felekezeti
iskolákat, karácsonykor letartóztatták Mindszenty József bíborost,
megkínozták embertelenül és el is ítélték egy koncepciós perben.
1950-ben a szerzeteseket internálták, kolostoraikat államosították,
mûködésüket lehetetlenné tették. Az Egyház a templom falai közé
szorult. ,,Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok.'' (Mk 14,27)
Az üldözések ellenére is megmaradt azonban sok-sok magyar hite
Istenben, és a Nagyboldogasszonyhoz való ragaszkodása. Saját temploma
falai a tanúk erre és az ország búcsújáró helyei. Ennek ellenére a
legtöbb hívô is úgy érezhette, hogy égi Királynônk -- legalább egyelôre
--, nem tud rajtunk segíteni.
1987-ben sárvári plébános koromban felkeresett egyik paptestvérem két
hölgy társaságában. Az egyik budapesti volt. Megkérdezte, tudom-e, hogy
a még élô Lúcia nôvér, az egykori fatimai látnok, minden este 9 órakor
Magyarországért imádkozik? -- Bevallottam, hogy nem tudom, de
ismeretlenül is nagyon köszönöm neki. -- Tudom-e, kérdezte újra, hogy
több ezren vagyunk Magyarországon, akik este 9 órakor vele együtt
imádkozunk, mindent félretéve, hogy hazánk sorsa jobbra forduljon? --
Ezt sem tudtam, de boldogan hallgattam a jó hírt, és reméltem, hogy
egyszer meglesz majd ennek a sok imának az eredménye.
Amikor aztán jó egy év múlva Zalaegerszegen ferences ruhában az
ottani ferences templom plébánosa voltam, akkor éreztem meg valóban az
ima, a Magyarok Nagyasszonyába vetett bizalom óriási hatalmát.
A rendszerváltás után nagyon figyeltem, ezt a nagy isteni ajándékot
hogyan fogja fel a népem. Igen szomorú voltam, hogy Kelettôl Nyugat
felé fordult az ország zöme, és onnan remélte sorsa gyökeres
jobbrafordulását, ahelyett, hogy felfelé kezdett volna tájékozódni, és
visszatért volna Szent István hitéhez. A legszomorúbb az, hogy 11 évvel
késôbb, ma sem tudja fölfogni a legtöbb magyar, hogy rajtunk igazán
soha nem segített, most sem segít és nem is fog segíteni egyetlen náció
sem. Aki hoz valamit, az duplán el akarja vinni a hasznát.
Szent István király ezer évvel ezelôtt okosabb volt, mint mi most,
pedig a politikát már iskolákban tanítják, és mögöttünk áll az élet
tanítómestere, az ezer éves történelem. Nem lenne jó visszatérni a
történelmi gyökerekhez? Tegyük meg! Még nem késô, hála a hívô
magyaroknak, akik megôrizték szívükben ôseik hitét.
A Magyarok Nagyasszonya-eszme kialakulása
Géza fejedelem tisztán látta, hogy az addigi életforma nem követhetô.
A kalandozó, sok bajt okozó hét törzs idegen test Európa népei között,
és nem tûrik el a zavargásainkat. Nincs itthon sem egység, a törzsek
mind önállóak. Felmorzsolódunk, ha a viszonyok nem változnak. Ekkor az
Isten Géza fejedelemnek egy álmot küldött vigaszul. Ranzani így adja
elô az álmot:
,,Egy éjjel álmában, csodás fényben ragyogó, gyönyörû asszonyt
látott, akit sok elôkelô szûz követett. Ô ezekkel a szavakkal szólt
hozzá: Nyugodjál meg Géza, én Mária vagyok, az az érintetlen Szûz,
akirôl a keresztény emberek elmondták neked, hogy Jézus Krisztusnak, az
Isten Fiának édesanyja vagyok ... Mennyei fény világosít meg, ez elûzi
lelked minden homályát. Megismered Istent, aki téged alkotott. És most
tudd meg, ami rejtve van elôtted: fiút szül neked a feleséged, ô
királyi rangban uralkodik a magyarokon, és az igaz Istennek kiváló
tisztelôje lesz... Én pedig megígérem neked, hogy érdemeiért, amelyeket
Fiam elôtt szerez, a te országodnak védôje és különleges pátrónája
leszek.''[3]
Talán furcsának tûnik, hogy ilyen fontos dologban álom ad
eligazítást. Van a Bibliában is sok példa erre. És gondoljunk arra,
hogy mondáink szerint Árpád fejedelem édesapjának születését is
álomlátás jelezte elôre (Emese álma). ,,Géza álmából felocsúdva,
hihetetlen örömre és vidámságra hangolódik, és lelkében elhatározza,
hogy minden részletében el akarja nyerni, amit a Boldogságos Szûz
álmában elôadott.''[4]
Szent István egész életében bensôségesen tisztelte a Boldogságos Szûz
Máriát. Ez a tisztelet egész lelkét betöltô, gondolatait, cselekvéseit
irányító, életét alakító valóság volt a számára.
Királyi hatalmát Istennek köszönte: ,,Nem akart saját tekintély
alapján a királyi trónra emelkedni, -- írja II. Endre Beregh-i
oklevelében[5], ezért küldi el Rómába Asztrik kalocsai érseket, hogy a
pápától kérjen megerôsítést[6]. A koronázást pedig a Mennybevitt
Szûzanya ünnepén tartja, jelezve, kinek az oltalma alatt akar
uralkodni, ahogy már édesapja álma elôre jelezte. ,,Ezen a napon Szûz
Mária az ország pártfogójává választatott.''[7]
Ettôl kezdve a ,,Szent király, István, Pannóniát a Boldogságos Szûz
családjának nevezte.''[8]
A család=familia szónak a középkorban szélesebb körû jelentése volt,
mint manapság. Nemcsak a vérszerinti rokonságot jelentette, hanem
mindazokat, akik szolgai vagy szolgálati viszonyban éltek valakivel.
Ilyen értelemben az Úr paterfamilias, azaz családapa, a szolga pedig
familiaris, családtag. Jelen esetben még bensôségesebb az értelme:
Mária közös édesanyánk.
Milyen címen tiszteltük Máriát Magyarok Nagyasszonyának?
A Szûzanyát a fölséges Isten nagyon sok kiváltsággal halmozta el.
Mindegyik szerint tisztelhetô. Tisztelete koronként és népenként
változott is, aszerint, hogy melyik kiváltsága került elôtérbe. A
görögök szinte egyetemesen a Theotokos-t, az Istenszülôt tisztelik
benne. Az ikonokon mindig a Kisded Jézust tartja karjában. --
A középkorban az Irgalmasság Anyja volt a tisztelet tárgya a nyugati
keresztényeknél (Salve, Regina). Késôbb, a török harcok idején a
,,Keresztények Segítsége'' cím volt a nagyon idôszerû.
Kérdés, nekünk, magyaroknak, melyik kiváltsága, címe volt a
legkedvesebb, milyen cím alatt tiszteltük mint Királynônket? A válasz
egyértelmû: mint mennybevitt és a világ királynôjévé koronázott,
,,napbaöltözött'', 12 csillaggal ékesített Szûzanyát tiszteltük.
Bôségesen bizonyíthatjuk a történelmi tényekbôl, elsôsorban Szent
István életébôl és tanúságtételeibôl.
A Magyarok Nagyasszonya a mennybevitt Szûzanya, a világ Királynôje
A katolikus Egyház ôsidôk óta augusztus 15-én ünnepli Mária
mennybevételének ünnepét, vagyis azt a hittitkot, hogy földi élete
végén testével együtt vitte föl Isten a Szûzanyát a mennyei
boldogságba, és ott a világmindenség királynôjévé koronázta. Amint
láttuk, Szent István ezen az ünnepen koronáztatta meg magát. De nem a
koronázás évfordulóját ünnepeltette évrôl évre, hanem a mennybevitt
Királynô tiszteletét akarta meggyökereztetni népe lelkében. Ezért
rendelte el, hogy ezen az ünnepen országos búcsú legyen
Székesfehérváron a mennybevitt Királynô tiszteletére épített gyönyörû
templomban. A búcsú alkalmával törvénylátó napokat is tartott.
Ez az ünneplés uralkodása kezdetétôl megvolt, hiszen 1015-ben úgy
beszélnek róla, hogy ,,szokás szerint'' jönnek össze búcsúra, mégpedig
,,országos búcsúra''. Ebben az évben Szent István a nálunk vendégeskedô
velencei bencés szerzetespapot, Gellértet kéri fel szónoknak. Ô a
,,napbaöltözött Asszonyról'' beszél páratlan sikerrel.[9] Beszédéért
Szent István nagyon megkedvelte ôt.
Ezen az országos búcsún tûnt föl az idegen ajkú Gellértnek, hogy
ennyi buzgó hívô ajkáról sosem hallja Mária nevét: ,,Az ô saját nevét,
mármint Krisztus Édesanyjáét, a magyarok nemzetsége nem ejti ki, hanem
náluk csak úrnônek, királynônek hangzik.'' [10]
Az asszony, nagyasszony szó etimonja
A latin nyelvû okiratokban, felírásokban valóban Domina, Magna
Domina, Regina, Patrona nostra, Patrona Regni nevek szerepelnek Mária
neve helyett.[11]
A népünk viszont Nagyboldogasszonynak, Nagyasszonynak, vagy
egyszerûen csak Asszonyunknak szólítja ôt.
Ezek a nevek mind azt hangsúlyozzák, hogy a mennybevitt Szûzanya
Úrnô, Királynô. A regina eredetileg is ezt jelenti. A domina sem a mai
értelemben jelent úrnôt, hanem a fejedelemasszony neve, címe. Ezt csak
kiemeli a ,,magna'' jelzô, ami nagy-ot jelent. Így írja Saroltáról,
Géza fejedelem feleségérôl Ditmar: ,,Beleknegena, vagyis szép Úrnô a
neve.''[12]
Megszoktuk a mai magyar nyelvhasználatban, hogy asszonynak nevezzük
azt a nôt, aki már nem lány, hanem felesége valakinek. Az ôsi magyar
nyelvben azonban sokkal többet és szebbet jelent: Gombocz-Melich
szerint az osszét achsin, ächsin-bôl származik[13], -- Bárczi szerint
viszont az alán achsin-bôl való[14]. Régi magyar alakjai: ahszin,
ohszin, ohszun, osszun.
Az asszony szavunk régi magyar jelentése: regina, domina, hera,
Königin, Frau, tehát királynô, úrnô. Régi helységnevekbôl mindez
igazolható: a Gyôr megyei Asszon-fa latinul: ,,Terra populorom Regine''
(A királynô nyárfáinak földje). -- Nagybánya= rivulus dominarum
(Asszonypataka). Ez az ôsi jelentése ma is megtalálható egy összetett
szavunkban: kisasszony= kis úrnô.
A boldogasszony kifejezés jelentése: beata domina. Az Érdy-kódex
ilyen értelmezéssel nevezi a Boldogasszonyt a világ Királynôjének: ,,Az
ô (t.i. Szent Gellért) tanacsanak inteseböl akaron kele fel, hogy az
zyz Mariat az Magyarorszaagban boldog azzonnak avagy az vilagnak nagy
azzonyanak hywnak'[15]
Nagyboldogasszony szavunk pedig kifejezetten a mennyei Királynôt
jelenti. Szarvas-Simonyi a Döbrentei-cod. nyomán mondja, hogy
,,Assumptio beatae Mariae = Nagy boldog azzon nap (i.h.)
Hartviknál pedig így olvassuk: Az ô nyelvükön eme Szûz
mennybevételének ünnepét saját nevének hozzátétele nélkül Királyné
napjának hívják.''[16]
Nyilvánvaló tehát, hogy a magyar nép elsôsorban királynôt tisztel a
Szûzanyában, éspedig mennyei Királynôt, mert minden megszólításában ezt
hangsúlyozza. Ezért számunkra a legkedvesebb, legnemzetibb
rózsafüzértitkok: ,,Aki téged, Szent Szûz a mennybe felvett.'' és ,,Aki
téged, Szent Szûz a mennyben megkoronázott.''
Szent István király élete folyamán így tisztelte és tiszteltette
országában
Szent István gyakorta a mennyei Királynô kegyeibe ajánlotta népét:
,,Állandó könyörgéssel kérte a mennyei Szüzet, hogy magát és
királyságát, mint nagy és örök édesanya oltalmával biztosítsa. Magát és
az összes magyart az ô ôrizetébe és hatalmába ajánlotta, s övéinek
minden törekvését és szerencséjét rábízta. Sôt még azt az ünnepélyes
rendelkezést is közzétette, hogy a Boldogságos Szûz ünnepnapját,
amelyen az égiek közé fölvétetett, a legfontosabbak között tartsa
számon mindenki, nevezzék a Királynô napjának, s mint a többi ünnepét,
ezt is böjtökkel és megkülönböztetett ünnepléssel tartsák meg. Végül
ezt a mennyei Úrnôt, mint különleges és igen kegyes Pátrónánkat
tisztelje az égen és a földön.''[17]
Mária mennybevételének napja nemzeti ünnepünk. A szent király nem
elégedett meg azzal, hogy az ô lelkében éltek ama magasztos gondolatok
a Mennyek Királynôje és a magyarok kapcsolatáról. Elevenné akarta tenni
ezt a tudatot a nép körében is. Nagyon jól ismerte nemzetét, tudta,
hogy annak idején a pogány Nagyasszonynak ünnepeit milyen aprólékos
gonddal készítette elô, milyen pazar fénnyel tartotta meg,
következésképpen az ünneplés pompájával fejezte ki, hogy ôt mennyire
szereti. Legyen még nagyobb, még fényesebb ünnepe az igazi, az élô,
mennyei Királynônek, a Nagyboldogasszonynak.[18]
Míg a Koppány elleni küzdelmében Szent Mártonhoz és Szent Györgyhöz
fohászkodik segítségért, és nekik tulajdonítja a gyôzelmét, e két ifjú
katonaszentben bízik ô is mint ifjú ember[19], addig harminc évvel
késôbb, Konrád császár támadásakor már teljes mértékben kibontakozott
elôtte a Regnum Marianum eszméje. Hiszi, hogy a magyar föld a Mennyek
Királynôjének oltalmát élvezi.
Konrád fölvonulása idején csodálatos alázattal hajtja meg fejét a
szent király, akármit is határozott felôlünk a Mennyei Királynô.
Egyetlen, súlyos gond bántja: netán az ô mulasztása miatt pusztul el az
ártatlan nép. Kész áldozattá válni a Nagyasszony kezében, hogy
könyörüljön nemzetén és szokásos jóságával védje továbbra is. Ennek a
mély hitnek kifejezôje a hadba szálláskor mondott imádsága:
,,Ha úgy tetszik neked, Mennyek Királynéja és a magyar föld
Védôasszonya, hogy ezt az örökös jogon rád bízott királyságot az
ellenség feldúlja, és a Fiad hitét, amelyet nem rég plántáltunk a
szittya keblekbe, tüstént kitépje, kérlek, ez ne az én mulasztásom
miatt történjék, hanem a te végzésedre... új örökségedet szokott
jóságoddal védd meg.''[20] ,,Amit a pásztor bûne érdemel, azt ô mossa
le; kíméld, kérlek az ártatlan bárányokat.''[21]
Ez a határtalan bizalom és alázat elnyerte jutalmát. Csodás módon
kapott parancsra visszavonult Konrád császár serege még az ütközet
elôtt, és a magyarság megmenekült.[22] A király a földre borulva
köszönte meg a segítséget, és elrendelte, hogy minden templom oltárán
mutassanak be hálából szentmisét.
=================================================
A Nagyboldogasszony kultusza az egyházszervezésben
H. Heine a kölni dómot csodálva így nyilatkozott: ,,A régiek azért
tudtak ilyeneket alkotni, mert voltak dogmáik.'' Szent István azért
tudott nagyarányú építkezésbe fogni és remekmûvû szentélyeket alkotni,
mert erôs hit, bizalom és szeretet fûzte a Nagyboldogasszonyhoz.
A Nagyboldogasszony tiszteletére emelt székesegyházak, kolostorok
A Nagyboldogasszony tiszteletére három nagy magyar tájegységen
épített templomot: a Dunántúlon a gyôri székesegyházat, a Duna-Tisza
közén a kalocsait, a Tiszántúlon pedig a csanádit, bár ez utóbbit
,,csak'' segélyezi Szent Gellért kérésére.
A gyôri székesegyházról így ír Lányi: ,,Az egyház, amelyet Szent
István a Boldogasszony tiszteletére felajánlott, az errôl tanúskodó
emlék (ti. a vánkosra támaszkodó és a templomot felajánló királyt
ábrázoló rézkarc) máiglan látható, e kép az 1033. évszámot viseli,
amelyben a kép és az egyház elkészült[23]: de az egyházmegye tervben
még a koronázás elôtt, voltaképpen nem sokkal utána, 1009. év elôtt
jegyeztetett ki.'' [24]
A péchváradi bencés templom monostorát ,,építeni kezdik 999-ben s
1015-ben consecrálják. Péterfy feljegyzése szerint ugyan a
,,legszentebb Istenszülô Máriának és Szent Benedeknek a monostora...''
-- Hartvik és Bonfini pedig Szent Benedeket említik csak, de a Szent
Benedek titulus vagy csak az alapításnál szerepelt, vagy lassan
elfeledték. -- Viszont Inchofer szerint: ,,Az Istenszülô Szûz
Pátrónánknak'' építette Szent István.[25]
Ugyancsak a Nagyasszony tiszteletére építette a veszprémvölgyi
apácakolostort (Lányi, im.289) és az egervári prépostságot.[26]
Sôt messze az országhatáron túl is tanítani akarta, hogy a Mennyek
Királynôje a Magyarok Nagyasszonya:
Jeruzsálemben a Szûzanya sírja mellett ugyancsak Mária
mennybevételének titulusára építtetett templomot. Ez a keresztes
háborúk idejéig hirdette a Nagyasszony dicsôségét. Ezt még maga Szent
István király, majd II. Géza újjáépítteti. A templom és a hozzá
kapcsolt vendégfogadó ellátását Jeruzsálem környékén vett birtokból
biztosították.[27] 1189-ben még megvolt. Selahedim szultán ekkor
foglalta el Jeruzsálemet. Templomunk pusztulásának ideje bizonytalan.
De legmegragadóbban Székesfehérvár temploma, a fehérvári székesegyház
hirdette Szent István mély hitét, sziklaszilárd meggyôzôdését, hogy
Magyarország Pátrónája a Mennyek Királynôje. Ami szépet és jót anyagi
értékben és mûvészetben országa nyújthatott, azt erre a templomra,
felszerelésére és pazar díszítésére használta fel.
Célja ezzel is, mint a nemzeti ünneppel az volt, hogy tudatosítsa
népében a Mennyek Királynôjének, mint különleges Pátrónánknak a
tiszteletét, és biztosítsa az ô anyai pártfogását: ,,Hogy az Ô mennyei
hatalmát a magyarok számára mindig legmegfelelôbben biztosítsa,
Fehérvárott igen híres bazilikát emelt tiszteletére.''[28]
Hartvik pedig részletesen le is írja, milyen gyönyörû volt ez a
székesegyház, amellyel a szent király a Nagyasszony kegyét akarta
megnyerni maga és nemzete számára:
,,És hogy az ô könyörületes védelmét jobban tudja biztosítani,
magának a Fehérnek nevezett királyi székvárosban, ennek az örök Szûznek
dicséretére és címére csodálatos mûvészettel híres és hatalmas
bazilikát kezdett építeni: az imakórus falában különfalazott fülkékkel,
márványtáblákkal, kirakott padozattal. Aki ezt látta, szavaink
igazságát tanúsíthatja. Sok fajta dísz, az oltárok körül a legtisztább
aranyból készült képek, bennük igen értékes drágakövek sorozata,
Krisztus oltárasztala fölött csodálatos mûvészettel készített
szentségháza. A kincstár kristály, onix, arany és ezüst edények minden
fajtájával volt teljesen tele.''[29]
Ez az eszme tehát nagyon szívügye volt Szent Istvánnak. Megmutatta
ezt azzal is, hogy ezt a székesegyházat tette magánkápolnájává és a
kiváltságok egész sorával ruházta fel: pl. kivette a rendes püspöki
joghatóság alól, -- itt osztotta szét, vagy ide küldte a krizmát az
összes püspök számára, stb. (u.o.)
De nemcsak a templom, hanem a két igen értékes kincse, a koronázási
jelvények is tanúskodnak Szent István Boldogasszony-tiszteletérôl: a
koronázási palást és a koronázási eskükereszt.
Szerelmey így ír a koronázási palástról: ,,E köpeny eredeti
rendeltetése nem volt, hogy koronázási palást legyen, hanem vecsernye-
mondó köpeny, casula volt, mellyet István király, mint illyet,
készíttetett, s nejével együtt a székes-fehérvári egyháznak (1031-
ikben) ajándékozott, mint ezt a felirat világosan mutatja.'' [30]
Felirata: ,,egina casula haec operata et data Ecclesiae Sanctae
Mariae sitae im Civitate Alba: Anno incarnationis Christi MXXXI,
Indictione XIII. a Stephano Rege et Gisla R;'' itt befejezôdik a
felirat, s az R betût az elsô szóhoz kell kapcsolni, úgy hogy az
olvasás így legyen: Regina stb. (u.o.) -- A latin szöveg magyar
fordítása: ,,Ezt a palástot István király és Gizella királyné
készítette és adta Szûz Mária Fehér városban lévô templomának Krisztus
megtestesülésének 1031. évében, a 13. Indictioban.''[31]
,,Éppen a hát közepén van az elsô nagy emléklap ... az üdvözítôt
ábrázolva ... Körülirata egy keskeny szegélyen a következô: ,,Hostibus
en Christus prostratis emicat altus.'' (Íme Krisztus magasan ragyog a
porba hullott ellenségek felett.)
A jobb felöli mezôben hasonló alakú, függôlegesen álló kisebb
emléklap van a szegély csíkon, amelyben a Mária látható fölemelt
kezekkel, hasonlóképp dicsfénnyel, de kereszt nélkül a felirattal:
,,Emicat in coelo sanctae genitricis imago.''[32] (Ragyog az égben a
Szent Szülô képe.)
Számunkra azért fontos e dúsan díszített palást, mert képeivel és
felirataival hûen tolmácsolja, hogy mit akart Szent István a koronázás
ünnepélyes pillanatában az új király szívébe vésni: Krisztus és
Édesanyja dicsôséges uralkodását, a magyar nemzet boldogságának
zálogát.
Legrövidebben és legvilágosabban pedig a koronázási eskükereszt
felirata fejezi ki Szent István Nagyasszony-eszményét. A kereszt
hátlapján ez olvasható: ,,Regina Coeli, Patrona Hungariae.'' Magyarul:
,,A mennyország Királynôje, Magyarország Pátrónája.''
Bár a tudósok véleménye szerint a felírás újabb kori -- (Czobor
Béla), annyi azonban bizonyos, hogy a régi eszmének hû kifejezôje.
Valószínûnek látszik, hogy maga a formula is ôsi. A koronázási kereszt
ugyanis olyan nagy kincs volt mindig a nemzet számára, hogy azt
ötletszerûen átalakítgatni nem engedték. A törökvilág vége felé pedig
az új királyok elôtt lassan elhalványult, háttérbe szorult a Szûzanya
mennybevételének tisztelete, a figyelem az ô másik nagy kiváltsága, a
Szeplôtelen Fogantatás felé fordult. Új megfogalmazásban ezt emelték
volna ki, mint ahogy a XIX. Században a Magyarok Nagyasszonya
miseszövegében is ez a titok szerepelt.
Nagyfalussy L.[33]: ,,Az esztergomi fôszékesegyház kincstárában
ôrzött koronázási eskûkereszt a XI-XII. századból való; felsô része a
régi; szára, gombja és talpa az 1634-ben történt átalakításkor
készült.''
Szent István magánemberként is éli a Nagyboldogasszony-eszmét
Édesapaként
Édesapai tanúsága a Nagyboldogasszony tisztelete terén nagyon
jelentôs. Minden szülônek szemefénye a gyermek. Saját életének
folytatását látja benne. Reméli, hogy az életmûvét ô viszi tovább.
Természetes, hogy neveltetését is ennek megfelelôen a legnagyobb
gonddal végzi, és szorgos körültekintéssel válogatja ki a gyermek
nevelôit, tanítóit.
Fokozott mértékben mondhatjuk el ezt Szent Istvánról. A többi
gyermekének halála után Imrében látta nagy mûvének, a keresztény
Magyarország fennmaradásának és boldogulásának egyetlen zálogát. Nem
bízhatott legközelebbi rokonában, Vazulban, sem a többiekben. S az
események ôt igazolták késôbb.[34]
,,Ezért mint egyetlenét kedves vonzódással szeretve napi könyörgéseiben
Krisztusnak és az Ô örökké Szûz Szülôjének ajánlotta. Minden óhajával
arra vágyott, hogy ô legyen utódja, a királyság örököse.''[35]
S ezt a féltett kincset arra az egyszerû szerzetesre bízza, akit a
Mennybevitt Szûzanyáról mondott beszédéért ,,szeretett meg kiválóan''
az 1015-ös nemzeti ünnepen. Úgy érezhette, hogy rokon lelkek a Mária
tiszteletben.
Utalhatunk még Imre fiához intézett intelmeire is:
,,Szokásaimat pedig, amelyrôl úgy látod, hogy illenek a királyi
méltósághoz, kövesd minden kétkedés nélkül. Nehéz lenne neked ebben a
környezetben megtartani az uralmat, hacsak nem leszel jó követôje az
elôtted uralkodott királyok szokásainak. Melyik görög kormányozná a
latinokat görög szokás szerint? Vagy melyik latin kormányozná a
görögöket latin szokás szerint? Egyik sem. Ezért az én szokásaimat
kövesd, hogy a tieid között fontos lehess, és az idegenek között
dicséretes.''[36]
Ezek között a szokások között legelsô helyen szerepelhetett a
Nagyboldogasszony tisztelete, ami az ôsi, pogány Nagyasszony-tisztelet
helyébe lépett, mint beteljesült valóság a vágyálmok helyére, s így az
uralkodónak komolyan számolnia kellett vele. De fiával is közli, hogy ô
valóban a Nagyboldogasszonyba veti minden bizalmát a magyar jövôt
illetôen.
Jótékonykodva
A jótékonykodó Szent István és a Mennyek Királynôjének kapcsolatáról
nyújt ragyogó képet a következô történet. Szent István király szokása
szerint álruhában osztott alamizsnát a szegényeknek. A türelmetlen
koldusok azonban nem gyôzték bevárni, amíg sor kerül rájuk. Nekiestek
az alamizsnás zsáknak, s dulakodás közben kitépték jótevôjük szakállát.
Erre ô, mint a kincset szerzett gyermek fut anyja ölébe, úgy siet a
templomba a Mennyek Királynôjének eldicsekedni: ,,A földre borulva és
hálát adva így kiáltott fel: Mennyei Királynô és az én Királynôm! Akit
Te királlyá tettél, katonáid így tiszteltek meg... De tudom, Úrnôm, hogy
ezért mennyei boldogságot nyerek, s szerfölött ujjongva adok hálát
Megváltónk vigasztaló szavaival, amelyekkel tanítványait vigasztalta
meg, mondván: egyetlen hajszál sem vész el a fejetekrôl." [37]
Amint a gejzír sem önmagától születik, hanem a természet adta résen
át a mélységek erôi robbannak ki benne, úgy ragyog a fenti epizód
kapcsán a Szent István lelkét, életét betöltô hatalmas erô, eszme:
,,Mennyei Királynô és az én Királynôm!''
Ez a lényegi irányzódás a Mennyek Királynôje felé abban is
kifejezésre jutott, hogy a mennybevétel ünnepén, aug. 15-én kíván
meghalni. ,,Szent István ezt a napot vágyva vágyta élete utolsó
napjának, és nagyon sürgetve kérte az égiektôl, hogy hozzá hasonlóan
ezen a napon vétessék az égbe."[38]
=================================================
Szent István halála elôtt végrendeletében a Nagyboldogasszonyra hagyta
országát
A végsô felajánlás nem imádságos kérés csupán
Az eddigiek során láttuk, hogy Szent István élete folyamán több ízben
kérte a Szûzanya pártfogását maga és nemzete számára. Az ô anyai
szeretetébe ajánlotta mindenét. Végakarata viszont sokkal több volt
ennél: nemcsak könyörgés volt ez a Világ Királynôje felé, hanem
tényleges végrendelet, amellyel az ô kezébe, hatalmába adta országát,
hogy valódi örökösként óvja, védje és kormányozza mindörökké.
Az ország sorsa azokban a napokban kilátástalannak tûnt. Az ô testét
megtörte az örökös kiválasztásának gondja és az egyre makacsabb
betegség.[39] Látnia kellett azt is, hogy többen türelmetlenül várják a
halálát (uo. esik szó a négy elôkelô összeesküvôrôl). Törvényes örökös
híján nem lesz, aki megmentse a fiatal keresztény államot.
1038. Nagyboldogasszony vigíliáján összehívta az ország püspökeit és
elôkelôit[40]. Hartvik ugyan 1034-et említ Bonfinivel egyetemben, de
velük szemben Stilting igazolja az 1038. esztendôt[41]. Megteszi ekkor
azt, amit még megtehet emberileg: figyelmezteti ôket, hogy védjék a
magyar kereszténységet, ápolják a kereszténység szellemét.[42]
Aztán amint Krisztus Urunk az utolsó vacsorán Atyjának ajánlotta
féltve ôrzött kisded nyáját (vö. Jn 17,9-12), úgy ajánlotta ô is teljes
bizalommal szeretett övéit a Mennyek Királynôjének oltalmába, miközben
kezét és szemét a csillagok felé emelte.
