 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
   |
 | |
|
||
 ♣♣ ♣♣ ♣♣Mindszenty Józsefre emlékeznek Zalaegerszegen 2012. március 30-án, pénteken délelőtt 10 órakor Veres András megyéspüspök mutat be szentmisét a Mária Magdolna-plébániatemplomban Mindszenty József bíboros, egykori zalaegerszegi plébános születésének 120. évfordulójának emlékére. A szentmisét követően koszorúzásra kerül sor Mindszenty József szobránál. 14 órától emlékkonferenciát tartanak., amelyen neves előadók mutatják be Mindszenty József lelkipásztori tevékenységét. Az előadás helyszíne a Notre Dame nővérek zárdakápolnája. ♣♣ ♣♣ ♣♣ Mindszenty József bíboros elmélkedés tizenötödik rész Az 1944-1945-ös téli hónapok kísérletei nem jártak eredménnyel. Sem a zsidók deportálását nem tudták megakadályozni 1945. október végén, sem a négy egyházfő: Shvoy Lajos székesfehérvári püspök, Apor Vilmos győri püspök, Mindszenty József veszprémi püspök, Kelemen Krizosztom pannonhalmi bencés főapát közös emlékirata nem érte el célját. Mindszenty kezdeményezésére azt akarták elérni, hogy a magyar kormány szüntesse be a harcot a Dunántúlon, hiszen ez már semmiféle magyar érdeket nem szolgál. A kezdeményezésre adott válasz a veszprémi nyilasok akciója volt, amely után börtönbe zárták Veszprém népet védő püspökét több papjával együtt. Mindegyik püspök és a főapát is nagyon jól látta, hogy ennek a harcnak szörnyű rombolás lesz a vége. A velem egyidős első unokatestvéremmel, Bozsóky Lehel szintén ferences gimnazista kispappal együtt indultunk el Székesfehérvárról szülőfalunkba, Segesdre. Az összebombázott székesfehérvári vasúti pályaudvar helyett Szabad-Battyánba vittek ki bennünket, és a három horvát testvérünket: Krlezsa Lőrincet, Zadravecz Anzelmet és Pelény testvért. Balaton-Szentgyörgyig mentünk velük a Balaton déli partján, onnan tovább a somogyszobi vonalon Segesdre. Leszálltunk a felsőbogátpusztai megállóban. Köszöntöttünk mindenkit a két kilométeres kövesúton, de mindenki idegenül nézett ránk. Ennyit tett a kétéves távollét, meg egy kicsit az átélt események is meglátszhattak rajtunk. Egyenesen a dombtetőn álló kolostorunkba mentünk nehéz csomagjainkkal, és jelentkeztünk P. Weisz Mihály gvárdián atyánál. Oda érkeztek Szombathelyről, főiskolánkról unokabátyám, Bozsóky Gerő és vele kurzustársa, Kis Csongor is. Ő ugyan Jászberénybe igyekezett, de az már pár hete szovjet megszállás alatt állt. Ennek ellenére rövidesen tovább utazott, és valahogy hazaért a szüleihez. Somogy megye Veszprém és Zala megyével együtt alkotta a Veszprémi egyházmegyét. A törökök kiűzése után (XVII. század végén) a hatalmas megye területén P. Németh Pius földrajz-történelem szakos tanárunk szerint mindössze negyvenkét jobbágyporta maradt épen. A hódoltság előtt az egyik vármegyei központ, királynéi birtokközpont is egyúttal Segesd volt. Ősi vára a későbbi templomdombon állt. A ferencesek IV. Béla király idejében már ott voltak. Ott várta a Mohi pusztai csata után a királyt egész családja. Onnan menekültek a tengerpart felé. Margit nevű leányuk még nem ott született, de csecsemőként, mint a hazáért felajánlott áldozati bárány, életének első éveit ott töltötte Segesden. Édesapja családjával együtt szintén ott lakott, Segesdről irányította évekig az ország újjáépítését. Onnan vitte a királyi pár Istennek szentelt áldozatként kislányát a veszprémi domonkos apácákhoz, mert akkor a ferencesek női ága, a klarisszák még nem telepedtek meg hazánkban. Ez után az esemény után hamarosan elkezdték építeni ferences őseink Nagyboldogasszony új templomát a mostani kis kegykápolna tőszomszédságában. 1295-ben volt a felszentelése. Ettől kezdve biztosan komoly búcsújáróhely volt Segesd temploma. A XVIII. század közepén a lakóitól megfosztott megye lassan benépesült. A mostani templomot és a quadrummal hozzáépített kolostort azért tervezték ilyen nagyra, mert a Gondviselés a hódoltság után bőven adott ferences hivatásokat, és a fennmaradt négy ferences kolostorból rajzottak ki a ferencesek, és az akkori veszprémi püspökkel megegyezve ide építették a messze környék lelkipásztori központját. Huszonöt ferences atya élt akkor itt. Innen járták a vidéket, miséztek az épülő falvakban, prédikáltak, hitoktattak, eskettek, kereszteltek, temettek. Az építési költségeket a somogysárdi Somsich grófok vállalták. Fontosságát mutatja egyházi rangja: segesdi esperesség, segesdi Főesperesség. ♣♣ ♣♣ ♣♣ Mindszenty József bíboros elmélkedés tizennegyedik rész Tele akadékokkal ez az október Amikor nagy félelemmel töltött el a tény, hogy Komáromba visszatolnak bennünket, a mozdony-vezető megvigasztalt: ha az éjjel légiriadó lesz, kihúzom a szerelvényt a rétre. Így is történt. A fülkében ölébe vett a Gondviselés: elaludtunk. Aztán a sziréna jajgatására ébredve megnyugodtunk, hogy szerelvényünk szép lassan távolodni kezd az állomástól. Jó óra múlva pedig baj nélkül visszatérhettünk a régebben már megtépázott komáromi állomásra. Másnap reggel hét órakor aztán elindulhattunk újra Kisbér felé. Átszaladtunk a már bomba-mentes ponton. Néhány kilométerrel odébb aztán megint légiriadót jeleztek: Meg kellett állnunk újra. két széles domboldal keskeny völgyében állt a töltésen a szerelvényünk. Sok utastárs felnyomult a dombtetőre. Mi a kukoricás aljában ténferegtünk. Kelet felé nézelődve láttam, hogy két Messerschmidt száguld elég alacsonyan a szomszéd völgy felett délről északra. Nincs veszély, német vadászok. Egy-két perc múlva géppuskakattogás fent a dombon. Odanézek: az egyik Messerschmidt lövi utastársainkat. Mi ez? De abban a pillanatban dörögve repült a fejem fölé a másik gép és egy sorozattal kilőtte a mozdonyunkat. Embermagasságban a fejem felett száguldva. Hála Istennek, más baj nem történt. Alkonyat-tájban kaptunk másik mozdonyt. Koromsötétben botladoztunk gyalog a székesfehérvári pályaudvar feldúlt terepén. Szerencsére, két társunk helybeli születésű volt, ők vezettek bennünket a kolostorba. Életemben nem ettem jobb tojásos rántott levest, mint akkor. Mi vár még ránk, ha ideér a front? Délelőtt ébredtünk. Nagy sürgés-forgás, élénk tárgyalások. Vajon mi történhetett azon a napsütéses októberi vasárnap reggelen? Vége a háborúnak! – kiáltotta valaki. Aztán lassan kiderült, hogy Horthy Miklós kormányzó egyezkedik a szovjet sereggel. Meg akarja védeni legalább a Dunántúlt a további értelmetlen pusztítástól. Aztán néhány órán belül kiderült, hogy a németek megakadályozták a tervet. Azt csak később tudtuk meg, hogy amikor a front elérte a Dunántúlt, Mindszenty József veszprémi megyéspüspök emlékiratot szerkesztett Shvoy Lajos székesfehérvári, Apor Vilmos győri püspökök és Kelemen Krizosztom pannonhalmi bencés főapát együttműködésével. „Ebben a keresztény erkölcsre hivatkozva követelte a kormányzattól, hogy szüntesse meg a harcot a Dunántúlon, mert a háború nem a magyar nép érdekeit szolgálja. November 13-án, Budapesten csupán a miniszterelnök helyettes volt hajlandó átvenni tőle a memorandumot. E kezdeményezés megtorlásául a veszprémi nyilas hatóság katonai célokra le akarta foglalni a menekültekkel tele-zsúfolt püspöki palotát. Mindszenty ezt megtagadta, ezért november 27-én letartóztatták és a veszprémi vármegyei bíróság pincebörtönébe zárták több papjával és kispapjával együtt. Fogva tartása közben ugyanott pappá szentelte több végzős kispapját és az erdélyi egyházmegye néhány menekült teológusát. December 23-27-ig Sopronkőhidán raboskodott. 1944. december 28-án a soproni Isteni Megváltó Leányainak Berghofer Teréz vezette zárdájába vitték át. 1945. április 20-án érkezett vissza Veszprémbe” ♣♣ ♣♣ ♣♣ Mindszenty József bíboros elmélkedés tizenharmadik rész Ország mentő kísérletek a front közeledtével Az egyházi földek kiosztását az állam megakadályozta. Közben iszonyú tehertétel volt a német megszállás. Ebben a helyzetben béklyók kerültek a magyar vezetők kezeire, lábaira, és nem azt tették, amit a lelkiismeretük és a törvényeink, vagy legalább az emberiesség parancsolt. Elrendelték a gettóba gyűjtött zsidók elhurcolását. A Szentszék legátusa rengeteg zsidót mentett meg. Ugyanezt tették a hazai vallásos emberek, civil magyar testvéreink mentették az üldözötteket saját lakásukban is. A Magyar Katolikus püspöki Kar körlevélben tiltakozott az embertelen eljárás ellen. Ennek a körlevélnek egyik szövegezője volt Mindszenty veszprémi püspök. (1944. június) A nyugati hatalmak állandóan bombáztak bennünket. Személyes tapasztalataimat írom le, aminek hitelessége megkérdőjelezhetetlen, hogy érezni tudják a dolgok állását azok is, akik mindezt már hírből sem ismerik. 