kovacsbank


♣♣ ♣♣ ♣♣ A FERENCES LELKISÉG A ferences lelkiség karizmáiról, különleges kegyelmeiről elmélkedem a történelmi teljességre való törekvés nélkül. Alapvetően megállapítható, hogy a szerzetesrendek között a ferencesek sajátos kategóriát alkotnak. Az egyén megszentelésére kigondolt remeteség után lassan fejlődött a megszentelődés közösségi formája, a szerzetesség. A nyugati szerzetesség ősi szakasza az un. monachálisok:(bencések, ciszterek) Hatalmas monostorokban éltek, önfenntartók voltak mind szellemi, mind anyagi téren. A bencések máig érvényes jelmondata: Ora et labora! Imádkozzál és dolgozzál! A napirendjük kötött volt: Éjfélkor olvasmányos imaóra. 4-kor Hajnali dicséretek, 6-kor Első kisebb imaóra, utána szentmise. Reggeli. Munka. 9-kor Harmadik kisebb imaóra, munka, 12-kor Hatodik kisebb imaóra, ebéd, munka, 15 órakor Kilencedik kisebb imaóra, munka, 19-kor Esti imaóra, vacsora, rövid felüdülés, Befejező imaóra, alvás. Az imaórák anyaga himnuszok, zsoltárok, szentírási és jámbor olvasmányok, könyörgések. A munka szellemi foglalkozás volt: tanítás-tanulás, írás, másolás. A tanítás, monostori iskola címen gyerekek részére, középiskolai szintűnek mondható. Egyes monostorokban magasabb szinten, szaktanári vezetéssel, főiskolás rendszerben folyt az oktatás. Kézimunkájuk: növénytermesztés és állattenyésztés, iparos munkájuk: tímárság, szövés, szabóság, cipészet volt.Szakácsaik nemcsak a monostor lakóinak sütöttek, főztek, hanem jótékony célra is: volt monostor, amelyik napi ezer-ezerötszáz kenyeret osztott szét a szegényeknek. Házaikat, templomaikat maguk tervezték és építették. A szakemberek nevelését és továbbképzését mind a mezőgazdaságban, mind iparban és szellemi szakon is biztosították. Az un. Cluny-i reform hatalmas lépést jelentett ezen a téren. Szent István királyunk és utódai is ezért a sokoldalú műveltségért telepítette hazánkba a bencéseket, utódai a cisztereket. Nekik köszönhető, hogy mindkét szinten megközelítettük Nyugat-Európát. Nem zsarolták ki, nem csapták be a magyar népet, nem vitték régi hazájukba a szellemi és anyagi hasznot. Második szerzetesi életforma a tanítórendek: iskolatestvérek,-nővérek,(piaristák, szaléziánusok, jezsuiták.)Harmadik: betegápolók. Negyedik: misszionáriusok, akik pogánymissziókat vállalnak, vagy belföldi misszionáriusok. Mi, ferencesek, vajon hová tartozunk? Meg kell állapítanunk, hogy a ferencesség speciális alakulata a nyugati kereszténységnek. „A kisebb testvérek szabályzata és élete: Tartsák meg az evangéliumot!” Alapító atyánk, Szent Ferenc az akkor élőket, a monachálisokat ismerte,meglátogatta, de nem vállalt közösséget velük. A gondviselésnek vele. más célja volt Hosszas vívódás, ima, vezeklés, útkeresés után rádöbbent arra, hogy a szerzetesek az evangéliumnak kisebb vagy nagyobb részletét, de a részletét akarják teljesíteni. Megértette, hogy Istennek az a célja, hogy Ő az egész evangéliumot valósítsa meg. Lássa a lényeget,amit Isten megtestesült Fia, Jézus akart megértetni minden emberrel. „Ne csak magadnak élj, hanem mások javára is”, hangzik az egyik neki szánt üzenet. Rájött, hogy Jézus folyton az Atyáról beszél. Van nektek Atyátok a mennyben, akik szeret titeket, mindenben gondoskodik rólatok, még a Fiát is odaadta nektek, hogy tanítson meg benneteket a teljes igazságra, aztán haljon meg értetek, hogy ti boldogan élhessetek örökké. Ezért cserébe azt kívánja, hogy ti is egész szívetekből szeressétek Őt és Fiát és a Szentlelket. Szeressétek egymást, szeressetek minden embert! Ez a ferences karizma lényege. Felidézni és megtartani ezerkétszáz év múlva az evangéliumot. Nem úgy, hogy Jézus nyomdokait keressük a Szentföldön, bár egyszer ő is oda zarándokolt, és fiai azóta is őrei e drága örökségnek, hanem mindenütt. Szent Rendalapítónk hozzáteszi még az I. Rend Regulájában: „Élvén engedelmességben, tulajdon