A végrendelet szövege
Íme a felajánlás szövege:
,,Mennyek Királynôje, a világ nemes megújítója, nagy könyörgéssel a
te oltalmadba ajánlom a szent Egyházat a püspökökkel és a papokkal, az
országot az elôkelôkkel és a néppel együtt, s amikor tôlük végbúcsút
veszek, lelkemet a te kezedre bízom.''[43]
Szent István, a végrendelkezô részérôl a felajánlást
visszavonhatatlanná tette a halála, a Mennyek Királynôje pedig
bizonnyal elfogadta örökségül a magyar nemzetet és országot, hiszen már
Géza fejedelemnek megígérte, hogy fia érdemeiért oltalmába veszi a
birodalmát. Most megerôsítette ezt az ígéretet azzal, hogy teljesítette
a király sokszoros kérését, és az ô nagy ünnepén vette magához a
lelkét. Ez utóbbi tényt Hartvik is (85) és Bonfini is (144)
hangsúlyozzák.
A végrendeletet tiszteletben kell tartani. A hagyománytisztelô magyar
nép ezt fokozottan vállalta Szent István végrendeletével kapcsolatban.
Ez a végrendelet örökké érvényes, hiszen a végrendelkezô meghalt, ha
akarná sem tudná visszavonni. A kedvezményezett viszont örökké él az
égben, nem kell soha felbontani az ô halála miatt.
A végrendelet képes ábrázolása
Amikor ezt a végrendelkezô felajánlást képen ábrázolják, a felfelé
nézô királyt nem üres kézzel festik, mint a történelmi szövegek írnak
róla, hanem úgy, hogy nyújtja a Szûzanya felé a koronát és a koronázási
jelvényeket. Tulajdonképpen semmi ellentmondás nincs a két közlési mód
között, hiszen a magyar Szentkorona-tan mai értelmezése szerint Szent
István koronája ,,a politikus nemzet közéletben résztvevô egységének
szimbóluma volt ...'' Ha ezt a nagyon leredukált tételt végeredményként
elfogadom, akkor indításként is azt mondom, hogy valahol ott kezdôdik
az a gondolat, ahol a fejedelmet a fegyveres szabadok együtt
választották, emelték pajzsra, fogadták el közfelkiáltással a vezérek
ajánlása alapján.
,,Amikor a Szent István-i államszervezés Magyarországot keresztény
királysággá alakította át, vagy mondhatnánk úgy is, hogy megszervezte
az új magyar királyságot, akkor ez a két mozzanat, tehát azt
uralkodónak a kijelôlt családból, a fejedelmek vagy a vezérek utódai, a
bárók által való kiválasztását, a prezentálását, és a szabadok által
való elfogadását, az akklamációt, utána a szakrális megerôsítést, az
Egyház általi felkenést, együtt tekintették az államfôi hatalom
átruházásának. Az államfôi hatalom gyakorlásához tartozik, amint a
Szent István-i Intelmek és Szent István törvénykönyve megerôsíti, hogy
a tanácsot nem szabad a hatalomgyakorlásból kizárni, és hogy a
szabadokat a maguk szabadságában meg kell tartani, törvényhozás és
bíráskodás útján nem szabad elvonni a jogaikat. Ezekben a
megfogalmazott elvekben ... Magyarország az osztott hatalmat vallja. A
király, a tanács és a fegyveres nép együtt gyakorolja a hatalmat. Ez a
gondolat, amely -- nyilván nem a késôbbi részletességben --, de a Szent
István-i törvényekben megerôsítôdik. Tehát azt a formájú
államfelfogást, amit a fejedelemség idejébôl -- a bizánci források --
felénk vetítenek, azt a keresztény Magyarország átvette.''[44]
,,A Szent István-i reform sikere valószínûleg azon is múlott, hogy
bár teljes egészében megpróbálta Magyarországot kereszténnyé tenni,
krisztianizálni, és ami ehhez tartozott, azt megkövetelte, (így
felvette az országbárók közé a fôpapokat), de a nemzetnek, a szabad
fegyverviselô magyaroknak a szabadságát és a vezetôiknek az
országszervezésben való részvételét továbbra is megtartotta.'' (u.o.)
Az elmondottakból világosan érthetô, hogy a haldokló király miért
hangsúlyozza végrendeletében az ország mellett vagy azon belül az
elôkelôket (bárókat, fôpapokat) és a népet (a fegyverviselô szabad
magyarokat). Ôk az örökös magyar Királynônek, a Nagyboldogasszonynak az
uralmában is döntô fontosságú szerepet kapnak, hogy a magyar királyság
mindig sajátosan magyar legyen ezután is.
Mintha elôre látta volna a Szent Király, hogy elsô utódja, Péter,
elbukik, mert a magyar vezetôket félre állítja és idegeneket ültet a
helyükre. A második utód, Aba Sámuel pedig kihagyja a vezetôréteget, és
csak a szabad fegyvereseket tekinti trónja támaszának. Szükségszerûen
el is bukott mind a kettô.
Az uralmukat követô szörnyû zûrzavart I. András király csak úgy tudja
rendbeszedni, hogy visszatér a Szent István-i törvényességhez. (u.o.)
Az uralkodó tudatos végakarata
Ez a végrendelet tehát nem egyszerû imádság, szokott segítségkérés.
Nem lelkipásztorkodó pap teszi, nem is a püspök vagy maga a pápa, mint
a történelem folyamán számtalan esetben, amikor plébániákat,
egyházmegyéket vagy az egész katolikus Egyházat a Szûzanya oltalmába
ajánlották. Ezt a felajánlást egy élô, jogszerûen uralkodó király
tette, aki az országon, annak minden birtokán és minden polgárán
teljhatalommal rendelkezik. ,,Enyém a fa, az gyümölcse.''[45] És most
ez a király átadja országát, mindenét és mindenkijét egy világ feletti
Hatalomnak, az égi királynônek, a Magyarok Nagyasszonyának. Annak a
Valakinek, aki Géza fejedelem álmától benne élt legalább a fejedelmi
család, az Árpádház tudatában, Szent Istvántól kezdve pedig az egész
nemzet életében.
A Mennyek Királynôje földi értelemben is királynô ettôl a pillanattól
fogva, mert egy nép elfogadta királynôjének. Van saját országa, amely a
fenti végrendelet következtében egészen az övé.
===============================================
Honnan merítette Szent István végrendeletéhez az ihletet?
Utódlási gondok
,,Szent István nagy gonddal készítette elô fiát a hatalom átvételére,
hogy az általa létrehozott állami és egyházi szervezet tovább
erôsödjön, és a keresztény világnézet mély gyökeret verhessen népe
minden társadalmi rétegében.
Tervének szerencsés megvalósítását azonban két családi tragédia
keményen próbára tette. Imre herceg 1031-ben életét vesztette egy
vadász-szerencsétlenség során, és a magyar hagyományoknak megfelelô
férfirokon, Vazul, belekeveredett a király élete ellen tervezett
összeesküvésbe, amiért szeme világa elvesztésével fizetett, vagyis
középkori jogi elôírások szerint uralkodásra alkalmatlan lett. Fiait
azonban a királyi kegyelem futni hagyta.
Az utódlást így a család nôi ága közbeiktatásával igyekezett
megoldani. Hosszú habozás és töprengés után Gizella királyné, a
püspökök és fôurak tanácsára nôvére és a trónjáról elûzött velencei
dózse, Orseolo Ottó fiát, Pétert jelölte a királyi székre.''[46]
Nem csoda, hogy Szent István habozott és töprengett. Hamarosan
kiderült, hogy Péter nemcsak nem magyar, de kereszténysége is vékony
máz csupán.
Mivel tehát a természet rendjében nem talált megfelelô és megnyugtató
megoldást, a természetfeletti rendben keresett kiutat. Így döbbent rá,
hogy a Nagyboldogasszonyra kell hogy hagyja az országot. Ô segítette az
uralkodásban, most magát az uralkodást kell rábíznia.
Elôzetes ismeretek a Szentírásból
Szent István nagyhitû férfiú volt. Ismerte a Szentírást is. ,,Már
gyermekkorában teljességgel átitatta a grammatika tudománya.'' [47]
,,A grammatika nem csupán nyelvtant tanított, a helyes latin írást és
olvasását, fogalmazást, hanem célja volt a klasszikus szerzôkkel is
megismertetni a tanulókat. A Szentírás, himnuszok, zsoltárok olvasása
és taglalása...'' volt a tananyag egy része.[48]
Udvari papok segítették a Szentírás megismerésében. Nagy hatással
volt rá Szent Adalbert püspök tudása és szilárd hite. Megtanul
keresztény, azaz krisztusi módon érezni, gondolkodni és dönteni. A
kereszténység életforma lesz számára. Így érthetô, hogy nemcsak élete
fordulataiban, hanem a halála elôtt is a kinyilatkoztatás szellemében
gondolkodik és dönt: Van nekünk Atyánk az égben, aki minden ügyünkben
gondunkat viseli. Ô közel van hozzánk, ,,ôbenne élünk, mozgunk és
vagyunk.'' (ApCsel 17,28)
Megtanulta, hogy minden nép Istené, de azt is, hogy 2250 évvel
korábban a zsidó népet saját népévé fogadta a Sinai hegy lábánál.
Szerzôdést kötött velük, hogy ha elfogadják Istenüknek, nem imádnak más
istent (=bálványt), akkor élteti ôket, megvédi minden ellenségtôl,
hazát ad nekik. Azt teszi tehát velük, amit a földi uralkodók is
mûvelni szoktak, vagyis királyuk lesz.
A 97. és a 99. Zsoltár királyképe
A zsidók tudták, hogy az egy, igaz Isten az egész világ Teremtôje és
Ura, mégis merték Ôt úgy nézni, érezni, szólítani, mint az ô
Királyukat. Sôt: a 97. Zsoltárban egyenesen kimondják: ,,Király az Úr!
Ujjongjon a föld!'' A zsidó szöveg azt érzékelteti, hogy most kezdett
király lenni valóban, mert egy nép, a zsidóság, elfogadta Ôt
királyának. A latin fordítás is ezt sugallja: ,,Dominus regnavit'',
azaz elkezdett uralkodni.
A 99. Zsoltárban viszont már pontosabban megfogalmazzák az Ószövetség
meggyôzôdését: Akkor lett az egész föld királya az Isten, amikor Izrael
népe ilyennek elfogadta. Dávid király zsoltára így szól:
,,Király az Úr!
Reszkessenek a népek;
A kerubok fölött trónol,
rettegjen a föld!
Nagy az Úr a Sionon,
fölséges minden nép felett.
Magasztalják nagy és félelmetes nevedet,
mert szentséges.
A nagy király az igazságot szereti:
Te rendeltél egyenességet,
Te szereztél Jákobban törvényt és igazságot.
Magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket,
boruljatok le lábának zsámolya elôtt,
mert szentséges ô.
Papjai közt volt Mózes és Áron,
és Sámuel azok között, akik segítségül hívták a nevét.
Segítségül hívták az Urat és meghallgatta ôket,
A felhôoszlopból szólt hozzájuk.
Ôk megtartották rendeleteit,
s a törvényt, amelyet adott nekik.
Urunk, Istenünk, te meghallgattad ôket;
kegyes voltál hozzájuk, Isten,
bár megbüntetted minden vétküket.
Magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket,
boruljatok le szent hegyén,
mert szent az Úr, a mi Istenünk.'' (1-9)
A világ Ura tehát Izrael királya. Nem ül le ugyan a földi trónra
látható pompában, népével csak kiválasztott követei útján, királyok és
próféták által közli akaratát. Közvetlenül csak velük érintkezik. De
benne él a nép történelmében, végsô fokon ô irányít, éltet, védelmez.
Íme, néhány szembeszökô mozzanat.
Aki a kerubok fölött trónol, Jeruzsálemben is ugyanígy uralkodik.
Magasztalják nevét: hódolnak elôtte, mint a palotákban szokás. Nincs
még egy ilyen nép, amelynek ilyen csodálatos és igaz tanítást adtak
valaha is, amint már Mózes is tanította.(vö. Mtörv 4,6-8) Király, aki
nem ostoba hízelgésre vágyik, hanem az igazságot kedveli.
Egyenességet akar: Dávid azért kaszaboltatja le a hírnököt, aki Saul
halálának hírüladásából egyéni kitûntetést remél. Ugyanígy halállal
lakolnak, akik Saul fiát, Isbosetet megölték, mert azt vélték, hogy
Dávid ujjongani fog ellensége utolsó magvának vesztén. Törvényt és
igazságot a király szokott szolgáltatni: az Úr ezt teszi Jákob népében.
Gondoljunk Nábot meggyilkolására: Isten azonnal küldi Illés prófétát,
aki kihirdeti a súlyos ítéletet minden vétkes felett. Vagy Dániel
küldetése, amikor a két vén bíró hamis vád alapján halálra ítélte
Zsuzsannát: a fiatal próféta Isten ítéletét hozza a csalárd bírákra.
Az ôsök pedig megtartották királyuk rendeleteit, engedelmeskedtek.
Viszont büntetett is a nagy Király, amikor népe rászolgált erre:
népeket használt fel, hogy botja, fejszéje, fûrésze legyenek a
bálványimádó, elfajult nemzedéknek büntetésében. (vö. Zsolt 10,5-6.15)
Isten úgy akarta, hogy ezeket a királyi jogokat és kötelességeket
személy szerint saját maga gyakorolja. Így is volt egészen addig, amíg
az utolsó bíró, Sámuel meg nem öregedett. A nép már Gedeont is
felszólította, hogy legyen felettük király, ,,ám ô azt mondta nekik:
,,Nem uralkodom rajtatok, s nem fog uralkodni rajtatok fiam sem: az Úr
uralkodjék rajtatok.'' (Bír 8,23) De amikor Sámueltôl királyt
követeltek, Isten ezt felelte a sértett prófétának: ,,Hallgass a nép
szavára mindabban, amit neked mond, mert nem téged vetettek el, hanem
engem, hogy ne én legyek a királyuk.''(1Sám 8,7) Ennek ellenére Isten
maga ad nekik királyt Saul személyében, majd Dávidot, a szíve szerint
való férfiút. (vö. Zsolt 89.20-30)
Racionalista eszméktôl fertôzött világunkban sokan nehezen fogadják
el, hogy Isten valóban mûködik még a legegyszerûbb cselekedetekben is.
Az Isten titkait komolyan vevô hívônek viszont nem nehéz következtetni:
,,Ha tehát ti, bár gonoszok vagytok, tudtok jót adni a gyermekeiteknek,
mennyivel inkább adja a Szentlelket mennyei Atyátok azoknak, akik kérik
tôle.'' (Lk 11,13)
Élete végén a Szent Király mire kérhette volna jobban a Szentlélek
sugallatát, mint országa és népe jó sorsának biztosítására? A
megkezdett jót folytatni kell, különben elvész. Kárba vész minden
munkája, törôdése, nem lesz az országnak jövôje. Természetes síkon
tudhatta a történelembôl, hogy ezen a földön minden államalapítási
kísérlet rövid életû volt. (Róma, hun, avar, szláv) A Szentlélek ôt
miért nem nyugtathatta, biztathatta volna, hogy az alapítása nem így
jár?
Persze a tényekkel azt is tudomására hozta, hogy emberi erôre nem
támaszkodhat, csak nagyon kis mértékben. De felragyogtathatott a
lelkében két nagy eszmét: népének itt, a népek országútján hivatása van
a történelem folyamán, és ehhez Isten garantálja a fennmaradását.
Isten történelemalakító képe
Ipolyi Arnold hosszan foglalkozik a pogány magyarok felfogásával,
miszerint Isten érzékelhetôen irányítja népének életét. Ezt az ôsi
kinyilatkoztatásból megôrzött hitet a zsidó-keresztény tiszta
istenhitnek csak realizálni és erôsítenie kellett István lelkében.
===============================================
A magyarok hivatása
Minden nép az igaz Isten tulajdona, sôt mondhatnánk így is: Isten
családja. Övé, mert Ô teremtette és Ô tartja létben, és ellátja a
gondoskodó szeretetnek milliárd jelével. Ennek a szeretetnek
csúcspontja, hogy az embert gyermekévé fogadta, vagyis isteni szeretet-
életébe emelte a megszentelô kegyelem minden más adományt felülmúló
ajándékával. Neki adta ugyanis a földet, az összes növényt, mindenfajta
állatot. Teste öregedés és betegség ellen védve volt az élet fájának
levelével és gyümölcsével, a természetes szétesés, a halál ellenében
pedig különleges kiváltság védelmezte. A különbözô tartamú élet végén
tehát halál nélkül, testével-lelkével együtt az örök boldogságba
mehetett volna az élet során teljesen tökéletessé fejlôdött, Isten
tervei szerint alakult ember.
Ezzel a gyönyörû ember-képpel indult a történelem. Az
ôskinyilatkoztatás minden népnél ôrzött ezekbôl az isteni adományokból
valamit, de a nagyobb részt eltorzította az idô és a sátán
mesterkedése.
A kísértô ugyanis elhitette az emberrel, hogy a végtelen jónak
megismert Isten irigy, zsugori, nem akarja, hogy az ember még nagyobb
méltóságra emelkedjék, vagyis hogy isten legyen. Ezért tiltotta meg,
hogy egyenek a kert közepén lévô fa gyümölcsébôl, mert az istenné válás
eszköze abban van elrejtve. Sajnos az ember elhitte az ismeretlen
csábítónak a meséjét: fellázadt az Isten ellen. Amint evett a tiltott
fáról, nem isten lett, hanem szánalmas, bûnös ember, aki elvesztette
rengeteg kiváltságát, istengyermekségét, mert eltûnt lelkébôl a
megszentelô kegyelem.
A legnagyobb tragédia, hogy gyermekeik sem örökölhették az elvesztett
kiváltságokat. Betegség, öregedés, halál társult az emberhez. A
végtelen Jóság ölébôl a nem végtelen, de nagyon okos és erôs, és léte
gyökeréig gonosz ördög markába került az emberiség. A bánatuk valójában
már nem segített: legyôzettek.
Isten azonban akkor is szerette ôket. A kirótt sokféle büntetés komor
egébôl felragyogott egy bíztató fénysugár: Isten maga küld Megváltót.
Ôt egy asszony szüli a világra, így közénk tartozik, és visszaviszi a
megcsalt emberiséget a mennyei Atyához.
A Sátán magát már végsô gyôztesnek képzelte. Az Isten Fiának
megtestesülését hallva éktelen gyûlölet töltötte el a Megváltó és
Édesanyja ellen. Rettegve gondolt az ítélet beteljesülésére, amikor ô
legyôzetve pórázra kerül. Mivel azonban a megtestesülésig még hosszú az
idô, kihasználta a lehetôséget, harcolt az Isten ellen. Tudta, hogy Ôt
magát el nem éri, hisz más létrendbe tartozik, ezért kísérti, Istentôl
elvadítja, gonosszá teszi az embert, aki reményben Isten gyermeke
maradt. Mint a vásott gyerek, aki az erôs édesapát bántani nem meri,
hát megveri védtelen kisgyermekét.
Isten egy kiválasztott népen keresztül küld segítséget
Az emberiség a hosszú várakozás idején betöltötte a fél világot.
Isten idônkint hírt adott magáról, jósága jeleit, hogy az emberiség
reménye végképp ki ne aludjék.
Az ígéret beteljesülése elôtt kétezer évvel kiválasztott egy férfit,
Abrahámot. Megígérte neki, hogy hosszú gyermektelenségüket fiú
születésével örvendezteti meg. Az ô leszármazottait pedig nagy néppé
növeli, annyian lesznek, mint égen a csillag, mint a tengerparton a
homokszem, és közülük, belôlük születik a Megváltó. (vö Ter 22,16-18)
Szent István is elgondolkodhatott ezen, mi is megcsodáljuk Isten
végtelen jóságát, türelmét. De megcsodáljuk Ábrahám hitét is, hiszen 90-
100 éves koráig kellett várnia, amíg a megígért fiú megszületett. De
bírta hittel, türelemmel a próbatételeket, és megtanított bennünket is,
hogy Istenben minden körülmények között bízni kell!
Ábrahám utódait, a zsidó népet Isten két hatalmas birodalom közé
telepítette le: Babilon és Egyiptom ütközôzónájában. A két nagyhatalom
örökös versengésben volt egymással. Hol az egyik, hol a másik érezte
magát túlerôsnek, és ilyenkor felvonult a másik ellen. A hadi út a
Földközi tenger és a Jordán folyó között vezetett, tehát a zsidók
országán át. A hadsereg, a katonák és állatok enni és inni akartak,
felélték tehát az útba esô népek terményeit. Letaroltak mindent.
Isten biztonságot ígért népének ilyen körülmények között is. Ez a
biztonság csak az Ô személyes védelme lehetett. Ezt garantálta is
mindaddig, amíg a hithûség hozzá fûzte népét. Mózes intelme, amit a
honfoglalás elôtt mondott el, félreérthetetlen volt: ,,Nézd, eléd
tártam ma az életet és a jót, de a halált és a rosszat is. Szeresd
tehát az Urat, a te Istenedet, járj az ô útjain, tartsd meg parancsait,
szertartásit és rendeleteit, akkor élni fogsz. Megsokasít és megáld
téged azon a földön, amelyet elfoglalni indulsz. Ha azonban elfordul
szíved és nem engedelmeskedsz, hanem megtévedsz, más isteneket imádsz
és szolgálsz, akkor -- íme, ma elôre megmondom neked -- elpusztulsz, és
rövid ideig laksz azon a földön, amelynek elfoglalására átkelsz a
Jordánon. (MTörv 30,15-18)
A bírák korának eseményei, a hûtlen népre kiszabott büntetések, majd
a bûnbánat utáni csodás felszabadítások az elnyomás alól, mind azt
bizonyítják, hogy Isten következetesen tartotta szavát.
Jeremiás próféta, akinek hirdetnie kellett Isten eljövendô
büntetését, meghívása után látomásban részesült. ,,Majd így hangzott az
Úr igéje hozzám: ,,Mit látsz, Jeremiás?'' Azt feleltem:
,,Mandulafavesszôt látok.'' Erre azt mondta nekem az Úr: ,,Jól láttad,
mert virrasztok igém felett, hogy beteljesítsem.'' Másodszor is
hangzott az Úr igéje hozzám: ,,Mit látsz?'' Azt feleltem: ,,Gôzölgô
fazekat látok, amely észak felôl jelenik meg.'' Erre ezt mondta nekem
az Úr: ,,Északról szabadul rá a veszedelem az ország minden lakójára.
Mert íme, én elhívom az északi királyságok minden nemzetségét, --
mondja az Úr, -- eljönnek és mindegyikük felállítja trónját Jeruzsálem
kapuinak bejáratában, egész fala mentén körös-körül, és Juda minden
városával szemben. Kimondom ítéletemet minden gonoszságukért; mert
elhagytak engem, más isteneknek tömjéneztek, és kezük mûvei elôtt
borultak le.'' (Jer 1,11-16)
Isten a maga személyes, különeges védelmét még hangsúlyozza azzal,
hogy a legnagyobb angyalt, az égi seregek vezérét, Szent Mihályt bízta
meg a zsidó nép védelmével. ,,Ekkor -- a látomásban -- így szólt hozzám
(Isten küldötte): ,,Ne félj, Dániel, mert az elsô naptól fogva, amikor
szívedet arra adtad, hogy értelmet nyerj és magadat Isten színe elôtt
sanyargasd, szavaid meghallgatásra találtak, és én éppen a te szavaid
miatt jöttem. A perzsák országának fejedelme azonban huszonegy napon át
az utamba állt, de íme, Mihály, a legfôbb fejedelmek egyike
segítségemre jött, és én ôt hagytam ott a perzsák királyánál. (Dán
10,12-13)
A zsidó nép végül az idôk teljességében elhozta a Megváltót Szûz
Mária által, de ki is vetette soraiból, és pogány kezek által keresztre
feszítve megölette. Ezzel elveszítette elôjogait az üdvösség dolgában.
A Megváltó új népet keresett és új szerzôdést kötött azokkal, akik
Ábrahámnak nem test szerint, hanem a hite szerint gyermekei. (vö. Róm
4,13-22) Így nem csorbult az Ábrahámnak tett ígéret sem, hiszen benne
nyer áldást minden nemzedék. (vö. Ter 12,1-3)
A kereszténységben sokféle nép található. Mindegyiket szereti Isten,
hisz mind Fiának testvérei. A népek hivatása, egyéni élete azonban nem
egyforma.
Különleges küldetésû nép a magyar is
Különleges hivatású, küldetésû nép a magyar. Jézus Krisztus földi
élete idején még valahol Ázsiában él, nem is nép, csak törzsszövetség:
hol 10 (onogur), hol 7 (besgur) formában. Ezer év kell hozzá, hogy
Európa közepébe jusson, itt országnyi földet foglaljon el, majd néppé
formálódjék és államot alapítson. Nem készet kap, mint a zsidó nép
annak idején, de csodálatosan szépet és termékenyt, Isten áldotta
földet.
Ide hozott az Úr bennünket nagy küldetéssel Európa közepébe. Ô maga
lett védelmünk, hiszen nem volt -- és nincs ma sem -- sem rokonunk, sem
igazi jó barátunk sehol. Amit Ady önmagáról írt, nyugodtan írhatta
volna egész népünkrôl:
,,Sem utódja, sem boldog ôse,
Sem rokona, sem ismerôse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek.
Vagyok, mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titkok, idegenség,
Lidérces, messze fény,
Lidérces, messze fény.''[49]
Voltak és vannak érdekszövetségek. Mindezek azonban forgandó
szerencse dolgai, és soha senki és semmi nem jelentett nekünk valóban
biztonságot, mert minden nép a maga hasznát és dicsôségét keresi
elsôsorban.
Bizonyára nekünk is rendelt az Isten angyali védelmet, ha konkrétan
nem is ismerjük, s talán csak keveseknek jut eszébe, hogy imádkozzanak
hozzá, megköszönjék a védelmezést. Adott viszont olyan Védôt, aki
nagyobb az angyaloknál, hiszen nekik is királynôjük: Fiának Édesanyját,
a Boldogságos Szûz Máriát.
A frankok a Poitiers-i gyôzelem emlékére gyönyörû székesegyházat
emeltek a XIII. században ezen a címen: ,,Mi Asszonyunk, a nagy''. Mi
magyarok a XI. század elejétôl így hívjuk nagy Védesasszonyunkat:
Nagyboldogasszony. Egy 1855-ben lejegyzett népénekünk így fejezi ki
nemzetünk szent meggyôzôdését:
,,Téged rendelt jó Anyánknak az Isten Fia,
azért áldunk örvendezve ó Szûz Mária.'' [50]
Isten, mint a zsidóknak Dávidot, Magyarországnak is adott egy
nagyszerû királyt, Szent Istvánt. Ô is felismerte, hogy Istenbôl kell
élnie. Felismerte, hogy Mária a mi nagy biztonságunk. Ezért kérte és
kapta is kegyeit uralkodása során. Végrendeletében ugyanezt kéri és
reméli az egész történelemre, mert érzi, hogy a mindenkori uralkodók
személyükben nem jelentenek a nemzetnek garanciát.
Dávid is kapott bíztatást az Úrtól, hogy fiai uralkodnak egy ideig,
de igazában a Messiásban lesz örök a királysága. -- Szent István is
rátermett, tanult, nagyhitû, hite szerint élô férfiú, aki utódját is
ilyennek neveli, de rá kellett döbbennie, hogy a fennmaradást Jézus
Krisztus Édesanyja fogja hazája és nemzete számára biztosítani. Ezért
tette kezébe népét és országát végrendeletével. Az Ô trónja áll majd
mindörökké.
A tatárdúlás és török veszedelem után is ez adott erôt az ország
újjáépítéséhez. Ô irányította ide az Anjou-házat, lett a magyar hon
három tenger mosta birodalom. A késôbbi gyenge, V. László típusú
királyoknál a bárók választásához nem járult hozzá a nép megerôsítése,
Mária áldása:
,,A nép, Uram, Király,
csendes, mint a halál.''[51]
Eme ízelítôk után majd késôbb még foglalkozunk Királynônk
uralkodásának jellemzésével.
De nemcsak jámbor óhaj, nem vágyálom és belemagyarázás, amit eddig
elmondtunk a történelmi párhuzamról? A történelem folytatódik. Istennek
legalább annyira fontos az Újszövetség, mint az Ó. Nem lehet kisebb a
gondoskodó szeretete sem, mint régen.
A magyarok hivatása
Milyen hivatásról van szó? Szétválasztani a germán népeket a
szlávoktól és a nyugatrómai birodalmat a kelet-rómaitól, -- megvédeni
Európát a keletrôl jövô támadásoktól (kun, besenyô, tatár), majd az
európai kereszténységet a mohamedán térhódítástól. Ha csak ez utóbbit
nézzük, félelmetes kilátások révülhetnek fel elôttünk:
Mohamed 622-ben alapítja vallását. 110 év elég volt követôi számára,
hogy az Arab-félszigettôl elindulva elfoglalják egész Észak-Afrikát, a
Gibraltáron átkelve elfoglalják az Ibériai-félszigetet, átkeljenek a
Pireneusokon, legyôzzék Gallia déli részét, és eljussanak Poitiers-ig,
amely város Párizstól 329 km-re fekszik. Ott ugyan Martell Károly
legyôzte ôket és visszaszorította a Pireneusoktól délre, de ott már
megvetették a lábukat jó hét évszázadra.
Várható volt, hogy egy újabb kísérlet hazánkon keresztül próbálja
meghódítani Európát, hiszen Mohamed szándéka szerint az iszlám vallást
fegyverrel is terjeszteni kell. Ha István király esetleg ezt nem is
tudta, de a gondviselô Isten igen. A történelem tanúsága szerint pedig
valóban mi voltunk az egyetlen komoly akadály a nagy mohamedán
térhódítás elôtt. A tôlünk délre élô népek behódoltak, mohamedánok
lettek. Minket a 150 éves török uralom sem tudott megtörni, bár iszonyú
károkat okozott népünknek, és elôkészítette az idegen népek
betelepülésével a késôbbi óriási csapást, az ország megcsonkítását 1920-
ban.
