Kovács Bánk Ferences

vasmisés pap

hitszónok

Örömpercek Bánk Atyával

Áldás Békeség
Kedveseim!
A Szentírás segítségével szeretnék a napi rohanásban pár örömpercet szerezni.
„Történt pedig, hogy amikor tovább mentek, betért egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony befogadta őt házába. Volt neki egy Mária nevű húga, aki az Úr lábához ülve hallgatta szavait, Márta pedig sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszer csak megállt, és így szólt: Uram! Nem törődsz vele, hogy a testvérem egyedül hagy engem szolgálni? Szólj már neki, hogy segítsen! Az Úr ezt válaszolta neki: - Márta, Márta! Sok mindenre gondod van, és sok mindennel törődsz, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, és nem is veszíti el soha"(Lk 10,38-42)
Pál apostol ezekkel a szavakkal fejezte be levele első fejezetét, amelyben az isteni bölcsesség és az emberek bölcsessége között tátongó űrt mutatta be a korintusiaknak. „Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék” (1Kor 1,31) Majd folytatja gondolatmenetét:„Én is, amikor nálatok jártam, testvérek, nem keresett szavakkal vagy bölcsességgel akartam nektek hirdetni Isten misztériumát Elhatároztam ugyanis, hogy nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről. Gyöngeségem tudatában félve és nagyon elfogódottan mentem hozzátok. Tanításom és igehirdetésem ezért nem a bölcsesség elragadó szavaiból állt, hanem a Lélek és az erő bizonyságából, hogy hiteteknek ne emberi bölcsesség, hanem Isten ereje legyen az alapja” (1Kor 2,1-5) Nem szabad elfelednünk, hogy a bölcsesség erény, amely segíti birtokosát, hogy a célját könnyen és gyorsan elérje. Pál apostol az emberek bölcsességét említi, amikor arról ír, hogy én is, amikor nálatok jártam, testvérek, nem keresett szavakkal vagy bölcsességgel akartam nektek hirdetni Isten misztériumát” Korintusban ugyanis az evilági bölcsességet tanulták, hogy lehet könnyen pénzhez jutni és meggazdagodni, hisz pénzért minden megszerezhető. Aki pedig szellemi síkon akar fejlődni, a mértan, számtan dolgaiban, az is az evilági bölcsességet szolgálta. Szent Pál arra akarta megtanítani a korintusiakat, hogy lehet a világfölötti, természetfölötti isteni ismereteket könnyebben megérteni. Ehhez egy más fajta fogalomrendszerrel, más fajta filozófiával, biztos ismereteket kimunkálva, könnyebben eljutunk ma is. Erre utal Pál apostol az idézett szöveg folytatásában. „A tökéletesek körében azonban mi is bölcsességet hirdetünk. Nem ennek a világnak bölcsességét, sem az e világ  pusztulásra ítélt fejedelmeit, hanem Isten titokzatos, rejtett bölcsességét, amelyet Isten öröktől fogva megdicsőülésünkre rendelt. Ezt senki sem ismerte fel a világ fejedelmei közül, mert ha felismerték volna, nem feszítették volna keresztre a dicsőség Urát. Így érvényes az Írás szava: Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik” (6-9) Vajon mire utal az apostol, amikor Isten titokzatos, rejtett bölcsességéről szól, amelyet Isten megdicsőülésünkre rendelt, amelyet az e világ anyagi és szellemi javakban dúskáló vezetői soha nem voltak képesek fölismerni? A világ megváltása az Istenember szenvedésével és kereszthalálával. Erre utal Pál apostol: „Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi értelem föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik”. A csodák, amelyeket próféták és Jézus ezrek szeme láttára tett. A világ teremtett volta, amiből Isten létére és mindentudására, valamint mindenhatóságára egyszerű következtetéssel tudunk rájönni: Mindennek van elegendő oka.