nélkül és tisztaságban”. A ferenceseknek lényegében így kell megvalósítaniuk az evangéliumot a XIII. századtól kezdve mindig. . A legfőbb elöljárónak közvetlen hatalma van az egész rendre. A főelöljáró rendelkezésre áll a rendtartomány minden személye és anyagi java. Az elöljárók parancsait végre kell hajtani, kivéve ha a parancs ellenkezik a szerzetes lelkiismeretével. Egyéni újítás volt az általános szerzetesi szokásjoggal szemben: nemcsak egyénileg, de közösségben sem lehet anyagi tulajdona a ferences testvérnek. Lakásuk tulajdonosa valamelyik jótevő vagy az Apostoli Szentszék. A testvérnek két habitus egy csuklyával és kordával, meg a zsolozsmáskönyv képzi a tulajdonát Rendalapító atyánk nagyon keményen elutasította a pénz bárminemű kezelését, birtoklását. Ennek az volt a fő oka, hogy az addigi egyszerű vásárlóeszköz ,mint a földbirtok és állatállomány kezdett a hatalom jele és eszköze lenni,. A ferences élet teljes ráhagyatkozás a Mennyei Atya gondoskodására, külön-kegyelem azaz karizma. Szent Ferenc ismertebb karizmái a szellemi karizmák voltak. Az Atyaisten különleges figyelmet kap ájtatosságaiban és életvitelében. Az evangélium fő mondanivalója akkor érett meg benne, amikor apja kitagadta a családból istenes élete miatt. Levetette minden ruháját, visszaadta és így szólt apjának: Eddig azt mondtam: Pietro di Bernardone az apám. Mostantól így mondom: Mi Atyánk. Így is élt. –A Fiúistent emberségében olyan szeretettel és imádással vette körül, mintha csak pótolni kívánta volna a bukott angyalok tagadását, és sok-sok ember ridegségét. Naponta akart szentmisét és szentáldozást biztosítani. Mivel alázata csak szerpapi szentelést fogadott el, ragaszkodott ahhoz, hogy éljen mellette paptestvér. Az Eukarisztiát sűrűn látogatta. Vándorlásai közben közel-távol látott egy templomot, leborulva így imádkozott: „Imádunk Téged, legszentebb Urunk, Jézus Krisztus, itt és a világon lévő minden templomodban, és áldunk Téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot”. Elrendelte, hogy minden ferences ezt tegye. Rengeteg templomban él magányosan a mindenkiért kiszenvedett Fölség! Ez igen aktuális ferences karizma. Lélekben magunkhoz ölelhetjük hanyag testvéreinket, segíthetjük minden bajuk orvosához és örömük okához visszatalálni. Jézus keze tele van kegyelemmel. Szívesen adja, de nem adhatja, amíg nem kéri valaki. Új világot lehetne teremteni teljesen észrevétlenül, de tökéletesen. - Töltsük meg lélekkel otthoni és templomi ünneplésünket! Szent Rendalapítónk hozzáteszi az I. Rend Regulájában: „Élvén engedelmességben, tulajdon nélkül és tisztaságban”. A ferenceseknek lényegében így kell megvalósítaniuk az evangéliumot a XIII. századtól kezdve mindig. A legfőbb elöljárónak közvetlen hatalma van az egész rendre. A főelöljáró rendelkezésre áll a rendtartomány minden személye és anyagi java. Az elöljárók parancsait végre kell hajtani, kivéve ha a parancs ellenkezik a szerzetes lelkiismeretével. Egyéni újítás volt az általános szerzetesi szokásjoggal szemben: nemcsak egyénileg, de közösségben sem lehet anyagi tulajdona a ferences testvérnek. Lakásuk tulajdonosa valamelyik jótevő vagy az Apostoli Szentszék. A testvérnek két habitus egy csuklyával és kordával, meg a zsolozsmáskönyv képezte tulajdonát Rendalapító atyánk nagyon keményen elutasította a pénz bárminemű kezelését, birtoklását.Ennek oka az volt, hogy az addigi egyszerű vásárlóeszköz kezdett a hatalom jele és eszköze lenni, mint a földbirtok és állatállomány. A ferences élet teljes ráhagyatkozás a Mennyei Atya gondoskodására, külön-kegyelem azaz karizma. Szent Ferenc ismertebb karizmái a szellemi karizmák voltak. Az Atyaisten különleges figyelmet kap ájtatosságaiban és életvitelében. Az evangélium fő mondanivalója akkor érett meg benne, amikor apja kitagadta a családból istenes élete miatt. Levetette minden ruháját, visszaadta