1944. szeptember 1-én elkezdődött az új iskolaév. Én három klerikus társammal a gimnáziumunkban, Esztergomban a hatodik évet kezdtem. Október 9-ig zavartalanul ment a tanítás, a nappalok veszélytelenek voltak. Esztergomot nem fenyegették bombázások. Esténként 9 óra körül aztán rendszeresen megszólalt a légiriadót jelző sziréna. Egy órás alvás után fel kellett kelni a kolostorban is, meg az intézetben is mindenkinek, és le kellett vonulni a kolostor régi pincerendszerében kialakított óvóhelyre. Mi, klerikusok általában az udvaron sétálgattunk, imádkoztunk, beszélgettünk. A budapesti bombarobbanások, a repülőgépeket kereső reflektorok „eget meszelő” fényeit bámultuk gyakran. Aztán egy-másfél óra múlva lefújták a riadót, mehetett mindenki vissza aludni. Október 10-én aztán az iskolaévet bezárták a szovjet front gyors előrehaladása miatt. Nemcsak a fiúkat, de minket is összecsomagoltattak és szüleinkhez küldtek. Nem jártak jó hírek a frontokról. Féltették az ifjúságot. Dél tájban kimentünk az esztergomi vasútállomásra, hogy elutazzunk. Ott aztán közölték velünk, hogy Budapest felé utazni már nem lehet. A komáromi vonal még nagyjából ép, de a komáromi vasútállomást alaposan tönkretették egy-két nappal korábban. Az állomásfőnök szerette a rendünket. Egész délután azon dolgozott, hogy el tudjunk utazni. Valamikor késő este aztán szabad volt a pálya. Utaztunk szorongva. Valamikor 11-én hajnalban véget ért az utazás. Neszmélyben közölték velünk, a továbbhaladás a pálya rongált állapota miatt lehetetlen. Komáromig gyalog kell mennünk. A vasútállomás előtt az utcán éppen arra haladt egy lovaskocsi. Komáromba ment kenyérért. A gazda megengedte, hogy felrakjuk nehéz poggyászunkat, mi meg gyalog követjük. Azok a hosszú lábú fuvaros lovak aztán úgy gyalogoltak, hogy mi majdnem futni kényszerültünk. Kellett is igyekeznünk, mert Komáromból reggel 7-kor indult vonat Kisbér-Székesfehérvár felé. Isten segítségével, jótevőnk szívességéből aztán 7-kor nyolcan egy fülkében mi is kigurultunk a mezők felé. Fél 11 körül egy ligetes helyen hirtelen folyamatosan kezdett fütyülni a mozdonyunk: légiriadó. Ki kellett szállnunk. Zöld fű, kellemes őszi napsütés. Rövid őgyelgés után aztán megroppant a kedvünk. Egy raj bombázó repült át felettünk északkeletre. Félóra, óra telhetett el, amikor a bombázók röpültek visszafelé. Behúzódtunk a fák alá. A gépek felettünk morogtak, amikor leszakadva a rajtól feltűnt egy magányos gép. Nagyon magasan repültek, de lassan kivehető volt, hogy a magányos gép törzse vöröslik a szárnyak és a farok között. Úgy látszott, hogy nem tudta ledobni bombaterhét, mert kezdett potyogni belőle a gyilkos rakomány a mi fejünkre. Szerencsére messzebbre potyogtak és robbantak fel a bombák. Egy azonban a vasúti töltésbe fúródott és szerencsére nem robbant fel a mozdonyunk előtt. A mozdonyvezető azonban ne mert áthajtani mellette, mert félt, hogy a rázkódástól robban és sokan meghalhatnak. ♣♣ ♣♣ ♣♣ Mindszenty József bíboros elmélkedés tizenkettedik rész Veszprémi megyéspüspök Dúlt a második világháború. Hazánkat belerángatták a pusztítás poklába. Nagy bölcsességet adott a jó Isten az új megyéspüspöknek. felismerte, hogy addig kell megerősíteni a magyar társadalmat, amíg viszonylag szabad mozgástere van. Mindszenty nagyon jól ismerte a magyar történelmet, Zala szegény népét vezette két évtizeden át. Tudta, hogy a birtok szűkössége miatt nagy szegénységben él a népünk. Sok zalai férfi jött át Somogyba a grófi nagybirtokon kenyere keresni. Tavasszal megkezdték a munkát vetegetéssel, folytatták a kikelt növények gondozásával, aztán egész nyáron arattak. Volt keresetük, de az csak napszám volt, nem saját haszon, egész nyáron távol voltak a családtól. Két évtizeddel korábban ezt a problémát látta Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök. Szét akarta osztani a egyházmegyéje nagybirtokait a vidéki Magyarország feltőkésítésére.A civil nagybirtokosok megakadályozták, mert féltették a saját nagybirtokaikat, az ősi latifundiumot, amit egykor azért kaptak, hogy állandóan védjék a hazát. A világ nagyot változott, ezt érzékelte Prohászka prófétai lelkével. Természetesen leszavazták, akik nem néztek egy kicsit előre. Mindszenty püspök is hatalmas területek javadalmasa lett Veszprémben. E mellett ott voltak a káptalani birtokok. Azok javadalmai is igen jelentősek voltak. Inkén szép, új temploma volt a katolikus kisebbségnek. Egy-két évtizede még Iharosberénybe jártak vasárnap szentmisére, mert Inkén csak a reformátusoknak volt templomuk. Új káplánt kapott a plébánia Iharosberényben. Ő minden vasárnap ott állt a templom előtt, és szomorúan nézte a hosszú sorban közeledő inkei katolikusokat. Egyszer aztán azt mondta nekik: Kedveseim! Imádkozzanak azért, hogy legyen belőlem valaki, én akkor építek maguknak templomot. Évek múlva veszprémi kanonok lett belőle és hozzálátott régebbi ígérete teljesítésének. Az inkei falu szélén megvásárolt néhány hold földet a helyi báró parkja mellett. Megterveztette a falu plébániáját. Középen a templom, balra a plébániaház, mögötte korszerű gyümölcsös, jobbról modern kultúrház. Erre futotta egyéni kanonoki javadalmából. Az első plébánost Padányi Sándort 1945-ben agyonlőtték. Lehet, hogy Mindszentyt az említett paptestvérünk segítőkész szociális jósága, a zalai föld-szűke emléke ösztönözte, de bizonyos, hogy alkalmas és segítőkész, nagyszerű eszköz volt a Gondviselés kezében, aki megértette, hogy ki kell osztani az egyház ősi birtokait, és a mindig szűken élt földműves testvéreinknek előnyösebb helyzetet kell biztosítani. Azonnal tervet dolgoztatott ki a püspöki és kanonoki birtokok felosztására, de a kormány megakadályozta. A terv nem sikerült, de Isten az akarat döntését nézi,nem a sikeres végrehajtást. ♣♣ ♣♣ ♣♣ Mindszenty József bíboros elmélkedés tizenegyedik rész Felkészülten az új küldetésre Mindszenty Józsefnek már az 1930-as évektől kezdve a pápai iratok, a magyar lapok ismeretében rálátása volt a magyar politikai és szociális élet gondjaira. A zalaegerszegi plébánia területén a Páter-dombon és az olai részen épített egy sor házat udvarral, kerttel hogy ne csak lakni, de kertészkedni is tudjanak a szegény sorsú családok. Így mutatott jó példát arra,amit 1939-ben Teleki Pál akkori miniszterelnöktől elvállalt. Mint a magyar keresztény-nemzeti értékeket védő Nemzetpolitikai Szolgálat dunántúli vezetője keresztény elvekkel és igen fontos gyakorlattal jól tudta ellensúlyozni a náci Volksbund- és a nyilas hatásokat. XII. Pius pápa korábban papi kitüntető címmel jutalmazta Mindszenty József zalaegerszegi plébánost. Eljött azonban az idő, amikor valóságos főpapi kinevezéssel egyházmegyéje határain kívülre szólította az óriási, három megyét felölelő Veszprémi püspökség élére állítva őt mint megyéspüspököt 1944. március 4-i dátummal. 1945. március 25-én, Gyümölcsoltó-Boldogasszony ünnepén szentelték püspökké –ha jól emlékszem: negyedmagával – az esztergomi bazilikában. Nekem erre az időre Urunk valamilyen rendkívüli fekvőbetegséget rendelt. Amikor ténylegesen ágynak estem, nem éreztem csalódottságot. Volt mit áldozatul hoznom: Szülő-megyém, Somogy új főpásztorát így kell támogatnom. Pár év múlva, érettségi után öt évre Szombathelyre kell költöznöm, hogy rendi teológiai főiskolánkon elkezdjem a felkészülést életem nagy céljára: a papságra. Emberi számítás szerint a most szentelendő kecskeméti plébános, Szent Márton egyházának új püspöke, Kovács Sándor atya adja majd a tonzúrát, amivel hivatalosan egyházi személyiség lehetek. Tőle kapom meg fokozatosan a négy kisebb rendet és a három nagyobbat is. Előre vállalom az áldozatos életet, amely a krisztusi papsággal jár. Aztán elérkezett március 25. A Szűzanya gyönyörű ünnepén csendes lett a klerikát, mert tizenhét társam elvonult kettes sorban a bazilikába a püspökszentelő szentmisére. Én meg imádkozni kezdtem. Aztán a beharangszó, különösen a nagy ünnepekre bekapcsolt legnagyobb harang méltóságteljes zengése engem is oda ragadott a szent hegyre. Testvéreim pedig lelkesen számoltak be a nagy kegyelmi élményről. Az új veszprémi püspök születésnapja körül érkezett székhelyére. Rengeteg munka várt rá. Ő pedig - szokásához híven -, tele volt tervekkel, hozzá megfelelő nagy energiákkal. 