Prohászka Ottokár püspök egy vesztésre álló világháború vége felé ír
errôl: ,,Látom a magyar nép hivatását. Ez a hivatás nem az, hogy az egy
nagy nemzet legyen terjedelemben, millió számokban, hanem egy nagy
nemzet legyen európai kultúr-hivatásban. Azért állíttatott oda, arra a
mesgyére, ahol, találkozója, ütközôje legyen a keletnek a
nyugattal''.[52]
Az viszont tény, hogy az elsô keresztény pünkösdkor Péterre és
társaira értetlenül nézett az összegyûlt több ezres tömeg, és nagy
bölcsen meg is állapították: ,,Tele vannak édes borral.'' (ApCsel 2,13)
Péter viszont nem sértôdött meg, hanem józanul így válaszolt: ,,Nem
részegek ezek, ahogy ti gondoljátok... hanem csak az történt, amit Joel
próféta elôre megmondott: És ez lesz az utolsó napokban, -- mondja az
Úr --, kiárasztom Lelkemet minden emberre; akkor fiaitok és leányaitok
prófétálni fognak, ifjaitok látomásokat látnak, öregjeiteknek pedig
álomlátásaik lesznek. Szolgáimra és szolgálóimra kiárasztom Lelkemet
azokban a napokban, és prófétálni fognak.'' (15-18)
Egy sok évszázados múlt után nemzetté és nemzeti állammá lett magyar
közösség történelmi változás után újabb küldetést kap. Miért lett volna
kizárva a Lélek irányító mûködésébôl az, akire ebben az idôben az Úr a
magyar sorsot rábízta?
Remény Magyarország fennmaradására
Mielôtt meghalt volna Mózes, újra elmondta népének Isten üzenetét:
,,Ha hallgatsz az Úr, a te Istened szavára, s megtartod minden
parancsát, amelyet ma meghagyok neked, akkor dicsôbbé tesz téged az Úr,
a te Istened minden nemzetnél, amely a földön lakik, s mind rád
szállnak, s elérnek téged a következô áldások, feltéve, hogy hallgatsz
parancsaira.'' (MTörv 28,1-2)
,,Vigyázzatok tehát és tegyétek meg, amit az Úr Isten parancsol
nektek; ne térjetek se jobbra se balra. Hanem azon az úton járjatok,
amelyet az Úr, a ti Istenetek parancsolt, hogy élhessetek, jó dolgotok
legyen és hosszú ideig maradhassatok birtokotok földjén.'' (5,32-33)
Szent István tudta ezt, ezért tartotta és tartatta Isten parancsait
népével is, ajánlotta az örökösnek szánt fiának is. 1100 év már
megadatott nekünk, s ez elsôsorban Szent István hitének köszönhetô.
Isten végtelenül gazdag ötletekben. Soha semmiben nem ismétli
önmagát. Az Ószövetségben királynak mutatkozott, az Újszövetségben a
királyságot átadta Fiának: ,,Nagy lesz ô, a Magasságbeli Fiának fogják
hívni; az Úr Isten neki adja Dávidnak, az ô atyjának trónját, és
uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz
vége.'' (Lk 1,32,33)
Jézus a keresztrôl kezdett uralkodni: ,,Én pedig, ha majd
felmagasztalnak a földrôl, mindent magamhoz vonzok.'' (Jn 12,32)
Ugyanakkor kezdi felmagasztalni édesanyját is, amikor Jánossal együtt
neki adja az összes embert, hogy mindenkinek Anyja legyen. (vö. Jn
19,26)
Köztük van az akkortájt valahol Ázsia és Európa határvidékén alakulgató
magyar nép is. Ekkor még sejtelmük sincs a kereszten haldokló
Megváltóról, az ajándékba kapott új Édesanyáról, még kevésbé arról,
hogy ezer év múlva Európa közepén az Isten Anyjának, a mennybevitt
Szûzanyának saját népévé lesznek: az Ô királysága.
A Szûzanya szavai 1940-ben: ,,Szent István az országot a mennyei
Atyától kapta, és mivel fia meghalt, örökségül nekem adta. Én ezt az
örökséget elfogadtam. Más országok is felajánlották magukat nekem, de
vrökségem csak ez az egy ország. Történelmében megjárta a keresztutat,
de soha el nem pusztul.''[53] (Mária, Világ Gyôzedelmes Királynôje, 120-
121.)
=================================================
A Nagyboldogasszony-eszme: Szent István után
Az eszme szívben és képeken
Szt. László király, a Nagyboldogasszony bajnoka, szentté avatja a
pápa engedélyével Szent István királyt, Imre herceget és Szent Gellért
püspököt, tehát a Magyarok Nagyasszonya-gondolat és tisztelet
legkiválóbb képviselôit. Ez az eszme, mint Szent István-i örökség,
mélyen belegyökerezett a magyar szívekbe, a magyar életbe és közéletbe.
Pazar változatossággal tanúskodnak errôl a következô évszázadok írásos
és más tárgyi emlékei, maradványai.
Uralkodói megnyilatkozások
IV. Béla király az országot szinte teljesen megsemmisítô tatárjárás
idején, amikor semmiféle emberi erôben nem bízhatott, Istennek
ajánlotta születendô gyermekét a mennyei segítség reményében. Isten
elfogadta ezt az áldozatot. A király és felesége háromévesen a
veszprémi apácákhoz vitte a kis Margitot. Ô nemcsak ilyen apróság
korában értette meg és fogadta el hazájáért az áldozatot, hanem késôbb,
amikor szülei Ottokár cseh királyhoz adták volna szívesen feleségül egy
politikailag jó egyezség reményében, Margit -- akkor már felserdülten
és az új Nyulak-szigeti kolostorban élve --, ezt kereken
visszautasította, mondván, Isten sokkal nagyobb biztonságot jelent.
Ennek az új, Margit nevelô helyének, életterének szánt domonkosrendi
kolostornak alapítólevelében írja IV. Béla király a következô fontos
sorokat: ,,Ezért, amikor mi az Isten és emberek között közbenjáró Jézus
Krisztust, és az ô legszentebb Szülôjét, aki az országunknak különleges
Úrnôje és Pátrónája lett, lehetôségünk szerény módján ôszinte
szándékunk minden törekvésével meg akarjuk tisztelni, ugyanennek a
legdicsôségesebb Szûznek tiszteletére a Nyulak szigetén monostort
építtetünk és alapítunk...
Hogy pedig a magyarok dicsôséges Nagyasszonya iránt érzett
tiszteletünknek valamiképpen még kifejezôbb jelét adjuk, igen kedves
leányunkat, Margit úrnôt, a nôvérek között a szerzetesi ruha
tisztességében a mi Urunk és az ô Szülôje, a mennyei Királynô
tiszteletére akarjuk szentelni.''[54]
Hazánk második alapítója és újjászervezôje tehát tisztán és világosan
vallja nagy elôdjének, Szent Istvánnak eszméjét, lerója iránta háláját
és reméli segítségét.
Róbert Károly király, az új dinasztia elsô tagja, a kerczi
cisztercitáknak adott leiratában tesz tanúságot az elôdeitôl örökölt
tiszteletrôl: ,,Jézus Krisztust, a közvetítô Istenembert és az ô
legszentebb Szülôjét, aki országunknak szellemi Úrnôje és Pátrónája,
lehetôségünk szerény módján ôszinte lelkünk minden érzésével meg
akarjuk tisztelni...'' [55]
Nagy Lajos király, Róbert Károly fia és utódja, ,,Mária igen kiváló
tisztelôje''[56], hasonló kifejezést alkalmaz az óbudai klarisszákhoz
írt egyik oklevelében 1368-ban, amikor édesanyja, Erzsébet királyné
elhatározza, hogy oda vonul vissza élete hátralévô idejét eltölteni:
,,A sajátságos segítségért és bizalomért, amellyel a sértetlen Szûz
Mária, a dicsôséges Anya és Úrnô, országunk különleges koronája, védôje
is Pátrónája iránt viseltetünk, az Ô legszentebb nevében az ôsi Budán a
szerzetesnôk részére csodálatos mûvû kolostort alapítunk.''[57]
I. Lipót császár Buda visszavétele után 1686-ban új templomot emel
Bécsben a Magyarok Nagyasszonyának tiszteletére.[58]
A török csapatokon aratott sorozatos gyôzelmek után pedig Szent
István elsô vértanú bécsi templomában magyar birodalmát Szent István
király példája szerint újra felajánlja a Mennyei Királynônek: ,,Eme
hírneves magyar királyságot, amelyet dicsôséges elôdöm, Szent István
király a te csodálatos Édesanyádnak ajándékozott, késôbb a török
hódoltság alól az Ô tiszteletére majdnem teljesen visszaállítottunk,
legkegyesebben nekem adományoztad, kijelentem, hogy neked, hallhatatlan
Istennek adom vissza... s amit nekem adományoztál mindenható jobboddal,
azt az országot a te legszentebb és csodálatos Édesanyádnak, az ég és
föld Királynôjének, újra ajándékozom, mondom, szentelem, és az egészet
az Ô hatalmára bejegyzem (consigno), mint ami ismételten az Ôvé.''[59]
Nagyon helyesen állapítja meg Balogh Ágost Szent István és I. Lipót
ország-felajánlásáról: ,,Elsôsorban ez a két megnyilatkozás, Szent
István és I. Lipót királyoké, lényegesek, jellegzetesek és klasszikusok
és döntôek.''[60]
Méltán hivatkozhatunk II. Rákóczi Ferenc fejedelemre is: ,,Ô maga a
Rákóczi-zsolozsmáskönyvben feljegyezte beírásával: ,,A Királynô
Magyarország Pátrónája, hogy tudjuk meg, kinek az oltalma alatt kell
imádkoznunk. Mutasd meg nekünk arcodat, és szabadok leszünk. Nézz ránk
az égbôl és lásd és látogasd meg ezt a szôlôt, amelyet a te kezed
ültetett. És tedd tökéletessé. (Zsolt 79,8-20) Mint ahogy Ô is
bizonyosan imádkozik a Magasságbeli színe elôtt.''(Préd 39,19)
Pénzeink tanúsága
A pénz a gazdagság jele, kicsit a hatalomé is. Mindennapos
fizetôeszköz. Közkézen forog, ismerôs mindenkinek. Ismertetôül szolgál
a rányomott írás és kép. Minden nép igyekezett és igyekszik ma is
valakinek a képét rányomni vagy ráönteni, aki az országnak éppen akkor,
a kiadás idején, nagyon fontos. Általában az uralkodók képével
díszítették régen.
A magyar pénzeken rendszeresen látható a Nagyboldogasszony alakja.
,,Már I. és II. Béla pénzei a ,,magyar védanya'' képével ékesek, ami
azóta a magyar arany pénzeken rendszeresen elôfordul.''[61] Mátyás
király óta pedig egészen 1849-es világosi fegyverletételig majdnem
kivétel nélkül tanúsítják, hogy a magyarok Nagyasszonya a Mennyek
Királynôje. A kivételek is Máriát ábrázolják, csak a Szeplôtelen
Fogantatás titkára utalnak.[62]
Mátyás király ugyanis olyan dukátokat veretett, amelyeknek egyik
oldalán a Szûzanya látható koronásan, párnán ülve, karján a gloriolás
Kisdeddel. Körülötte ez a felirat olvasható: ''Patrona R. Hungariae''
(=Magyarország Pátrónája)
Századokon át így szerepel a Szûzanya a magyar pénzeken, királynôi
méltóságban. II. Ulászló aranyán trónon ül, I. Ferdinánd és III. Károly
pénzein pedig az ország pajzsán. Báthory István és II. Rákóczi György
ezüstjein a holdon áll. II. Mátyás, I. Lipót, II. Rákóczi Ferenc
királyi jogarral, III. Ferdinánd, I. Lipót, II. Rákóczi Ferenc és Mária
Terézia a kis Jézussal együtt sugárözönben ábrázolja a pénzeken. Az ôsi
cím mindenütt köréje írva: ,,Patrona Regni Hungariae''.
S nemcsak a katolikus uralkodók pénzei hirdetik, hogy a magyarok
Pátrónája a Mennyek Királynôje. A kiváló tehetségû erdélyi fejedelem,
Bethlen Gábor, protestáns létére is az Ô képét ábrázoló pénzeket veret:
Sugárözönben áll a Szûzanya, koronásan és gloriolával. Íme, milyen
mélyen gyökerezik ez a tudat, még a sok vallási villongás sem tudta
kiirtani.
Az 1848-ban vert arany -- és ezüstpénzeken a szorongatott magyarság
mennyei dicsôségében ábrázolja Nagyasszonyát, még kifejezôbben, mint
eddig láttuk. Koronásan, vállán királyi palásttal, dicsfénnyel és
sugárözönnel körülragyogva ül a felhôk felett, alatta az ország pajzsa
a holdsarlóval és koronával. Jobbjában jogart tart, karján a kis Jézus
ül, s az ô balkezében arany gömb látható a kereszttel, jobbját pedig
áldóan emeli felénk.
e hatalmas és dicsô Királynô alakja köré büszke öntudattal, ôszinte
bizalommal írták -- talán elôször magyarul --: ''Mária Istennek Anyja
Magy. Ország Védôje 1848.'' [63]
Talán ez a szabadságharcos idôben vert pénz is ingerelte az elnyomó
hatalmat. Bosszantó lehetett, hogy a magyar népnek ilyen nagy, örökös
Nagyasszonya van, el kell tehát tüntetni. Megtiltották tehát a
nagyasszonyos pénzek használatát, s nem vertek többé ilyen érméket.
Sajnos, amikor már -- bár csonkán -- de Ausztriától külön élt a
magyar haza, csupán az 1930-as években volt használatban egy 2 pengôs
érme a szokott máriás ábrázolással: Magyarország Védasszonya, térdén a
kis Jézussal, fényfelhô közepén, fején a magyar koronával.
Ekkor Jézus szavát jegyezte fel egy karizmatikus nôvér: ,,Üdv neked,
Magyarország! Magyar papjaim, testvéreim, örüljetek velem együtt! Íme,
megérett engesztelésetek gyümölcse; ha továbbra is kitartóan
engeszteltek, munkátok még csodálatos gyümölcsöket terem. Dicséret
illeti a magyar népet, mert pénzérméin megôrzi Szeplôtelen Anyám
képmását. Ez nagy vigasztalásomra szolgál, megdicsôít engem és Anyámat,
földön és égen egyaránt. Sokan látták a pénzérméken Anyám képmását, s
feléledt bennük a már-már elveszett hit, s így jutottak el végül az
üdvösségre. Tudja meg ez a nép, hogy a Mária-kép miatt sok ellensége
támad, s fog is még támadni. A sátán, az én ellenségem, már régóta küzd
e népért, hogy elpusztítsa, de nem lesz övé a gyôzelem! Támadnak majd
férfiak, akiket sokan követnek, s akik arra törekszenek, hogy Anyám
képe ne csak a pénzérmékrôl, hanem a szívekbôl is eltûnjék mindörökre.
A Nekem szentelt lelkeknek össze kell tartaniok, s minden erejükkel meg
kell akadályozniok, hogy ezt a képmást eltûntessék a szívekbôl! Ha ez
mégis bekövetkezik, az ország romlásnak indul, s Én leveszem róla áldó
kezem; a föld vértôl válik majd vörössé. Ha nem akarjátok, hogy a
szívekbôl eltûnjék Anyám képmása, meg kell ôriznetek a pénzérméken
is.''[64]
A mûvészet tanúsága: Közép- és újkor
A közép- és újkorból fennmaradt képek jó része a Mennybevitt
Szûzanyát ábrázolja. Ez a tény rámutat arra, hogy a Szent István-i
eszme elevenen élt tovább a magyar köztudatban. A XVII. század második
felétôl ugyan a Boldogságos Szüzet sok esetben Szeplôtelenül
Fogantatottként ábrázolják, hiszen abban az idôben mi magyarok is
lelkesen harcoltunk Mária eme kiváltságának elismeréséért, majd
dogmaként való kihirdetéséért a ferences és a jezsuita renddel együtt.
Általában ezt a titkot is összekapcsolták a Magyarok Nagyasszonya
tisztelettel.
Az esztergomi székesegyháznak, az ország legfôbb templomának porta
speciózáján, amelyet Jób érsek készíttetett III. Béla uralkodása
idején, apostolok és próféták között áll a Szûzanya koronásan, jobb
karján a Kisdeddel. Elôtte Szent István látható, amint felajánlja
országát a Mennyek Királynôjének.[65]
Kanizsay János prímás idejében eme fôtemplomban a Mennybevitt
Szûzanya tiszteletére kápolna épült, sôt az egész templomot erre a
titulusra (cím) szentelték a teljes újjáépítés után 1453-ban.[66] Ez a
templom aztán a török világ harcaiban elpusztult. Helyébe a XIX.
században építettek újat, s ez a ma napig hirdeti, hogy a Mennybevitt
Szûzanya a Magyarok Nagyasszonya.
Fôoltárképe a mennybevételt ábrázolja. Talán a világ legnagyobb
oltárképe. M. Rigoletti velencei akadémikus festômûvész klasszikus
mûve.
A kupola alapkörén pedig óriási betûkkel ez a felirat olvasható:
,,Assumpta est Maria in coelum, gaudent angeli.'' = ,,Felvitetett Mária
az égbe, örülnek az angyalok.'' Hozzá tehetnénk boldogan: és örülnek a
hívô magyarok, hogy onnét ôrködik öröksége, Magyarország felett.
Balog A. szerint a bazilika fôoltárképe: ,,Az ország Pátrónájának, a
mennybevitt Szûz Máriának a tiszteletére készült. Ezért ez a bazilika -
- legalábbis bennfoglalólag így lehet értelmezni, -- utóda az ôsi,
híres székesfehérvári bazilikának.[67]
Scitovszky János bíboros, hercegprímás kérésére a bazilika
szentelésének idején a katolikus Egyház engedélyezte számunkra a
Magyarok Nagyasszonya ünnepét.
Róbert Károly, az Anjou-dinasztia elsô magyar királya, trónjának
megszilárdításáért súlyos küzdelmet vívott a magyar kiskirályokkal.
Fôleg attól függött sikere, hogy le tudja-e gyôzni Csák Mátét, a
Kisalföld és Vág völgye urát. Ehhez a harchoz elsôsorban a Szûzanya
segítségét kérte. Gyôzelme emlékére festette a szepesváraljai
Nagyasszony-képet. ,,A csaknem életnagyságú alakok között Szûz Mária
trónon ülô alakja látható a szokott ábrázolással, amint az elôtte
térdelô Károly Róbertet megkoronázza. A király tehát a Mennyek
Királynôjétôl kérte és neki köszönte trónját e kép tanúsága
szerint.''[68] -- Hozzátehetjük, hogy az elevenen tartott magyar
meggyôzôdést átvette és folytatta az új magyar király: örökös
Királynônk a Szûzanya.
Mária örökös magyar Királynôként nemcsak trónt adományoz és új
dinasztiát alapít, hanem meg is védi hôs fiait a harcban. Az ország
védelme is tiszte volt a magyar királyoknak. Ezért kellett a koronázást
követôen díszkísérettel kivonulnia az új királynak a Székesfehérvár
melletti dombra, és ott kivont kardjával belevágni a levegôbe minden
égtáj felé. Így jelezte, hogy megvédi országát, bárhonnan törne is rá
az ellenség.
Ezt a hitet tanúsították karddíszeink
Az egyik aradi vértanú, Damjanich János honvédtábornok 1609-es
évszámot viselô kardján gyönyörû palástban áll a Szûzanya az ország
címere felett, fején korona, balkarján a koronás Kisded, jobbjában
pedig királyi pálca látható. Alatta pedig felírás jelzi a magyar harcos
hitét és bizalmát: ,,Maria Mater Dei Patrona Hungariae Sub tuum
praesidium confugio'' = ,,Mária, Isten Anyja, Magyarország Pátrónája,
oltalmad alá menekülök.''[69]
Más karddíszen napbaöltözött, csillagkoronás, kardot és királyi
pálcát tartó dicsôséges Királynô látható (u.o.). Ismét másutt a
felhôkön trónoló Isten Anyja tekint le jóságosan reánk, illetôleg
harcoló fiára, aki a fenti fohásszal könyörög hozzá a bajvívásban
oltalomért.[70]
Kegyképeink, szobrok
Az angyalok között és felett uralkodó Királynôt ábrázolja a Mariazell-
i kegykép. Nagy Lajos királyunk a törökön aratott elsô gyôzelem
emlékére gyönyörû bazilikát építtetett föléje.[71] Ô maga is szívesen
zarándokolt ide könyörögni a további kegyelmekért. Székesfehérvár
eleste után szinte magyar zarándokhely lett: ide jöttek ôseink
Patrónájukat köszönteni. Eszterházy Pál herceg 1691-ben, a felszabadító
hadjáratok idején kb. tízezer fôt számláló, fôként férfiakból álló
zarándokcsoportot vezetett ide.[72]
Ennek a Máriazell-i kegyképnek mása látható a nagy felszabadító
hadvezér, Savoyai Jenô mellvértjén is.[73]
1833-ból való a puchoi Assumpta-szobor. A Szûzanya ugyanolyan alakban
jelenik meg, mint a pénzeinken szokás ábrázolni a Mennyei Királynôt. Ez
a szobor is a Magyarok Pátrónája szobor.[74]
A nagyváradi vármegyeház elôtt áll egy Assumpta-obeliszk. Bihar megye
hitvallását fejezi ki a négy oldalára vésett felírás: ''A mennyekbe
felvett dicsôséges Isten-szülô Szûz örökkévaló tiszteletére helyezte el
Bihar megye és a váradi tiszteletre méltó Egyetem -- a Magyarok
Pátrónája iránti buzgó, ôszinte szeretetbôl -- Máriának.''[75] A latin
szövegbôl kiolvasható a kiemelt betûszámokból az évszám: 1735.
E néhány kiragadott példán érzékelhettük az ôsi hit eleven
folytatását. Méltán állapíthatta meg a Mária-tisztelet emlékeinek
hangyaszorgalmú gyûjtögetôje és rendszerezôje, Balogh Ágost: ,,Mindezek
a mûvészi ábrázolások, vagyis szobrok és képek, bármilyen mûvészettel
készültek, a magyarok Védôjének jelképei, amelyekkel nagy Úrnônket,
legkegyesebb Királynônket és a legédesebb Édesanyánkat
ábrázoljuk.''[76]
Néhány irodalmi szemelvény
Mátyás király korának kiváló ferences teológusa, Temesvári Pelbárt
Pomerium c. könyvében idézi az ôsi magyar hagyományt: ,,Szent István
önmagát és országát végrendetileg adta a dicsôséges Szûz kezeibe.''[77]
Pázmány Péter, a XVII. század legnagyobb magyar teológusa, a magyar
vallási újraéledés legkiválóbb apostola írja: ,,Azért szemem-elôtt
viselvén, hogy abban az országban lakom, melynek Oltalmazó Asszonyává
rendelte Szent István király Bóldog Asszonyt és halála óráján
testamentumban hadta nemzetünknek Asszonyunk tiszteletit, kire nézve s
mái napig költô pénzünkön, a Bóldog Asszony képe-körül ama szokott
bötükkel, Patrona Hungariae, Magyarország Asszonyának vallyuk a Szent
Szüzet.''[78]
Ugyancsak ô írt gyönyörû költeményt Nagyasszonyunkról:
Ó dicsôséges, ó ékességes,
Mint a csillag, fényes!
Úrnônk s Anyánk vagy,
Drága, szép, erényes.
Menny Királynôje, baj enyhítôje,
Égi sark erôje.
Tavaszi színben rózsa aranytôje.
Éj tiszta Holdja, kín gyógyítója,
Rab szabadítója:
Tôled segítve láncait leoldja.
Szép arany nyaklánc, mennyei borház,
Érctorony, fedett sánc:
Minden nyomorgót üdvet adva megszánsz.
Harc lobogója, vígság folyója,
Szûz virág bimbója:
Égi gyönyörnek vagy te kincstartója.
Menny ékessége, nép dicsôsége,
Vidd szívünket égbe:
Hogy a számûzött lelje nyugtát végre!
Fény a sötétben, édes reményem,
Ó tekints le rám; fenn:
Adj híveidnek örök éltet! Amen.[79]
A török hódoltságban kicsit reménye vesztett magyarságnak XI. Ince
pápa adja a felemelô üzenetet, amelyet a tôle kapott zászlóra íratott:
,,Budát a Szent Szûz segítsége adja vissza.''[80]
Eszterházy Pál herceg: ,,A legszentebb Istenszülô Szûz, Magyarország
örökös Királynôje. Az Ô tiszteletét egykor olyan nagyra tartották a
magyarok, hogy védelmére még az életüket is készek voltak odaadni, sôt
a legszentebb égi Királynô rózsafüzérét fegyvereken viselve az Ô
katonáinak neveztették magukat.''[81]
Ezt az ôsi Nagyasszony tiszteletet szerette volna újra öntudatossá,
elevenné tenni Bíró István Saeculum Marianum c. mûve. Ennek elôszavában
dicséri jótevôje, Haller György királyi tanácsos nagylelkûségét, aki a
mû kiadását lehetôvé tette: ,,Mi lehet dicsôbb, mint a Magyarok
Nagyasszonyának ôsi máriás hitét, tiszteletét felújítva ezt szélesebb
körûvé tenni, feltüzelve iránta nemcsak az ifjúságot, hanem minden
életkort és rendet. Erre szolgál a pénz, amelyet nagylelkûen adtál és -
- ha szabad így mondanom -- vagyonodból a mennyek felséges
Királynôjének kölcsönöztél.''[82]
Pázmány gyönyörû énekében a költôi szépségek nemcsak irodalmi
ékességek, hanem igen sok utalást is tartalmaznak a mennyei Királynô
uralkodására vonatkozóan. Igyekeztem azokat a versszakokat kigyûjteni,
amelyek egyértelmûen, vagy bennfoglalólag beszélnek a történelem
irányításáról. ,,Úrnônk s Anyánk'', aki az ,,égi sark erôje'',
szépségével gyógyítja a bajt, hathatósan szabadítja a rabot; --
érctorony a váron, aki mégis a nyomorgót is észleli a vár tövében; --
harci lobogó az ütközetben, majd az égbe jutottaknak égi kincset
virágoztat ki. S ennek a csodálatos érzésnek a csúcsa: amit a földön
megéreztet, megsejtet, a mennyei beteljesülésben a számûzötteknek azt
mind bôven megadja.
De nemcsak Budát adja vissza nekünk, hanem azt az ôsi hitet is, hogy
Ô nekünk Királynônk, aki örökségét ugyan nem tudja megóvni minden
bajtól, de elveszni nem engedi. Saját Fiát sem menthette meg a
szenvedéstôl, sôt kereszthaláltól, mert a Gondviselés rendjében
,,Ezeket kellett elszenvednie a Krisztusnak, hogy bemehessen
dicsôségébe.'' (Lk 24,26) S ha önmagáról azt énekelte a Magnificat-ban:
,,Tekintetre méltatta szolgálója alázatosságát... Hatalmasokat levetett
a trónról, és kicsinyeket felemelt ,, (Lk 1,48.52), akkor nemzete
sorsában is be kellett ezeknek következniök. Budát is el kellett
veszítenünk az ország nagy részével együtt, hogy örömben nyerjük
vissza.
Az eszme elhalványulhat, de el nem vész a XIX-XX. században sem
A XIX. század közepén arról panaszkodnak a magyar katolikus püspökök,
hogy ,,a magyar Egyház modern körülményei és a vallás állapota ebben az
országban egyáltalán nem olyan, hogy a Szûzanya Szeplôtelen
Fogantatásának jámbor hite, mint az egész Egyház dogmája, a püspökök
által elôterjeszthetô legyen.''[83]
Pedig Nagyasszonyunknak ez a kiváltsága évszázadokon át a szívünkhöz
közel állt, a ferencesek és a jezsuiták hirdették, védték e tanítást.
Nagy-Sáros-Patakon 1201-ben már áll az elsô ismert magyarországi
Immaculata templom.[84]
Ünnepét is megültük már a XIV. század elején, amint ezt Róbert Károly
egyik okiratából tudjuk.[85]
Mátyás király korában összeállított kéziratos nemzeti
zsolozsmáskönyvünkben pedig az Immaculata elsô zsolozsmáját is
megtaláljuk.[86] Mihály, egyike a párizsi egyetemen végzett magyar
hittudósainknak is tanítja. -- Temesvári Pelbárt ,,Aureum totius
theologiae Rosarium'' c. mûvében védi a Szûzanya kiváltságát.
Egy századdal késôbb Pázmány Péter: ''Prédikátziók Mária tiszta
fogantatásáról'' c. kötetével száll síkra az Immaculata-tan mellett.
1690-ben I. Lipót király a pénzünkre ezt íratta fel: ,,S. Immac. V.
Mar. Mater Dei Pat. Hung. 1690'' = ,,A Szeplôtelen Szûz Mária, Isten
Anyja, Magyarország Pátrónája. 1690.''[87] Ugyanezt mondja a pesti
Rókus kórház elôtt 1867-ben felállított Immaculata-szobor felirata is.
(u.o.)
Amikor 1854-ben IX. Pius pápa a dogmahirdetés elôtt megszavaztatja az
egybehívott püspököket, a kérdezettek a szokott ,,Placet''-tel =
''Tetszik'', igen, feleltek. Szcitovszky magyar bíboros hercegprímás,
mint már utaltam rá, így válaszolt helyérôl felemelkedve: ,,Nekem
nemcsak tetszik, hanem a legnagyobb mértékben óhajtom, hogy Szentséged
az Immaculata-tant dogmává tegye. Én ugyanis ... egy olyan királyságnak
vagyok a legfôbb papja, amelyik sajátságos értelemben tiszteli Máriát,
mint saját Nagyasszonyát.''[88]
Aztán lendületes beszédben, ragyogó szemmel sorolja, hogy
Nagyasszonyunk eme kiváltságáért mi mindent tett meg, imádkozott,
vitázott, épített e nemzet.
Az akkori püspöki karnak a félelme mögött nyilván ok húzódott, de
elnökének ez a megnyilatkozása csodálatos hitrôl tesz tanúságot. Sem
ôt, sem népét nem zavarta, hogy az osztrák miniszterek Mária örökös
magyar Királynôi képét és a hozzá tartozó feliratot elhagyatták,
letiltották egy idô múlva a pénzeinkrôl. Túl magyar volt, túl nagy
segítség volt?[89] Késôbb azonban -- sajnos --, elhalványult ez a
kiváló tisztelet. Legalábbis az állam uralta területeken.