és így szólt apjának: Eddig azt mondtam: Pietro di Bernardone az apám. Mostantól így mondom: Mi Atyánk. Így is élt. A Fiúistent emberségében olyan szeretettel és imádással vette körül, mintha csak pótolni kívánta volna a bukott angyalok tagadását, és sok-sok ember ridegségét. Naponta akart szentmisét és szentáldozást biztosítani. Mivel alázata csak szerpapi szentelést fogadott el, ragaszkodott ahhoz, hogy éljen mellette paptestvér. Az Eukarisztiát sűrűn látogatta. Vándorlásai közben közel-távol látott egy templomot, leborulva így imádkozott: „Imádunk Téged, legszentebb Urunk, Jézus Krisztus, itt és a világon lévő minden templomodban, és áldunk Téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot”. Elrendelte, hogy minden ferences ezt tegye. Rengeteg templomban él magányosan a mindenkiért kiszenvedett Fölség! Ez igen aktuális ferences karizma. Lélekben magunkhoz ölelhetjük hanyag testvéreinket, segíthetjük minden bajuk orvosához és örömük okához visszatalálni. Jézus keze tele van kegyelemmel. Szívesen adja, de nem adhatja, amíg nem kéri valaki. Új világot lehetne teremteni teljesen észrevétlenül, de tökéletesen.Töltsük meg lélekkel otthoni,templomi Ünneplésünket! ♣♣ ♣♣ ♣♣ Rendalapító Atyánk,Assisi Szent Ferenc Assisi Szent Ferenc a harmadik évezred nagy hírnöke.Az egész világon ismerik Ferencet. A Pápa már kétszer is sírja mellé hívta imádkozni a világért a világvallások vezetőit. Írtak róla sokat, katolikusok, protestánsok. Kutatják titkát.Ferenc számára nagy kinyilatkoztatás volt, hogy a XIII. sz. elején is a legfontosabb felfedezni és megélni az Evangéliumot.Legényként gondtalanul élt. Napi munkája felett ott lobogott az esti szórakozás vonzó varázsa. Jó volt így élni, boldog volt. Aztán kezdett érni, gondolkodni saját jövőjéről. Többre vágyott, mint ifjú, nevet, sőt hírnevet akart. Lovag lesz, a harcokban sebet oszt, és sebet kap. Rájön hogy, ez sem az ő útja. „Magamat legyőzni”, ez a legnagyobb hősiesség, s nem fut el a bélpoklos elől, kezet fog vele, majd ápolja is. Más ember lesz belőle.A róla készült film bemutatóján nyíltszíni tapsot kap az a jelenet, amikor apja kitagadja és ő minden ruháját visszaadja neki, majd elmondja: „eddig Bernardone Pietrot mondtam apámnak, ezentúl csak azt mondom: Mi Atyánk.” Óriási csalódás a jótékonykodó, jámborkodó, bélpoklosokkal érintkező fiú az apának, tehát jön a kitagadás.Ám igazán híres és nagy lesz a kitagadott fiú. Rendeket alapít, megismerik az egész világon.Rendje alapszabálya ez az egy gondolat: A kisebb testvérek szabálya és élete: Tartsák meg a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumát.”Isten békéjét nemcsak hordozza a szívében, de sugározza is. A teremtés ajándékait nézi, élvezi, óvja a természetet. Jézus szemével látja a liliomot, a madarakat, a napot, a holdat. Gyönyörű himnuszt költ. A természetvédelem védőszentje, ma is milyen aktuális minden gondolatata! Szüntelenül imádkozik, San Damiano feszületén megelevenedik az Úr: Ferenc, menj, renováld egyházamat, amely - mint látod -, omladozik. Rendbe is hoz három templomocskát, mire ráébred, hogy az ő hivatása a Katolikus Egyház renoválása.Ferenc ma sem tud többet mondani, csak a „legtöbbet”, ez Jézus üzenete, ez az ember keresztény küldetésének lényege és foglalata. Miben áll? Van nektek Mennyei Atyátok, higgyetek benne, ismerjétek meg jóságát, irgalmát, hatalmát, bízzátok rá magatokat a gondviselésre, ezt mutassátok meg tettekkel is. Elmélkedik az Evangéliumról: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”(Jn 3,16) A legnagyobb ajándék és bizonyíték Jézus Krisztus, a megtestesült Isten. Őt kell szeretni az Eucharistiában, a kereszten, és beszélni kell róla mindenkinek.Ferenc prédikál, küldi a testvéreket is, hazánkba is jönnek. Ünneplése és tisztelete ma is nagyon időszerű. Tanuljunk tőle hitet, bizalmat, természetszeretet és egymás