52 éves volt akkor. ♣♣ ♣♣ ♣♣ Mindszenty József bíboros elmélkedés tizedik rész Felkészülés a még nagyobb feladatokra A mindenható és mindentudó Atya eddig is nagyon céltudatosan készítette fel kiváló papját anya-egyházmegyéje különböző szintű feladatköreiben, de a harmincas években egyre forrósodó európai levegőben úgy érezte a zalaegerszegi plébános, hogy neki mindig több irányba kell figyelnie és mindig nagyobb, egyre bölcsebb hozzáállással megérteni és megoldani a magyar katolikus problémákat. Mivel Isten tervei nem apránként készülnek, hanem pillanat alatt állnak elő a teremtés egészére, az összes csillag nagy tejútrendszerei, a tejútrendszerek naprendszerei, ezek állócsillagai, ezek pályája, napjuk körüli mozgása, harmonikus egysége a tágulásban: a súlyok és sebességek kiegyensúlyozott léte ámulatba ejti a szakembervilágot. Bámulni tudunk és lassanként megtanulni új és még újabb felfedezéseket. Pedig ezek mindenben kötöttek: súlyban, sebességben, pályaelemekben. Ezért az egyszer beléjük táplált teremtői akarat örökre pontosan kiszámítható. Van azonban egy másik fajta világ is. A mi viszonylag kicsi napunk és bolygórendszere egyik kicsi bolygóját arra szemlélte ki a Teremtő, hogy élőlényeket telepítsen rá. Már az sem egyszerű feladat, hogy három fajta élőlényre gondolt. Az első faj, a növények világa millió alfajból, egyedből áll. Ezek élete a növényi (vegetatív) élet. Jellemzője: a magból kikel a csíra, aztán felnő a szár, azon leveleket hajt, kivirágzik és a virágból termés lesz. Ez a termés tápláléka a többi élőlénynek, amelyek-akik elterjesztik a növénytől szanaszét a magvakat. A másik életfaj az állatoké (animal) Ezek már el tudják hagyni a helyüket, mert mozgásra képesek. Ezek szaporodása két nem által történik: az anya és a hím adja a szaporodás új élőlényét. Ha már a két sejt, az anyai és az apai összeforrt, elindul az állat anyában a vegetáció törvény alapján a növekedés, kifejlődés és a párzás. Az anyában kifejlett új élet kemény héjban (tojás) vagy film-szerű burokban fejlődik fajtája törvénye szerint. Ha megszületett az új állatkölyök, anyja tejével táplálja,majd a két szülő megfelelő nyers táplálékot hord a fészkébe, illetőleg a fa odújába vagy a földbe ásott barlangjába. A nagyobb gerinces állatok pedig rendszerint családot alkotnak, esetleg csordában élnek. Egészen kiválik a legmagasabb rendű földi élőlény, az ember. Az embernek is megvan a testi élete, amelyet édesanya és édesapa közösen ajándékoz az új egyednek, a gyermeknek. Benne is megvan a két fajta alsóbbrendű élet, a növényi és az állati, de magasabb fokon,mert nekünk már szellemi létű lelket tervezett a Teremtő. Az emberrel nagyobb tervei vannak Istennek, mint a többi élőlénnyel. Már a testét is egy egyéni célnak megfelelően irányítja Ő maga, aztán a semmiből teremti hozzá a szellemi lelket, benne az értelemmel és az akarattal. Aztán azonnal teremt egy új személyt, neki ajándékozza ezt az új emberi természetet, akit az édesanya saját testében nevel kilenc hónapig, amíg kifejlődik a magzat, és meg tud születni a külvilágra, ahol elkezdődik a felkészülés az egyéni életre, amelynek lényege: megismerni Teremtőjét, szolgálni Őt annak az egyéni élettervnek végrehajtásával, amelyet neki, csak neki gondolt ki és rendelt el feladatnak az ő számára. Ennek a lényege: megismerni Istent a teremtett dolgokból, aztán megismerkedni vele az igazság és a jóság elveiben. Ennek legfőbb forrása a Szentírás és a Szenthagyomány, vagyis Isten kinyilatkoztatott üzenetei, amelyeket az emberiségnek adott az első emberpártól kezdve az utolsó apostol haláláig. Ennek írásos gyűjteménye a Biblia hetvenkét könyve. Aztán a földi életében érdemeket kell gyűjtenie azzal, hogy a melléje rendelt embereket kellő módon igyekszik boldogítani, mert ennek a szeretetnek összértéke lesz a mennyei boldogsága mértéke. Ehhez Isten bő kegyelmet ad. A kegyelemnek eszköze a pap, maga Mindszenty József is. ♣♣ ♣♣ ♣♣ Mindszenty József bíboros elmélkedés kilencedik rész Mindszenty József tevékenységét mind megyéspüspöke, mind a világi szellemi kiválóságok időben felismerték. Egymás után tett bizonyságot arról, hogy a magyar népben rengeteg tehetség rejlik, de a tehetséget is gondozni kell: föl kell fedezni, ápolni, segíteni. Bizonyos szintig el kell segíteni, hogy az ős erő megjárja a maga útját, megteremje méltó gyümölcseit. Keresztelő János beszél a zsidókhoz: „Viperák fajzata! Ki tanított titeket menekülni a jövendő haragtól? Teremjétek tehát a bűnbánat méltó gyümölcsét”(Mt 3, 7-8) „Mert mondom nektek, hogy ezekből a kövekből is képes Isten fiakat támasztani Ábrahámnak”(9)Ezért is próbálja biztosítani a tanulási lehetőségeket a mostoha körülmények között élő fiataloknak. A lappangó tehetségeket fel kell fedezni és tanuláshoz segíteni: „Ha halat kér, talán kígyót ad neki?” (7,10) Jézus következtet így a jó apákról a Mennyei Atyára. Pehm József mint pornói apát (1924), majd 1927-től mint a szombathelyi egyházmegyei zsinat határozatából a szombathelyi egyházmegye zalai elmaradott részének püspöki biztosként 19 új templomot, 7 plébániaépületet, 9 miséző helyet, 12 iskolát építtetett, s szervezte meg körülöttük a katolikus közösségek életlét. Fontosnak tartotta az országos és helyi sajtót, igyekezett a katolikus szellemiséget érvényesíteni a zalaegerszegi és vármegyei újságokban. 1937 pápai prelátus.Aktív résztvevője az aktuális hazai társadalmi kérdésekkel foglalkozó regionális és országos papi összejöveteleknek azzal a céllal, hogy erőteljesebben érvényesüljenek a hazai közéletben a keresztény erkölcsi elvek és a szociális enciklikák tanítása. Tudatosította a kommunizmus és a nemzetiszocializmus veszélyét a magyar katolikus egyházra, szintén az erről szóló, akkor kiadott pápai körlevelek alapján”. (Közi Horváth József: Mindszenty József bíboros) Mindszenty József sok felé jár Zala megyében. Keresi és meg is találja a papi hivatásra alkalmas fiatalokat: Eléjük tárja a papnak, mint Krisztus másának nehéz életét, de munkásságuk eredményeit is. „Az arató megkapja a jutalmát, és termést gyűjt az örök életre, hogy együtt örvendjen a vető az aratóval, Mert abban igaza van a közmondásnak, hogy más az, aki vet, és más az, aki arat. Elküldtelek titeket, hogy learassátok, amit nem ti munkáltatok. Mások fáradoztak, és ti azok munkájába álltatok be”(Jn 4,36-38) Általa is valósult, amit Jézus mondott: „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért. Ti a barátaim vagytok, ha megteszitek, amiket parancsolok nektek. Már nem mondalak benneteket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak titeket, mert mindent, amit hallottam atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki titeket. Arra rendeltelek benneteket, hogy elmenjetek, gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, s hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek: szeressétek egymást”. (Jn 15,12-17) Íme, sok irányú felkészülésének egy vonulata a nagy és még nagyobb küldetésekre. ♣♣ ♣♣ ♣♣ Mindszenty József bíboros elmélkedés nyolcadik rész A zalaegerszegi vasutálomással szemben a domboldalon megkezdődött egy újabb hatalmas építkezés. A Notre Dame de Sion francia női tanító rend zalaegerszegi anyaházát, vele együtt a rend tanítónőképzőjét, elemi és polgári iskoláját aktuális volt létre hozni. A megyei központ nagy lépést tett a fejlődés terén, hiszen