==================================================
Nem túlzás e nagy bizalom és tisztelet a Nagyboldogasszony-eszmében?
Prohászka Ottokár, székesfehérvári püspök, az I. világháború alatt,
amikor katonáink mindig külhonban és gyôztesen harcoltak, érzékelte,
hogy itt nem rózsafüzéres, Nagyboldogasszony-képes Mária-katonák
küzdenek. Prófétai jövôbelátással mondta: ,,Ez a káromkodó hadsereg nem
lesz gyôztes.'' Nemcsak hogy nem gyôztünk, hanem még a hazánk
területének kétharmadát is elvesztettük. Ne Máriától és a neki adott
tisztelettôl féltsük a hazánkat! Ô nem végcél, nem is a saját erejével,
hanem Istentôl mellénk rendelve, a tôle kapott hatalommal és hozzá
vezetô anyai jósággal birtokol és vezet minket.
,,Nem emeljük túl a határon, túl a teremtmények fokán a Szent Szüzet,
nem imádjuk a Boldogságos Szüzet.'' Egy a Közbenjáró Isten és az ember
között: Jézus Krisztus. (Vö. 1Tim 2,5) .
Bízunk az élô Istenben, aki minden embernek üdvözítôje, kivált a
hívônek. (1Tim 4,10) Nekünk nincs más közbenjárónk, de mégis
csodálatos, hogy a Megváltó Betlehemben egy édesanya ölében és a
Golgotán, véres munkája után, megint csak a fájdalmas anya ölében
nyugszik, úgy, hogy maga Aquinoi Szent Tamás is mondja: az ember üdve
az asszony által kezdôdik.
E mellett a szent hit mellett, a hit szellemének e bensô vonzalma
mellett áll ôrt a kereszténység két doktora, mint két darabont: Szent
Bernát és Szent Alfonz, ugyanezt hirdeti Szent Germán, konstantinápolyi
pátriárka: Senki sem üdvözül, hacsak nem általad Szent Szûz; senki sem
szabadul meg a rossztól, hacsak nem általad, legkegyesebb Szûz.
Ugyanezt mondja Damaszkuszi Szent János, Damiáni Szent Péter és Szent
Bonaventúra és a többi szent is, aki nem írt teológiát, hanem aki
valóban nagy teológus, mert közel áll az Istenhez, szíve mélyébôl és
szeretete hevébôl beszél a Boldogságos Szûz Máriáról.
Az Egyház liturgiája folyton ismételgeti. ,,Nálam van az út és az
igazság reménye.'' (Sir 24,25) ,,Aki megtalál, az életet talál, és
elnyeri az Úrnak tetszését.'' (Péld 8,35) A Szentírás pedig úgy köti
össze a Jessze törzsét ezzel a virággal, úgy köti össze az anyát a
gyermekkel, úgy az asszonyt az ivadékkal, hogy aki a gyermektôl, az
ivadéktól jót vár, az asszonyt, az anyát sem mellôzheti. Ez a katolikus
szellem. Minden kegyelmet a Boldogságos Szûz által remélünk. Ez a hit
különben jelezve van valamiképpen azon isteni szóban: ''Ô széttiporja
fejedet'' (Ter 3,17); az én gyôzelmemben is: Ô széttiporja fejedet; az
emberiség nagy küzdelmeiben is: Ô széttiporja fejedet. Következôleg mi
ezekbôl a gondolatokból és irányításokból ezt a következtetést vonjuk
le a magunk számára, hogy valóban minden kegyelmet a Szent Szûz által
nyerünk.'' [90]
Magyar népünk ebben az ôsi hitben élt tudatosan, vagy ha kevésbé
tudatosan is, de boldogan. Nem csalódott Nagyboldogasszonyában. Kár,
hogy a legutóbbi évtizedekben meggyöngült ez a hit. Kár, hogy amikor a
nagy Örökös, az Édesanya háttérbe szorult, Jézus mintha levette volna
rólunk a kezét, és vértôl lett vörös az áldott magyar föld.
A magyarok szellemi Mária-temploma
Jó lenne észrevennünk, hogy ôseink nemcsak kôtemplomot építettek
Nagyasszonyunknak, hanem tiszteletbôl és rajongó szeretetbôl,
bizalomból, könnybôl, fohászokból is építettek egy szellemi templomot.
Ennek fôoltára felett a Szûzanya, mint mennybevitt, mint Királynô, mint
örökös magyar Királynô foglal helyet. De ragyogó fényben állnak egyéb
kiváltságai is: istenanyasága, irgalmassága, segítôkészsége, fájdalmai,
és a legutóbbi évszázadokban külön hangsúlyt kapott Szeplôtelen
Fogantatása. Mindegyik titok valóságos értéket jelent, remek alkalmat
is a vallásos magyar lelkület megnyilatkozására. De minden titok
beleolvad e szellemi dómba, mind egyetlen gyönyörû asszonyon ragyog
ékszerként: a Magyarok Nagyasszonyán, királynônkön. Ô a Világ
Gyôzedelmes Királynôje is.
Mária magáról beszél: ,,Örüljetek, ismét mondom, örüljetek, mert a
mennyei Atya nagy dolgot cselekedett velem. Mindenkinél jobban
felmagasztalt, s királynôi hatalommal áldott meg. A bûnökbe merült
világ megmentésének munkáját az én kezembe helyezte. Én vagyok a Világ
Gyôzedelmes Királynôje, minden lélek királynôje, akinek nem állhatnak
ellent a pokol összes serege sem. Halljátok meg, amit mondok: kezemben
van a gyôzelem.''
,,Az én királynôi hatalmam kegyelem és áldás minden léleknek, minden
nemzetnek és az egész világnak. Ha én nem szólok hozzátok, ti sem
szólhattok az Én Fiamhoz. Ha nekem nem adatott volna hatalom a világ
fölött, a világ már régen elmerült volna a megsemmisülés poklában. Az
én hatalmam: az Édesanya hatalma kicsinyei fölött, akik e hatalom híján
elpusztulnának.''
,,Az én világhatalmam jelenti továbbá az Ég fôangyalait seregükkel
egyetemben, akiket a mennyei Atya rendelt mellém, hogy a végsô gyôzelem
pillanatában harcra keljenek a gonosz és emberbôrbe bújt szolgái
ellen.''[91]
Eszterházy Pál nádor könyörgése a Magyarok Nagyasszonyához
Maga a könyörgés sok imakönyvben megtalálható. Idevágó gondolatai.
A nádor, mint közjogi fôméltóság, nagyon is benne volt az ország
irányításában. Tudta, hogy a vezetôknek igazságos törvényt kell adniok,
s ehhez kell alkalmazkodnia mindenkinek a közjó érdekében.
,,Emlékezzél meg, Istennek dicsôséges Anyja, Magyarok Nagyasszonya,
szentséges Szûz Mária, emlékezzél meg örökségedrôl, amelyet hû szolgád,
elsô királyunk és apostolunk, Szent István, neked felajánlott és
végrendeletében reád hagyott.''
,,Oltalmazzad és védjed hatalmas pártfogásoddal minden testi-lelki
bajtól édes hazánkat, hogy Isten dicsôségére és néped vigasztalására
mindenkor virágozzék. Eszközöld ki könyörgéseddel, hogy az
Anyaszentegyházat, vagyis a katolikus hitet idehaza és mindenütt a
világon fölmagasztalás érje; hazánk fôpásztorainak és egész papságának
nyerj isteni segítô kegyelmet, nekünk, híveidnek pedig tanulékony,
engedelmes és az élô hit cselekedeteiben bôvelkedô szívet, hogy Szent
Fiad meg ne nehezteljen reánk és országát tôlünk joggal el ne vonja.
Gyullaszd föl bennünk ôsatyáink buzgóságát és vezéreld a
hitetlenkedôket az igazak okosságára ...''
,,Könyörgünk, Nagyasszonyunk, magyar hazánk vezetôiért, hogy a
Szentlélek ajándékai által felvilágosítva megismerjék az igazságot,
megbüntessék a gonoszt, megvédelmezzék az igazat, hogy a közjó
elômozdításán ôszinte igyekezettel fáradozzanak, az árváknak, az
özvegyeknek és az ártatlanoknak igaz lelkiismerettel szolgáltassanak
igazságot.''
,,Könyörgünk, Nagyasszonyunk egész nemzetünkért. Légy hozzá irgalmas;
örökséged polgárait, akiket védelmed alá vettél, ôrizd meg minden
bûntôl; kormányozd és vezesd kegyességeddel, tartsd meg Isten
szeretetében és félelmében.''
A nádor tehát ôrzi a Szent István ajánlotta módszert, hogy a vezetôk:
bárók, fôurak és a közéjük sorolt egyházi fôemberek, a fôpásztorok,
akik az új király kiválasztásánál közösen járnak el, a Szûzanya különös
kegyét élvezzék mindig, az ország kormányzásában is. Ezért külön kéri
értük a Nagyasszony imáját. Ugyanígy a szabad nemzetért is kér imát,
hogy el ne hagyja: mint a királyválasztásnál a jóváhagyók, kikiáltók,
más idôkben pedig a nemzet fennmaradását gyökerében biztosítók védelmet
kapjanak.
Külön gondja van a nádornak, és védelmet kér a maguk jogát megvédeni
kevésbé alkalmas rászorulóknak: özvegyek, árvák és igazságszolgáltatás
kezébe adott ártatlanok legyenek a Nagyasszony védelme alatt. Régen a
király ezek védelmére ütötte lovaggá az arra érdemeseket. Eszterházy
nádor idejében ilyenek már nem éltek, másban nem nagyon bízhatott, csak
az örökös Királynô jóságában.
,,Esedezésed által nyerj a bûnbánóknak bocsánatot, az igazaknak
állhatatosságot, a szüzeknek tisztaságot, a házastársaknak hûséget.''
Minden uralkodó tudja, hogy vannak vétkesek, akiket büntetni kell az
igazságosság és a közjó érdekében. De ha van remény a megtérésre,
legyen kész a megbocsátásra is.
Mennyire megsejtette a jövôt a nádor, vagy talán már akkor is voltak
gondok az ifjúság nevelése körül. Soha sem volt könnyû megérteni a
felserdült ifjúságnak, hogy miért kell annyira vigyáznia a tiszta
erkölcsre, amikor az élet olyan nagyon csábos és az alkalom szédítô.
Hiába állt minden korban elrettentô példa a fiatalok elôtt, hogy
büntetlenül nem lehet elfecsérelni az állapotbeli tisztaságot, sokan
tették tönkre magukat, esetleg családjuk életét bukásukkal. És az
ország is megsínyli a szabados gondolkodást:
,,Így minden ország támasza, talpköve
a tiszta erkölcs, mely ha megvész,
Róma ledôl s rabigába görbed.''[92]
Nem kevésbé fontos a házassági hûség. A nemzet nagy család, amely sok-
sok kis családból áll. Ezek egészséges gondolkodása, hûséges szeretete:
férj a feleséghez, feleség a férjhez odaszentelôdik a házasságkötés
alkalmával, hogy kizárólag a házastársat fogja boldogítani: ez a boldog
család alapja. Boldog család, boldog nemzet. S az egymáshoz s az
esküjükhöz hû családok tudják, merik, akarják vállalni a bôséges
gyermekáldást, ami ugyancsak a nemzet legfôbb érdeke. Érthetô, hogy a
nádor buzgón kéri számukra a Nagyasszony kegyelmét.
,,Bár mi megfogyatkoztunk a fiúi kegyeletben, te megmaradtál
édesanyánknak és Nagyasszonyunknak. Légy minden bajos ügyünkben
szószólónk szent Fiadnál, hogy az ô akarata szerint rendezzük
életünket, és téged Nagyasszonyunknak, különös pártfogónknak valljunk
és tiszteljünk életünk minden napján.
Jó Anyánk! Te uralkodjál felettünk és Szent Fiad, Jézus Krisztus, a
mi Üdvözítônk. Fogadd kegyesen hódoló szívünk esdeklését ..''
Nagyon kívánatos lenne, ha az országért felelôsök, nagyok és kicsik,
ekkora hittel élnének, néznék az ország sorsát, és bajainkat nemcsak a
napi politika kétes lehetôségeivel, hanem ezzel a természetfeletti
segítséggel is próbálnák jóra fordítani és a jóban megtartani.
A Nagyboldogasszony és a magyar ferencesek Mária-tartománya
Assisi Szent Ferenc, eredeti néven Giovanni Bernardone (1182-1226),
változatos ifjúság után saját fogalmazása szerint ,,megtért'', vagyis
intenzíven akarta keresni és szolgálni az Istent és az embereket.
Irányítást kérô imádsága közben arra kapott utasítást a keresztre
feszített Úr Jézustól, hogy ,,menjen és hozza rendbe az Ô házát, amely
omladozik.'' A lelkes fiatalember nekilátott a munkának, és három
kápolnát tatarozott. Köztük volt egy parányi templomocska Assisitôl
néhány kilométerre.
Ezt a templomot nagyon megkedvelte. Itt alapította I. rendjét a
megtérô férfiak és a II. rendet az evangélium szellemében élni vágyó
nôk számára, majd a III. rendet azok számára, akik megmaradtak a
családi körben, de a ferences szellemben kívántak élni.
Mivel a templomocska freskója a Szûzanyát angyalok között ábrázolja,
Angyalos Boldogasszonyként ismerték az emberek. Ezt választotta örökös
osztályrészül a földön az új rendalapító, errôl ,,Portiuncula'',
,,részecske'' lett a neve. Úgy érezte, itt jobban átélhetô a
mennyország légköre, a mennyei szellemek inkább látogatják e helyet,
mint más földi tájakat. ,,Ezért gyakran mondogatta a testvéreknek:
Vigyázzatok rá, fiaim, hogy sose hagyjátok el ezt a helyet. Ha az egyik
oldalon kiûznek benneteket, jöjjetek vissza a másikon, mert valóban
szent ez a hely, Isten lakóhelye.''[93]
Ez a szellemiség az egész rendet jellemezte ezután mind a mai napig.
Az Angyalos Boldogasszony tiszteletét mindenhová elvitték Európába és a
többi földrészre, pl. Amerika nagy városa innen nyerte nevét: Sancta
Maria los Angeles.
Az 1220-as években már Magyarországon is megtelepedtek a rend tagjai.
1231-ben már saját tartományuk volt a beregi egyezmény tanúsága
szerint. Minden bizonnyal óriási örömmel vették tudomásul az idegenbôl
jött testvérek, hogy rendjük szelleme a Mária tisztelet terén mennyire
azonos a magyar Nagyasszony, a mennybevitt Szûzanya tiszteletével.
A nagyon megnövekedett létszámú rendet, az ország területén szétszórt
kolostorokat nehéz volt kormányozni, egy kormányzati egységben =
rendtartományban, ezért több tartományra osztották a századok folyamán,
természetesen más-más cím (titulus) alatt. De történt valami jelentôs
esemény is, amiért az ôsi magyar rendtartomány nevet változtatott.
Addig ,,Provincia Hungariae'' = ,,Magyarország (ferences)
rendtartománya'' volt a neve.
Az 1456-os nándorfehérvári gyôzelem után a török hetven évig nem
indított újabb hadjáratot hazánkon át nyugat felé. De készült nagyon,
hogy az ôsi tervet, Európa mohamedánná tételét megvalósítja. Hunyadi
János, a hívô, rózsafüzért imádkozó hadvezér -- sajnos --, meghalt a
nándorfehérvári gyôzelem után, ugyanúgy segítôtársa, az olasz ferences
Kapisztrán Szent János is. Hunyadi Mátyás pedig, akinek a Gondviselés
kezébe adta hazánk sorsának intézését, mint király nem járt édesapja
nyomán sem ôszinte vallásosságban, sem az ország ellenségének, a
töröknek dolgában. Mondják, hogy elôször német császár akart lenni,
aztán törökverô.
Lehet, hogy így igaz. Tény: egyik sem lett. Pedig az egyetlen erôs,
hatalmas hadsereget Európában, a legendás feketesereget ha a török
nyakára küldi, otthonában megveri, soha többé nem lett volna számottevô
hatalom az oszmán birodalom. A földközi-tengeri 1571-es ütközet
alkalmával olyan erôs volt a török hajóhad, hogy az összes keresztény
országnak össze kellett fognia, hogy felvegye vele a harcot, és nagyon
nehéz küzdelemben verték csak meg ellenségüket. De a gyôzelem után soha
nem lett Törökország tengeri hatalom.
A magyar ferencesek rendtársaik révén jól értesülhettek a török
készülôdésrôl. Azzal is tisztában lehettek, hogy Európa országai nem
nagyon törôdnek a török-üggyel, nem tudnak, talán nem is igen akarnak
segíteni, ha jön a veszedelem: Nem bízhatunk most sem, mint máskor sem
más segítségben, mint a Magyarok Nagyasszonyában.
A XVI. század elején a pesti ferences kolostorban élt Vásárhelyi
András testvérünk. Ha Petôfi Sándor a XIX. századi költôket Isten
rendelte prófétáknak nevezi, róla minden bizonnyal elmondhatjuk, hogy
költô és próféta is volt, hiszen ôt a történelem igazolta. 1508-ban írt
verse gyönyörû dicsôítése az ,,Angyalok Nagyságos Asszonyának'', egyben
szorongó, remegô, biztatást keresô fohász hozzá, aki egyedül lehet a
,,törököknek megnyomorítója''.
Mivel szinte már sehol sem lehet meglelni ezt a fontos szöveget,
közölni szeretném teljes egészében.
Vásárhelyi András éneke:[94]
Angyeloknak nagyságos Asszonya,
Úr Jézusnak bódogságus anyja;
Mennyországnak szépséges ajtója:
Paradicsomnak vagy széles kapuja!
Neked szólonk szizeknek virága,
Mend szenteknek oly nagy vígassága,
Angyeloknak ô nagy tisztasága,
Pátriárcháknak ô nagy dicsôsége.
Dicsekedjél angyeli székedben,
Szerafinnak szent szeretetiben;
Kérubinnak nagy bölcseségében,
Székeseknek bölcs ítéletiben.
Reád néznek szenteknek szemei,
És véneknek keserves szûvei
És árváknak nyomorólt ihai;
Bûnössöknek óhajtó lelkei.
Esedezzél, mi nagy igazságonk,
Sok bûnönkrôl, mi nagy bátorságonk,
Szent fiadnak, mi nagy tisztességönk:
Halálonkról, mi nagy reménségönk.
Áldott te légy, Jézusnak dajkája,
Szent Atyjának drága kencstartója;
Szent léleknek ô megnyugosztója,
Igazságnak megvilágosojtója.
Segéljed meg tebenned bízókot,
Engeszteld meg az apostolokot,
Fordejtsd hozzánk az mártíromokot,
Térejtsd hozzánk az confessorokot.
Dicsôséges szenteknek mondási,
Szent háromságnak nagy titkó tanácsi:
Apostoloknak szent prédikálási,
Mártiromoknak nagy sok kínvallási.
Emlékezzél angyeli esésrôl,
Emlékezzél Évának vétkérôl,
Emlékezzél az nagy vízözönrôl,
Nyerj kegyelmet az nagy úr istentôl.
Siradalmas nekünk mi életönk,
És minekönk mi sok vétkezetönk;
Rettenetes nekönk vétkezetönk
Ha te nem léssz nekönk mi nagy segedelmünk.
Árvaságnak kegyes táplálója,
Özvegyeknek megoltalmazója,
Szegényeknek meggazdagejtója,
Számkivetéseknek megbódogejtója.
Siradalmas nekönk születetönk
Féledelmes sok hivolkodásonk:>
Rettenetes nekönk bajvívásonk:>
Ha te nem léssz nekönk kegyes táplálónk.
Asszonyoknak szépséges tüköre,
Férfiaknak tisztes gyôzedelme,
Halottaknak nagy hiedelme,
Ördögöknek ô nagy töredelme:
Rólad szólnak szenteknek mondási,
Szent háromságnak nagy titkus tanácsi,
Apostoloknak szent prédikálási
Mártiromoknak diadalmassági.
Halottaknak megszabadejtója,
Törököknek megnyomorojtója,
Kerályoknak jó tanácsadója,
Magyaroknak megoltalmazója!
Ezt szerzették Pestnek városában,
Ugyanottan szent Péter utcájában:
Születet után elmult idôben
Ezerötszáz és nyolc esztendôben.
Legyen hála az szentháromságnak,
Azonképpen az áldott Jézusnak;
Legyen hála az szíz Máriának:>
Velem öszve mend az bódogoknak. Amen.[95]
Zsoltározás közben sokszor ámulok el azon, hogy a királyoktól a
szegény emberekig, a hegyektôl a völgyekig, embertôl állatokig
mindenrôl milyen egyszerû közvetlenséggel beszél a zsoltár-költô.
Ugyanilyen magától értôdô bizalmas lelkülettel sorolja fel hazánk
minden védeni --és szeretnivalóját Vásárhelyi András testvérünk, mint a
Boldogasszony országlásának tágas körét. Népének ötszáz, rendjének
háromszáz éves hite és bizalma fogalmazódott meg költeményében. Biztos
remény, hogy Máriának a mennyország boldog világából is gondja van árva
országára.
Tizenöt év múlva ez után az egész rend minden tartományfônökét
nagykáptalanra hívták össze a spanyolországi Burgosba. Ezen a
tanácskozáson jelentette be hivatalosan a magyar tartományfônök, hogy a
magyar rendtartomány felvette Máriának, a Magyarok Nagyasszonyának
nevét. A rendtartomány fô védôszentje a Mennybevitt Szûzanya. Ezzel a
rendelkezéssel a ferences család Szent István népe szellemiségébe
egészen hazatalált.
Vásárhelyi András néhány társával együtt vértanúhalált halt itt a
pesti templomunkban, amikor a török a mohácsi vész után Pestet
elfoglalta. Hiába volt a remény? Nem segített a Nagyboldogasszony?
Jézusnak is meg kellett halnia a kereszten, de az megváltó halál volt.
Így kívánta Isten, hogy a nemzet akkori nagy koporsójába a prófétalelkû
ferences is beletétessék.
Viszont 1686-ban, amikor Budán még lobogott a lófarkas zászló, a
felszabadító sereg Pestet már visszafoglalta. A seregnek öt ferences
pap volt a tábori lelkésze. Ezek azonnal gondjaikba vették a mecsetté
alázott templomunkat, újra katolikus templommá alakították és
szentelték, s ketten itt is maradtak lelkipásztornak. Itt indult hát az
új élet is a vértanúk sírján.
Ezt a házat vették el tôlünk utoljára 1951-ben, amikor a Mária-
tartomány mûködési engedélyét bevonta a kommunista rezsim. De ötödére
csökkent létszámmal, megöregedve, de nem törve, élni kezdtünk az ôsi
házban is, mert minden kálvária elkerülhetetlen, de a másik oldalán ott
van a feltámadás dicsô színhelye is.
==================================================
A néplélek tanúsága
A magyar nép egyszerû gyermekei nem fektették okiratokba a maguk
hitét. Szent István korában általában még a királyok sem tudtak írni.
De okiratoknál szebben bizonyítja mélységes hitét, áradó szeretetét, a
szívbôl fakadó ének, amelyben egész lelke kitárul. Amit hisz szívében,
azt az ajkán hordja. Templomokban, búcsúkon ezzel vallja meg hitét.
Nehéz, néha gyötrelmes munkája közben is felcsendül ajkán az égbe
szálló ének. S ez az ének nemzedékrôl nemzedékre, szájról szájra száll.
Már Szent Gellértnek feltûnt az esti csendben gabonát ôrlô magyar
lány gyönyörû éneke:
,,Hallga csak, Valter, mint apad s árad
zengô folyója eme dalárnak.
Sír is, vidám is, figyelj csak reája:
Ez a magyarság szimfóniája.''[96]
Amikor életemben elôször jártam Jénában, engedélyt kaptunk a
katolikus templom káplánjától, hogy ott misézhessünk. A templom
orgonáján valaki mûvészi darabokat gyakorolt. Készségesen félreállt,
amíg miséztünk. Orgonistánk nem volt, de a társasághoz tartozó
kedvesnôvérek énekeltek. Csak magyar népénekekkel tették teljessé a
liturgiát. Nekünk szép volt, de megszokott.
Szentmisénk végeztével kimentünk az udvarra. Beszélgetni kezdtünk.
Csodálkozva vettük észre, hogy az orgonamûvész, vagy annak készülô
fiatalember kitárt karral rohan felénk, és szinte extázisban kiáltja
már messzirôl a maga anyanyelvén: ,,Kérem, mik voltak ezek a gyönyörû
énekek? Honnan vették ôket? Mindegyik csodálatos volt, különösen az
utolsó! Remekmû!'' És ez az utolsó ének, aminek szövegébôl kukkot sem
értett a jó német fiú, a ,,Boldogasszony, Anyánk'', kezdetû ének volt,
a XX. századig a magyar nép nemzeti himnusza.
Boldogasszony, Anyánk, régi nagy Pátrónánk!
Nagy ínségben lévén így szólít meg hazánk:
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!
Ó Atyaistennek kedves, szép leánya,
Krisztus Jézus Anyja, Szentlélek mátkája!
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!
Nyisd fel az egeket sok kiáltásunkra,
Anyai palástod fordítsd oltalmunkra:
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!
Ekkor 1964-et írtunk. Ez idô tájt a II. Vatikáni Zsinaton fogadta el
Róma ôsi népénekeinket a hivatalos liturgiában akár zsoltárokat is
helyettesítô énekeknek. De ott és akkor nekem ez az élmény mindennél
többet jelentett: egy kimûvelt fül hódolatát a hívô magyar géniusz
elôtt. Kár, hogy ezt ma sokan nem is ismerik.
A magyar katolikus népének gyökerei
Dr. Werner Alajos, egykori prefektusom, énekmesterem a Hozsanna ima-
és énekeskönyvben így ír: A magyar népének, vagyis vallásos ének
,,szinte egykorú a kereszténység megerôsödésével magyar földön. A
Könyves Kálmán alatt megtartott esztergomi zsinat (1114) határozata:
,,A templomban semmi se olvastassék vagy énekeltessék, amit a zsinat
jóvá nem hagyott,'' és ennek megismétlése a IV. László alatt megtartott
budai zsinaton (1279) mindenestre azt bizonyítja, hogy már az elsô
keresztény magyar századokban (XI-XII. század) virágzott a magyar nép
nótafáján olyan ének is, amely a templomban hangzott fel.
Az elsô egyházi népénekek irodalmi és zenei forrása kétségtelenül a
gregorián ének és a középkori európai ,,nemzetközi'' katolikus népének
volt, -- átgyúrva, átformálva az ôsi magyar népzene ízlésével,
hagyományaival, sajátosságaival.
További fejlôdésében is mindig e három tényezô (gregorián, európai
népének, magyar népzene) eredôje; minden jelentôsebb irodalmi és zenei
áramlat hatással volt a magyar nép templomi énekére is.
Hosszú századokon át (XI-XV.) szájhagyomány révén élt és terjedt a
magyar nép énekes imádsága. Nem is nagyon volt szükség a lejegyzésükre;
a nép az ének szövegét és dallamát hallás után tanulta meg és
hagyományozta át, -- akárcsak az egyházi népének testvérpárját, a
magyar népdalt.'' (81)
A kereszténységet magát is a katolikus Egyháztól más népek, zömmel a
nyugatiak közvetítésével kaptuk, de ráépítettük nemzeti
sajátosságainkra. Így voltunk a szent énekekkel is. Valamilyen formában
magyarrá tettünk mindent, szöveget, dallamot. S bár nem volt szabályos,
évszázadokon át magyarul énekeltük meg a szentmise részeit, amelyeket a
nyugati kereszténységben latin nyelvû gregorián ének kísért és
magyarázott.
Az Ószövetség választott népe a kinyilatkoztatás nagy igazságait a
Szentírásban a Mózes által írt és a próféták jövendöléseibôl
összeállított könyvekben ôrizte. Ünnepi és mindennapos élete hitét,
gyakorlati istenélményét viszont a zsoltárokban fogalmazta meg az
ihletett író, ezeket vette át a közember, aki verseket írni nem tudott,
de mivel a maga lelkében is ugyanazokat az eszméket és érzéseket
fedezte fel, mint a költôkébôl kivirágzott zsoltárokban olvasta,
énekelte, ezért a magáénak érezte azokat, úgy vette, hogy ezek az övéi.
Hasonló a helyzet a magyar népénekek ügyében is. Az én szívembôl
szólnak, -- mondhatta minden hívô magyar. És szóltak is évszázadokon
keresztül, lelkesen az új generációk ajkáról, mert minden nemzedék a
magáénak érezte a Nagyboldogasszonyt. Tudta, hogy még a legjobb király
vagy más nagyúr is messze van az egyszerû ember életétôl, nem látja,
nem érzi a gondjait, s a legtöbb esetben nem is tud segíteni.
Szent István tartott ugyan törvénylátó hetet a Nagyboldogasszony
búcsúja alkalmával, de ez egyszer volt évente. A többiek is tartottak
ilyet? Ha igen, akkor sem nagyon jutott ideje, ereje és lehetôsége az
egyszerû magyarnak odajutni. Isten és a Nagyasszony mindenütt elérhetô
volt, ráért meghallgatni minden fohászát és tudott is, akart is
segíteni. Ezzel a hittel megélt, reális kapcsolat zeng az ôsi magyar
máriás énekeinkben. Lássunk néhány szemelvényt!
Népénekeink részletes tanúságai Nagyboldogasszonyunk tiszteletérôl
Nagyboldogasszonyunk a mennyek Királynôje
A szegény ember örömmel dicsekszik rangosabb rokonával, az egyszerû a
tanult ismerôssel vagy fôleg barátjával. Így büszkélkedünk mi, sokak
szemében ágrólszakadt magyarok azzal, hogy a mi örökös Királynônk a
Mennyek Királynôje.