szeretetét. Ferenc gondolatvilágában az Istenért vállalt nincstelenségnek a szent alázatosság a nővére. A rászoruló, kolduló ember saját érdekében alázatosan közeledik ahhoz, akitől alamizsnát kér. A Ferenc által ajánlott alázatosság szent, nem külső máz. Erény. Alázatos az, aki tudja, hogy mind lelki, mind testi tehetségét, értékeit Istennek köszönheti. Ugyanezt gondolja másokról is. Kiváló munkája után is így nyilatkozik: „Haszontalan szolgák vagyunk, csak azt tettük, ami a kötelességünk volt”. (Lk 17,10) „a szent alázatosság megszégyeníti a gőgöt és a világban élő embereket, s általában mindent, ami a világban van”. Ma sok ember zseninek mutatja magát. Szinte semmi felkészültséggel azonnal előkelő helyezéseket akarnak maguknak biztosítani. Ne féljünk alázatban élni. Íme, Ferencben is megvalósult Jézus ígérete: „Barátom, menj följebb! Így tiszteletet ébresztesz az egész vendégsereg előtt. Mert aki magát fölmagasztalja, megalázzák, és aki magát megalázza, azt fölmagasztalják” (Lk 14,10) Ferenc közel nyolcszáz évvel a halála után is világszerte ismert és nagy becsben álló szent. II. János Pál pápa kétszer is sírja mellé hívta imádkozni a gőgtől megrontott világvallási vezetőit. Szent Szeretet Úrnő, tartson meg téged az Úr nővéreddel, a szent engedelmességgel egyetemben”. A szeretet önző,amikor az ember saját magát akarja szolgálni és kiszolgáltatni beosztottjaival, alárendeltjeivel. Az önszeretet nem szent és nem is érték Isten szemében. Az igazi szeretet, amely Isten Országának egyik alappillére szent és Isten rangsorolásában minden erények között a legnagyobb. „Most tehát megmarad a hit, a remény, a szeretet, ez a három; de ezek közül legnagyobb a szeretet”. (1Kor 13,13) Az önzetlen szeretetet Isten kezében összegyűlő mennyei betét, amely halálunk után alapul szolgál a mennyei boldogságunk mértékéhez. Ferenc Isten- és emberszeretete legendás volt. Egyszer sírva találta őt valaki. Szomorúsága okát kérdezve ezt a választ kapta: „Sírok, mert a szeretetet nem szeretik”. Mézes-mázas képpel ígérnek fűt-fát vezetőik a szenvedő embereknek. Ezzel súlyosan becsapják őket, és elkövetik a legnagyobb bűnt. „A szent szeretet megszégyenít minden ördögi és testi kísértést, úgyszintén minden testi félelmet”. A családok, a nemzetek, de az egész világ a szeretet hiányát sínyli a legjobban. Méltán várjuk a gonoszság teljes megsemmisülését, a szeretet kiteljesülését. A szent engedelmesség megfékez minden testi és érzéki vágyat. Az engedelmes ember megfegyelmezett testét kész alárendelni a lélek szolgálatának, alávetni testvére akaratának, és a világ minden emberének, sőt nem csak az embereknek, hanem a szelíd és vad állatoknak is, hogy azt tehessék vele, amit akarnak, már amennyire az Úr onnan felülről megengedi ezt nekik”.„Mindnyájan, ti szent erények, tartson meg benneteket az Úr, kiből eredtetek és közénk jöttetek”. Ferenc megszemélyesíti az erényeket, Isten jeles adományait. Az Úr megajándékoz velük, de el lehet veszíteni őket, ha nem gyakoroljuk adott alkalommal és mással nem pótolhatók. „Nincs ember a földkerekségen, aki csak egyet is meg tudna közületek magának szerezni, ha előbb meg nem hal. Aki csak egyet is bír közületek, és a többi ellen nem vét, valamennyiteket birtokolja. És aki csak egyiketek ellen is vét, egyiketeket sem mondhatja magáénak és valamennyitek ellen vét. És mindegyiketek megszégyeníti a bűnöket és a vétkeket”. Kérjük alázattal a szeretet hősét, imádkozzék értünk, hogy a magunk mennybe vezető lépcsőzetét igyekezzünk kiépíteni Istentől kapott erényeink gyakorlásával. ♣♣ ♣♣ ♣♣ Szent Ferenccel együtt imádkozzuk a Miatyánkot. „Mindennapi kenyerünket: a te szerelmes Fiadat, a mi Urunkat, Jézus Krisztust, add meg nekünk ma”. Elcsodálkozhatunk azon, hogy a szegénnyé lett Ferenc nem a mindennapi betevő falatért könyörög. Pedig jól tudta, hogy éhes fiatal testvére bizony