az iskolázottság a művelődés elsőrendű eszköze. A megyeközpont mellett szemmel tartotta a zalai falvak tehetséges fiataljainak iskoláztatását is. A vasút építésekor földjeiket féltő gazdák, sajnos nagyot tévedtek.Szombathely-Nagykanizsa fővonalat két hatalmas ívvel Zalaszentiván községen át Nemsapáti-Bucsuszentlászló irányába tervezték és építették meg. A tanulni vágyó fiatalok, a dolgozni vágyó felnőttek erről a vidékről megnyerték a nagy lehetőséget. A megye Balaton felé is kapott vasút vonalat a Zala folyó mentén. Ezen a vonalon Balatonszentgyörgy vasútállomáson keresztül északra Keszthely és a Balaton északi partjára, délre pedig a Balaton déli partján közlekedő Budapest-Nagykanizsa fővonalra tudott kijutni az utazóközönség. A megye vasúti közlekedése nyugati irányba már nagyon gyenge volt. A Zalaegerszeg-Zalalövő vicinális Zalalövőn ugyan csatlakozott a Körmend-Bajánsenye-i vonallal, így lehetőség adódott Vas megye Őrség nevű tájegységére eljutni, a Zalaegerszeg-Bajánsenye-i vonal pedig Lenti-Alsólendva irányba is elvitte az utasokat, de ezeket a vasúti pályákat már több helyen felszedték. Autóbusz-közlekedés Mindszenty József zalaegerszegi plébánossága idején egyáltalán nem volt. 1777 óta egész Vas megye és Zala megye nyugati része az abban az éven alapított Szombathelyi Egyházmegye területe lett, az egyházmegye felé is csak nehézkesebb megoldással lehetett közlekedni. Mindszenty József emberfeletti munkabírását figyelembe véve az új egyházmegye zalai részének lelkipásztori kormányzására és a szegényebb sorsú középiskolás fiúk gondjainak enyhítésére is keresett megoldást. A nagy kiterjedésű, nyolc-tíz falut ellátó plébániákat két-három új lelkészségre osztották. Így már két-három falunak lett saját papja. A megye apróbb falvainak jó tanuló, ám szegényebb sorsú fiait is hozzá akarta segíteni a középiskola elvégzéséhez. Mivel nagy kollégiumot nem tudott létesíteni, a megye távolabbi településeiről a napi bejárás szinte lehetetlen volt, minden ismeretségét felhasználva, igyekezett a nehézségeket megoldani. Aki reggelente be tudott utazni Zalaegerszegre, és „csak” meleg ebédre szorult, azokat sorkosztosi módszerrel hetente hat családnál egy-egy napra ebédhez juttatta. Aki nagyon távol lakott, annak családoknál biztosított hétfőtől-szombatig lakást és ellátást. Ezzel a módszerrel sok papi hivatást segített révbe jutni, és más diploma is gazdátlan maradt volna nélküle. Most is áll Zalaegerszeg egyik főbb utcáján a Katolikus ház, amely hitbuzgalmi célt szolgált, de komoly kulturális központot is volt. Létrehozta a házapostolok hálózatát, hitbuzgalmi egyesületeket is szervezett. Rövid időre vállalt tisztséget a Keresztény Pártban is. Elősegítette a keresztény elvek érvényesítését a közéletben, fontosnak tartotta a helyi sajtót, saját egyházközségi lapja volt. Egyik jó tollú, újságszerkesztésben járatos ferences rendtársamat, P. Fekete Gézát maga mellé kérte a tartományfőnöktől. Páter Fekete a második világháborúban tábori lelkész lett, és sok más magyarhoz hasonlóan nyugaton maradt. Az ő feladata volt a külföldre kényszerített Mindszenty bíboros külföldi lelkipásztori látogatásainak nagy részét megszervezni. Ezeknek az utaknak írásos, fotós anyagát Rendünknek ajándékozta. Ezek a tények tanúsítják, hogy Mindszenty József az Isten áldotta magyar katolikus hívő, pap miként vált legfőbb magyar pappá. elmélkedés hetedik rész Abban az időben, amikor adminisztrátorként, majd 1921-től beiktatott plébánosként kezébe vette vallási és karitatív síkon Zalaegerszeg sorsát, a városnak mindössze tizenhárom-ezer lakosa volt. A plébánia és temploma Padányi Bíró Márton veszprémi püspök templomépítő buzgóságának köszönhetően a törökök kiűzése után épült fel a város északkeleti szélén. A plébánia területe részint sík vidék, de a hozzá tartozó filiák elég magas dombokon épültek. A helybeliek büszkén hegynek nevezik őket (Jánkahegy, Egerszeghegy, Gógánhegy, Szenterzsébethegy). Amikor a vasutat építették, a Szombathely-Nagykanizsa fővonalat Zalaszentivánnál a szomszéd völgybe tereltették, így a város fejlődését évtizedekkel visszavetették. Kapott ugyan később egy vicinális vonalat, de aki arról át akart szállni a fővonalra, annak gyalog kellett átmennie Zalaszentivánba több száz méter hosszan. Az új plébános szívvel-lélekkel látott munkához. Korszerű lelkipásztorkodást szervezett. 1924-ben Mikes János szombathelyi püspök bízta meg azzal, hogy hívjon Zalaegerszegre férfi szerzeteseket, és építsen számukra kolostort és templomot. Zalaegerszeg és Ola község határán így épült meg az olai Jézus Szíve templom Kocsits Iván műegyetemi tanár tervei alapján (1925-1927). A fiatal plébános a ferenceseket telepítette az 1926-ban elkészült kolostorba. Fogadó beszédében többek között ezt mondta: „A jó zalai hívek úgy várták a ferences atyákat, mint a zsidók a Messiást”. Maga a fogadás is erről tanúskodott. A Zalaegerszegre helyezett ferences család Nagykanizsán a ferences kolostorban töltötte az éjszakát, és vonattal érkezett Zalaegerszeg vasútállomásra. Nagy tömeg várta őket lelkes fogadással, pedig igen nagy esőzés előzte meg a kijelölt napot. Lovas kocsival vitték őket a plébánia-templomba. Ott hálaadó istentiszteletet tartottak, majd azonnal indultak a Rákóczi utcán át Ola felé. A Rákóczi utcából az akkor még működő huszárlaktanyával szemben Kelet-Délkeletre nyíló Gasparich Márk P. Kilit utcába fordult az ünneplő tömeg. P. Kilit horvát származású ferences volt. Az 1848-1849-es szabadságharc egyik hőse, katonapátere volt a névadója ennek az új utcának. Ő ugyan nem esett el a háborúban, sokáig bujdosott, ismerősei, barátai bujtatták, amíg valaki el nem árulta. Bécsben halálra ítélték, és mivel magyar földben akart pihenni, a Pozsony melletti hatalmas réten akasztották fel, és a sírját azonnal elgereblyézték. Ma sem tudjuk örök nyugvóhelyét. Dr Vándor László múzeumigazgató lelkes kezdeményezése és szervezése nyomán a templommal szemben egy évtizede emlékmű hirdeti hős rendtársunk Isten- és hazaszeretetét.A kolostor átadása ünnepélyes szenteléssel, lelkes beszédekkel történt. Az ünnepség végén, még mielőtt érvénybe lépett volna a női nem belépését tiltó „Clausura”, mindenki beléphetett, megnézhette jövendő lelkipásztorai lakóhelyét, amelyet nagy szeretettel készítettek a zalaegerszegiek. A templom ekkor ugyan állt már, de még egy esztendős munka kellett ahhoz, hogy az istenszolgálat elkezdődjék benne. A ferences atyák a plébániatemplomba jártak misézni és gyóntatni segíteni. Ez a hálás segítség megmaradt templomunk elkészülte után is. 1942-ben alakultak úgy a népesedési viszonyok, hogy szükségessé vált a ferences plébánia megszervezése. Területét úgy jelölték ki, hogy a Vizsla-réttől nyugatra eső városrészek tartoznak hozzá, és a ferencesek gondozására bízták a filiák közül Ebergényt Egerszegheggyel, Kisbükkel, Magasbükkel, Szenterzsébetheggyel, Vorhotával és Neszelével együtt. A két plébánia azonban még egy egyházközség maradt 1953 végéig.A vasutállomással szemben a domboldalon pedig megkezdődött egy másik nagyon fontos hitéleti központ felépítése. Oda a francia Notre Dame de Sion női tanítórendet hívta meg. ♣♣ ♣♣ ♣♣ Mindszenty József bíboros elmélkedés hatodik rész Pehm József csehimindszenti, vasmegyei fiú hatalmas szellemi energiával született. Az az életében egészen természetes volt, hogy tanul. Nem kényszerűségből, hanem hivatástudatból tanult. Akinek Isten nagy tehetséget adott, annak meg szokta adni a kegyelmet is arra, hogy a lehetőségeket megragadva megalapozza azt a tudást, amelyet majd fel tud felhasználni felnőtt életében. Az apró ember falusi környezetben nem a szobai asztal alatt szokott játékokat tologatni, hanem az udvaron, jó levegőn labdát kerget, társaival együtt játszik rengeteget mozogva, naponta erősödve. Amikor már olvasni tud, a házban fellelhető könyveket fogja kézbe, és olvas. Az olvasás fejleszti tudásszomját, tágítja látókörét. A kisebb létszámú falusi iskolákban több évfolyam élt együtt a tanteremben. Elevenen emlékszem, hogy mennyit harcoltak hozzá nem