A ránk maradt legrégebbi énekgyûjteményünk: Kisdi, Cantus Catholici
(1651) ,,Felvitetett magas mennyországba'' kezdetû éneke, színes
leírása a Szûzanya mennybevételének, úgy, ahogyan a szenthagyomány és a
magyar költôi fantázia látja.
Felvitetett magas mennyországba,
Angyali szép, örvendetes házba,
E nap a Szûz nagy menyasszonyságba,
Az Istennek drága hajlékába.
A mennyei Atya udvarába,
Felsô Sion drága városába,
Dicsôséges szép palotájába,
Már bemégyen nagy vígasságába.
Asszonyi rend nemes boldogsága,
Pátriárkák buzgó kívánsága,
Angyaloknak nagy boldog vígsága,
Az Istennél minden fölött drága.''[97]
A mennybevitelt örömmel végig szemlélve gyönyörködik abban, hogy a
Szûzanyát az egész világ Királynôjévé koronázza az Úr:
Örvendezzél, Isten Anyja, Boldogságos Asszonyság,
Mert tégedet megkoronáz a teljes Szentháromság.
Mária, mi Anyánk, Mennyei Pátrónánk,
Bûnösökre nézz le ránk.
Az egeknek egeiben zengedeznek trombiták,
És a király jobbja mellett köszöntik Szûz Máriát.
Mária, mi Anyánk, Mennyei Pátrónánk,
Bûnösökre nézz le ránk.
Atyaisten koszorúzza leányának szent fejét,
Fiúisten édesanyját, a Szentlélek jegyesét.
Mária, mi Anyánk, Mennyei Pátrónánk,
Bûnösökre nézz le ránk.[98]
A fényes mennyei gyülekezet, angyalok és szentek hódolatát látva
odaborul a földön élô, szegény, de magát a Megkoronázott népének valló
magyar is Nagyasszonya elé:
Üdvözlégy, ó szép mennyek Királynéja,
És dicsôséges angyalok Asszonya,
Egek kapuja, belôled jött Isten
Fénye, világa.
Örvendezz, szép Szûz, Isten édes Anyja,
Mindeneknél szebb, teljes piros rózsa,
Ó, emlékezzél Szent Fiadnál értünk
Ó, esedezzél.[99]
Az egyszerû embernek elérhetetlenül magas a királyi trón a földön is,
amely elôtt hétrét görnyednek még a fôurak is. És Mária trónja?
A napfény trónusod, a szép hold zsámolyod, -- A magas kék egek te
sátorod, -- Ragyognak fejeden ékesen, fényesen, -- Mint égi korona, a
csillagok. -- Ami él s mozdul, tehozzád fordul, -- Mert egész ég és
föld kereksége -- Az Isten Anyjának öröksége.[100]
Igazi öröksége viszont mi vagyunk, magyarok:
Egek ékessége, földnek dicsôsége, -- Magyarok Asszonya, Királynéja! -
- Hozzád buzgó szívvel, köteles hûséggel -- járulunk szentséges Szûz
Mária. -- Mint pátrónánkhoz, édes Anyánkhoz -- Teljes reménységgel
folyamodunk, -- És minden ínségben fohászkodunk.
Tekints le jó szívvel, irgalmas szemeddel -- A mi szent eleink
kérelmére, -- Jöjj, örökségednek, rettegô népednek, -- Jöjj, kérünk, ó
Anyánk, védelmére. -- Míg bennünk egy ér mozdul s egy csepp vér, -- Nem
szûnik tégedet hûn tisztelni, -- Kegyes jó voltodat emlegetni.
Mert belénk ontatott, szívünkbe oltatott -- Eleink vérével
szereteted, -- Azért fenn is marad, soha ki nem szakad -- Magyarok
szívébôl tiszteleted. -- Ettôl, ó szent Szûz, szívünk ég mint tûz, --
És téged mindenkor kész tisztelni, -- Hûségét vérével pecsételni.[101]
Egyszer megtörtént, hogy szülôhazája, Ausztria érdekében magyar
alattvalóitól kért segítséget az uralkodó, s ôk így kiáltottak fel:
,,Életünket és vérünket királyunkért, Mária Teréziáért!'' Égi
Királynônkért, a mindenkori magyar királyért évszázadokon át ontotta
vérét a népünk. A csatáiban a nagy kiáltás ez volt: ,,Jézus, Mária!''
Megjegyzem, hogy amíg ez volt a harcosok ajkán és nem káromkodás, addig
tudott is gyôzni seregünk.
Tudod, hogy Szent István örökségben hagyott,
Szent László király is minket reád bízott.
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról![102]
Igen, rád bízott minket e két szent király, majd a második
honalapító, IV. Béla, utána Nagy Lajos, és utolsó zseniális
hadvezérünk, Hunyadi János, aki kardja markolatán hordta, imádkozta a
rózsafüzért. Kardja azóta is volt másnak is, csak a markolatáról -- és
ajkáról -- hiányzott a lényeg.
Zengô énekszóval dicséri népünk Nagyboldogasszonyát.
Zengj szívem dalt és magasztald a világ Nagyasszonyát, -- Mert
legyôzte ô szülötte a pokolnak zsarnokát. -- Üdvözítô anyja lett Ô,
kiben éltünk újula, -- Véghetetlen jókat Isten nyújt nekünk
ôáltala.[103]
Akit pedig alázattal köszönt Gábor fôangyal és a mennyei világ, aki
fényes csillagként ragyog a komor égen, sajátosan magyar, dór
dallamával népünk is köszönti:
Mária, Mária,
Hazánk védasszonya,
Özvegyek és árvák
Megvigasztalója.
Mária, Mária,
Gyászban is fényesség,
Árva magyaroknak
Te vagy az ékesség.[104]
Méltóság, mégpedig királyi méltóság illeti a földön nálunk,
magyaroknál:
Ó, dicsôséges asszonyság,
Napszépen fénylô tisztaság,
Kit illet mennyben boldogság,
És égben, földön méltóság.
Égi Királynak Szent Anyja,
Világosságnak ajtaja,
Kiben az élet szép napja
Magát miránk kiárasztja.[105]
E nagy Királynô a mi Védasszonyunk:
Asszonyunk nagy nemessége, -- Dicsôséges királyi felsége. --
Mindeneket felülmúl szépsége, -- Mint csillagot a nap fényessége.
Imádkozzál értünk Szülöttednek, -- Nyerj kegyelmet tôle népeidnek, --
Kik általad kegyelmet keresnek, -- És elôtte sírva esedeznek.[106]
A dicsôséges, ékességes Úrnô tud rajtunk segíteni:
Királynéja az egeknek * S az angyali seregeknek; * Áldunk téged és
dicsérünk, * Mert megváltót szültél nékünk.
Örülj, dicsô, szép Szûzanyánk, * Mennynek dísze, tekints le ránk, *
Szerezz nekünk, kérünk téged, * Szent Fiadtól segítséget.[107]
A tiszta gyöngyvirág nem ódzkodik attól, hogy a magas mennybôl
lehajoljon a bûnös földre:
Ó, áldott Szûzanya, mennyei szép rózsa,
Boldog mennyországnak drága gyöngyvirága,
Bûnösöknek édes szószólója,
Vigyázz reánk, Édesanyánk,
Angyaloknak kegyes Királynéja.[108]
A szegény embernek legnagyobb gondja, hogy enni tudjon adni a
családjának, és otthon maradhasson vele, dolgozni tudjon érte.
Legnagyobb kincse pedig a jó hírnév, a becsület. Érthetô, hogy ezekért
igen melegen sóhajt ahhoz, akinek van hatalma mindezt biztosítani.
Mindenfelé nyomorúság szorongatja népünket, * Majd száraz ég, majd
zápor, jég veri el termésünket. * Most szívünk szomorú, fél, hogy lesz
háború, * Kétség gyötör bennünket.
Békességben, csendességben tartsd meg hû szolgáidat, * Becsületben és
bôségben örökös országodat, * Szánd meg, ó jó Anya, magyarok Asszonya,
* Hû magyar jobbágyodat!
Jó hírnévnek, magyar vérnek gerjeszd vidám újultát *, Királyáért,
hazájáért vitéz vére buzdultát. * Engedd, hogy hôs karja mindig
föltarthassa * Az ellenség lándzsáját.[109]
A népet dúló háború, sajnos, nem volt ritka jelenség hazánkban sem.
Külföldrôl jövô támadás, belharcok is rengeteg vért ontottak az
évszázadok folyamán. Évekig, néha évtizedekig tornyosultak felettünk
ezek a viharfelhôk. Köztük egyetlen biztató csillag ragyog: Mária.
Gyászba borult egek,
Háborgó tengerek
Csillaga, Mária!
Hozzád fohászkodunk,
Feléd sóhajtozunk
Szeplôtlen Szûzanya!
Süvöltô felhôk közt
Nyugodtan tündökölsz,
Tiszta, szép csillagunk,
Míg hazánk hajóját
Viharok csapkodják,
S hozzád sír jajszavunk.[110]
A hadbavonultak mindig tudták, hogy a leghûségesebb támaszuk otthon az
édesanya szíve. A vész idején hová is fordulhatna az árva magyar?
Édesanyja, Nagyasszonya igaz magyar fiaknak,
Pátrónája, pártfogója régi magyar hazánknak!
Tehozzád járulunk, sírva leborulunk,
Légy anyja fiaidnak!
Reánk tekints, mert senki sincs, ki sorsunk boldogítsa,
Igaz szívét és jó szemét aki reánk fordítsa.
Sok véres sebünket, panaszos ügyünket
Aki elôbb mozdítsa.[111]
Fekete felhôk, tornyosuló hullámok, vad harcizaj és kétségbeejtô
nyomor közepette zúg Nagyasszonyunk felé könyörgésünk:
Boldogasszony, Anyánk, -- Régi nagy pátrónánk, -- Légy velünk, légy
velünk! -- Sok kiáltásunkra -- Siess oltalmunkra! -- Ha nem jössz,
elveszünk.
Nagy szíved fényével, -- Lelked békéjével -- Hajolj a viharra! -- Égi
trónusodból, -- Csillagos lakodból -- Tekints a magyarra!
Viharon, vészen át -- Íme, felzúg hozzád -- Nyomorunk jajszava: --
Segítsd meg nemzeted, -- Háborgó tengerek -- Csillaga, Mária![112]
Népünk nagyon is tisztában van azzal, hogy Márián kívül nem várhatunk
segítséget. Ismerték Isten üzenetét a zsidókhoz, hogy ,,kinyújtott
karral'' sietett segítségükre, amikor Egyiptomban voltak. Mária
kinyújtott keze, azaz hatalma a földre is leér, hiszen Istentôl kapta
az erôt az egész világ javára. Így, ilyen értelemben szól az ének:
Nyújtsd ki mennybôl, ó szent Anyánk, kezedet,
Meg ne utáld ínségében népedet,
Mária, Mária, Mária, Szûzanya!
Oltalomhely Isten után csak te vagy,
Szólj mellettünk, mert Istennél szavad nagy.
Mária, Mária, Mária, Szûzanya![113]
A magyar katolikus hit pillanatra sem téveszti szem elôl, hogy
Nagyasszonya istenanyasága miatt kapta hatalmát, Jézustól Jézushoz
vezet:
Jézus Fiad elôtt hajts térdet érettünk, * Mert ha nem cselekszed, egy
lábig elveszünk. * Magyarországról, édes hazánkról, * Ne feledkezzél el
szegény magyarokról![114]
Nagyon mély alázattal ismeri el népünk abban a régi idôben, amikor
még eleven volt a hite, hogy jogos isteni igazságosság rója ki ránk a
büntetéseket. De ismeri az Úr irgalmas szívét is, tudja, ha
Édesanyánkkal együtt kérjük bocsánatát, szívesen megadja:
Keserû gondok tépik szívünket, -- Ó Szûz Mária! -- Sok bûneinkért
keményen büntet -- Isten szent Fia.
Bánatos szívvel mellünket verjük -- Könnyünk árja hull. -- Bûnbánón
valljuk: Megérdemeljük, -- Mit ránk mért az Úr.
Zokogva mégis kérlelni Istent -- Most letérdelünk. -- Pártunkat fogni
Anyánk, te Szûz, Szent, -- Jöjj, ó jöjj velünk.
Könyörül rajtunk Szent Fiad Érted, -- hogyha rád tekint, -- Isten
országa és a te néped -- Így leszünk megint.[115]
Isten, aki népünket különleges hivatásra választotta ki, olyan védôt
adott számunkra, aki elôtt nincsen legyôzhetetlen akadály. Ez a
meggyôzôdés zeng a következô sorokban:
Hogy te légy segítônk, bajokban erôsítônk, * Isten kiválasztott bús
szíveknek. * Hatalmas szent szavad, meghallgat szent Fiad * S megnyered
bôségét kegyelmeknek. * Nincsen oly szükség, nincs oly nagy ínség, *
Melyre nem hathatós égben szavad, * Melybôl nem menthetnéd
szolgáidat.[116]
Nem csalódunk Mennyei Pátrónánkban.
Bûnbôl, bajból felszabadult örömmel köszönjük Nagyasszonyunk jóságos
segítségét. Érezve a közbülsô századok során tapasztalt lanyhulást
Pátrónánk tiszteletében, Magyarország megújítja a Szent István-i
felajánlást:
Boldogságos Krisztus Anyja vigadozzál. -- Mert a földre fényességet,
vigaszt hoztál, -- Boldogságot harmatoztál, -- Drága bokor édes bimbót
virágoztál.
Bûnösöknek boldogságos menedéke, -- Keseredett, beteg szívek
édessége, -- Légy az árvák segítsége, -- Ellenségtôl biztos, boldog égi
béke.
Esedezik színed elôtt Magyarország, -- Fáradt kezét segítségért
nyújtja hozzád, -- Te kezedbe teszi sorsát, -- Rabságából, édes mentô,
hogy kihoznád.
Elôtted sír egész ország könyörögve, -- Hiszen tied századoktól
minden rögje. -- István király szent örökje -- Isten után benned bízik
mindörökre.
Szent Fiadat, Boldogasszony, kérd e népért, -- Gyôzelemmel verje
vissza ellenségét, -- Rabságának vesse végét, -- Adja neki égen-földön
üdvösségét.[117]
A veszélyek elmúltával fölszabadult dicséretet zeng a magyar szív:
Lelkem tiszta lánggal ég, ó Mária, éretted. -- Rólad szólnom édesség,
szívem úgy megilleted. -- Hogy szerelmeddel fölbátorítál, --
Kegyességeddel hûn ápolgattál, -- Köszönöm, mint Anyámnak, kegyelmes
pátrónámnak.
Sok bajban és veszélyben segítettél s megvédtél. -- Az Istentôl
énnekem sok-sok áldást megnyertél. -- Ha fohászkodtam, hozzád
szólottam, -- Tôled mennyei jókhoz jutottam, -- Köszönöm, mint
Anyámnak, kegyelmes pátrónámnak.[118]
Lehet-e szent a magyar? -- tették föl egyszer nekem a kérdést. Hiszen
makacs, lázadozó, az engedelmességet nehezen tûri, nem alázatos. Aki
ilyet kérdez, az nem ismeri a történelmet. Nincsen még egy család a
világon, -- Ábrahámét kivéve --, amelyik annyi szentet adott volna az
Egyháznak, mint az Árpád-ház. Rajtuk kívül is vannak szép számmal
magyar szentek és boldogok, olyanok is, akiknek a szentté avatási ügye
most van folyamatban. Ékesen felel az ének a feltett kérdésre.
Boldog, aki téged szüntelen magasztal, * Szentté lesz, kit elhalmozol
szent malaszttal, * Krisztus olyat megvigasztal, * S vendégségre várja
boldog égi asztal.[119]
Mi magyarok emberrel szemben nem szívesen alázkodunk meg, mert mi sem
szívesen alázunk meg másokat. Az emberi méltóság szent az igazi
magyarnak. Isten felé más a helyzet. Az eddigi idézetekbôl ez nyomon
követhetô. A következô vers pedig komoly alázatról beszél:
Állíts Isten országában utolsónak engem: * Hogy Fiadnak egy mosolya
bennem földerengjen. * S én örökre zengni fogom Isten dicsôségét, * Ki
általad visszaadta szívemnek a békét.[120]
Az ôsi magyar népénekek szövegébôl és dallamából egyedül is össze
lehetne állítani a Szent István-i Nagyboldogasszony-eszme és
érzésvilágot, olyan gazdag, széleskörû, mélyen hívô, gyermekded, reális
és mégis költôien szárnyaló. De jó lenne, ha édes magyar népünk újra
szívébe zárná, élné, ajkán is hordaná ezt az örökséget!
Népénekeink a Magyarok Nagyasszonyának kiváltságairól
A magyarok Mária-tisztelete alapvetôen a Mennybevitt Szûzanya
királynôi méltóságára irányul, de minden más kiváltságát is ismerik és
szeretik. Ez természetes is, hiszen nagy öröm, hogy Isten Máriát, aki
ezer éve a mi örökös Királynônk lett Szent István végrendeletével,
ilyen sok és rendkívüli kegyelemmel tüntette ki.
Ô az az asszony, akirôl szól az ôsevangélium, akinek a magzata
széttiporja az ôskígyó fejét. (Ter 3,15) Mária kapja az üzenetet, hogy
anya lesz, fiút szül, akit ,,a Magasságbeli Fiának fognak hívni''(Lk
1,32), tehát Isten Fiának Anyja, Istenanya lesz.
Az Istenanyaság a gyökere, értelme Mária minden kiváltságának.
Így szól hozzá az arkangyal: -- teljes vagy te szent malaszttal, --
Minden asszonyok felett -- Áldott vagy, az Úr veled! Megárnyékoz a
Szentlélek, -- És szûz méhed gyümölcsének -- Nevét hívod Jézusnak, -- S
Fia leszen az Úrnak. És legott az örök Ige -- Leszállt a szent Szûz
méhébe, -- Ott emberi testet vett, -- Így az Isten ember lett.[121]
Ez valóban a legnagyobb kiváltság, amelyben ember részesülhet:
Jóságát az Isten éreztette veled, -- S kitüntetett téged az angyalok
felett. -- Teremtett lény nálad, dicsôbb, szentebb nincsen, -- Hisz
egyszülött Fia a hatalmas Isten.
Szeplôtelen Szent Szûz, akit hordott méhed, -- Az Teremtôd, Urad és
Istened néked. -- Ôt dicséri, áldja a világon minden, -- Mert ô
hatalmas, szent, szent, szent Úristen.[122]
Az istenanyaság kiváltságával Mária a Szentháromság szeretetkörébe
került:
Mária, édes Szûzanya,
Szentháromságnak leánya,
Szentlélek jegyese,
Krisztusnak édese,
Imádd értünk Istent, kérünk,
Engeszteljed Krisztust nékünk.[123]
A magyar Mária-tiszteletben mindig rangos helyet foglalt el Názáret
és Betlehem. Íme a Szentföldön vándorló, Istent szülô édesanya:
Mária, Szûzanya Názáretbôl indul útnak. -- Az úton fa, virág
egymásnak szent titkot súgnak. -- Madárkák zengenek, az ég is ráragyog:
-- Földön még nem esett ily nagy dolog, -- Mária szent szívén dobog
szíve örök Úrnak.
Virraszt a Szûzanya Betlehemnek barlangjában. -- Altatja kis fiát
hideg téli éjszakában. -- Szívemrôl leszakadt isteni magzatom, -- Ó
hogy szent véredet én adhatom! -- Szíveddel egy szívem áldott örök
boldogságban.
Drága szív, anyaszív, tebelôled él a Gyermek. -- Egyetlen jó Anyánk,
megköszönjük szent Szívednek. -- Jézusé éleed, Jézusé a szíved. --
Szívünk is hadd legyen, Anyánk tied. -- Az örök életet, ó jó Anyánk,
nekünk nyerd meg.[124]
Mária úgy lett édesanya, hogy megôrizte szüzességét a szülés elôtt,
alatt és után is. Ezt a páratlan kiváltságát énekli népünk:
Mondj szívem dalt és magasztald Máriának szent nevét, -- Ôt dicsérjed
és megüljed buzgalommal ünnepét. -- Kell csodálnod, hogyha látod, mily
magasra tétetett, -- Mert szülônek, tiszta szûznek csak magát
nevezheted.[125]
A sátán fejét széttipró Megváltó Édesanyjának sem lehetett semmi köze
az ördöghöz, nem tartozhatott birodalmához még az eredeti bûn révén
sem. Ezért teremtett neki az Úr olyan lelket, amelyen kezdettôl fogva
ékeskedett a megszentelô kegyelem. Ezt nevezzük Szeplôtelen
Fogantatásnak.
Máriát dicsérje lelkünk, Máriát dicsérje szánk, -- Ôt, ki által Isten
annyi szent malasztja szálla ránk, -- Kit Fiának nagy kegyelme kezdet
óta ôrizett, -- Akihez a legparányibb bûnhomály sem férkezett.
Mindazok közt, kikre Éva megcsalatva bûnt hozott, -- És a bûnnel a
halál és kárhozat leszármazott: -- Márián magán nem ejte Éva bûne csak
sebet, -- Kit az ôsi vétek ellen egy magas védpajzs fedett.[126]
Komoly teológiai indoklást is találunk népénekünkben:
Ádámban, atyánkban mi mind vétettünk, -- A tôle eredett bûnben
születtünk, -- De te, ó szent Szûz, kivétel lettél, -- Bûn nélkül,
tisztán születtél.
Az Isten báránya téged anyjának -- Választott s elvette vétkét
világnak. -- Méltó volt, hogy a Bárány szülôje -- A vétket meg ne
ismerje.[127]
A Szûzanyát az Isten nemcsak az eredeti bûntôl mentette meg, hanem a
személyes bûnöktôl, még a legkisebbektôl is, élete egész folyamán:
Üdvözlégy Mária, Isten szülôje -- Kiben nem volt soha bûnnek
szeplôje. -- Öröktôl fogva Isten választott, -- Vétektôl
megoltalmazott.
Ó, szent Szûz, megrontád a kígyó fejét, -- S megtörted lelkünknek
régi ellenét. -- Néked nem ártott a bûnnek mérge -- S a gonosz
vakmerôsége.[128]
Dicsérjük Jézus szentséges Szûz Anyját, -- A szép mennyország
színaranyját, -- Az égnek drága gyönyörûségét, -- A kerek földnek
legragyogóbb ékét.
Ó szent Szûz, tiszta minden földi szennytôl, -- Nagy kegyet nyertél
az Istentôl, -- Mert mint a liljom tiszta volt lelked, -- Isten anyjául
kiválasztott téged.[129]
A Loretto-i litániában ,,Keresztények segítsége'' címen is
szólítgatjuk Szûzanyánkat. De nemcsak a keresztes-hadjáratokban és a
török elleni harcokban segített a Krisztus-hívôknek, hanem a
kísértésekben is:
Hajnali szép csillag, ki mindenkor csillog, -- Ha járunk a setétben,
-- Kinek fényessége bátorság és béke -- Kísértésben, veszélyben. --
Ragyogj reánk immár, mert az ördög itt jár, -- Keresvén, kit
széttépjen.[130]
Isten végtelen jóságát és Királynônk édesanyás szeretetét látva,
szomorúan kell tudomásul vennünk, hogy mi sokszor méltatlanok vagyunk
hozzájuk.
Hallja a bûnös és zokog, -- Hogy elhagyta a hajlokot, -- Melyben a
legszentebb ima: -- ,,Ó üdvözlégy, Mária''[131]
Irgalomért Nagyasszonyunkhoz folyamodunk:
Vétkeinknek rútságáért meg ne vess, -- Szent Fiadnak országába
bevezess. -- Mária, Mária, Mária Szûzanya!
Hogyha megvetsz, édesanyám, mit tegyek? -- Vétkeimnek tengerében
elveszek. -- Mária, Mária, Mária Szûzanya!
Szánd meg, kérlek, én szomorú estemet, -- Ne tekintse Fiad, Jézus
vétkemet. -- Mária, Mária, Mária Szûzanya!
Hanem nézze irgalmának tengerét -- S a te buzgó könyörgésed érdemét.
-- Mária, Mária, Mária Szûzanya![132]
Az életben mindig akad ok a szomorúságra, több mint örömre. Éppen
ezért fontos küldetés vár arra, aki együtt tud sírni a síróval,
különösképpen, ha valaki érdemi vigaszt tud nyújtani a szenvedônek:
Nagy mentsége, reménysége a kétségbe esteknek, -- Dicsôsége,
fényessége, szép csillaga népének.
Ó pátrónám végsô órám, ha majd kínnal érkezik, -- Igaz anyám, kegyes
dajkám, szívem nálad megbúvik.
Néked élek, néked halok, terád bízom éltemet, -- Téged tisztel árva
szívem, ez vígasztal engemet.
Kegyes szent Szûz, ím elôtted sírva térdre borulok, -- Csak
könyörülj, mert egyedül hû szívedhez fordulok.
Látod sírok, tôled várom, hogy könyörögj bûnömért, -- A Báránynál,
szent Fiadnál, ki szenvedett éltemért.[133]
Ilyen vigasztaló a mi Nagyasszonyunk:
Csüggedôknek légy reménye, a szegények gyámola, -- Szenvedôk
vigasztalója, sebhedettek orvosa: -- Légy erônk a bûnveszélyben, a
halálban ápolónk, -- Lelki üdvünk szent ügyében légy fiadnál
pártolónk.[134]
Minden ember sok kegyelmet kap Istentôl élete folyamán. A Szûzanya
kegyelemmel teljes volt, tehát ô kapta a legtöbb kegyelmet:
Így szól hozzá az arkangyal: -- Teljes vagy te szent malaszttal, --
Minden asszonyok felett -- Áldott vagy, az Úr veled.
Megrettent a Szûz e szóra, -- De az angyal tovább szóla: -- Ne félj,
mert az Istennél -- Legszebb áldást te nyertél.[135]
A Szûzanya minden kegyelem közvetítôje:
Néped, Isten eléd járul, -- Énekelni Máriárul. -- Tôle támadt
üdvösségünk, -- Tôle juttatsz mindent nékünk.[136]
Ez a közvetítés természetesen Fiának, Jézusnak akarata szerint
történik:
Imádkozzál értünk Szülöttödnek, -- Nyerj kegyelmet tôle népeidnek, --
Kik általad kegyelmet keresnek, -- És elôtte sírva esedeznek.[137]
Gyerekkoromban csodálkoztam azon, hogy augusztus 15-én
Nagyboldogasszonyt ünnepeltük a messze környékrôl oda zarándokoló
búcsúsokkal együtt a segesdi kápolnánál, aztán kis idô múlva talán még
nagyobb fénnyel köszöntöttük Kisasszonyunkat. A gyereklogika számára
fordítva kellett volna történnie. Már régóta tudom, hogy a világegyház
ünnepei nem a gyereklogika szerint rendezôdtek. De nekünk, magyaroknak
így felel meg igazán: Van Nagyboldogasszonyunk, akinek a születésnapját
természetesen igyekszünk méltóan megünnepelni.
Nagy örömmel, énekléssel zengedeznek az egek, -- Vidámságot,
nyájasságot mutatnak a földiek, -- Mert ma Szûz Mária, mint a legszebb
rózsa, -- Bimbajából kinyíla. -- Szüzesség virága, ékes lilioma, --
Kisasszonyunk, Mária.
Nap sugarát, hold világát új örömre terjesztik, -- Az angyalok, égi
karok, énekekkel dicsérik. -- Az által hirdetnek a bûnbe esteknek --
Örömet mindenkinek. -- Hogy a Jézus Anyja születék Mária -- Bûnösök
pártfogója.
Ez bizonnyal, valósággal vígasságnak nagy napja, -- Megszületett,
Mária lett lelkeinknek istápja. -- Jessze gyökerének, Áron vesszejének
-- Általa nyílt virága. -- Üdvözlégy, áldott légy, kegyes szószólónk
légy, -- Kisasszonyunk, Mária.[138]
A sokat szenvedett magyar nép nagyon is megérti Mária fájdalmait,
amelyeket a keresztúton és a kereszt alatt állva Fiával együtt élt át.
Kegyszobrai a megdicsôült Nagyasszony ábrázolása mellett gyakran
mutatják a Pieta-t, vagyis a Fia holttestét ölében dajkáló Fájdalmas
Anyát:
Szûz Mária gyászvirág, mély bánatot termô ág, -- Mint összetört
rózsaszál, jaj, de árván maradtál! -- Mária, Mária, hétfájdalmú
Szûzanya.
Nincs magasabb az égnél, nincs mélyebb a tengernél, -- De a Szûz nagy
fájdalma eget, földet áthatja. -- Mária, Mária, hétfájdalmú
Szûzanya.[139]
A Szûzanya szeplôtelen Szívének tisztelete a legeslegújabb kor nagy
jézusi ajándéka. Íme, nálunk is nagy lépcsônek számít az Ô Szíve
megmentônk, Jézus Szentséges Szíve felé:
Fölajánljuk néked szenvedéseinket:
Végy szívedbe minket s mutass meg az Úrnak,
Édes Szûzanyánk.[140]
A két Szív kezdettôl fogva összetartozik. Összetartja ôket a
legcsodálatosabb szeretet. A szétváló házastársaknak a szíve távolodik
el elôször. Ide kell az ô nagy segítségük, de ez áll minden emberi
kapcsolatra is.
Jézus Szíve, szûz Anyának drága szép virága;
Az ô szíve alatt támadt lelkünk boldogsága.
Jézus Szíve s Máriáé hajoljatok össze,
Szíveinket, ha szétválnak, ti fûzzétek össze.[141]
Mint az elsô részben kifejtettem, Szent István király nemcsak
idônként értünk imádkozó Szûzanyát akart nemzetének nyújtani, hanem az
egész életét ismerô, megszentelô, de földi dolgait, jogait,
kötelességeit is kezében tartó Nagyasszonynak ajánlott fel bennünket és
hazánkat. Mint a család örömét és gondját szívén viselô édesanya, úgy
álljon Ô felettünk mindörökre:
Te vagy földi éltünk vezércsillaga, -- Édes reménységünk, kegyes
Szûzanya. -- Téged rendelt jó anyánknak az Isten Fia, -- azért áldunk
örvendezve, Ó, Szûz Mária!