méltatlankodott, amikor a friss forrásvízzel és ehetetlenül kemény kenyérmaradékkal akarta megebédeltetni. Mennyivel vonzóbb lett volna a szolgáit éhezni nem hagyó Istenatyát emlegetni a Miatyánkban, ha egyéb ennivaló híján legalább ehető lett volna a koldult kenyér. Talán az a gondolat vezette eme különleges fogalmazásban, hogy az emberek a XIII. században már túlzottan biztosak voltak a föld és az emberi munka fontosságában, és ezért nem is igényelték emlegetni a földet teremtő és termékenységét biztosító Gondviselést? Viszont a mi számunkra igen jelentős figyelmeztetés, hogy Jézus legyen a mi igazi mindennapi kenyerünk, hiszen minden napunk beleszámít az örökkévalóság szolgálatába, ezt pedig az Eukarisztia műveli bennünk igazán: „Én vagyok az élet kenyere. Én vagyok a kenyér, aki a mennyből szálltam alá. Atyáitok mannát ettek a pusztában és meghaltak. Ez a mennyből alászállott kenyér, hogy aki ebből eszik, meg ne haljon, Én vagyok az élő kenyér, mely a mennyből szállt alá. Ha valaki ebből a kenyérből eszik, örökké él. A kenyér pedig, amelyet majd én adok, az én testem a világ életéért”. (Jn 6,35.41.49-51) „Add meg nekünk ma” Azok, akik Jézus nagy ajándékának ígéretét hallották a kafarnaumi zsinagógában, faképnél hagyták Jézust: „Kemény beszéd ez! Ki hallgathatja ezt?” (Jn 6,60) Mi értő szívvel hallgatjuk és mindennapra kérjük. Az Atyától kérjük, adja nekünk Fiát! „Annak a szeretetnek emlékezetére, megértésére és tiszteletére, mellyel irántunk viseltetett, és azokéra, amiket érettünk mondott, tett és szenvedett” „És bocsásd meg vétkeinket” Ferenc a bocsánatkérést élete nagy feladatának tekintette. Rendjét is az assisi bűnbánók társaságaként jellemezte. Példát akart adni a későbbi századok embereinek,mert saját magán és kortársain állandóan tapasztalta az emberi esendőséget. Ezt az isteni bocsánatot mi indokolja? „A te kibeszélhetetlen irgalmasságodért, szerelmes Fiad szenvedésének erejéből, s a Boldogságos Szűz és minden választottak érdeméért és közbenjárására”. „Miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek” Jézus ezt a feltételt szabta a megbocsátásért rimánkodóknak. Még azt is hozzáfűzi, hogy ezt számtalanszor kell ismételni, ha újra megbántanak: „Hányszor vétkezhet ellenem testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer? Jézus az felelte neki: Nem azt mondom, hogy hétszer, hanem hogy hetvenszer hétszer”. (Mt 18,21-22) Aztán megdöbbentő példázatban oktat bennünket a szívtelen szolga történetével: „Így tesz majd mennyei Atyám is veletek, ha mindegyiktek szívből meg nem bocsát testvérének”. (35) Ferenccel kérjük ezt a kegyelmet:„ És ha nem bocsátunk meg valamit egészen, add, Uram, hogy teljesen megbocsássuk; add, hogy az ellenséget igazán szeressük, s érettünk nálad buzgón közbenjárjunk; senkiknek rosszért rosszal ne fizessünk, s azon legyünk, hogy benned mindenkinek hasznára legyünk”. „És ne vígy minket kísértésbe” Olyan kísértésbe ne, amelyben elbukhatunk. Különben a kísértés lehet próbatétel is, megmutatni, milyen erősek vagyunk a jóban. A rosszra valótól kérünk mentességet: „se burkoltba, se nyilvánvalóba, se váratlanba, se tartósba”. „De szabadíts meg a gonosztól” Attól a kísértéstől, amely gonoszságot sugall, ments meg, uram! A gonoszság iszonyú, mert a jóság ellentéte. Ennek még az árnyéka se érjen minket!„ A múlttól, a jelentől és a jövendőtől.” A múlttól, mert ami megtörtént, gonosszá tett, nem könnyű megszabadulni tőle. Gonosztevő: mondják a megátalkodott bűnözőre. Nincs benne szánalom, irgalom, emberség. Ez a fajta nem biztos, hogy magányos,mert lehet gyilkolni, lélekben tönkretenni másokat szóval, megvetéssel, lenézéssel is. Ezektől ments meg, minket Atyánk! ♣♣ ♣♣ ♣♣ Az erények és a Boldogságos Szűz Mária köszöntése után újabb lépcsőfokra lépünk Itt már a Mennyei Atyát köszönti imádsága áhítatával a mennyország felé haladó Szeráfi Szent. Elmélkedünk mi is vele együtt, hogy vándor utunk végén minket is várjon Atyánk, mint ahogy Dániel próféta látomásában a tüzes folyam fölött álló trónján várja az Emberfiát az üdvözültek élén (Dán 7,13-14).