értő, vagy titkos távlati célokat szolgálók hogy az ilyen iskolában nem lehet komolyan művelődni. Az én gyerekkoromban a segesdi gyerekek a nagyra tervezett osztálytermekben éppen hogy elfértek. De később Zala megyében évekig tanítottam egy teremben az alsó tagozatos négy osztályt. Remekül megfértek egymás mellett, és a valódi pedagógusok kiváló eredményeket értek el. Befejezve az elemi ismeretek iskoláját Szombathelyre került, hogy középfokon fejlessze tovább talentumait. Az ősi premontrei kanonok rend iskolája biztosította azokat a feltételeket, amelyek a jövő távlatait nyitogatták előtte. (1903-1911) Utána következett választott élethivatása felsőfokú „alma matere”, a Szombathelyi Egyházmegye papnevelő intézete. (1911-1915). Ott készülhetett fel közvetlenül a Tridenti szent zsinaton (1545-1563) lerakott alapokon a katolikus hit pontos ismeretére és tanítására. A szellemileg és papi lelkületben jól felkészült kispapot az egyházmegye akkori püspöke, gróf Mikes János szentelte pappá 1915. június 12-én. Nagyon fontos a papságra szellemiekben a lehető legjobban felkészülni, de a papi hivatásra való kegyelmi előkészület mindennél fontosabb. Benne kétségtelenül megvalósult minden. Akkor már egy éve dúlt az első világháború. A magyar csapatok mindig idegen országokban küzdöttek. Csak a prófétai lelkületű székesfehérvári püspök, Prohászka Ottokár látta meg lélekben a szörnyű veszedelmet: „Az a hadsereg, amelyik ilyen csúnyán káromkodik, nem lehet győztes. ”Pehm József szülőmegyéjébe került káplánnak FelsőPátyra Sárvár mellé. A Gondviselés azonban már 1917. január 26-án átültette a fiatal káplánt az egyházmegye sokkal elhanyagoltabb, de kiváló munkaterületet kínáló zalai megyeszékhelyre, Zalaegerszegre. Hittanárként folytatta papi küldetését az állami fiúgimnáziumban. Az ő papi karakteréhez ez a hittanári küldetés állt közelebb, mint az elemi iskolásokkal való foglalkozás. Bár minden bizonnyal a kicsikhez is volt küldetése annak, aki az édesanyás szeretetről úgy tudott írni, mint ő. A körülmények azonban rávilágítanak Isten terveire: Ennek az elhanyagolt körülmények között élő zalai világnak nem csak a plébániai életét kellett irányítania, hanem a teljes életét. 1919 februárjában már részt kell vállalnia az országgyűlési választások előkészítésében. Nyilván e miatt február 9-május 15-ig Szombathelyen rabosítják. Rövid, de hatékony előkészítés a későbbi borzalmas börtönéletre. Száműzik Zalaegerszegről a szülőfalujába (internálás). A kommün bukása után augusztusban visszatérhet Zalaegerszegre. Hamarosan kinevezik a zalaegerszegi plébánia adminisztrátorává, 1921-ben pedig plébánosává. Megfigyeltem a püspöki majd bíborosi körlevelekben, hogy Mindszenty József nagyon szerette és ismerte hazája, népe kultúráját. ♣♣ ♣♣ ♣♣ Mindszenty József bíboros elmélkedés ötödik rész Az édesanyás szeretet Próbáltam megvilágítani, hogy Mindszenty bíboros milyen nagyon szerette édesanyját. Most hozzá kell fűznöm egy újabb vizsgálódást is: vajon mennyire szerette a rábízottakat, a paptestvéreit és a jobban rászoruló civil híveket? A szeretet az akarat kincse, nem feltétlenül édeskés, érzelem dús tulajdonság, hanem a másik ember javának feltétlen akarása, szolgálata. Egyetlen közvetlen találkozásom vele az esztergomi ferences templomban volt, ezt a jó akaratot megfigyelni nem állt módomban, mert élesen villanó pillantása erről nem beszélt. Nem tartoztam a rábízottakhoz, a közösségben töltött rövid időről csak évtizedekkel később beszéltek volt tanáraim. Egyetlen mondat ragadt meg bennem rövid beszédéből: A ferenceseknek itt tartózkodni és dolgozni csak annyiban van jelentősége, amennyiben az Egyháznak jó híveket nevelnek. II. József Habsburg kalapos-király által elvett tizenöt középiskola után a trianoni szerződés miatt az Északnyugati Felvidéken a mariánus ferencesek elvesztettek 15 vagy 17 kolostort, köztük a rendtartományuk minden intézményét: tartományi központot (Pozsony), újoncházat (Malacka), rendi hittudományi főiskolát (Érsekújvár).Ezért a Dunántúlon lévő kolostorainkban kellett mindennek új helyet találni Jól tudtam, hogy az elődje, Serédy Jusztinián bíboros-prímás nem örült a harmincas években bejelentett ferences elhatározásnak, hogy Esztergomra esett a választás, hogy ott alapítsunk egy gimnáziumot. A városnak már volt két fiúgimnázium az egyik bencés intézmény és a bencés szerzetes bíboros Serédy Jusztinián megértette rendtársai aggodalmát, hogy a környék fiataljait elveszi előlük az új ferences középiskola. Végül is azzal a feltétellel engedélyezte iskolánkat, hogy Esztergomból és környékéről nem vehetünk fel egyetlen tanulót sem, csak az országból kollégistákat. A nem éppen lelkesítő látogatás a mi atyánkfiai lelkesedését nem rontotta le, hűséggel viseltettünk Mindszenty bíboroshoz és követtük hűségesen kemény vezetését. Később pedig Dr. Fábián Árpád szombathelyi püspök rajtam keresztül köszönte meg a ferenceseknek, hogy olyan nagy gonddal neveljük az országnak a jövendő kispapokat az esztergomi gimnáziumunkban. Mostani igazgatónk, P. Tokár János, Dr Seregély István egri érseknek 1998. évi látogatásakor boldogan jegyezte meg azt is a beszámolójában, hogy intézetünk hazánknak 356 katolikus papot nevelt. Mindszenty Józsefnek zalaegerszegi plébános korában voltak káplánjai, akik a sok filiás nagy plébániát segítettek a lelkipásztori gondok vállalásával ellátni. Szigorú rendet kívánt maga körül. A házirendet keményen megkívánta. Az ebéd pontosan déli Úrangyalakor kezdődött. A nagyharang kondulásakor mindenkinek ott kellett állnia az asztalnál. Egy alkalommal az egyik káplánja elfeledte bejelenteni, hogy nem tud odaérni az ebéd kezdésre. Egy kerek órán át ott állt ő is, a többi káplán is. Természetesen ugyanilyen pontosságot követelt a templomi beosztásnál is. Aki nem kezdett pontosan misézni, vagy akár egy-két perccel később fejezte be, azonnal elhelyeztette onnan. A hitoktatást önálló hitoktatók végezték. Ők a városban laktak. Sajnálta őket, hogy nem élhetnek papi közösségben. Korszerűsítette a plébániát. Az emeletre második szobasort építtetett, a templomi oldalra került a főbejárat, ott is megépíttette a második emeletet. Ott laktunk mi, olai papok is ketten 1950-től, mert a szerzetesek szétszórása után a ferences kolostor teljesen a katonaság kezébe került. A Kossuth utcai oldalon lévő lakásokat kapták az újjáépítés után a hitoktatók. Kispapkorukból féltve őrzött humorukkal azonnal el is nevezték Peminárium-nak. ♣♣ ♣♣ ♣♣ Mindszenty József bíboros elmélkedés negyedik rész Nem tudom, olvasta-e Mindszenty József bíboros Mécs László premontrei rendi pap-költőnknek az édesanyjáról szóló gyönyörű versét, amikor nekilátott Az édesanya c. könyve írásának. A két papi szívből eredő anyaszeretet annyira rokon, annyira egyetemes, hogy még a megtestesülést vállaló Fiúisten is vágyhatott arra,hogy a végtelen isteni szeretetet földi pompájában egy édesanya szeretetéből akarja megismerni. A kedves olvasóknak is ezt kívánom ebben a magából kifordult, célja vesztett világban is. Mécs László: A királyfi három bánata Amikor születtem, nem jeleztek nagyot Messiás-mutató különös csillagok, Csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok. A többiek láttak egy síró porontyot, De anyám úgy rakta rám a pólyarongyot, Mintha babusgatná a szép napkorongot. Maga adta nékem édessége teljét, Úgy ajándékozta anyasága tejét, Hogy egyszer földnek bennem kedve teljék. Isten tudja, honnan, palástot kerített, Aranyos palástot vállamra terített, Fejem fölé észin mosolygást derített. Ma is úgy foltozza ingemet, ruhámat, Ma is úgy szolgál ki, főzi vacsorámat, Mint királyi ember királyi urának. Amerre én jártam, kövek énekeltek, mert az édesanyám izent a köveknek, Szíve ment előttem előre követnek. Amíg ő van, vígan élném a világom, Nem hiányzik nekem semmi a világon, Három bánat teszi boldogtalanságom. Az egyik bánatom: mért nem tudja látni Egymást a sok ember, a sok-sok királyfi, Úgy, ahogy az anyjuk tudja őket látni? A másik bánatom: hogyha ő majd holtan Fekszik a föld alatt virággá foszoltan, Senki se tudja majd, hogy királyfi voltam. Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna, Minden tavaszi rügy legtisztább gyöngy volna: Kamatnak is kevés, nagyon kevés volna. Hogyha minden folyó lelkemen átfolyna S ezer hála-malom csak zsoltárt mormolna, Az én köszönetem így is kevés volna. Hogyha a föld minden színmézét átadom, Az ő édességét meg nem hálálhatom, Ez az én bánatom, harmadik bánatom Sok mindent elraboltak tőlünk történelmünk ezer éve alatt. Talán a legnagyobb kárunk: elrabolták a mennyei Édesanyát, Nagyboldogasszonyunkat. Gyönyörű lányaink nem akarnak édesanyák lenni. ♣♣ ♣♣ ♣♣ Mindszenty József bíboros elmélkedés harmadik rész Mindszenty József bíborossá kreálása után a szűk körzetű Zalaegerszeg, az ország egyik legnagyobb katolikus egyházmegyéje Veszprém után az esztergomi főegyházmegye főpásztoraként sorra látogatta az egyházi intézeteket is. Így iktatta be programjába a Páduai Szent Antal Ferences Gimnáziumot és Kollégiumot is. Ez hivatalos főegyházmegyei hatósági látogatásnak számított. A kolostor minden lakója felsorakozott a nagy látogató előtt. Az intézmények vezetői, tanárai, lelkipásztorai után következtünk mi, egyszerű fogadalmas rendi növedékek, a gimnázium felső osztályainak tanulói és a testvérek, hatvan ferences. A főoltár evangéliumi oldalának legfelső lépcsőjén helyeztek el egy kényelmes fotelt, azon foglalt helyet a magas rangú vendég. Türelmesen nyújtotta tisztelgő csókra pásztorgyűrűjét az eléje térdeplőknek. Amikor én kerültem sorra, semmi mást nem láttam, csak a két acélos tekintetű szemét. Nyílt tekintetem egy-két másodpercre elmélyült az övében. Nagyon keveset tudtam az életéről, csak azt figyelhettem meg és sokáig töprengtem azon,hogy a szigorú főpap a kemény tekintetével hogy lehet a legszebb és legbizalmasabb érzésvilág kutatója. Nem ismertem más írását, mint első könyvét, amelyet már felszentelt papként első kápláni állomáshelyén, Felsőpatyon kezdett írni. Címe: Az édesanya. Sem ezen az egyetlen közeli tisztelgésen, sem másutt átélt kemény küzdelmein, kimagasló emberi dicsőségén, mélységes megalázottságain és a földet körüljáró diadalmenetén nem tudnám megérteni ennek az irodalmi műnek születését, ha nem láttam volna élve és képekben a fiát a Táborhegy boldogságában és a Kálvárián is évtizedekig látogató Édesanyját. Az Édesanya, amikor csak engedték, élete végéig járt látogatni élete legnagyobb kincsét, a fiát.Úgy érzem, egy másik nagyszerű pap, a premontrei Mécs László költeményében érezhetjük át igazán a fejkendős, egyszerű falusi viseletű édesanya és a felnőtt, körülrajongott káplán, zalaegerszegi hitoktató, hittanár, plébános,címzetes apát, püspöki biztos, veszprémi püspök, esztergomi érsek, hercegprímás, a katolikus Egyház bíborosának életfogytig tartó szeretetkapcsolatát. ♣♣ ♣♣ ♣♣ Mindszenty József bíboros elmélkedés második rész A bíboros urat közvetlen közelről az esztergomi ferences templomban láttam életemben először, amikor esztergomi érsek, majd bíboros lett. Akkor a rendtartomány Páduai Szent Antal gimnáziumának VI. osztályába jártam,ismeretlen kisember voltam, ő pedig sok vihart kiállott igen rangos egyházfő. Hivatalosan ellátogatott hozzánk intézetünket és a kolostorunkat személyesen akarta megismerni. Életrajzából is kitűnik, hogy alkotó, hiánypótló, mindennel törődő lelkipásztor volt felszentelése óta. Észrevette az elmaradott állapotot az élet minden területén, és nemcsak észlelte a bajokat, hanem erején felül is orvosolni igyekezett azokat. Nagy érdeklődéssel vártam látogatását. Szinte semmit nem tudtam róla. Ő Vas megyében, Csehimindszenten született 1892. március 29-én, három évvel előbb, mint az én drága édesanyám. 1919. tavaszán Szombathelyen három hónapig letartóztatásban volt. A Gondviselés érdekes módon rajongva szeretett édesanyja mellé irányította, a Zala megyei direktórium száműző rendelkezésével. Később az üldöztetés újabb, sokkal veszélyesebb korszakában egyedül édesanyja látogathatta. Amikor az esztergomi ferences templomban látogatott,akkor még nem jelentett számomra semmit, hogy a bíboros Zalaegerszeg hitoktatója, majd gimnáziumi hittanára, plébániai adminisztrátora, végül plébánosa volt. Búcsúszentlászlón voltam novícius 1942. aug. 22- 1943. szept. 2-ig, és az akkori zalaegerszegi Mária Magdolna ősi plébániájának Mindszenty József volt apátplébánosa, akiről annyit tudtunk meg az ország távolabbi tájairól Zalába csöppent gyerekemberei, hogy gróf Mikes János szombathelyi megyéspüspök utasítására az apátplébános úr építette föl a hívek rendkívül nagy áldozathozatalával rendünk zalaegerszegi kolostorát (1924-1926) és Jézus Szíve templomát (1924-1927). Mivel pedig önálló lelkipásztorkodásra nem volt megbízatásunk tizennyolc évig, éppen novícius korunk elején emelte plébánia rangra a megyéspüspök atya. Jött is hálaadó búcsúra a zalaegerszegi ferences plébánia hívőserege Búcsúszentlászlóra Páter Illy Károlynak, az új plébánia első felelős lelkipásztorának vezetésével. XII. Pius pápa 1944. tavaszán új püspököket nevezett ki. Köztük volt Mindszenty József zalaegerszegi apát-plébános mint a veszprémi egyházmegye, és Kovács Sándor Kecskemét apátplébánosa, az új szombathelyi megyéspüspök is. Nem tudtam részt venni a püspökszentelő szentmisén az esztergomi bazilikában, mert ágyban fekvő beteg voltam. Az esztergomi nagy élmény elmaradása kellett a jövő serpenyőjébe: Mindszenty József egykori plébániáján kezdhettem lelkipásztorkodni, Kovács Sándortól, mint akkori püspöktől kapni fogom majd az összes szentelést, ami a legényből, majd kispapból felelős áldozópapot teremt. Előbb mint ferencest fogadott egyszerű hívőből klerikussá, majd a kisebb rendeket kaptam meg tőle. Mint kiebrudalt szerzetes-teológust egyházmegyéjébe felvéve a nagyobb rendeket egyetemi tanulmányokhoz juttatva a maga szeretett kispapjaként adta rám. Csodálatos összefüggések! ♣♣ ♣♣ ♣♣ Mindszenty József bíboros elmélkedés első rész Serédi Jusztinián bíboros, prímás, esztergomi érsek 1945-ben a szovjet csapatok Dunántúlt elfoglaló hadműveletei idején halt meg. A magyar katolikus Egyház tehát a legnagyobb szükség idején elvesztette legfőbb lelkipásztorát és egyben a király után következő első főurát. A magyar katolikus hierarchia Szent István király által elrendelt legfőbb tekintélye, az esztergomi érsek után a kalocsa-bácsi érseket jelölte ki második főpapnak. Ezt a méltóságot abban az évben Grősz József érsek viselte. A második világháború utolsó hónapjainak borzalmai közepette nagyon sürgősen akarta rendezni a Római Szentszék a Magyar Katolikus Egyház legfőbb új érsekének kinevezését. Én akkor egyszerű fogadalmas ferences papnövendékként Esztergomból a szülőfalum, Felsősegesd ferences kolostorába áthelyezve vártam a szörnyű háború végét, hogy folytathassam a gimnázium VI. osztályát Esztergomban. Híreket csak nagyon gyatrán kaptunk. Annyit hallottunk az esztergomi érseki szék betöltésének ügyében, hogy a Szentszék a kalocsa-bácsi érsek urat szeretné kinevezni Esztergom érsekének, új hercegprímásnak. Ő, amint hallottuk, a felkérésre azt válaszolta, hogy erre a nagyon nehéz feladatra egyetlen magyar püspököt tart alkalmasnak: Mindszenty József akkori veszprémi megyéspüspököt. Grősz József korábban győri kanonok volt. Onnan helyezte a Szentszék Szombathelyre a szombathelyi püspökség anyagi helyzetét rendezni. Ebben az időben az akkori zalaegerszegi ősi Mária Magdolna plébánia prelátus-plébánosa is az ő papjaként működött. Nagyon jól ismerte karakterét, hajthatatlanságát, ügybuzgalmát, szociális érzékét, a szegények rendszeres segélyezését, az otthont önerőből létesíteni nem tudó szegény nagycsaládosok számára felépített két ONCSA utcát Páterdombon és Olában. Ismerte az egyházmegye zalai részében fekvő nagy pélébániákból milyen bölcsen alakított ki könnyebben ellátható lelkészségeket. Őt bízta meg az előző megyéspüspök, gróf Mikes János azzal, hogy a tízenhárom-ezres létszámú, de nagy területű, sok filiás Zalaegerszegen építsen Ola városrészben új templomot és építsen férfiszerzet számára kolostort, mert az egyházmegye zalai területén semmilyen férfiszerzet nem működik. Ezt a parancsot is végrehajtotta 1924-1927 között. Őt látta tehát alkalmasabbnak az ország újjáépítésére, és főként a várható egyházellenes ország vezetéssel szemben vívandó harcokra alkalmasabb egyéniségnek. Igen bölcs ember volt Grősz József szombathelyi püspökként és kalocsai érsekként egyaránt.XII. PIUS pápa tehát Mindszenty Józsefet, akkor már veszprémi megyéspüspököt nevezte ki Magyarország hercegprímásának, esztergomi érseknek. Amikor pedig már erősebben ütközött ki az ősi Magyarországra háruló lelki és anyagi nyomás, kiadott egy igazi Mindszenty-körlevelet, amelynek ez volt óriási hitét megragyogtató mottója: „Könyörülj rajtam, Istenem, könyörülj rajtam, mert beléd vetem bizalmamat, és szárnyad árnyékában húzom meg magam, amíg a veszedelem elvonul”. (Zsolt 57,2) Állítólag az utolsó három szó bőszítette fel a nagyralátó rezsimet. Az ő sorsa megpecsételtetett. ♣♣ ♣♣ ♣♣ Egyházi ünnepségek és megemlékezések az idei évforduló kapcsán: Teológiai kongresszus Mindszenty bíboros életszentségéről: Mindszenty József és kortársai: vértanú és hitvalló püspökeink 2012. március 31. 