„Jojakim, Jozija fia, Júda királya uralkodásának kezdetén ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiáshoz: Ezt mondja az Úr: Állj oda az Úr házának udvarába és hirdesd Júda városai lakóinak, akik imádkozni jönnek az Úr házába, azokat a szavakat mind, amelyeknek a hirdetésére parancsot adtam neked. Ne hallgass el egyetlen szót se. Hátha szót fogadnak és megtérnek gonosz útjaikról; akkor én is megbánom azt a veszedelmet, amelyet rájuk akarok hozni tetteik gonoszsága miatt. Így beszélj hozzájuk: Ezt mondja az Úr: Ha nem hallgattok rám és nem jártok törvényeim szerint, amelyet elétek tártam,és nem figyeltek szolgáimnak, a prófétáknak szavára, akiket folyton-folyvást küldtem hozzátok, de ti soha nem hallgattatok rájuk: ezt a templomot Silóhoz teszem hasonlóvá, ezt a várost pedig átokká teszem a föld  összes nemzete előtt. A papok, a próféták és az egész nép hallotta, amint Jeremiás elmondta ezt a beszédet az Úr házában. Amikor tehát Jeremiás mind elmondta, amit az Úr parancsára el kellett mondania az egész népnek, a papok és a próféták megragadták és így szóltak: Halállal kell lakolnod! Miért jövendöltél az Úr nevében így: ez a templom Silóhoz lesz hasonlóvá,ez a város meg úgy elpusztul, hogy lakója sem marad?’ Az egész nép ott tolongott Jeremiás körül az Úr házában.  Amikor ezeket az eseményeket meghallották Júda főemberei, fölmentek a királyi palotából az Úr házába, és leültek az Úr házának új kapuja előtt”(Jer 26,1-9)
Isten igen súlyos büntetéseket helyez kilátásba. Nagy tömeg gyűlik össze, valamennyien zsidók, akik közül sokan bálványokat is imádnak. Ezért Isten haragszik, amint az egész Biblia tanúsítja, és nem tűri el, hogy egy sorba vegyék az ócska bálványokkal, amikben a sátán imádtatja önmagát. Már hat száz évvel korábban Mózesnek megparancsolta, hogy aki részt vesz bálványimádásban, azonnal ki kell végezni: „Amikor Izrael Sittimben táborozott, a nép kikezdett Moáb leányaival. Ezek meghívták a népet az isteneiknek bemutatott áldozatokra, s a nép részt vett az áldozati lakomákon, és leborult isteneik előtt. Izrael a Peor-beli Baálnak szolgált. Erre feltámadt az Úr haragja Izrael ellen. S azt mondta az Úr Mózesnek: Gyűjtsd ide a nép vezetőit mind, s nyársaltasd fel őket fényes nappal az Úrnak, hogy lecsillapodjék Izrael ellen fölgerjedt iszonyú haragja” Mózes megparancsolta Izrael bíráinak:Mindegyiktek ölje meg emberei közül azokat, akik a Peor-beli Baálnak szolgáltak! (Szám 25,1-5) Azoknak a száma, akiket a csapás sújtott, huszonnégyezerre rúgott” (7) Siloe említése is ugyancsak Isten parancsára, hasonló célból történt. Siloe akkor vált ismertté minden zsidó előtt, amikor a honfoglalás befejeződött. Józsue, a fővezér, Mózes utódja, oda gyűjtötte össze egész Izraelt, hogy az ország területét ott sorsolja ki a törzsek között. (Józs 18) Élete végén aztán újra megismételte Mózes intelmeit a saját intelmeivel kiegészítve, amikor halála előtt utoljára hívta össze egész Izraelt: „De amint az Úr, a te Istened ígéretei beteljesedtek, ugyanúgy valóra váltja az Úr fenyegetéseit is, egészen addig, hogy elűz benneteket erről a jó földről, amelyet az Úr, a ti Istenetek adott nektek. Igen, ha megszegitek a szövetséget, amelyet az Úr, a ti Istenetek kíván tőletek, ha elmentek más isteneknek szolgálni, ha leborultok előttük, akkor fellángol ellenetek az Úr haragja, és hamarosan eltűntök arról a jó földről, amelyet adott nektek”(23,15-16) Jeremiás próféta tehát vállalja az isteni parancs pontos közvetítését, mert ő is hűséges szolgája Istennek, mint Ábrahám, Mózes, Dávid volt. Neki még volt egy friss érve is: Júda testvér országa, Izrael kétszáz éves fennállás után 722-ben eltűnt a térképről, és Jeruzsálem sorsa is rövid két évtizeddel később betelt Áldás néked, édes Isten Báránya, Ki jössz e világnak megváltására, Dicsőség, dicséret, imádás legyen Néked földön, égen, örökkön. Amen”

Áldás Békesség
Kedveseim!
Ma az örömnek egy különös formáját ünneplem.Testvérem,pajtásom,rendtársam Aba Atya temetésének napja van.
Írásomat kérem szíves szeretettel fogadjátok.
Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Excellenciás Püspök Atya, Főtisztelendő Tartományfőnök Atya, Krisztusban Testvéreim!
Nem a búcsú szavait, hanem köszönet szavait szeretném mondani Urunknak, Dr. Sill Ferenc, szombathely díszpolgára, kenyeres pajtásam, rendtársam, Aba atyáért. Tudom, és hiszem, hogy teremtőjének közelében megtapasztalja irgalmas szeretetét. Életünk tanulmányi időnk kezdetétől párhuzamosan folyt. Egy rendtartomány, egy egyetem, egyetlen egyházmegye a Szombathelyi, aki befogadott minket, mint üldözött ferenceseket. Szomszédos szolgálati hely, közös tudományos munka (a szombathelyi levéltár latin nyelvű hiteles helyi iratainak fordítása) mind összekötött bennünket. Tanulmányi házunkban társaink az öccse-bátya nevet adták nekünk, hasonlóságunk miatt. Ferences sorsunk is párhuzamosan alakult. Teológiai tanulmányainkat Budapesten a Központi Szemináriumba végeztük, rendünkben felelős emberként előjáróként váltottuk egymást, dolgozva rendünkért, az Anyaszentegyházért. Aba Atya sokat dolgozott, tudományával gazdagította szeretett városát, híveit gondosan ápolta. Élete elkötelezettség volt rendje és az Egyháza felé. Üldöztek, kihallgattak, szétszórtak. Megmaradtunk. Kapucium szerint rendünk seniora volt. „Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott a Krisztus Jézus. Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért” (Fil 3,14)  Kapucium szerint most én következem. Aba! Gyorsabb voltál!