Te hajnalcsillag vagy éltünk hajnalán, -- Hogy kövessünk annak egész
folyamán. -- Téged rendelt ...
Te reménycsillag vagy éltünk tengerén, -- Átragyogsz minden bú és baj
fellegén. -- Téged rendelt ...
Te mint reménycsillag mosolyogsz felénk, -- Ha tûrve s Istenben bízva
szenvedénk. -- Téged rendelt ...
És ötödször is zúg a refrén: ,,Téged rendelt jó anyánknak az Isten
Fia, azért áldunk örvendezve, ó Szûz Mária!''[142] Igen, Isten rendelt
ide bennünket a nagy küldetéssel, mint végiggondoltuk az elôzôkben, de
nem hagyott minket egyedül: az egész földi életünk, az egész
történelmünk a világ Gyôzelmes Királynôjének, az ezer éve Magyar
Királynônek hatalmas kezében van:
Lássuk meg Asszonyunk, hogy édes Anyánk vagy,
Jézusnál minekünk jóságos védônk vagy.
Téged kérünk, hallgass minket, szent Fiadnak ajánlj minket, Ó szép Szûz
Mária!''[143]
A Nagyboldogasszony-eszme lanyhulását sirató újabb énekek:
Kinek elsô szent királyunk felajánlott minket, * Boldogságos Szûz
Mária, tekintsd ügyeinket. * Fájó szívvel, könnyes arccal ím hozzád
sietünk. * Magyarország védasszonya könyörögj érettünk!
Körülvette országunkat a nyomor és ínség, * bánatunkat újrakezdjük,
noha vége sincs még; * pusztulunk és ha nem segítsz, mi semmivé
leszünk. * Magyarország védasszonya könyörögj érettünk!
A te kerted ez az ország, mely betegen hervad, * boldogsága virágait
fonnyasztja minden nap; * kopár földje csak úgy ázik, ha mi könnyet
ejtünk. * Magyarország védasszonya könyörögj érettünk![144]
Szûz Mária, hazánk reménye! Bús nemzeted zokogva esd, * nyújtsd
irgalom-jobbod feléje, botlásiért, oh meg ne vesd. * Mi lesz belôlünk,
hogyha elhagysz? * Oh, árvaságunk sírba hervaszt! * Minden reményünk
csak te vagy, * szent szûz anyánk, szent szûz anyánk, oh el ne hagyj!
Hozzád sír a jobbak keserve, jámbor családok tûzhelyén, * a szebb
idôk után esengve, amikor nap ült hazánk egén. * Oh kérjed Istent újra
értünk, * ne hagyd elveszni árva népünk. * Minden reményünk csak te
vagy, * szent szûz anyánk, szent szûz anyánk, oh el ne hagyj!
Oltáridat körülzokogjuk naponta, mert oh vétkezénk * és sírva szent
neved kiáltjuk: szûz Mária, tekints felénk! * Mutasd meg még egyszer e
népnek, * hogy pártfogásod mit segíthet. * Minden reményünk csak te
vagy, * szent szûz anyánk, szent szûz anyánk, oh el ne hagyj![145]
===============================================
Nem bántjuk-e meg Nagyboldogasszony-eszménkkel más népek érzékenységét?
A Lourdes-Garabandal-Fatima-i zarándokutunkon bôvebben beszéltem a
Magyarok Nagyasszonyáról. Idegenvezetônk aggodalmának adott hangot,
hogy ezzel sértjük más katolikus népek érzékenységét, akik nagyon
tisztelik a Szûzanyát és méltán nehezményezhetik a mi felfogásunkat.
A francia, portugál és spanyol templomokban valóban mindenütt elôkelô
helyet foglalnak el a Mária-képek, szobrok. Egy-egy templomban a
Szûzanya több kiváltsága is látható mûvészi megfogalmazásban. Egy-
másfél évezredes tanúságtevôi ezek a történelmi Mária-tiszteletnek.
Mindehhez hozzájárul, hogy a XIX. századtól a Szûzanya ezeket az
országokat tüntette ki látogatásaival. Lourdes-ban 1858-ban tizennyolc,
Portugáliában, Fatimában 1917-ben hat, a spanyol Garabandálban pedig
1961-65 között kb. kétezerszer jelent meg az Istenanya. S a Lourdes-i
meg Fatima-i jelenéseket, ezeket a Magyarországon is köztudottá vált
misztikus élményeket Róma is elismerte természetfeletti eredetûnek.
Miért lennénk mi kiváltságosabb helyzetben?
Mint sokoldalúan bizonyítottam, mi magyarok ezer éve különösen nagy
szeretettel vettük körül a Szûzanyát, mint mennybevitt Királynôt. Szent
István egész uralkodását az oltalmába ajánlotta a koronázástól kezdve,
végül pedig halála elôtti estén, Nagyboldogasszony vigíliáján országát
és népet az Ô kezébe ajánlotta, mint örökséget. Tehát nem hathatós
közbenjárását kérte, hanem örökségévé tette az országot, hogy örökös
uralkodóként, Nagyasszonyként védje, vezesse, gondoskodjék róla.
A Szûzanya ezt elfogadta, nem mondta fel soha a történelem folyamán.
Nagyjaink és népünk hite, ragaszkodása, bizalma errôl tesz tanúságot.
1940-ben magánkinyilatkoztatásban maga Nagyasszonyunk tesz errôl
vallomást: ,,Szent István az országot a mennyei Atyától kapta, és mivel
fia meghalt, örökségül nekem adta. Én ezt az örökséget elfogadtam. Más
országok is felajánlották magukat Nekem, de örökségem csak ez az egy
ország. Történelmében megjárta a keresztutat, de soha el nem pusztul.''
Jézus megerôsíti ezt ugyanebben az idôben: ,,Anyám országát szeretném
megkímélni, ha akad elegendô számú engesztelô lélek.''
,,Terveim vannak ezzel az országgal.
Tartsatok bûnbánatot, engeszteljetek, nehogy eltörölni kényszerüljek
ezt az országot. Meg akarok ugyanis könyörülni rajta. Azt akarom, hogy
az engesztelés jó illata szálljon fel Szívemhez a magyar földrôl, és
járja át az egész világot. Anyám országát meg akarom tisztítani,
áldani, és Szívemhez vonni.
Ha a magyar nép megszûnik vétkezni, mindenek elôtt a tiszta erkölcs
ellen, nem káromkodik, tisztelettel ejti ki Szeplôtelen Anyám nevét,
bûnbánatot tart, és engesztel, eljövök, és kegyelemmel gazdagon
felruházom ôt. Amint a megváltás a betlehemi istállóból indult, úgy fog
elindulni Magyarországról nagy mûvem: a bûnök eltörlése, a lelkek
megszentelése, a sátán letaszítása, az Én gyôzelmem.
A magyar nép elnyeri tetszésemet, Édesanyám iránti tiszteletéért és
szeretetéért.
Magyarország engeszteléséért kész vagyok az egész világon
könyörülni.'' [146]
Mindezt egy kedvesnôvér hallotta, aki Pozsony melletti kis faluban
született 1901-ben, német ajkú családban. Magyarul még otthon kezd
tanulni, és csak a trianoni országcsonkítás után kerül át apácaként
hazánkba. Ôt használja fel a Gondviselés, hogy javulásra=engesztelésre
szólítsa fel a hitében meggyöngült magyar népet. S ez az engesztelés
nemcsak imában, böjtben, önostorozásban állt, hanem pl. a természeti
szépségek tudatos megköszönésében, szívbéli Istenhez fordulásban is.
Ugyanazt teszi Isten velünk, mint ószövetségi választott népével:
megtérést kér, akkor elmúlik minden veszedelem. De ha ez elmarad, akkor
súlyos lesz a büntetés, és csak ,,a szent maradék tér meg.''
Mint Ezekiel próféta látomásában Isten elhagyja a jeruzsálemi
templomot, olyan élményben volt a nôvérnek is része:
,,1944-ben történt, amikor egyszer az Oltáriszentség elôtt
imádkoztam, megjelent a Szent Szûz, mint a Világ Királynôje.
Kimondhatatlan fájdalommal szemlélte hazánkat. Megrázó volt, ahogy
késôbb szótlanul továbbhaladt. Olyan mértékben, ahogy távolodott,
nyomult be az országba a bûn, a hitetlenség, Isten és a felebaráti
szeretet megvetése. Ezt látva rémülten felkiáltottam: Anyánk, Anyánk!
Könyörgök, maradj velünk! Ha elhagysz bennünket, végünk van!
A Szent Szûz távozóban egy pillanatra megállt, és amint
visszatekintett, szemében kimondhatatlan fájdalom honolt. Szomorúan így
felelt: ,,Nem, leányom, nem maradhatok. Most mennem kell. Szentséges
Fiam akarata ez. De nem hagylak el titeket végleg. Ha helyet készíttek
nekem a szívekben, visszatérek.''[147]
Izajás próféta fenyegetô jövendölései közben így szólt Isten
biztatására: ,,Vigasztaljátok, vigasztaljátok az én népemet!'' (Iz
40,1) Így történt nálunk is:
,,Gyermekeim, kedves magyar gyermekeim! Ne féljetek, imádkozzatok!
Szeretném minden magyar ház kapujára és minden oszlopra arany betûkkel
felírni: MAGYARORSZÁG NEM PUSZTUL, CSAK TISZTUL! -- Magyarország a
világ végezetéig él. SZEPLÔTELEN ANYÁM VELETEK VAN ÉS VIGYÁZ REÁTOK!
EZÉRT SZERESSÉTEK ÉS AZ ENGESZTELÉST MINDENKOR VELE EGYÜTT
VÉGEZZÉTEK!''
,,Anyám országát szeretném megkímélni''[148]
Mintha Mózes és a próféták tárulnának fel elôttünk. Ott Isten, Izrael
Ura és Királya irányította a népét az igaz és jó úton. Majd a
tévelygôknek szólt az atyai figyelmeztetés, késôbb kemény korholás,
aztán végül a siralmas büntetés elôre jelzése. Mind a szeretet jele
volt. A szeretet jele volt maga a bekövetkezett büntetés is.
Végül Isten maga adja a kiengesztelôdést: ,,Így szól az Úr Isten: Nem
tiértetek cselekszem majd, Izrael háza, hanem az én szent nevemért,
amelyet meggyaláztatok a nemzetek között, amelyek közé eljutottatok. ...
Mert kiviszlek titeket a nemzetek közül és összegyûjtelek minden
országból, és elvezetlek saját országotokba. Tiszta vizet hintek rátok
és megtisztultok minden szennyetektôl és minden bálványoktól
megtisztítlak titeket. Új szívet adok nektek, és új lelket adok
belétek: elveszem testetekbôl a kôszívet és hússzívet adok nektek. Az
én lelkemet adom majd belétek ...'' (Ez 36,22.24-27)
Mária öröksége, a magyar nép, súlyosan vétkezett az utóbbi
századokban Isten és Nagyasszonya ellen. A bûneiért kért engesztelést
nem, vagy nem elég gyorsan vállalta, pedig ott állt elôtte Szent Margit
országmentô vezeklésének példája. Valóban ,,alszik szent hite''.
Bûnhôdnie kellett régebben és a közelmúltban is Isten igazságos és
irgalmas ítélete szerint.
A büntetések igen kemények voltak végig a XX. században, és már
korábban is. De népünk hívô gyermekei imáik, engeszteléseik
felajánlásával segíteni akartak a keserû bajokon, és igyekeztek
visszavinni testvéreiket is az áldott Nagyboldogasszonyhoz.
Édesanyámtól tanultam én is a sürgôs szükség idejére fogalmazott imát:
,,Hol a szükség kínja nagy, mutasd meg, hogy Anya vagy! Most segíts
meg, Mária, ó irgalmas Szûzanya!''
A XX. század végén a Nagyboldogasszony fog segíteni rajtunk
Az engesztelô és imádkozó magyarok istenhite és Nagyasszony-szeretete
kedves az Úr elôtt:
,,Ismét megláthattam Magyarországot jövendô fényességében. Láttam,
hogy népe káromlás nélkül él, szüntelen buzgalomban a mennyei javak
iránt. Azt is láttam, hogy ezt a megújhodást egyetlen dolog tette
lehetôvé: az ország mennyei Pátrónájára való teljes ráhagyatkozás, a
belé vetett mélységes hit és bizalom, s az ôt ünneplô és hirdetô
kultuszok terjesztése nemcsak az országban, hanem az egész világon. Ôsi
kiváltsága: a Mária-tisztelet volt boldogságának forrása.''
,,Jézus azt mondta nekem, kívánja, hogy a magyar nép különösképpen
megismerje, tisztelje és szeresse Édesanyját, úgy mint a Világ
Gyôzedelmes Királynôjét. Mégpedig oly módon, ahogyan a gyermek ismeri,
tiszteli és szereti földi édesanyját. Kéri ezt azért, mert ennek a
népnek jogilag valóban Szûz Mária a Királynôje. Szent István ugyanis
ezt a hatalmat reá ruházta, és azt Ô elfogadta. Szûzanyánk többször is
kifejezte, hogy a magyar népet Ô tulajdonának tekinti. Az elmúlt
évszázadok azért is voltak annyi vérrel és könnyel teli, mert ez a nép
ugyancsak a Golgotát járta, miként Királynôje és Édesanyja. De
megígérte a föltámadást is.''[149]
Ez az 1986-os magánkinyilatkoztatás gyönyörûen mutat rá, hogy az ôsi
Szent István-i eszme, hit, bizalom nemcsak bennünk él, hanem a
forrásból árad is, erôsít és vigasztal minket. Igaz, nem az 1930-as
évek irredenta módján, de sokkal valósabban hihetünk neki:
''Szeplôtelen Édesanyám, a Világ Királynôje és a ti Gyôzedelmes
Királynôtök, nem Magyarország területeit kívánta kibôvíteni, határait
rendezni, Ô most azt kivánja és azt akarja, hogy a magyar nép Ôt jobban
megismerje és szeresse. Ezt a népet az Ô Szeplôtelken Szívére akarja
ölelni, mert az Ô Szíve a legbiztosabb út, amelyen hozzám, Isten Fiához
juthatnak. Mert életük és üdvösségük én vagyok.''[150]
Néha nagyon nehéz hinni a várva várt boldog idôkben, hiszen elborít
bennünket a bûn, az emberi, sôt a sátáni gonoszság. Ne felejtsük, nem
emberekben van a bizalmunk! Imádkozzuk tehát gyakran: ,,Szûzanyánk,
Világ Gyôzedelmes Királynôje, mutasd meg hatalmadat!''[151]
Úgy várjuk ezt a beteljesülést, mint annak idején a Szûzanya által
történt megtestesülést és a részvételével megvalósult megváltást.
,,Ismét mondom, örüljetek, imádkozzatok és bízzatok! Szeplôtelen
Édesanyám parancsára a világ meghajol Isten elôtt, megszûnik a bûnözés,
bezáródnak a pokol kapui, megáll a vér patakja.'' ,,Az új élet öröme
tölti el az eget és a földet. Az ember élete megmarad szeretetben, hogy
engem imádjon és áldjon.''[152]
Szabad ezt remélnünk, amikor a magyar családok fele szétmállik, a
gyerekek nevelése nem vallásos, csak uralkodásra készül és nem
szolgálatra sok fiatal, a házasságra elkötelezôdni nem akar, száz és
ezerszámra irtja a megfogant magzati életet, hogy nagyobb kényelemben
élhessen!?
Jézus válasza: ,,Mit ti -- az ország és az Egyház -- bûneitek miatt
elveszítettetek, azt Szeplôtelen Édesanyám érdemei által gazdagon
megnyeritek. Minden látszólagos rombolás ellenére Édesanyám királynôi
hatalma legyôz minden ellenséget. Ezzel a hatalommal az örök Mennyei
Atya ajándékozta meg Ôt. A gyôzelem akkor is az Övé lesz, ha a világ és
a pokoli gonoszság minden erejével ellene támad. Édesanyám királynôi
gyôzelme úgy valósul meg, ahogyan azt a Szentháromság a világ
teremtésének pillanatában elrendelte. Anyámat isteni hatalmam erejével
ruháztam fel, és a Szentháromság mindegyik Személye megáldotta
Ôt.''[153]
Isten nekünk is nyújtja, amit minden népnek ad. Szent Pál mondja:
,,Mennyire megfoghatatlanok az ô ítéletei és kifürkészhetetlenek az ô
útjai! Mert ki ismerte az Úr gondolatát? Vagy ki volt az ô tanácsadója?
Vagy ki adott elôbb neki, hogy vissza kellene fizetnie? Mert minden
belôle, általa és érte van. Dicsôség neki mindörökké. Amen. (Róm 11,32-
36)
Szabad-e nekünk ilyen üdvtörténeti párhuzamot vonnunk?
Amikor itt és föntebb is üdvtörténeti párhuzamra utaltam,
természetesen nem azt akarom állítani, hogy a magyar nép az üdvösség
történetében ugyanolyan fontos szerepet kapott Istentôl, mint a
zsidóság. Azt azonban állítom, hogy Istentôl nem idegen gondolat
kiemelni a közösségbôl valakit vagy valakiket. Ezt Ô teljesen szabadon
teszi, senkinek sincs joga számon kérni tôle, miért tette. ,,Jákobot
szerettem, Ézsaut pedig gyûlöltem'' -- idézi Szent Pál Malakiás
prófétát. (Róm 9,13.- Mal 1,2-3)
Jeremiást szemléletesen oktatja ki errôl az Úr: ,,Ha rosszul sikerült
a fazekas kezében az edény, amelyet az agyagból készített, újból
készített belôle egy másik edényt, ahogy a fazekas szemében helyesnek
látszott, hogy elkészítse. Akkor így hangzott az Úr igéje hozzám:
,,Vajon nem tehetek-e veletek úgy, Izrael háza, mint ez a fazekas? --
mondja az Úr. -- Íme, mint az agyag a fazekas kezében, olyanok vagytok
ti az én kezemben, Izrael háza! Olykor kimondom egy nemzetrôl és egy
királyságról, hogy kigyomlálom, kiirtom és elpusztítom. De ha megtér
gonoszságából az a nemzet, amely ellen szóltam, akkor megbánom a
rosszat, amelyet vele tenni szándékoztam. Olykor pedig kimondom egy
nemzetrôl és egy királyságról, hogy felépítem és elültetem. De ha azt
teszi, ami rossz a szememben, hogy nem, hallgat szavamra, akkor
megbánom a jót, amelyrôl azt mondtam, hogy megteszem neki.'' (Jer 18, 4-
10)
Viszont ha bárkit -- egyént vagy közösséget --, különös kegyelemmel
tüntet ki az Úr, azt nem a maga, hanem mások javára szánja, számon
kéri, jutalmazza vagy bünteti, aszerint, hogy hogyan használta fel a
kapott jót. (vö. Lk 19.11-27)
Így vagyunk mi, magyarok Isten kitüntettjei. Boldog örömmel és szent
felelôsséggel akarunk ma is a Nagyboldogasszony öröksége lenni.
==================================================
A Nagyboldogasszony-eszme és a pogány magyar mithológia
Mindig magyarnak és katolikusnak éreztem magam. Ezért fáj, ha ezt a
kettôt összeférhetetlennek, összeegyeztethetetlennek, sôt ellenségnek
tartja valaki, legyen az illetô tudós vagy sarlatán.
Nagy kár, hogy a magyarok ôsi hitvilága csaknem elveszett. Ipolyi
Arnold váradi római katolikus püspök ,,Magyar mythologia'' c. mûvét
értékmentô szeretettel írta meg. Óriási anyagot felölelô úttörô mûvében
nyilván vannak kifogásolható, kevésbé tudományos megállapítások is.
Csengery Antal kemény, kíméletlen kritikái után a Magyar Mythologia
fellelhetô példányait összeszedte a szerzô, és elégette. Csaknem
teljesen elvesztek a Csengery-hadviselés cikkei is. Ipolyi püspök
könyve viszont -- szerencsére --, könnyen hozzáférhetô a mi számunkra
is elérhetô megmaradt példányokból.
Ôt követôen Kandra Kabos (?-1905) egri fôegyházmegyés pap, érseki
fôlevéltáros kezdte el újra összegyûjteni és rendszerezni a fennmaradt
emlékeket, lappangó töredékeket. Mint több más történész, ô is a
kereszténységet okolja, hogy a szép magyar pogány hitvilágnak
hírmondója is alig maradt.
Ezt a vádaskodást valószínûleg a nem megfelelô nézôpont okozza.
Nézzük, Kandra Kabos mit ír errôl a kérdésrôl könyvének elôszavában.
,,Olvassuk a népmondákban, hogy az elsüllyesztett harang miként vet
véget egy-egy tündérbirodalomnak. -- A hajnali harangszó hallatára
miként merednek kôvé a munkájukban elmerült hegyi szellemek vagy
játékos tündérek. -- Egy-egy kereszt fölállítása örökre elrettenti ôket
százados lakóhelyükrôl stb.
A mythosz titokszerû nyelvén ezekben történet van elmondva: az új
hitnek diadalmas harcza az ôsvallással és a vesztes isteneknek
meghátrálása s lappangó bujdokolása.
Mert mit tôn a kereszténység az ôshit halhatatlanaival? Elfoglalá
üresen hagyott helyeiket, oltáraikat, s nem ritkán tiszteletüket.
,,Boldogasszony'' ôsvallásunk népszerû cultusát például a ,,napba
öltözött'' Nagyasszony javára foglalá le. Az ôs hitmondák szereplôit az
átalakult magyar szellem kicserélte, jobbára az Üdvözítônek és Szent
Péternek juttatván azon mûveleteket, amelyekben ôsi meggyôzôdés szerint
a ,,magyarok istene'' vagy a rendelkezése alatt álló szellemek szoktak
volt eljárni. Amit pedig a keresztény szellem át nem alakíthatott, azt
a bálványozás nevével bélyegzé meg, tevé gyûlöletessé, s lônek az
istenek s kisistenek ördögökké.
De változott néven, változott szereplésben élnek még mindig és
mûködnek közöttünk az ôs mythosz személyei. Habár nagy ideje, hogy
levágatott a törzs, de gyökereit, amelyek azonban már csupán
fattyúhajtásokat hoznak, még mindig élteti a talaj.
Sôt mondhatni, ünnepeltetnek is a nép téli összejöveteleinek olykor
vonzó, olykor rémes meséiben.''[154]
Kandra segítségül hívja Csengeryt: ,,Ugyanazt fejezi ki emelkedettebb
elôadásban Akadémiánk egyik halhatatlanja, Csengery, midôn mondja: A
szent mythosz, amelyet az elôtt ünnepélyesen hirdettek a nép papjai és
dalnokai, most a családok közé vonul, ott tartja fönn magát. Idôvel
ugyan más alakot öltenek a hitregék, a hol érzéki közvetítést
találhatnak. S mint az új polgárosodás terjedésével mindinkább a nép
alsó rétegeibe süllyed alá. Kuruzslók, rejtélyes kóbor alakok lépnek a
régi istenek helyébe. A mythologia végre csak mint költészet, mint
legenda, mese, népmonda, babonaság, népszokás, -- erkölcs tartja fönn
magát.''[155]
Pogány ôseink istenhite, vallása
Nem célunk ôseink pogány vallásával foglalkozni. Az túl messze
vezetne, és a hiányos források beszámolói teljes képet úgysem adnak.
Akit a témakör komolyan érdekel, olvassa el Bozsóky Pál Gerô: A
magyarok útja a honfoglalástól a kereszténységig c. könyvét. Ebben
minden elméletet megtalál, fôként pedig megleli a tárgyi források
bôséges ismertetését szakszerûen feldolgozva.[156]
Rövid bevezetése ide kívánkozik:
,,A honfoglalás elôtti magyarság vallási hovatartozásáról
sajnálatosan szûkszavúak a görög és latin források. A neves arab utazók
és geográfusok megfigyelései, feljegyzései sem elégítik ki teljesen a
jogos érdeklôdésünket. De egy dologban valamennyien megegyeznek: a
magyarokat határozottan pogányoknak nevezik, de olyan pogányoknak, akik
imádtak egy istent, a Mindenség Urát, s neki tiszteletük és hálájuk
jeléül valamiféle áldozatot mutattak be ... Sôt ,,feltehetôleg'' hittek
egy bizonyos túlvilági életben is. Erre utalnak temetési szertartásaik
és néhány feltárt emléktárgyuk. Az is bizonyosnak látszik, hogy meg
voltak gyôzôdve arról, hogy a jótettért jutalom, a gonoszságért
valamiféle büntetés jár.''[157]
,,Mint mondottuk, a pogány magyarok ,,egy igaz istent imádtak, a
Mindenség Urát. Más kifejezéssel az Egek Urát, akinek lakhelyét távol,
a Nap mögött képzelték el. Onnét uralta a Nagy Mindenséget...''
A magyarok istene kifejezés szintén nagyon régi, de valószínû, hogy
csak azt jelenti, hogy az az Isten, akit ôk imádnak, elég erôs ahhoz,
hogy imáikat meghallgatva, fegyverekeiket gyôzelemre vigye. Tehát nem
különálló Isten. Bár a történelmi eseményeket sorra véve, kétségtelen,
hogy a puszták, sztyeppék népei hajlamosak voltak úgy elképzelni a
sorsdöntô pillanatokat, hogy az adott idôpontban valóban melléjük állt
az Isten, aki a Mindenség Ura, s így lettek nyerôk, nem pedig a vesztôk
között...
A fejedelem tehát nem Isten, csak a menny vagy az ég kedveltje.
Személye ezért sérthetetlen, ezért van joga uralkodásra, s ez a joga,
kiváltsága mindaddig megmarad, amíg el nem veszíti ,,az ég'' vagy ,,az
Isten'' kegyét, pártfogását...
Ipolyi Arnold óta számos kutató jutott arra a következtetésre, hogy a
magyarok ôsvallása nem egyetlen zárt rendszer, hanem többrétegû
hiedelemvilág...
De hittek a jó és a rossz szellemekben is. A jótevôket tündéreknek, a
kártevôket sárkányoknak hitték vagy ábrázolták.''[158]
A kereszténység nem ellensége volt ôseink hitének, hanem megszentelôje
Eme nagyon hézagos ismertetés után is kitûnik, hogy sokkal
tisztultabb hiedelemviláguk volt ôseinknek, mint a görögöknek vagy
rómaiaknak. Nagyon tisztelték, de nem imádták az ôsök szellemét.
Monogám házasságuk is tisztelereméltó. Csodálattal szemlélhetjük tehát
az egyszerû, friss, tiszta magyar ésszel kialakított hiedelemvilágukat.
Örüljünk annak, hogy az ôsi kinyilatkoztatás aprócska magvaiból
ennyire szép virágok nyíltak népünk lelkében, s nem tévedtek súlyos
mértékben, mint nálunk nagyobb és mûveltebb népek, pl. a rómaiak.
Felhasználhatjuk, -- fel is használjuk --, arra, hogy bizonyos
titkokat jobban megértsünk ôsi vallásunk ismeretében, de nem állítjuk
picit sem, hogy az Istentôl adott biztos kinyilatkoztatás, amit a
kereszténységbôl ismert meg népünk, magyar-ellenes bûnt követett volna
el Kandra Kabosék felfogásában, amikor a kezdetleges formák helyett
biztos istenismeretet és tökéletes világképet nyújtott.
A csillagászok sem ítélik el a geocentrikus világképet valló elôdeiket,
inkább megbámulják, micsoda remek gondolataik ébredtek a kevés ismeret
birtokában. De azért az ûrhajózást nem akarják az ötszáz évvel ezelôtti
tudás alapján igazgatni.
A kuruzslók, akik nem részesültek tudományos orvosi képzésben, látják
az emberi testet. Tudják vagy sejtik, hogy az egészség romlása
valamilyen oknak a következménye. Ezt az okot próbálják megtalálni és
megszüntetni primitív módon, esetleg jó érzékkel, némi gyakorlati
készséggel, örökölt vagy szerzett ügyességgel. Egykori sekrestyésem
bokája kificamodott. Kezelték a kórházban. A fájdalom nem szûnt meg.
Elment a közeli faluban élô ,,csontkovácshoz''. Éppen a mezôrôl ért
haza. Megnézte a beteg bokát, megtapogatta, nyomott valahol valamit, a
csontok helyre kerültek, a fájdalom elmúlt.
A két-, háromezer évvel ezelôtti orvosok ,,tudományát'', módszereit,
orvosságait ki lehet mosolyogni a mai orvostudomány színe elôtt, de
lehet úgy is nézni, hogy ezek a kezdetleges próbálkozások indították el
a fejlôdést a modern orvostudomány felé. Érdekes és értékes meglátásaik
is lehetnek. Az egészen természetes viszont, hogy a magasabb ismeretek,
módszerek kiszorítják a primitíveket. De senki sem állíthatja józanul,
hogy ezek a magasabb rendû módszerek vétkesek, elítélendôk és
kerülendôk, mert a régieket kiszorították. A komplikált mûtétet végzô
orvos nem nyúl vissza a távoli századok elképzeléseihez, módszereihez.
A normális szülô örül annak, hogy a gyermeke élénk fantáziája mindent
megszemélyesít, ragyogó kis világot varázsol maga köré. De a felnôtt
tudja, hogy ez mesevilág, amely majd átadja helyét a maga idejében az
igazságoknak, a tényeknek. S ezt a valós világot akkor is vállalni
kell, ha a gyermekálmok gyönyörûek voltak.
Szent Pál mondja: ,,Amikor gyermek voltam, úgy beszéltem mint a
gyermek, úgy éreztem, mint a gyermek, úgy gondolkoztam, mint a gyermek;
amikor férfivá lettem, felhagytam azokkal a dolgokkal, amelyek a
gyermekhez valók. Most ugyanis tükör által, homályban látunk, akkor
pedig majd színrôl színre. Most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy
fogok ismerni, mint ahogy én is ismert vagyok.''(1Kor 13,11-12)
Ez a nagyszerû megvilágítás nemcsak azt magyarázza, hogy a
kezdetleges magyar vallás, bármily tiszta és szép is volt, a
kereszténységben lett felnôtt és valóban gyönyörû, hanem még arra is
ráébreszt bennünket, hogy a maga teljességében majd a túlvilágon, az
örök boldogság istenlátásában lesz igazán tökéletes.