10.30: hálaadó szentmise a szombathelyi székesegyházban. Főcelebráns: Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek. Koncelebrálnak: Veres András szombathelyi püspök és a Püspöki Kar tagjai. 2012. május 5. 10.30: szentmise és országos könyörgő imádság Mindszenty bíboros boldoggá avatásáért az esztergomi bazilikában. Felkért szónok: Carlo Caffarra bolognai bíboros érsek. Koncelebrálnak a Püspöki Kar tagjai. Kiállítás Bécsben Mindszenty József bíboros életéről ♣♣ ♣♣ ♣♣ Mindszenty József: Letartóztatásom Mindszenty József: Emlékirataim. 4. kiad. Bp., Az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, 1989, 228-233. o. második rész Szegény titkárom. 35 éves, a legjobb férfikorban és erőben, aztán öt-hét alatt összetört, átváltozott a bolsevista rendőrség karmaiban. A kemény, határozott lélek egy hónap után roncs lett. A titkár a hajszában azonban csak mellékszemély szerepét töltötte be. Én vagyok a kiszemelt fővádlott, s ha 20-30 nap gyötrelme nem volna elég, úgy szabadon, kényük-kedvük szerint gyötörhetik még tovább is fáradt, éjjeleken át agyonvallatott testemet. De nincs megállás, nem szabad megtorpanni, menni kell tovább. A legsilányabb reverendámat öltöm fel és a legegyszerűbb püspöki gyűrűt és láncot viselem. Ha lefognak és rabolnak, úgy csupán ezektől fosszák meg az Egyházat. Magamhoz veszek egy töviskoronás Krisztus-képet is, amelyet még novemberben küldött egy ismeretlen hívem ezzel a felírással: Devictus vincit – Legyőzetve győz. (A képet az Andrássy útra is magammal viszem. A börtönben is velem van. Hogyan maradt meg? – Nem tudom. A tárgyalás napjaiban is ott van, és titokban rá- ránézek. Amikor a fegyházban misézni engedtek, ez az oltárképem. A házi őrizetben is ott áll az asztalon előttem. A szabadságharcosok jöttével is ezt veszem először magamhoz 1956-ban. Az amerikai követségen is ennek a –legyőzetve győző– Krisztusnak a képe előtt misézek. Oda is a ruhám alatt, a keblemen őrizve vittem magammal. – Azóta is velem van. Állandóan magammal hordom. A felirat fele, a legyőzetés rajtam is és az én életemben is megtörtént. De az állítmány, a „vincit”.. Isten kezében van.) Karácsony jön, s miközben várjuk, hogy mikor jönnek értem, tartjuk az előírt napirendet, épp úgy, mint máskor. Bemutatom szentmiséimet. Az éjféli szentmisém talán még szomorúbb, mint volt az 1944. évi a sopronkőhidai fegyházban. Édesanyám is jelen van, s fáj bennem a gondolat: milyen gyötrelmekkel a szívében hagyom itt szegényt? Mi lesz vele? Honnan tudja elviselni a fia meghurcolását, esetleg kivégzését? December 26-án délután 5 órakor irodaigazgatóm kísért le a kertbe, utolsó sétámra. A ház őrzője, egy jó fejlődésben lévő fiatal farkaskutya, előbb az udvaron, azután a kertben állandóan szorosan követett bennünket. Amikor visszatértünk a házba, oda is utánunk jön, s tovább követett fel az első emeletre, s amikor szobám ajtajához érkeztem, hátsó lábaira áll, hogy vállaimra tehesse két első lábát. Azután fejét is odahajtotta. Ilyet eddig nem tett, hiszen én alig foglalkoztam vele. Ezért meg is jegyeztem: a hűségével érzi talán, hogy ez volt itt, Esztergomban az én utolsó sétám. Szent István első vértanú ünnepén (az ő tiszteletére épített Santo Stefano Rotondo az én tituláris templomom Rómában) este vesznek őrizetbe. Most is Décsi rendőr alezredes vezetésével érkezik meg házamba a szokatlanul nagyszámú rendőrosztag. Bejönnek az érseki palota udvarába. Visszaindulásra fordítják a gépkocsikaravánt, utána nagy zajjal betörnek a házba, s erős léptekkel jönnek fel első emeleti lakásomhoz. Este fél kilenc van. Én vacsora óta az imazsámolyon térdelek, imádkozom és elmélkedem. Hirtelen kitárul az ajtó, s azon Décsi lép be elsőnek. Megáll előttem:– Azért jöttünk, hogy letartóztassuk önt. Ugyanekkor nyolc-tíz rendőrtiszt nyomul Décsi után a szobába, s amikor a rendőr alezredes szavai elhangzanak, minden oldalról körülfognak. Amikor a letartóztatási végzést kérem tőlük, nyeglén odavetik, hogy nekik ilyenre nincs szükségük. Amikor pedig a bíboros különleges nemzetközi jogállására utaltam, Décsi fölényesen veti oda, hogy hazaárulókat, kémeket és valutaüzéreket az éber demokratikus rendőrség akkor is kézre keríti, ha valaki bíborosi talárban van. Felszólított, hogy induljak el velük. Én nem ellenkeztem. Kivettem a szekrényből télikabátomat, felöltöttem, és kezembe fogtam a breviáriumot. Elhagytuk a szobát. A folyosón is szoros gyűrű vesz körül. Házam népéből senki sincs a közelben. A házat megszálló mintegy 80 rendőrből jutott arra is, hogy tőlem távol tartsák őket. De édesanyám kilépett a vendégszobából, mert hallotta, hogy nagy zajjal visznek át a folyosón. Felsikolt. Visszaindulok, hogy elbúcsúzzam tőle. Nem akarnak engedni. Most azonban kitépem magam a rendőrgyűrűből, visszamegyek édesanyámhoz. Utánam jönnek. Édesanyám a nyakamba borul:– hová visznek, édes fiam? Én is veled megyek! Csitítom, nem lehet. Megcsókolom kezét, arcát. Felzokog. Aztán eltuszkolnak mellőle, és már sodornak le magukkal a kapualjba. Hatalmas, lefüggönyözött autóba ültetnek. Jobbomon Décsi alezredes, baloldalt egy őrnagy. A kocsivezető mellett és velem szemben is géppisztolyos rendőrök ülnek. Így visznek el éjjel érseki székvárosomból Budapest felé. Próbálom elmondani rózsafüzéremet, de a durva környezetből nem tudok kikapcsolódni, és úgy érzem, hogy a sötétség hatalma vesz körül. A szomorú helyzethez illő szentírási szövegek és idézetek örvénylenek bennem: Megjöttek gyűlölőim, akik nálam erősebbek. Rám támadtak az én gyászos napomon (Zsolt. 17,18-19). Ez az éjszakai óra a sötétség hatalmáé (Lk 22,53). De hisz tudtam, hogy eljön az én órám (Jn 13,1). Papjaimhoz intézett búcsúszavaim is eszembe jutottak: Mindig és mindenütt csak az történhetik velünk, amit az Úr rendel vagy megenged. Tudtán kívül még egyetlen hajszál sem esik le a fejünkről. Annyi más után elveheti a világ tőlünk ezt vagy amazt, de nem veheti el tőlünk Jézus Krisztusban való hitünket. Ki választ el minket Krisztustól? Sem élet, sem halál, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat minket Isten szeretetétől. Nem lehetünk tehát olyanok, és nem viselkedhetünk úgy, mint akiknek nincs reményük és hitük. Éreznünk kell, sokkal inkább, mint bármikor: látványossága lettünk a világnak, angyaloknak és embereknek is. Tőlünk telhetően munkálkodjunk Krisztus Király országáért, amely az igazság és kegyelem világa. Az odavezető úton nem felejtjük el Tertullián szavait: bizonyos vádlók vádja nekünk dicsőségünk. Mindszenty József: Emlékirataim. 4. kiad. Bp., Az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, 1989, 228-233. o. ♣♣ ♣♣ ♣♣ Mindszenty József: Letartóztatásom Mindszenty József: Emlékirataim. 