Ó, „Szentséges Atyánk, teremtőnk, megváltónk, vigasztalónk és üdvözítőnk”. Ebben a csodálatos megszólításban nekünk szokatlan módon ott szerepel három fogalom, amelyet Urunk, Jézus címének hangoztatunk. Miért alkalmazza Ferenc az Atyára? Megváltó Ő? Igen, hiszen a fölséges Istennek a teremtett világ felé irányuló minden cselekedete közös műve mindhárom isteni Személynek. A teológia a közös művek közül néhányat egyik vagy másik személynek „tulajdonít”, mintha az csak az övé lenne: Az Atya teremtette, a Fiú megváltotta, a Szentlélek pedig megszenteli a világot. „Aki a mennyekben vagy, az angyalokban és a szentekben”. Isten mindent betölt, ami létezik. Nem egyesül a dolgokkal, de teljes valóságával jelen van bennük.„Te világosítod meg őket tudásukban, mert te vagy, Uram, a fényesség”. A szentek értelmét különleges fényével világosítja meg az Atya. Az egész mennyországot mint helyet és állapotot is az Ő fénye ragyogja be: „A városnak nincs szüksége sem a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne, mert Isten fénye világítja meg azt”. (Jel 21,23) Itt a földön az értelem természetes fénye mellett kap Istentől világosító erőtöbbletet a természetfölötti hittel. Odafönn pedig maga Isten adja az angyali és emberi észnek saját különleges fényét. Már itt a földi életben is tapasztalható, hogy az Istennel eltelt ember szemén, arcán átragyog ez a különleges fény. Te gyújtasz szeretetre, mert te vagy, Uram, a szeretet”. „Szeretet az Isten; aki a szeretetben marad, Istenben marad, és az Isten őbenne”. (1Jn 4,16)„Te töltöd el őket bentlakásod által boldogsággal, mert te vagy, Uram, a legfőbb jó, az örök jó, akitől minden jó ered”. A teljes boldogság abban lakik, aki minden jót birtokol, amit szeretne, és félnie sem kell, hogy ezt valaha elveszíti. Ezt adja a Mennyei Atya az égben.„Szenteltessék meg a te neved: ragyogjon föl bennünk a te ismereted, hogy felismerjük, milyen a te jótéteményeid szélessége, ígéreteid hosszúsága, fönséged magassága és ítéleteid mélysége”. Lám, milyen szemléletesen tudja érzékeltetni velünk Ferenc a szent fogalmát! A bölcselet és teológia így írja: szent az, ami más, mint az egyszerű világ. Ferenc: Isten mértékei csak az övé. „Jöjjön el a te országod: hogy te uralkodjál bennünk kegyelmeddel, és vezess bennünket a te országodba, ahol színed látása homálytalan, szereteted tökéletes, barátságod boldogságot árasztó, élvezésed örökkétartó”. Isten Országa az igazság és a szeretet szellemisége. Itt a földön az igazság ismerete, mint minden ismeret, tökéletlen, nem biztos, hogy jól látjuk az igazságot. Odafönn magát Istent látjuk színről-színre. Földi országaink időnként eltávolodnak Istentől, elhintik a gyűlölet magvait, egymás szerető szolgálata, barátságos összetartása romlik, a boldogság feltételeit is kioltjuk, nincs a boldogságnak se híre, se hamva. Az egész világ most nem Isten országára hasonlít. Nagyon időszerű ez a kérés: „Jöjjön el a te országod!” „Legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is: hogy teljes szívünkből szeressünk téged és szüntelenül reád gondoljunk, hogy teljes lelkünkből mindig utánad sóvárogjunk, hogy teljes elménkből minden szándékunkat feléd irányozzuk és mindenben a te tiszteletedet keressük, s hogy végül minden erőnkből minden képességünket, lelkünk és testünk minden rezdülését a te szereteted szolgálatára fordítsuk, semmi másra, felebarátunkat úgy szeressük, mint önmagunkat”. ♣♣ ♣♣ ♣♣ „Légy áldott, szent város, Assisi! A súlyos beteg amikor érezte, hogy „halál nővérünk” közeledik, megkérte testvéreit, hogy vigyék Assisibe. El akart búcsúzni szülővárosától. Magasan a város fölött letették hordágyát