Szent Pál apostol kertelés nélkül megírja a véleményét az efezusi hívekről:„Ti, akik egykor sötétség voltatok, most világosság vagytok az Úrban. Éljetek hát úgy, mint a fény fiai!"

Ha utána nézünk ennek a megállapításnak az Apostolok cselekedetei című könyvben, Efezusba érkezése után Pálnak keresztényeket mutatnak be. Kikérdezi őket a kiképzésük felől: Megkaptátok a Szentlelket, amikor hittetek? Nem is hallottuk, hogy van Szentlélek, felelték. Mire keresztelkedtetek? Kérdezte ismét. Ezt válaszolták: János keresztségére. János a bűnbánat keresztségével keresztelt magyarázta Pál, a népet meg arra biztatta, higgyenek abban, aki utána jön, azaz Jézusban. Ezt hallva megkeresztelkedtek Jézus nevére. Ezután Pál rájuk tette a kezét, és leszállt rájuk a Szentlélek, megkapták a nyelvek adományát, és prófétáltak. Ezek az emberek együttvéve voltak vagy tizenketten” (ApCsel 19,2-7) Ozeás ószövetségi kispróféta, akit az Úr küldött az északi, tíz törzsből álló zsidó országba, hogy a bálványimádást hagyják abba és térjenek vissza az egy Istenhez, Ábrahám, Izsák és Jákob Istenéhez, aki később Mózest küldte az ószövetségi választott nép vezérének. Feltárta előtte az Úr az ószövetségben kinyilatkoztatott isteni igazságokat, amelyeket mindenkinek el kell fogadnia, aki a földi életet lezáró halál beállta után nem a pokolba, hanem annak tornácára szeretne kerülni, onnan pedig a Megváltó eljövetele és bűntörlő halála, majd feltámadása után a boldog menny-országba szeretne jutni. Ezért Isten igazságainak az ismerete és elfogadása az első. Majd teljesíteni kell parancsait, legfőképp a szeretet parancsát: Istent szeresd mindennél jobban, az embereket pedig jobban, mint magadat. Ozeás ezt így fogalmazza (Kr.e. 740-730 között): „Mert nem az áldozat kell nekem, hanem a szeretet, ne az égőáldozat, hanem Isten ismerete”. (Oz 6,6) Pál tehát ezután jobban körülnéz Efezusban. Tapasztalatait így összegezi: „Ti, akik egykor sötétség voltatok, most világosság vagytok az Úrban. Éljetek hát úgy, mint a fény fiai!  A világosság gyümölcse csupa jóság, igazság, egyenesség. Azt keressétek, ami kedves az Úr szemében. Ne legyen részetek a sötétség meddő cselekedeteiben, inkább ítéljétek el azokat. Amit ugyanis a bűnösök titokban tesznek, azt még kimondani is szégyen” (Ef 5,8-12) A vándorló zsidó ördögűzők közül is megpróbálták néhányan, hogy a gonosz lelkektől megszállottakra ráolvassák Urunk Jézus nevét, ezt mondva: Kényszerítelek titeket Jézusra, akit Pál hirdet. Egy zsidó főpapnak, Szkeuasznak hét fia is így tett. De a gonosz lélek visszavágott: Jézust ismerem, Pálról is tudok, de ti kik vagytok? Ezzel rájuk vetette magát a megszállott ember, kettőt letepert közülük, s úgy elbánt velük, hogy meztelenül és sebekkel borítva menekültek ki a házból. Erről minden efezusi zsidó és görög tudomást szerzett. Nagy félelem fogta el őket és magasztalták Urunk Jézus nevét. Sok hívő is előállt, beismerték és elmondták mesterkedésüket. A bűbájosok közül sokan könyveiket is elhozták és mindenki szeme láttára elégették őket”(ApCsel 19,12-19) „Amit feltártunk, arra fény derül, és amire fény derült, az maga is fény. Ezért mondják: Ébredj, ki alszol, támadj fel holtodból,- és Krisztus rád ragyog!” (Ef 5,13-14) Az igaz, zavartalan, boldog magyar élet megteremtése érdekében nem kellene meggondolni azt a gyógyírt, amit Pál apostol ajánlja: „Nem annyira a test és a vér ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen” (Ef 6,12) Milyen óriási kár, hogy népünk nagy része elfelejtett imádkozni. Tanuljunk őseinktől: „Ránk, bűnösökre minden verés ráfér, de könyörögnek ők tépett hazánkért. Hadd legyünk mink is tiszták, hősök, szentek: Hazánkat így mentsd meg!”(Ho 293,4)
 