Sajnálatra méltó az a felnôtt, aki elfeledte a meseszép gyermekkorát.
Még szánalomra méltóbb, akinek ilyen gyermekkora nem is volt, akit
koravénné silányítottak a körülményei, és igazán nincs mire emlékeznie.
-- Nagy kár, hogy népünk kezdeti évszázadait megszépítô
tündérvilágunkból csak nyomok maradtak, de a problémát a Szent Pál-i
idézettel kell okosan a helyére tenni.
A kimosolygott ima
Az 1998-as országos választások elôtt a legmagasabb szintû TV vita
során elhangzott egyik részrôl: ,,kell az imádság is'' -- A másik így
felelt: ,,Én becsülöm az imádkozó embereket, de ide nem ima kell...'' --
Én nézôként megjegyeztem: hanem mi? Persze, kell a kiváló tudás,
becsület mindenek felett, a nemzet kizárólagos szolgálata, hiszen a
miniszter szolgát jelent. Ha ez nincs, vagy eddig nem volt valakiben,
tarthat bûnbánatot. De ha nem tud vagy, nem akar imádkozni, ki
garantálja, hogy holnap nem vész-e el a becsület vagy az ország
szolgálatához az erô?
Jézus Krisztus, a ,,királyok Királya és uralkodók Ura'' (Jel 19,16)
sem önmaga, sem Édesanyja nem vádolható semmiféle bûnnel. Sem földi
életükben, sem azóta nem vettek el senkitôl semmit, csak adtak, adnak
mindent nagylelkûen. Erre komoly példa a magyar történelem. Nem kellene
az Ô elveikhez, parancsaikhoz, nagylelkû szeretet-uralmukhoz állami
szinten is visszatérni? Ki másban bízhatunk, mint
Nagyboldogasszonyunkban?
=====================================================
Elképzelhetô-e a Szent István-i eszme nélkül Magyarország újabb ezer
éve?
,,Múltadban nincs öröm,
Jövôdben nincs remény,
Hanyatló szép hazám,
Miattad vérzem én.''[159]
A pesszimisták semmilyen boldog jövôben nem hisznek. Isten és
Nagyasszonyunk nélkül szemlélve a múltat: tragédia. Velük együtt látva:
Golgota-járás, amely feltámadáshoz vezet.
Az elsô két részben láttuk, hogy Isten kiválasztotta népünket, hogy
erôs, független magyar országot alapítson a Kárpát-medencében. Ezt a
feladatot személy szerint Szent Istvánra bízta, majd ô a Gondviselés
útjait megértve a Mennybevitt Szûzanyára hagyta örökségül. Amíg ebben a
hitben élt az ország, sok Golgota-járás ellenére is nemcsak élni
tudott, de megôrizte függetlenségét, nemzeti létét is.
Aztán az állam gyakorlatban, majd késôbb elvben is elszakadt a
Nagyboldogasszony hitétôl és a kereszténységtôl is. 1945. után
kényszerbôl ugyan, de hivatalosan ateista elveket fogadott el. Nagy
hanggal, de még nagyobb erôszakkal távolítottak el mindent, ami addig
keresztény érték volt. Bemagyarázták népünknek, hogy ezen az új úton
gazdag, szabad, virágzó magyar élet birtokába jutunk.
1989-ig teljesen eladósodott, a mûködésképtelenség határáig jutott ez
az addig virágzó kis ország. Bûneit nem, de mûködésképtelenségét
belátva az ateista-internacionalista rezsim, átadta a hatalmat a magyar
népnek. Ízleljük és próbálgatjuk a népuralmat, az önállóságot.
1998-ig az állam az istenhitet, a vallásosságot jobban eltûrte, mint
a népi demokrácia idején, de az Egyházat -- ha nem is ellenségnek --,
de ellenfélnek tekintette. Most más a felfogás: legalább partnereknek
néznek bennünket hivatalosan.
Most az Egyház partner az állam szemében
Ez a felfogás elegendô-e a jövô építése terén?
Demokrácia van. Mindenki egyénileg felelôs az ország jövôjéért.
Szembe kell néznünk a tényekkel. 1000 éven át megmaradt az az ország,
amit Szent István alapított a kereszténység által megszentelt magyar
hagyományra, és azért maradt meg, mert egy igen hatalmas kéz tartotta,
irányította, védte: a Nagyboldogasszonyé.
,,A történelem az élet tanítómestere'' -- mondja az ôsi latin
közmondás. Értünk belôle? A múlt század, a XX. század magyar vezetôi
nem nagyon értették. Nem tudták a közmondást: ,,Más kárán tanul az
okos.'' Akkor nézzük a tényeket, hátha mi okosabbak vagyunk.
Portugália példájából okulhattunk volna.
Azt a kis országot 1910-ben hatalmába kerítette egy ateista,
szabadkômûves csoport. Azt ígérték, hogy földi paradicsomot teremtenek
a szegény országból. Természetesen ára van, -- mondták --, az
istenhitet kell kiirtani. Ezért meg is tettek mindent.
Hét év alatt annyira tönkretették a szerencsétlen országot, hogy a
Népszövetség gyámság alá akarta vonni. Nem paradicsommá, hanem
mûködésképtelenné vált, teljesen eladósodott Portugália.
1917-ben három kisgyereknek megjelent a Szûzanya. Az angyal által
elôre jelzett látogatás fénye, a Szûzanya csodálatos jósága elbûvölte a
kicsiket. ,,Mit akar?'' -- kérdezte a legidôsebb, a 10 év körüli Lúcia.
,,Imádkozzatok, engeszteljetek, és én hazahozom a katonáitokat, és
megmentem hazátokat.''
A kicsik ellen harcba szállt az államhatalom sajtójával,
apparátusával. Ijesztgették még kivégzéssel is a teljesen ártatlan
gyerekeket. A Szûzanya természetesen nem ijedt meg, a gyerekek pedig
teljesítették a kérését. Portugália azóta egyenletesen fejlôdik, az
egyik legstabilabb európai ország.
Az ateista szovjet rémuralomtól megmenekülhettünk volna, ha teljes
lélekkel Istenhez és a Nagyboldogasszonyhoz fordulunk legalább az 1930-
as években. Már hivatkoztam Jézus üzenetére a 2 pengôs, máriás veretû
érménkkel kapcsolatban. Van másik üzenetem is.
Egy jámbor, idôsebb hölgy mesélte el nekem 1962-ben: Az 1938-as
Eucharisztikus Kongresszus csodálatosan szép élménye volt
Magyarországnak és külföldi vendégeinknek is. A befejezô szentséges
körmenet végén a legméltóságosabb Oltáriszentséget a városligeti Jáki-
kápolnába vitték. Ott a diakonus visszahelyezte a szentségházba. Ez a
hölgy ott térdelt a kispadban.
,,Hirtelen arra eszméltem, --- mondta --, hogy Jézus ott áll elôttem
teljes életnagyságban. Nagyon szomorú volt. Csodálkozva kérdeztem:
,,Uram, ilyen gyönyörû ünneplést nyújtottunk neked, és Te nem örülsz
neki?'' ,,Az ünneplés nagyszerû volt, -- felelte Ô --, de a néped nem
tért hozzám egész szívvel. Pedig ha ezt megtette volna, megmentettem
volna azoktól a szörnyû szenvedésektôl, amelyek érni fogják.'' Ezzel a
látomás eltûnt.
Hamarosan kitört a második világháború, és mi is belesodródtunk
rengeteget szenvedve, sok-sok emberéletet, házat és hazát veszítve.
Csak Jézushoz és Édesanyjához kellett volna visszatérnünk, hogy
elindulhassunk egy békességes, komoly fejlôdés útján, kiiktatva
negyvenöt év keserveit. 1938-ban, mondják, alig voltunk lemaradva
fejlettségben Nyugat-Európától. Mostanában olvastam valahol, hogy egy
osztrák szakember szerint harminc év múlva elérhetjük az ô mostani
szintjüket.
Szent István országa harminc év alatt évszázadokat ugrott át szellemi
és gazdasági téren, s majdnem elérte az európai szintet. Az utolsó, a
szabad tíz év alatt mi is sokat tettünk, de jóval többet tehettünk
volna minden téren, ha -- az egyébként tiszteletreméltó és rangos
emberi erôfeszítések felett -- ott állhatott volna hivatalosan is
országunk örökös Úrnôje. Nem vett volna el senkitôl semmit, de adott
volna békét, testvériséget és nagyobb kenyeret is mindenkinek.
A sötét és bonyolult alvilági hatalmak ellen nehéz eredményesen
harcolni, fôként, ha megfontoljuk Szent Pál intelmeit: ,,Végezetül
pedig: erôsödjetek meg az Úrban és az Ô hathatós erejében. Öltsétek föl
Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög cselvetéseivel
szemben. Mert nem a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a
fejedelemségek ellen, a sötétség világának kormányzói ellen, a
gonoszságnak az ég magasságában lévô szellemei ellen.'' (Ef 6,10-12)
Mennyivel több lenne az esélyünk, ha ezt a harcot a sátántipró Asszony,
Királynônk oltalma alatt vívjuk!
A pénz veszedelme
A pénz nyolcszáz éve kezdte kétes értékû diadalútját Európában.
Assisi Szent Ferenc zsenialitása kellett ahhoz, hogy a kezdet kezdetén
rádöbbentsen embereket a pénzbôl fakadó veszedelmekre. Addig a rang és
a birtok volt az érték. A XIII. századtól a pénz lett a fontosabb: ezen
a rangot és a birtokot is meg lehetett szerezni, és ezen kívül a szó
legszorosabb értelmében majdnem mindent és mindenkit.
1995-ben Koppenhágában világkongresszust tartottak a legismertebb
közgazdász szakemberek. Egyedül a Vatikáni Rádió adott hírül néhány
megállapítást: ,,A világ szörnyû'' katasztrófa elôtt áll, olyan
gazdasági válság lesz, amelyben földrészek fognak éhen halni. A
pénzembereket ez nem érdekli, ôk a profitjukat akarják biztosítani.
Ettôl a válságtól egyetlen módon lehet megmenekülni, ha mindenfajta
gazdasági rendszer áttér azonnal a Római Katolikus Egyház szociális
körleveleinek alapjára, mert ott a gazdaságról való gondolkodás
központja az ember, minden más gazdasági rendszer alapja a pénz.
Még a mi kis országunkban is mennyi botrány pattan ki idôrôl-idôre a
kétes, nem lelkiismeretes pénzügyek körül. A bankókra nyomtatott
becsületes nemzeti hôsök képe mit érezhet az ilyen ügyleteknél? Csak
úgy, emberi igyekezetbôl vége lesz-e a korrupciós folyamatoknak? Hadd
álljon itt újra a figyelmeztetés Jézustól: ''Támadnak majd férfiak,
akiket sokan követnek, s akik arra törekszenek, hogy Anyám képe ne csak
a pénzérmékrôl, hanem a szívekbôl is eltûnjék mindörökre.[160]
Nem lenne-e égetôen szükséges a Nagyboldogasszony képét a pénzre és
fôként a szívekbe visszahozni?
A politikai hatalom kizárólag Istentôl ered. Találjon vissza az
Istenhez
,,Mindenki vesse alá magát a felettes hatóságoknak. Nincs ugyanis
hatalom, csak Istentôl; amelyek pedig vannak, azokat Isten rendelte.
Aki tehát ellene szegül a felsôbbségnek, szembeszáll Isten
rendelésével. Az ellenszegülôk pedig önmagukat vetik ítélet alá. Mert a
fejedelmek a jótettet nem büntetik, csak a rosszat. Azt akarod, hogy ne
kelljen félned a felsôbbségtôl? Tedd a jót, és dicséretet nyersz tôle,
mert ô Isten szolgája a javadra. De ha rosszat tettél, félj, mert nem
ok nélkül hordozza a kardot; szolgája ugyanis Istennek, hogy bosszút
álljon büntetéssel azon, aki rosszat cselekszik. Eszerint tehát
szükséges, hogy alávessétek magatokat, nemcsak a büntetô harag, hanem a
lelkiismeret miatt is.''(Róm 13,1-5)
A modern gondolkodás szerint a régi államelmélet válságba került
,,A történelem során minden politikai rendszer a szakrálissal[161]
való szoros, sôt elválaszthatatlan kapcsolatáról tett bizonyságot, akár
az ókori görög, zsidó vagy római, akár a nem nyugati, azték, kínai,
vagy közel-keleti államformákról legyen szó. De így volt ez a középkori
Európában, sôt még az újkorban is, az Isten kegyelmébôl uralkodó
királyok esetében. A modern korszak kivétel; nem azért, mert a
társadalmi osztályok vagy tömegek teljesen új történelmi szerepet
kaptak, hanem inkább azért, mert az új körülmények között új politikai
elméleteket fogalmaztak meg olyan gondolkodók, mint Machiavelli,
Hobbes, Mandeville, Montesquieu, Locke és késôbb Tocqueville, Kant,
Hegel, Donoso Cortes, Marx és utódaik. Az kapcsolja össze ezeket a
máskülönben egészen eltérô felfogású teoretikusokat, hogy mindegyikôjük
kiszakítja a politika jelenségeit (a legitimitást, eredet-elméletet, a
társadalmi szerkezetet, a nemzeti összetartozást, az állam mûködését és
célját stb.) a hagyomány kötelmei alól és a szent eleven szövetébôl.
Az elmúlt évszázadok során egyes gondolkodók elôször kétségbe vonták
a hatalom szakrális jellegét, majd megtagadták, és mint
használhatatlant elvetették.''[162]
Molnár Tamás így folytatja: ''Alaptételem tehát, hogy ma a hatalom
megalapozásának a válságát éljük; ennek oka, hogy a hatalom elszakadt
szent forrásától. Lényegében véve ez korunk legfontosabb politikai
kérdése.'' [163]
,,A modern társadalom, elszakadva az eleven, kozmikus gyökerektôl, az
egyéni akarat eredményeként értelmezôdik. Ez a fajta autonóm társadalom
meg akar szabadulni a világegyetemben megnyilvánuló isteni
gyámkodástól, ezért eleve tagadja a szent szükségét a társadalom
valóságában.''[164]
Az említett teoretikusok nyomán a társadalmak nem tekintették tovább
a csillagvilágot a maga abszolút rendjével a társadalmi rend szent
típusának, utánzandó képének. A kereszténység megtanította az embereket
arra, hogy a világot Isten akarata igazgatja, mindent a maga
természetének megfelelôen: az értelmetlen teremtményeket a beléjük
oltott törvényekkel, az értelmes embert pedig az erkölcsi törvényekkel,
amelyeket szabad akaratával vagy elfogad, teljesít, vagy elvet az
ember.
A megtestesülés révén az Isten Egyszülött Fia részese lett ennek az
emberi közösségnek. Nem erôszakolja rá senkire Isten az akaratát, még a
kozmikus rend formájában sem, hanem megmutatja, hogyan kell azt a
legtisztább szeretetbôl megtartani, szabadon engedelmeskedve az Atya
akaratának, hogyan lehet megvalósítani az Isten boldog nagy-családját.
Molnár Tamás elmélete szerint tehát az újkori gondolkodók elvetik a
kozmosz mintájára berendezett államot, majd a személyes Istent is. ,,A
nyugati világszemlélet fejlôdése során elôször a kozmikus modellt
tagadták meg a személyes Isten nevében; azután megtagadták a személyes
Istent vak és mechanisztikus erôk kedvéért...
Az emberek politikai közössége nem rendelkezik transzcendens
vonatkozással, ezért nincs helye a szellemi világban, törvényessége
kérdésessé válik... Az egyént nemcsak hogy elônyben részesítik a
társadalommal szemben, hanem valójában szétroncsolják a közösségi lét
összetartozó szövetét.''[165]
A magyar valóság kivétel lehetett volna a személyes Isten hite miatt
Az ôsi magyar államszervezet nem a kozmikus rend utánzata volt. Amit
pl. Babilon esetében tapasztalhatunk, hogy még a hadsereg berendezése
is a csillagvilág tökéletes másolata volt, az nálunk nem érvényes
társadalmi szinten sem. A magyarok ôsvallása, mint idéztem, személyes
Istenhez igazodik. Ôt úgy képzelték el, hogy a Nap mögött lakik. A Nap
és a Hold, tehát naprendszerünk két legjobban látható égiteste iránt
tanúsítottak különleges figyelmet, az egész kozmosz nem volt
vizsgálódásuk tárgya.
Amíg tehát Szent István következetesen ragaszkodik a hagyományos
magyar szokásjoghoz a fejedelem, majd a király választásánál,
kikiáltásánál, s megtartja a keresztény idôben is, a kozmikus
vonásokkal nincs gondja, nálunk ez ismeretlen.
Viszont ôsvallásunkban Isten különös kegyeltje a fejedelem. Ezt a
tényt ismeri a zsidó-keresztény kinyilatkoztatás is, mint fentebb
idéztünk néhány sort a sok ide vonatkozó szentírási helybôl. Erre Szent
István nagyon figyel. Ezért kér Jézus Krisztus helytartójától, a római
pápától koronát, a független államiság szent jelképét. Majd élete végén
az Istentôl kapott országát végrendeletében átadja a Boldogságos
Szûznek, aki ezzel Magyarország örökös Királynôje lesz. A hatalom
szentsége mindennél jobban biztosítva van Mária által.
Az újkori államok berendezésének gyökérvesztése, amirôl Molnár
beszél, minket nem fenyegetett volna, ha a Boldogasszony-hitet és magát
Jézus Krisztust nem szorítják ki a közéletbôl közömbös, majd ateista
elvek.
Milleneumi állami megemlékezések
A megtestesülés kétezer éves és a keresztény magyar állam ezer éves
jubileumán -- hála Istennek -- hazánk állami vezetôi egyre többen,
sokszor és nagy tudással, tekintéllyel, hittel tesznek tanúságot arról,
hogy a magyar állami lét és a kereszténység igen szorosan
összetartozott, ma is összetartozik, és erre az alapra kell újra
építenünk a jövônket. Egyetlen hiányérzetem van a megnyilatkozásokkal
kapcsolatban: a Nagyboldogassszony-eszmét nem ismerik? Nem merik vagy
nem akarják elismerni, megvallani? Vagy annyira bíztatók a remények,
hogy az Európai Unióban mindent megkapunk, megtalálunk?
Az uniós zászló és a nagy jel Asszonya
Az Európai Uniónak nagyon nehezen találtak zászlót. Végül valaki
gyönyörû kék alapon tizenkét csillagból álló koronát javasolt. Ezt
szívesen elfogadták. Amikor a történetet hallottam, rögtön az jutott
eszembe: itt az új magyar keresztény hivatás: A kék mezôbe a csillagok
közé nekünk kell belerajzolnunk a mi örökös Királynônk, a Világ
Gyôzedelmes Királynôjének gyönyörû alakját. Így lesz teljes a jövô
reménye. Ez pedig nem fog eszébe jutni senki másnak, mint ahogyan az
sem jutott eszébe egyetlen országnak sem rajtunk kívül, hogy állami
létét végrendelettel az Ô örökségévé tegye.
Milyen fenséges képet rajzol elénk Szent János a Jelenések Könyvében:
''A hetedik angyal megfújta a harsonát, és hatalmas hangok szólaltak
meg a mennyben: ,,A mi Urunké és az ô Krisztusáé lett ennek a világnak
az uralma, és uralkodni fog örökkön örökké! Amen.'' Ekkor a huszonnégy
vén, akik Isten elôtt ülnek székeiken, arcra borultak és imádták az
Istent:
Hálát adunk neked,
mindenható Úristen,
aki vagy, és aki voltál,
mert átvetted nagy hatalmadat és uralkodsz.
A nemzetek ugyan haragudtak,
de eljött a te haragod,
és az idô, hogy a halottakat megítéljék,
és megadják a jutalmat szolgáidnak,
a prófétáknak és a szenteknek,
és azoknak, akik nevedet félik,
a kicsinyeknek és a nagyoknak,
és hogy kiirtsák azokat,
kik megrontották a földet.''
Ekkor megnyílt Isten temploma az égben, és láthatóvá lett a szövetség
szekrénye a templomban; villámok, zúgás, földrengés és nagy jégesô
támadt.''(Jel 11, 15-19)
Nem a kozmosz tehát a kötelezô minta a földi élet számára, hanem a mi
világmindenségünkön kívül álló mennyország. Onnan küldték a világot
kormányzó elveket, onnan jön a számonkérés is. Az áldás a jóknak, akik
tartják a szeretet szövetségét; és a büntetés, amit a nagy jégesôt hozó
égiháború és a földrengés jelez, a gonoszok számára.
Ezek között a döbbenetes, a Bibliában leírt történetek között az
emberek végre figyeltek fölfelé. Isten pedig megmutatta nekik, hogy az
igazi küzdelem nem a földön zajlik, nem az emberek a nagy ellenfelek:
,,Ekkor nagy jel tûnt fel az égen: egy asszony, akinek öltözete a nap
volt, lába alatt a hold, és a fején tizenkét csillagból álló korona.
Mivel áldott állapotban volt, vajúdva, a szüléstôl gyötrôdve
kiáltozott. Aztán egy másik jel tûnt fel az égen: íme egy nagy tûzvörös
sárkány, amelynek hét feje és tíz szarva volt, és a hét fején hét
királyi korona. A farka lesöpörte az ég csillagainak harmadrészét, és a
földre sodorta ôket. A sárkány a vajúdó asszony elé állt, hogy amint
megszült, elnyelje fiát. Az fiú gyermeket szült, aki vasvesszôvel fogja
kormányozni az összes nemzetet. De elragadták a fiát, és Isten
trónjához vitték. Az asszony pedig a pusztaságba menekült, hogy ott
táplálják ôt ezerkettôszázhatvan napig.''(Jel 12,1-6)
A megtestesült és világra született istenembert a sárkány-sátán el
nem érheti már. Édesanyját sem, hisz Ô is az égbe vétetett és a világ
Királynôjévé koronáztatott. De gyermekeik, a hívô emberek ellen
elkeseredett harcot vív a világ végéig. Errôl a küzdelemrôl szól a
Jelenések Könyve 12-14 fejezete. A Szûzanya pedig nem hagyja el
gyermekeit, különösen örökségét, a magyarokat és Magyarországot.
Reméljük, hogy a 20. fejezetben leírt boldog, krisztusi világban mi is
helyet kapunk.
Hogy hazánk, országunk ebben a boldog földi világban is ép
Magyarország lesz, s ugyanígy megéri a világ végét, ebben csak
remélhetünk, mert a Szent János apostollal lezárult kinyilatkoztatás
errôl nem beszél. Reményt nyújt, hogy Mária öröksége vagyunk, Ô
különleges védelmet ígér számunkra, és ezer év viharában már
ténylegesen megvédett minket. Az viszont valóság, hogy az országok,
népek nem üdvözülnek, ilyen formában nem kerülnek a mennyországba.
Az Istenhez hû egyéneket viszont örök üdvösség várja: ,,A trónon ülô
így szólt: ''Íme, megújítok mindent!'' És azt mondta nekem: ,,Írd: Ezek
az igék hitelesek és igazak'' Aztán azt mondta nekem: ''Beteljesedett!
Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. A szomjazónak ingyen
adok az élet vizének forrásából. Minden azé lesz, aki gyôzni fog. Én
Istene leszek, ô pedig az én fiam lesz. De a gyáváknak és a
hitetleneknek, az elátkozottaknak, gyilkosoknak, paráznáknak,
varázslóknak, bálványimádóknak és minden hazugnak osztályrésze a tûzzel
és kénkôvel égô tóban lesz. Ez a második halál.''(Jel 21,5-8)
Istenben és Nagyboldogasszonyunkban megvan a jóakarat üdvözítésünkre,
de ezt a fentiek értelmében nekünk magunknak is akarnunk kell. Így
tette ezt Szent István királyunk: ô nagyon akart üdvözülni, és mindent
elkövetett, hogy népét is hozzásegítse a szép, tartalmas földi élet
után egy még sokkal szebb örök élethez. Volt annyira bölcs és alázatos,
hogy belátta, még életében sem sikerült mindent biztosítania, ezért
fordult az édesapjának felajánlott, sokszor személyesen is
megtapasztalt nagyasszonyos segítséghez. Nem csalódott: népe ezer éven
át megmaradt, él és állama van.
Jövôje is van? A fejezet elején felvetett kérdésre a válaszom:
ugyanígy megalapozható a második keresztény magyar évezred is, mint az
elsô, de már nem egy személy, hanem minden magyar ôszinte Isten- és
emberszolgálatával, és Nagyasszonyunk egyöntetû, bizalmas szeretetével.
Ennek az ügynek vállalása nem magánügy, hanem elsôrendû nemzeti érdek.
Bízhatunk-e más népek komoly segítségében?
Szent István korától a tatárjáráson át a XVII. század végéig vagy
vazallussá akartak tenni, vagy legalább hasznot szerettek volna húzni
belôlünk a környezô népek. 1686-ban és a következô pár esztendôben
mellénk állt Európa néhány népe, de ehhez is XI. Ince pápa tekintélye
és pénze kellett. A II. Rákóczi Ferenc-féle és az 1848-49-es
szabadságharcnak is el kellett buknia, mert nem tûrték el, hogy szabad
Magyarország legyünk. Az orosz pedig már akkor is hajlandó volt
eltiporni bennünket.
A legutóbbi háromnegyed évszázad történelme pedig rámutatott, hogy a
szabadság bajnokainak vélt nagy népekben sem bízhatunk. Franciaország,
Anglia és az Egyesült Államok, valamint a Szovjetunió évtizedeken át
kimondottan ellenségünk volt, Németország pedig nagyhatalmi és piaci
érdekeinek megfelelôen emelt vagy ejtett minket.
Franciaország: ,,Eleinte -- a századforduló éveiben -- még csak
kritikus hangok erôsödtek fel, és a Monarchia föderalizálásának
különbözô szláv programjai, illetve a pánszlávizmus iránt nôtt meg az
érdeklôdés. Már a háború (I. világháború) elôtt megfogalmazódott
azonban a birodalom nemzeti államokká alakításának programja is. Ez --
mint ismeretes -- a háború végére a francia külpolitika elfogadott
céljává vált''[166]
Rengeteg honfitársunk rajongott Párizsért, követte példáját és
remélte támogatását a legújabb korban. A Batsányi János által adott
jelszó: ,, Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!'' -- hiábavaló ábránd
volt hazánk sorsdöntô kérdéseiben. Franciaország Trianon kitalálója,
végrehajtója, csendôre lett.
Anglia: Két évszázada még azt tartották, hogy Európa erôegyensúlyához
hozzátartozik az erôs Monarchia. A XX. században ez a felfogás
megváltozott. A II. világháború idején már megegyeztek Magyarország
felosztásában a különbözô nézetû csoportok, legfeljebb abban tértek el
a vélemények, milyen alapon történjék a felosztás. Lord Hardinge pl.
védte az etnikai elvet, vagyis hogy a határok a nemzetek között
húzódjanak. Az illetékes tárgyalóbizottságok viszont -- szerinte: ,,Úgy
tûnik, minden esetben Magyarország rovására döntöttek.''[167] -- Nem
törôdve azzal, hogy sokmillió magyar kerül idegen országba.
,,A Foreign Office ezekben a vitákban kivétel nélkül mindig
Magyarországgal szemben és szomszédai mellett foglalt állást.''[168]
,,A leplezetlenül magyar gyûlölô Harold Nicolson, 33 éves Balkán
szakértô, aki emlékirataiban utóbb minden kertelés nélkül bevallotta,
hogy a magyarokra, ,,erre a turáni törzsre heves utálattal és
ellenszenvvel tekintett.''[169] Nem csodálkozhatunk azon, ami
Trianonban hazánk ellen végbement.
A két világháború között is arra ösztönözték az angolok az igazunkat
keresô hazánkat, hogy békésen törôdjünk bele helyzetünkbe. Ennek
ellenére a magyarok keresték gazdaságilag és politikailag is Anglia
segítségét. Tudjuk azonban, hogy az angol miniszterelnök is benne volt
abban a tárgyaló csoportban, amely hazánkat eladta a Szovjetuniónak.
Úgy vélhetnénk, hogy a két világháborúban szövetséges nagy
Németország erôsebb szimpátiával viseltetett irántunk. Nézzük csak az
I. világháború után hogyan gondolkodtak rólunk: ,,A weimari
köztársaság... 1923 és 1929 közötti szakaszának külpolitikája Délkelet-
Európával szemben két stratégiai célkitûzést fogalmazott meg és
követett: a gazdasági (elsôsorban kereskedelmi) kapcsolatok
újrafelvételét, illetve erôsítését, valamint a német kisebbségek
támogatását.''[170]
,,Az egyik 1926-os külügyminisztériumi állásfoglalás így szól errôl:
,,... miután vagy gyengén fejlett, vagy -- mint Ausztria és
Csehszlovákia -- csak egyoldalúan fejlett iparral rendelkeznek ... a
Duna középsô és alsó folyása melletti országok'' a német ipar
,,természetes piacai''.[171]
Szó sem esik tehát arról, hogy hazánk érdekében is tennének valami
fontosat. A náci Németország pedig 1944-ben formálisan is megszállta
hazánkat.
Évszázadunk nagy fordulatai
1956-ban a magyar rádióban állandóan könyörgött Nagy Imre
miniszterelnök, hogy jöjjenek a nyugati nagyhatalmak és segítsenek
rajtunk. Nem értek rá. Azaz nem érdekelte ôket Magyarország sorsa. Vagy
féltek szembenézni a szovjet erôvel? Mint késôbb kitudódott, nagy volt
az egyetértés hazánk dolgában az egyébként hidegháborús ellenségek
között a Szovjetunió kizárólagos elônyére Magyarország gyilkos
elnyomására.
1989-ben sem másoknak köszönhetjük az ország sorsának
jobbrafordulását, hanem Annak, aki hetven évvel korábban Portugáliát
megsegítette a rózsafüzért imádkozó gyerekek és az ôket követô nép
esedezésére. ,,Nagyasszonyunk, hazánk reménye'', meghallgatva a hívô
imát, és amit senki vagy nem sokan mertek remélni, néhány óra alatt
megfordult a legyôzhetetlennek kikiáltott Szovjetunió helyzete, és a
vasmarok elengedte Magyarországot.