a földre. Ő gyengülő szemsugarával szeretettel simogatta végig az ókori ékszerdobozt, születése és ifjúsága emlékeit. Búcsúzott. Hangosan mondta szíve mélyéből fakadt fohászát: „Légy áldott, szent város, Assisi!”A transitusára készülve a mennybe vivő látomás-lépcsőn már magasan állunk. Eddig felfelé néztünk Ferenccel együtt, köszöntöttük az erényeket, a Boldogságos Szent Szüzet, elmondtuk együtt a Miatyánkot. Most a minden hívő emberhez írt levelének gondolataival a föld felé fordulva búcsúzunk. Búcsúzik azoktól, akiket annyira szeretett, minden hívőtől. „Mivel szolgája vagyok mindenkinek, kötelességemnek érzem mindenkinek szolgálatára állni és az én Uramnak illatos igéit hirdetni; a mi Urunk Jézus Krisztusnak, az Atya Igéjének és a Szentléleknek szavait, melyek lélek és élet”. Jézus erre rendelte tanítványait, a főbbeket és a kisebbeket egyaránt. Ferenc is az evangélium szolgája akart lenni a kisebb szolgák között (vö. Lk 10,1-12) Mindenkinek a szolgája. Ezért nevezte el hivatalosan megalapított is Rendjét Kisebb Testvérek Rendjének. Hogy Jézus szolgája lehessen, kérte az Egyházat, szentelje őt szerpappá, azaz diákonussá, hiszen annak joga és kötelessége hirdetni az evangéliumot,mert mi mást lenne érdemes hirdetni? Ez a lélek és élet. „Ő, bár mindenkinél gazdagabb volt, anyjával, a Boldogságos Szűzzel együtt mégis a szegénységet akarta vállalni a világban.” A maga akaratát alávetette Atyja akaratának és ezt mondta: Atyám, legyen meg a te akaratod; ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint te”.Megtérése után ezért akart Ferenc is szegény, evangéliumi értelemben szegény lenni. Úgy ráhagyatkozni a Gondviselésre, ahogy Jézus a kisebb tanítványokat evangelizálni küldte. Közben állandóan engedelmeskedni akart Jézusnak, az Ő Egyházának. Engedelmességet fogadott Honórius pápának. A Rend mindenkori legfőbb elöljáróját is arra kötelezte, hogy engedelmességi fogadalmat tegyen a pápa úrnak. Engedelmeskedni akart a területileg illetékes püspöknek, de ég a helybeli plébánosnak is: engedélyük nélkül az ő területükön soha nem prédikált. Rendjében is szigorú engedelmességet írt elő a kisebb és nagyobb elöljáróknak. Regulájában és Végrendeletében többször találkozunk ezzel a sorral: a szent engedelmesség nevében megparancsolom a testvéreknek. Ez a krisztusi erény kötelez minden fogadalmas testvért ma is, amikor a világ ordítja: Ne törődj senkivel! „Atyjának pedig az volt az akarata, hogy áldott és dicsőséges Fia, akit nekünk adott, s aki miérettünk született, a kereszt oltárán saját vérével áldozatul és engesztelésül ajánlja fel magát, nem önmagáért, ki által mindenek lettek, hanem a mi bűneinkért, példát hagyva nekünk, hogy az ő nyomdokait kövessük”.Jézus készséggel vállalta értünk a szenvedést és minket is erre ösztönöz már az apostol is: „Ugyanazt az érzést ápoljátok magatokban, amely a Krisztus Jézusban is megvolt, aki Istennel való egyenlőségét nem tartotta olyan dolognak, amelyhez mint zsákmányhoz ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette önmagát, szolgai alakot vett fel, és hasonló lett az emberekhez, külsejét tekintve úgy jelent meg, mint egy ember. Megalázta magát, engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta őt, és olyan nevet adott neki, amely minden más név fölött van, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd az égben, a földön és az alvilágban, és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus az Úr az Atyaisten dicsőségére”. (Fil 2,5-11)) Ezt megfontolva igyekezzünk mi is megtenni mindent, hogy Krisztus nyomdokain járjunk, mint Ferenc,aki ezt valóra váltotta, aki élete vége felé megkapta Urunk szent sebhelyeit. ♣♣ ♣♣ ♣♣ „Légy áldott, szent város, Assisi!” Tovább elmélkedünk Ferenc körlevele alapján, amelyet az összes hívőhöz írt.