4. kiad. Bp., Az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, 1989, 228-233. o. első rész 1948. december 16-án tartottuk elnökletem alatt Esztergomban az utolsó püspökkari konferenciát. A rendőrség ekkor már jó idő óta őrizet alatt tartotta a házamhoz vezető utat, és sorjában igazoltatta a hozzám jövő látogatókat. Ebben a börtön közeli légkörben tartottuk meg utolsó értekezletünket. Közös nyilatkozatot adtunk ki arról, miért nem jöhetett létre az Egyház és állam között a megegyezés. Az után arra kértem a főpásztorokat, hogy bebörtönzésem után se írják alá az Egyházra rákényszeríteni próbált megegyezést. Ajánlottam, hogy inkább mondjanak le a papság fizetéséről, az államsegélyről, és bízzanak a magyar népben; az nem fogja cserbenhagyni papjait. Szegények lehetünk, de függetleneknek kell maradnunk. Az az Egyház, amely nem független, az ateista államban csak rabszolgaszerepet tölthet be. Ebéd végén, amelyen édesanyám is részt vett, a főpásztorok egymás után búcsút vettek tőlem, s eltávoztak. Magamra maradtam az utolsó főpásztori találkozás után. A távozó főpásztorok autóit a rendőrség szembefordított gépkocsikkal feltartóztatja. Tüzetesen megvizsgálja Kocsijaikat, és igazoltatja a bennülőket. Úgy tűnt, mintha azt kutatnák, vajon a prímás nem próbál-e elmenekülni valamelyik püspöki autóban rejtőzködve. Már fogoly vagyok.1948. december 23-án ebédidőben, délután fél kettő tájban rendőrök rohanják meg házamat. Budapestről jött egy autókaraván Décsi Gyula rendőr alezredes vezetésével. Bármiféle engedély vagy hatósági felhatalmazás bemutatása nélkül egyszerűen betörtek az érseki palotába, és hozzáláttak minden zug átkutatásához. Amikor irodaigazgatóm a hatósági felhatalmazást kérte tőlük, azt felelték, hogy Zakar titkárom ügyével kapcsolatos a házkutatás; ő már egy hónapnál hosszabb ideig volt fogságukban. Mégis az egész házat szállták meg, és Zakar első emeleti szobája után átkutatták mind a két emeletet, a földszintet, az egész alagsort, sőt a pincének is minden sarkát. Felforgatták a hivatalokat, az irattárat, a könyvtárat és a lakásokat. A házkutatás öt órán át tartott. Ez alatt minket édesanyámmal és három udvari papommal a kisebb ebédlőben őriztek. Ott mi csendben imádkoztunk, és többször is elmondtuk a rózsafüzért. Az irodákban és az én lakásomban kutattak legtovább. Miért volt szükségük ilyen hosszú időre, amikor a kirakatperben ellenem felhasznált iratok már hónapokkal előbb kezükbe kerültek? Lehet, hogy a nagy hírveréssel körülvett „fémtok” kézre kerítéséről szóló fikció érdekében rendezték meg a hosszú, drámai házkutatást. Ezt a fémtokot akarták, mint valami rejtelmes bűnjelet belevésni az emberek emlékezetébe. Illetőleg azt a fényképet, amelyen – zilált külsővel – két szegény udvari papom áll a mutatós „bűnjel”, egy irattári bádogtok mellett. A prímási irattárban sok különböző hosszúságú és vastagságú bádogtok volt. Ilyenekben őrizték a porosodás és halványodás ellen a prímási birtokok telekkönyvi kivonatait, az épületek terv- és alaprajzait, a bérbe adott földek és a rajtuk lévő épületek rajzait. Voltak ott persze üres dobozok is, amelyeket újabb tervrajzok, kivonatok számára tartalékoltak. A házkutatás után azonban rendőrségi jelentést tettek közzé: a palota pincéjében elásva, egy tokban „tehát elrejtve” megtalálták az én összeesküvésemnek az iratait. Azt is jelentették, hogy titkárom vezette nyomra őket, mert ő volt az, aki az én utasításomra összegyűjtötte és elrejtette e veszélyes papírokat. A „bűnjelként” felmutatott fémtokot hamis hatáskeltésre és abból a célból iktatták be az ellenem folyó eljárásba, hogy eltereljék a gyanút a politikai rendőrség embereiről, akik kémek felhasználásával már hónapokkal előbb megszerezték „az összeesküvés okmányait”. Tudtunk például arról, hogy megfélemlítéssel és zsarolással szolgálatukba akarták kényszeríteni a hivatali altisztet, a gépírónőket, valamint a leveleimet és körleveleimet szállító futárokat. Irodaigazgatóm megállapította, hogy egyik gépírónő tett is nekik az általa gépelt iratok megszerzésében szolgálatot. Az írásszakértő Sulner László és felesége pedig, miután Nyugatra menekültek, előadták, hogy a fémtokban „megtalált” dokumentumokból egyes példányokat a politikai rendőrség írásszakértői már hónapokkal az esztergomi házkutatás előtt átadták nekik „átdolgozásra”. Az is megállapítható volt, hogy a „megtalált” dokumentumok közé néhány már jóval a házkutatás előtt megsemmisített irat másolatát is „besorolták”. Magam ugyanis számítottam házkutatásra, s így még októberben utasítottam titkáromat, hogy semmisítsen meg minden olyan levelet, feljegyzést, emlékiratot, amelyeknek szerzői letartóztatásom után Ártatlanul rendőrkézre kerülhettek volna. Semmi okom sincs annak feltételezésére, hogy titkárom ezt a rendelkezésemet nem hajtotta volna végre. Iratok elrejtésére pedig sohasem adtam neki utasítást. A fémtok felmutatása a világ félrevezetésére szolgált. A kirakatper rendezői azt akarták elhitetni, hogy én „súlyos bűntudattal” fejvesztett és gyerekes óvóintézkedéseket tettem. A házkutatás befejezése után az elém tett jegyzőkönyvet nem írtam alá. A bíborosok nemzetközi tekintélyére és jogállására hivatkozva tiltakoztam a házkutatás önkényes végrehajtása ellen. Ugyancsak tiltakoztam az ellen is, hogy az érsekség két papját, Bóka Imre számvevőt és Fábián János levéltárost letartóztassák, és magukkal vigyék. A vacsoránál dr. Mátrai Gyula irodaigazgató, aki a nyomozók közelébe került, elmondja, hogy a rendőröket az Andrássy út 60-ból magukkal hozott Zakar András titkárom vezette körül a házban, miközben ijesztően viselkedett. Különös volt, hogy mindig nevetett. A szeme, az arca egészen átváltozott. A rendőrtisztek finomkodtak vele, és többször megjegyezték, hogy dr. Zakar „az ő kedvencük”. Jó sora van náluk – tették hozzá –, „hetenként kétszer husikát is kap”. És Zakar csak nevetett velük. A folyosón futni kezdett, amit azelőtt sohasem tett. Régi komoly magatartása megszűnt: egészen megváltozott. Amikor ezt jelentik, elkomorodom. Megválok szavamtól. Töprengek az asztalnál, és még többet töprengek az éjszaka magányában. ♣♣ ♣♣ ♣♣ A plébános 1919. X. 1: Zalaegerszeg öt filiát is ellátó adminisztrátora, 1921: plébánosa, ahol korszerű egyházközséget, elmélyült hitéletet teremtett. Fölépíttette a zalaegerszegi ferences templomot és kolostort, a Notre Dame nővérek anyaházát és tanítónőképzőjét, elemi és polgári iskoláját; modernizálta a plébánia-épületet, szegények számára 34 főt befogadó szeretetotthont alapított, tanévenként szegénysorsú falusi fiúkról gondoskodott gimnáziumi tanulmányuk idején. Kialakította a házapostolok hálózatát, hitbuzgalmi egyesületeket szervezett, fölújította a katolikus művelődési ház működését, részt vett a Göcseji Múzeum létrehozásában, nyomdát létesített. Az 1920-as évek elején rövid időre tisztséget vállalt a Keresztény Párt vármegyei elnökségében. 1924: pornói címzetes apát. 1927: az egyházmegyei zsinat határozatából a szombathelyi egyházmegye zalai elmaradott részének püspöki biztosaként 19 új templomot, 7 plébániaépületet, 9 misézőhelyet, 12 iskolát építtetett s szervezte meg körülöttük a katolikus közösségek életét. Fontosnak tartotta az országos és helyi sajtót, igyekezett a katolikus szellemiséget érvényesíteni a zalaegerszegi és vármegyei újságokban. 1937: pápai prelátus. Aktív résztvevője az aktuális hazai társadalmi kérdésekkel foglalkozó regionális és országos papi összejöveteleknek azzal a céllal, hogy erőteljesebben érvényesüljenek a hazai közéletben a keresztény erkölcsi elvek és a szociális enciklikák tanítása.. XII. Pius pápa 1944. III. 4: veszprémi püspökké nevezte ki. III. 25: Esztergomban püspökké szentelték. ♣♣ ♣♣ ♣♣ A püspök Tervet dolgozott ki a püspöki és egyházmegyei földbirtokok fölosztására, de ezt a kormány megakadályozta. Meghatározó része volt annak a püspökkari körlevélnek a megalkotásában, amely 1944. VI: a zsidók elhurcolása ellen tiltakozott. X. végén, amikor a katonai hadműveletek elérték a Dunántúlt, emlékiratot írt Shvoy Lajos székesfehérvári (1927-68), Apor Vilmos győri (1941-45) püspök és Kelemen Krizosztom OSB főapát (1933-50) együttműködésével. Ebben a keresztény erkölcsre hivatkozva követelte a kormányzattól, ho |
|
|
|
||
|
||
|
||