Nem perelünk, nem vádolunk senkit, legfeljebb idézzük XII. Pius pápa
szokatlanul kemény, diplomata hangneméhez viszonyítva erôs
figyelmeztetését, amely akkor hangzott el, amikor Nagy Imre hiába
könyörgött: ,,Vigyázzanak a nagyhatalmak, mert ha a kicsik kérésére nem
segítenek, nem fogják elkerülni Isten büntetését!''
Mi, hívô magyarok, Isten irgalmában bízunk, mint ahogy Szondy
egykoron:
,,Mondd meg neki, Márton, ím ezt felelem:
kegyelmet uradtól nem vár soha Szondy,
Jézusa kezében kész a kegyelem,
Egyenest oda fog folyamodni.''[172]
Tudjuk, hogy aki kegyelmet vár, annak gyûlölnie kicsit sem szabad,
kegyelmet kell adnia ,,mindazoknak, akik reánk törtek...''. Legyen kegyes
hozzájuk a mi Nagyboldogasszonyunk, aki nekik is Édesanyjuk.
Mit tehetünk ma Mária országáért?
A XIX. század végére Európa-szerte terjedt a vallási közömbösség.
Sokan elfordultak Istentôl, Egyháztól, késôbb szembe is fordultak vele.
A fiatal nemzedékekkel nem, vagy nem megfelelôen foglalkozott a
társadalom. Különösen a szegény gyerekek iskolázása és vallásos
nevelése volt nagyon megoldatlan kérdés.
A Gondviselés ebben az idôben küldte az olasz ifjúsághoz Bosco Szent
Jánost. Ô a tanítás, nevelés, munkásképzés terén egyaránt komoly
eredményeket ért el. Segítôtársakat gyûjtött maga mellé,
szerzetesrendet alapított, hogy ezt a keresztény szellemû munkát
tökéletesebben és más országokban is el tudják végezni.
Nálunk Budapesten nem új szerzetesközösséget hoztak létre erre a
célra, hanem katolikus hittanár-papok éreztek elhivatottságot arra,
hogy a gondokon segítsenek.
,,Prohászka Ottokár püspök egykori tanítványai közül kilencen,
felismerve, hogy a fiatalok lelki gondozásában megannyi fogyatékosság
tapasztalható, létrehozták a Néri Szent Fülöprôl elnevezett Philippinum
papi egyesületet. Ez volt a késôbbi Regnum Marianum szellemi elôdje. Az
esztergomi egyházmegyés, fôvárosban dolgozó hittanárokat az a közös
szándék vezérelte, hogy valamiképpen megújítsák a hitoktatás
gyakorlatát, s egy olyan, ifjúságcentrikus tanítási módszert
dolgozzanak ki, amely túlmutat a didaktikus kereteken, s az ifjak egész
életére nyújt valláserkölcsi mintát. Az egyesülésnek másik fontos eleme
volt a modern nagyvárosi szent papi életforma kialakításának
eszméje.''[173]
Az 1896-ban kezdôdött mozgalom: Prohászka Ottokár, Majláth Gusztáv
püspök és Kanter Károly plébános irányításával, anyagi segítségével
jött létre és mûködött egyre ígéretesebben. ,,A Regnum Marianum (Mária
országa) elnevezést a közösség 1901-tôl használta. A névválasztással az
atyák a keresztény és nemzeti értékek egységét kívánták jelezni,
emlékezve és emlékeztetve arra, hogy Szent István király Mária
oltalmába ajánlotta Magyarországot. Ennek szellemében olyan, mélyen
hívô magyar hírességeket állítottak példaként a fiatalok elé, akiket
követve -- úgymond -- ,,nemcsak emberebb emberré, magyarabb magyarrá,
hanem hívôbb hívôvé'' is válhattak. A név ugyanakkor utalt arra a
,,máriás lelkületre'' is, amely az atyákat jellemezte, s amelyrôl Emôdi
László, a közösség krónikása így írt: ,,Nagyon kedves mindannyiunk
számára a Mária-tisztelet, amelyik a Szentírásra épül, és nem is tér le
arról az alapról...''
Lelki vezetôjük volt ,,Prohászka Ottokár, aki naplójában 1913.
november 4-én így emlékezett az atyákra: ,,Mindig nagy érdeklôdéssel, s
mondhatom, tisztelettel néztem föl a Regnum Marianum papjaira. Van
bennük valami iram. Törik magukat, dolgoznak, s fáradnak ... a
kereszténységet a világba beállítani, mégpedig úgy, hogy ne veszítsen
semmit, hanem ellenkezôleg, adjon új miliôben ... Hálát adok az Úrnak,
hogy a fiatal papokra rányomhattam a lelkes papság karakterét..."[174]
A honfoglalás ezredik évfordulóján indult mozgalom nyilván rádöbbent,
hogy a Szent István által felismert igazság: Jézus Édesanyja nélkül nem
lehet nálunk tartós eredményeket elérni, hiszen Ôrá bízta, örökségként
ráhagyta országát elsô királyunk. Az övé vagyunk.
Az is nagyon fontos, hogy felismerték: a pesti Chicago, a külkerületi
szegény gyerekek is Isten gyermekei, velük foglalkoztak elsôsorban. Az
ország többi fiataljához pedig a Zászlónk, Nagyasszonyunk, Kispajtás c.
lapjaikkal küldték tanításaikat, s ezzel nagy hatással voltak az egész
magyar ifjúság nevelésének megújítására.
Az idôsebb generációkhoz pedig azokat a könyveket juttatták el,
amelyeket az általuk mûködtetett Élet Kiadó jelentetett meg.
A meglévô magyar keresztény értékeinket ültették bele a gyakorlati
életbe. Nem idegenkedtek a máshonnan jött kezdeményezések elfogadásától
sem. A Mária Kongregáció módszerét éppúgy alkalmazták, mint az általuk
,,megkeresztelt'' angol eredetû cserkésznevelést.
Mivel manapság is inkább csak értelmi nevelés folyik, érdemes ezeken
a módszereken elgondolkodni, hiszen az ember nem észlény, van akarata
és érzelemvilága is. Az utóbbiak nélkül csonka, féloldalas egyének
alakulnak a fiatalokból. Hiányzik belôlük a legfontosabb erény, a
szeretet, a mással törôdni tudás, mások megbecsülése és segítése. Aki
komolyan veszi küldetését a nevelôk közül, érdemes elolvasni a Regnum
Marianum két könyvét: ,,Így, vagy sehogy'' és ,,Mozaikok a Regnum
életébôl'' címû mûveket.
Pénzhajhászó világunk megtanulhatná az ô alapelvüket: ''Elsô az
Isten, második a gyermek, utána nagyon sokáig semmi, aztán jön az atyák
érdeke.''[175]
A nagyszerûen mûködô Regnum Marianum kihívta a nagy ellenség, a sátán
haragját. Hatalmas templomát felrobbantották, helyébe egy gyatra ember-
szobrot állítottak. Damjanich utcai házukat lebombázták. De élt a
mozgalom tovább.
Tagjait begyûjtötte a kommunista rendszer rendôrsége. Sokakat el is
ítéltek, súlyos börtönbüntetést viseltek el jónéhányan. De túlélt
minden vihart, és újra virágozni fog, mert Mária országa építésén
fáradozik.
Amikor 1901 szeptemberében új és sokáig otthont nyújtó házukat
szentelte fel Majláth Gusztáv erdélyi püspök atya a Damjanich u. 50.
sz. alatt, Prohászka Ottokár mondta a szentbeszédet.
,,Mikor a hajóraj indulásra készen áll, fölhúzzák az admirális hajóra
a zászlót. Ennek a megáldott intézetnek homlokára fölhúzunk mi is egy
zászlót, de odatûzünk egy jelet, amelyet nem ember, amelyet maga Isten
gondolt s azt a kinyilatkoztatás zárkövére állította. Ez az a signum
magnum. Egy nagy jel az égen: az asszony, harczi jel ez, mélyen
tisztelt közönség, jóllehet asszony; harczi jel, mert ideális ember s
az egész kinyilatkoztatás reá mutat: nézzétek, ez az isteni ember! Ott
a túloldalon pedig lehetetlen harczot vívnak, ott is fölhúzzák a
zászlót, ott is harczi jel az ember, de az Istentôl elfordult
ember.''[176]
Íme, egyfajta nagyszerû cselekvés a magyar nép, magyar haza
jövôjéért. Az idô sürget és a nemzet érdeke mindenkit ösztönöz a jóra,
amit neki és csak neki, itt és nem másutt kell a cél érdekében
megtennie. Úgy, ahogyan a napokban elhunyt Keglevich István regnumi
atya fogalmazta: ,,Így, vagy sehogy!'' ,,Itt, vagy sehol!'' Ô az 1919.
utáni szabadulásért hálából épült, majd a Rákosi Mátyás parancsára
felrobbantott Regnum Marianum templom újjáépítésére céloz. Én az egész
Regnum Marianumra értem, arra, hogy újra kell építenünk Mária
örökségét, a Nagyboldogasszony országát Jézus Krisztus dicsôségére.
Lehetetlennek látszik? Iszonyú csata után tartott szemlét az orosz
fronton Kéry tábornok. Már lemondott a huszárzászlóaljról, amikor a
jeges havon vágtatva megérkezett a csoport. Tabódy István fôhadnagy
jelentette: ,,Tábornok úr, a többszörös túlerôbôl kivágtam és
visszahoztam a Szûzanya segítségével a zászlóaljamat.'' Összeesett a
nagy vérveszteségtôl. Mások mondták el, hogy a rettenetes helyzetben
hangosan fogadta meg a fôhadnagy: ,,Szûzanyám, ha kimented a
katonáimat, pap leszek.'' Állta a szavát akkor is, amikor már
kispapként börtönbe hurcolták, késôbb újra meg újra megszenvedtették.
Nem rég temettük. Ha lesznek követôi, az ördögi gyûlölet gyûrûjébôl
kimenti hazánkat Nagyboldogasszonyunk.
=================================================
,,Assumptio-dogma'' Függelék
Az ,,Assumptio-dogma'' ünnepélyes kihirdetése 1950. november 1-én,
Mindenszentek ünnepén történt.
A kihirdetést megelôzte egy világméretû teológiai felkészítés. Ennek
az elôkészületi munkálkodásnak része az a történelmi dokumentum is,
amelyben Rendtartományunk szombathelyi Hittudományi Fôiskolája is kérte
az Assumptio-tételnek dogmaként történô kihirdetését. (Az eredeti
szöveg -- latin nyelvû.)
A DOKUMENTUM
Szentséges Atya!
Mi. a Kisebb Testvérek Rendje magyarországi Mária-Tartománya
Hittudományi Fôiskolájának tanárai és hallgatói, Szentséged lábaihoz
borulva a legmélyebb hódolattal és tisztelettel kérjük, hogy a
Boldogságos Szent Szûz mennybevitelének misztériumát, amely eddig, mint
katolikus híveinknek általánosan vallott és híveink körében legmélyebb
hittel elfogadott igazsága létezett, -- szent hitünk tételeként és
katolikus Egyházunk dogmájaként hirdesd ki.
Rendtartományunk az 1523. esztendôtôl, a burgosi nagykáptalan évétôl
kezdve -- a Mennybefelvett Boldogságos Szûz Máriáról, a
Nagyboldogasszonyról nevezte magát és sajátos tisztelettel mindig, e
címen övezte az Isten Anyját. Ennek egyik bizonysága, hogy a
középkortól kezdve nemkevés kolostorát a Nagyboldogasszony tiszteletére
építette és szentelte. Így pl. Kôrös, Segesd, Kanizsa és más
kolostorok. Korunkban: Andocs.
Továbbá a magyar ferences írók, nevezetesen fr. Laskai Osvát híres
mûvében a ,,Biga salutis''-ban, fr. Temesvári Pelbárt ,,Stellarium
coronae BMV'' c. könyvében, valamint Rendtartományunk provinciálisa P.
Kopcsányi Bonaventura Márton (1614-16) magyar nyelven írt ,,Szûz Mária
élete'' c. könyvében és Tartományunk szinte összes szónokai, akik a
XVIII. és XIX. században publikáltak prédikációkat, mint P.
Sztankovátai Lipót, P. Klenál Nárciusz, P. Török Ignác, P. Kovács
Ágoston; a közelmúltban P. Buttykay Antal, szakadatlanul úgy hirdették
a misztériumot, Mária test- és lélek szerinti mennybevételét, mint
amely az Isten Anyját tisztelô hívek imádságos életében mindig is
otthonos.
A Rendtartománynak e tanúbizonyságára támaszkodva, annál nagyobb
bizalommal tárjuk fel kérésünket Szentséged színe elôtt, minthogy
tények világánál joggal tarjuk magunkat is a Mennybefelvitt
Boldogasszony fiainak.
Megismételve és újra szorgalmazva hô kérésünket, kérjük Szentségedet,
hogy tévedhetetlenségi karizmád birtokában ne késlekedj a Szent Szûz
mennybevitelének tételét szent hitünk dogmájaként ,,urbi et orbi'',
,,Róma városa és az egész földkerekség'' számára minél elôbb
kihirdetni.
Szentséged lábát csókolva, mindhalálig hûséggel, a Magyar
Nagyboldogasszony Ferences Rendtartomány Teológiai Fakultásának tanárai
és hallgatói.
Kelt, Szombathelyen (Sabaria), 1946. december 31.
Aláírások
Kérésünk b. e. XII. Pius pápához annak idején a többi kéréssel együtt
bizonyosan eljutott.
A sok-sok ezer kérelem között súllyal, fôleg döntô jelentôségû
súllyal természetesen nem esett latba. De elment és szerényen ott
húzódott meg a többi között.
A történelmet irányító Isten azonban látta és számba vette: a tétel
ma Anyaszentegyházunk dogmája.
==================================================
Az Október 6. tér emlékparkja Zalaegerszegen Függelék
Zalaegerszeg lendületesen fejlôdô nyugat-magyarországi város.
Nyolcvan éve még csak tizenháromezer lakosa volt, ma már hatvanötezer.
A jubileumi és millenniumi évben az Október 6. téren emlékparkot
létesítenek. Emléket állítanak azoknak a katonáknak, akik hazájuk
védelmére vonultak hadba történelmünk során, és életüket áldozták érte.
Az emlékpark négy méter magas, román-stílusú kapun léphetünk be. Ez
kissé szabálytalanul illeszkedô elemeivel maga is emlékeztet a
történelmi kataklizmákra. Gyámkövén a magyar címer díszeleg. A
szerkezet koronája viszont a Magyarok Nagyasszonyának a szobra. ,,Mária
a trónon ül, -- írja le az alkotó, Szabolcs Péter szobrászmûvész --, az
alakját megnyújtottam, hiszen négy méter magasra kerül, s a rövidülés
miatt csak így láthatjuk majd jól az arcát.
A Magyarok Nagyasszonya áldásra emeli a kezét, ô viseli a millennium
jelképévé vált koronát. Ölében tartja a Gyermeket, a Kisjézust, akinek
a kezében ott a jogar és az országalma.''
,,Ez volna a ,,nemzet kapuja'', az emlékpark bejárata, a hazáért
elesett hôsök emlékmûvéhez vezetô út kezdete.''
Mögötte ott sorakoznak történelmünk jelképei: ,,A kapun áthaladva
következne a 48-49-es emlékmû, egy füves dombra szúrt bronz huszárkard,
pengéjén a szöveg: ,,Hazádnak rendületlenül''. A dombon emlékkövek,
rajtuk az aradi vértanúk és a zalai honvédek nevei.
Az elsô mûalkotás az ország megteremtésérôl szól, a második egy
csodálatos, a függetlenségért, a szabadság gondolatáért kiálló
korszakot idéz. A harmadik, már meglévô, arról üzen, hogy elszenvedtünk
egy ránk kényszerített háborút. A szoboregyüttes záróakkordja nyolc
gránittáblából épülne, felül egy kis lélekharanggal. A táblákba vésve
olvasható majd a II. világháborúban elesett katonák névsora.... 800
körülire bôvült a lista.'' (Zalai Hírlap, 2000. nov. 25.8.)
Úgy érzem, a XX-XXI. század fordulóján élô és alkotó mûvész Kovács
Attila építésszel zseniálisan érzett rá a történelmi igazságra: a
magyar nép és állam sorsának, de még a létének, fennmaradásának a
megértéséhez is csak ezen a ,,kapun'', a Magyarok Nagyasszonyának
eszméjén át lehet bejutni.
Már nyomták a könyvemet, amikor az újsághír eljutott hozzám. Boldogan
olvastam és örömmel adok hírt írásom záróakkordjaként a kedves
olvasónak: Íme az eszme a modern világban is felragyog, mûvészi
ihleteket sugall, megragadja a tehetséget, és ez nem csak történelmi
igazsághot önt bronzba, hanem egész lelkével megszereti -- s reméljük,
velem együtt -- meg is szeretteti a Magyarok Nagyasszonyát. Erre
utalhat a lapban közölt külön fotó a fejérôl és az aláírás: ,,Egy
szerethetô arc...'' (Fotó: Pezzetta Umberto)
Igen, a mi csodálatos Nagyasszonyunk szeretô és szerethetô arca. Az
emlékpark elôtt áll, de a jövôbe néz, és utat mutat. Remélem, sokan
eltalálnak hozzá, és írással, mûvészettel, de mindenképpen nagy-nagy
szeretettel viszik közelebb hozzá újra nemzetünket: Az Ô egyetlen földi
örökségét.
{kép}
Szabolcs Péter alkotása: Magyarok Nagyasszonya
Zalaegerszeg, Október 6. tér
Mészáros T. László fotója
==================================================
Köszönetnyilvánítás Függelék
Hálásan köszönöm
minden segítôtársam munkáját,
akik a szerkesztésben, szedésben,
szövegellenôrzésben
velem munkálkodtak.
Külön köszönöm
Macskássy Izoldának az Emese álma c. kép
reprodukciójának
és
Szabolcs Péternek
a Magyarok Nagyasszonya
szobráról készült fotó közlésének
engedélyezését.
==============================================
Felhasznált irodalom Függelék
Arany János, Szibinyáni Jank -- V. László -- Szondy két apródja
A Világ Gyôzelmes Királynôje
Balogh Ágost de Nemcsicz, Beatissima Maria aua Regina et Patrona
Hungariarum, Agriae, 1873. I.k. -- u. o. 1876. II. k.
Bárczi Géza, Magyar szófejtô szótár, Budapest, 1941. Kir. Magy. Egyet.
Ny.
Berzsenyi Dániel, A magyarokhoz
Bíró István, Saeculum Marianum
Bonfinius, Antonius, Rerum Hungaricum Decades 5, /Budae, 1770/
Antonio Bonfini: A magyar történelem tizedei ford.: Kulcsár Péter,
Balassi Kiadó, Bpest. 1995.
Bozsóky P. Gerô, Magyarok útja a pogányságból a kereszténységig, Agapé
Szeged, 1999.
Dobszay János, Így vagy sehogy, 1991.Mozaikok a Regnum életébôl, 1996.
Corvinus Kiadó
Érszegi Gábor, Árpádkori legendák
Eszterházy Pál nádor könyörgése a Magyarok Nagyasszonyához
Fejér, Gregorius, Codex Diplomaticus Hungariae ecclesiasticus et
civilis Budae
S. Gerardi Epistola scripta
Gombocz-Melich, Magyar etimológiai szótár, Budapest, 1914-30. MTA
Hartvicus de Ortenburg, Vita S. Stephani Hung. Protoregis. Ed. Josephus
Podhraczky, Budae, 1836.
Hozsanna, ima- és énekeskönyv
Istvánfi, Regni Hungariae Historia
Izsóf Alajos, Néhány ismertetô szó a Regnum Marianumról
Kandra Kabos, Magyar Mythologia, II. kiadás,
Hídfô Baráti Köre, kiad. 1978.
Lányi Károly, Magyar Egyháztörténelem, átdolgozta Knauz Nándor,
Esztergom, 1866.
Magyarország mûemlékei I-II.
Magyar Sion, 1869.
Nagyfalussy Lajos, Regnum Marianum, Budapest, 1938.
Pázmány Péter összes munkái, VII. k. Prédikációk Mária tiszta
fogantatásáról
Pray Gy. Eppatus Strig. Specimen Hierarchiae Hung., Pozsony, 1776.
Religio, 1857. II.
Relkovic Neda dr. Kat. Szemle, 1921. I.
Romsich Ignác, Helyünk és sorsunk a Duna-medencében, Osiris Kiadó,
Budapest, 1996.
Schematizmus Franciscanus S. Ladislai, 1866.
Schwandtner, Scriptores rerum Hungaricarum
Stiltingus, Joannes, SJ, Vita Sancti Stephani R. Hung., Cassoviae,
1767.
Szarvas Gábor-Simonyi Zsigmond, Magyar nyelvtörténeti szótár, Budapest,
1890.
Szerelmey Miklós, Magyar hajdan és jelen élethû rajzolatokban magyarázó
szöveggel, Pest, 1847.
Temesvári Pelbárt, OFM, Pomerium Aureum totius Theologiae Rosarium
Timon, Epitome Chronolog. Regni Hung.
Vita S. Gerardi
Zlinszky János, A szentkorona-eszme és története A magyar szentkorona
és a szentkorona-tan az ezredfordulón
Molnár Tamás, Szakralitás és legitimáció
A Szentírási idézeteket az Ó- és Újszövetségi Szentírás Neovulgáta
alapján fordításból vettem. Szent Jeromos Bibliatársulat, Budapest,
1997. kiadása
================================================
Macskássy Izolda: Emesa álma Függelék
{kép}
Macskássy Izolda:
Emese álma
================================================
Jegyzetek Függelék
1 A magyar küldetéstudat története, 1991. 1998.
2 Fatima üzenete, 5
3 Schwandtner, Scriptores rerum Hung., Tom I. 583-4
4 u.o.
5 Fejér, Codex diplomaticus, T:III. 326
6 Stilting, Vita S. Stephani, 148.
7 Szerelmey Miklós, Magyar hajdan és jelen, 18b
8 Vita S. Gerardi, 333
9 Lányi Károly: Magyar Egyháztörténelem, 255-6.
10 S.Gerardi Epistola scripta
11 Bonfini, Rerum Hungariarum II. Lib. 1.140. -- Fejér,Codex
Diplomaticus, Tom. 4. vol. 2. 487-488. -- Tom. 8.vol.2.329-330.
12 Lányi, im. 162
13 Magyar etimológiai szótár, 155
14 Magyar szófejtô szótár, 11
15 Szarvas-Simonyi, Magyar Nyelvtörténeti Szótár, 13
16 V. S. Stephani, 67
17 Bonfini, i.m. Dec.2. lib.1.140
18 A pogányságban tisztelt nagyasszony nyári ünnepérôl bôven
olvashatunk Kandra Kabos Magyar mythologia 272-277.; téli
ünnepérôl u.o. 277-284.
19 lásd Hartvik, im. 50
20 Bonfini, im. Dec.II.lib.1.,142
21 Hartvik, im. 75
22 Vö. Stilting, im. 362
23 Pray Gy. Eppatus Strig. Specimen Hierarchiae Hung. Pozsony, 1776.,
I. 308)
24 im. 303-4
25 Stilting, im. 130-1
26 Balogh Á., Beatissima Maria qua Regina et Patrona Hungariarum,
1873. 1876. 35
27 Vö. Balogh, im.35,93,165
28 Bonfini, im. Dec.II. Lib. 1.140.
29 im. 67-8.
30 im. 21-2
31 Indictio: 15 éves idôszámítási ciklus.
32 Szerelmey, im. 21-22.
33 Regnum Marianum, 45
34 Vö. Lányi, im. 267-9
35 Hartvik, ad Cracov. Cap. IV. 26.
36 Stilting, 287
37 Hartvik, 71-2
38 Bonfini, im. Dec.II. lib. 1. 144
39 Vö. Hartvik, im. 83-4
40 vö. Bonfini,im. Dec.II.lib. 1. 144
41 im. 307-8
42 Hartvik, im. 84 -- Bonfini, im. 144
43 Hartvik, im. 84-85; vö. Bonfini, i. hely
44 Zlinszky János, A Szentkorona eszme és története, 9-10
45 Arany J., Szibinyáni Jank
46 Bozsóky P. Gerô, Magyarok útja, 258
47 Érszegi G., Árpád-kori legendák,17
48 Bozsóky, im. 217
49 Szeretném, ha szeretnének
50 Hozsanna 195.
51 Arany: V. László
52 Hervadt tulipán -- örök árvalányhaj, 1917
53 Mária, Világ Gyôzedelmes Királynôje, 120-121.
54 (Fejér, Codex dipl. T.4.vol.2.487-8. Az 1259. évben)
55 Fejér, im.T.8.v.2.329-330
56 Balogh, im. 46
57 Fejér, im.T.9.v.4.131
58 Istvánfi, Regni Hungariae Historia, Lib. 47. 604
59 Timon, epitome Chronolog.Regni Hung. 556
60 Balogh, im.27/b
61 Lányi, im. 472-3
62 Balogh, im. 326-331
63 Balogh, im. 331
64 Világ Gyôzedelmes Királynéja, 131-2
65 Vö. Magyarország mûemlékei, I.131. 245., II. 283.
66 Balogh, im.131-2
67 im.172
68 Relkovicz Neda dr., Katolikus Szemle, 1921. I.268
69 Vö. Nagyfalussy,im.16a,40a
70 u.o.32b
71 Balogh, im. 46
72 Nagyfalussy, im. 29
73 u.o. 32
74 Balogh, im. 289
75 Balogh, im. 287
76 Balogh, im. 308
77 Vö. Nagyfalussy, im. 13
78 Pázmány P. összes munkái, VII. kötet, 781
79 Hozsanna 192, 1.3.5.7.10.12.13.
80 Zsolozsmáskönyv III. 4. 1263
81 Balogh, im. 32
82 Balássy F. Történelmi adatok s töredékek az erdélyi kat. fônemesek
vallásos buzgalmáról. -- Religio, 1857. II.18.sz. 151
83 Balogh, im. 772
84 Schematizmus Franciscanus S.Ladislai, 1866. 20
85 Vö. Fejér, im. T.VIII.v.1. 381
86 Vö. Knauz, Magyar Sion, 1869. 736
87 Balogh, im. 329
88 Balogh, im. 406
89 Vö. Balogh, im. 331. 403
90 Prohászka Ottokár, Összegyûjtött munkái, XVIII. k. 23
91 Világ Gyôzedelmes Királynôje, 117
92 Berzsenyi D. : A magyarokhoz
93 Celanoi Tamás, Vita II. c. 7.
94 Az elsô név szerint ismert magyar költô
95 Pest, 1508.
96 Kozma Andor: A magyarok symphoniája
97 Hozsanna 167, 1-3
98 Hozsanna 168, 2.5.6
99 Hozsanna 197, 1-2
100 Hozsanna 285, 5.
101 Hozsanna 285, 1-3.
102 Hozsanna 284, 9
103 Hozsanna 171, 3
104 Hozsanna 148, 5-6
105 Hozsanna 191, 1. 3.
106 Hozsanna 167, 7-8.
107 Hozsanna 204, 1-2.
108 Hozsanna 190, 1.
109 Hozsanna 286, 3-5.
110 Hozsanna 290, 1-2.
111 Hozsanna 286, 1-2.
112 Hozsanna 290, 3-5.
113 Hozsanna 189, 1-2.
114 Hozsanna 284, 11.
115 Hozsanna 182, 1-4.
116 Hozsanna 285, 6
117 Hozsanna 288, 1.3.5-7.
118 Hozsanna 183, 1-2.
119 Hozsanna 288, 4.
120 Hozsanna 181, 3.
121 Hozsanna 165, 4. 6. 8.
122 Hozsanna 175, 2. 5.
123 Hozsanna 184A, 1.
124 Hozsanna 185, 1-2. 4.
125 Hozsanna 171, 1.
126 Hozsanna 161, 1-2.
127 Hozsanna 162, 3-4.
128 Hozsanna 162, 1-2.
129 Hozsanna 180A
130 Hozsanna 193, 4.
131 Hozsanna 188, 3.
132 Hozsanna 189, 3-6.
133 Hozsanna 187, 1-4.
134 Hozsanna 161, 7.
135 Hozsanna 165, 4-5.
136 Hozsanna 176, 1.
137 Hozsanna 167, 8.
138 Hozsanna 169, 1-3.
139 Hozsanna 172B, 1-2
140 Hozsanna 174, 5
141 Hozsanna 155,4
142 Hozsanna 195, 1-5.
143 Hozsanna 196, 4
144 Stampay, 85
145 Stampay János, Kath. Egyházi énekek, imák, 106
146 Világ Gyôzedelmes Királynôje
147 u.o. 126-127
148 im. 127
149 Világ Gyôzedelmes Királynôje, 170-171
150 u.o. 172
151 im. 173
152 im. 173
153 im. 173
154 Kandra K., Magyar Mythologia, VIII-IX
155 im. IX
156 Bozsóky, 94-120
157 94.
158 102-111
159 Bajza József: Sóhajtás
160 Világ Gyôzedelmes Királynôje, 132
161 Szakrálisnak, szentnek mondja a szerzô azt az elgondolást, hogy az
állam, a társadalom hû tükörképe az Isten által alkotott
csillagvilágnak, kozmosznak
162 A magyar szentkorona és a szentkorona-tan az ezredfordulón, 37;
Molnár Tamás, Szakralitás és legitimáció
163 im. 38
164 im. 41
165 im. 48-49
166 Romsics Ignác, Helyünk és sorsunk a Duna-medencében, 12
167 im. 67
168 uo.
169 im. 63
170 im. 183
171 uo.
172 Arany J., Szondy két apródja
173 Dobszay J., Így, vagy sehogy, 10
174 Dobszay J, Mozaikok a Regnum életébôl, 9
175 Mozaikok, 12
176 Izsóf Alajos, Néhány ismertetô szó a Regnum Marianumról, 4
|
 |