„Azt akarja, hogy mindnyájan üdvözüljünk általa, s tiszta szívvel és tiszta testtel vegyük őt magunkhoz. Ó, mily boldogok és áldottak azok, akik szeretik az Istent, és úgy cselekszenek, ahogyan Az Úr az evangéliumban mondja: ,Szeresd a te Uradat, Istenedet, teljes szívedből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint önmagadat.” Igen, az üdvösségnek alapja a szeretet és az igazság, mint az Isten Országának alapjai. Ferenc ezt akkor élte át igazán, amikor megtért, és döntenie kellett: apja pénz-szerző utódja lesz, vagy Istent vallja Atyjának, és az Ő parancsai alapján rendezi további sorsát. Annyira szerette Istent, hogy egy ízben hangos sírásra fakadt, mert „a Szeretetet nem szeretik”. A felebarát szeretete pedig mérföldkő lett Életében. Megtérését attól a perctől számítja, amikor egy beteget, jelesül egy leprást, meg tudott ölelni.„Szeressük tehát Istent és imádjuk őt tiszta szívvel és tiszta elmével,mert mindenek fölött ezt kívánva tőlünk maga mondotta: ,Igazi imádói lélekben és igazságban fogják imádni az Atyát´. (Jn 4,24) Mondjunk tehát neki dicséretet és imádkozzunk éjjel-nappal, mert szüntelenül kell imádkozni és abba bele nem fáradni”. Tiszta szív: szándék, figyelem, önátadás annak, Akivel beszélek. Tiszta elme: úgy gondolkodom Istenről, ahogyan Ő beszélt magáról a kinyilatkoztatásban, és ahogyan ezt hitünk az Egyházban tanítja. Az éjjel-nappal zengett Isten-dicséret Ferenc életében állandó szeretetszolgálat volt Urunk előtt. Tökéletes önátadását jellemzi a Verna-hegyi stigmatizálás: a Keresztrefeszített a szeretet angyalának, a szeráfnak szárnyain szállt feléje, ő pedig kitárt kajaival fogadta Urának öt szent sebét: „Megjelölted, Urunk Jézus Krisztus a te szolgádat, Ferencet, megváltásunk jegyeivel”(Zsolozsma szept. 17)„Kötelességünk továbbá böjtölni és tartózkodni a hibáktól és bűnöktől, és az ételben és italban Való dőzsöléstől, és katolikusoknak kell lennünk”. Ferenc évente négy negyvennapos böjtöt tartott. Olyan szigorúan vállalta ezt, hogy később már egy-egy böjtidőben egyetlen kenyérdarabot fogyasztott el. De a többi étkezése is inkább vezeklés volt, mint étkezés. Negyvennégy éves korára gyomra teljesen tönkrement. Katolikus meggyőződése szigorú: mindent megtartani, amit az Egyház tanít. Azt a rendtársat, aki hitében megbicsaklott, a tartományfőnökéhez vezettette, és irgalmas, de szigorú vezeklésre szorította. Íme, az alapelvFontossága: igazság és szeretet együtt az Isten Országa.„Ezen kívül gyakran be kell térnünk a templomokba s tisztelnünk és becsülnünk kell a klerikusokat, még ha mindjárt bűnösök is, nem annyira önmagukért, mint inkább hivatalukért és Krisztus szentséges Testének és Vérének szolgálatáért, melyet az oltáron ők mutatnak be, ők érintenek és szolgáltatnak ki másoknak”. A templomba részint szentmisére, másrészt szentségimádásra kell betérnünk. Jézus él ott közöttünk. A szentmise Jézus keresztáldozatának jelenvalóvá tétele, amit Jézus így parancsolt nekünk: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!” (Lk 12,29) A mindenkor áradó bűn egyetlen igazán hatékony ellenszere ez: „Amikor azonban elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem Jézus Krisztus által”.(Róm 5,20-21) Óriási a felelőssége minden katolikusnak: nekünk van papunk, van szentmisénk, a keresztáldozat jelenvalóvá tehető, és aki ott van, kéri a kegyelmek túlárasztását korunk rengeteg bűne ellen, a gyökeres javulást biztosítani tudja. Aki nem jár szentmisére, a bajok igazi orvoslásában nem segít, mert a kegyelmeket kérni kell. Ott kell kérni, ahol Jézus biztosan adja. És ezért kell becsülni a katolikus papokat elsősorban. Milyen jól látta meg ezt Szent Ferenc! „És legyünk mindannyian szentül meggyőződve arról, hogy senki sem üdvözülhet, csak a mi Urunk Jézus Krisztus szent igéi és vére által. Ezeket pedig a klerikusok ejtik ki, hirdetik, illetve szolgáltatják ki.” ♣♣ ♣♣ ♣♣

Készítette: cpanel.hu

Látogatók száma:

Webmail