„Halljátok, szigetek, és figyeljetek távoli népek! Az Úr hívott meg, mielőtt még születtem, anyám méhétől fogva nevemen szólított. Számat éles kardhoz tette hasonlóvá, s kezének árnyékában rejtegetett. Mint a hegyes nyíl, olyanná tett, és a tegzébe rejtett. S így szólt hozzám: A szolgám vagy, Izrael, benned fogok megdicsőülni! De én azt gondoltam: Hiába fáradtam, haszontalanul tékozoltam erőmet. Ám igaz ügyem az Úr előtt van, és jutalmam Istenemnél. Becses vagyok az Úr szemében, és Istenem az erőm. És most ezt mondja az Úr, aki már anyám méhétől szolgájává tett, hogy visszavezessem hozzá Jákobot, és Izraelt köréje gyűjtsem: Kevés az, hogy szolgám légy, s fölemeld Jákob törzseit és visszatérítsd Izrael maradékát. Nézd, a nemzetek világosságává tettelek, hogy üdvösségem eljusson a föld határáig.” (Iz 49,1-6) Az Isten szolgája a Bibliát jól ismerő szaktudósok szerint megtisztelő cím. A „szolga” a közbeszédben ranglétrának utolsó fokán állókat jelöli, akiknek nincs tisztes vagyonuk, és ezért rendszeres fizetésért mások utasításait hajtják végre. Az ókorban volt ennek még egy torzabb formája is: a rabszolgaság, amikor valaki saját maga eladta önállóságát, vagy erőszakkal elvették azt tőle, és attól kezdve nemcsak a munkáját, hanem önmagát is vagyontárgynak tekintették. Isten az embert szabad személynek teremtette. Az ember csak a Teremtőnek tatozott engedelmeskedni, akinek végtelen hatalma teremtett, létet adott mindennek, Ő tart mindent létben, és végtelen szeretetében gondoskodik mindenkiről. A végtelen hatalmáról sohasem mond le, nem is mondhat le, mert végtelen hatalmával nemcsak teremtette, hanem fönn is tartja az egész világ létét és rendjét is. Ebben felhasználja az angyalok és az emberek közreműködését is. Ezért ők Isten szolgáinak minősülnek, ha megteszik akaratát. Az angyalok átestek egy, a sorsukat eldöntő próbán. A kinyilatkoztatás a próba tárgyát nem jelöli meg. Boldog Duns Skót János ferences hittudós szerint Isten felfedte előttük megteremtésük után rögtön, hogy a Második Isteni Személy az idők folyamán felvesz az Atyával és az Szentlélekkel közös isteni természete mellé egy emberi természetet, vagyis emberi lelket és testet emberi személyiség nélkül, és azt a saját Isteni Személye alá rendeli mindörökre. Így az Ige, a Fiúisten, Istenember lesz, és ilyen formájában is imádni kell. Az angyaloknak meg kellet gondolniuk a válaszukat, és döntésük örökre szól. Mihály főangyal és társai azonnal vállalta a Megtestesülés utáni imádást. A Lucifer nevű főangyal és társai mindezt megtagadták, mondván: az ember kisebb méltóság, mint az angyal. Neki, az Istenembernek tehát nem szolgálunk. Heves szellemi harc tört ki a mennyország előtt. Amint döntött mindkét csoport, a jó angyalok elnyerték a megszentelő kegyelmet és Isten szolgáiként beléphettek a mennyországba, a lázadók ugyanakkor ördöggé válva hullottak az akkor teremtett pokol lángjai közé. Isten embergyermekei segítésére mindegyik mellé őrangyalt rendel. Így segíti őket. A gonosz lelkek pedig kísértenek minden embert, hogy lázadjanak és vettessenek pokolra. Mivel az ember nem tud örökre érvényes döntést hozni, amíg él, halála pillanatáig harcolnak érte. Amint Izajástól hallottuk az elmélkedés bevezető idézetében, az Istenember édesanyja méhébe lép, amikor a Szentlélek megteremti emberségét. Ezt hallja ebben a pillanatban az édesanyja ajkáról emberi szóval: „íme, az Úr szolgálója vagyok” (Lk 1,38), és együtt hangzik vele az első istenemberi szó: „Lásd, itt vagyok! A könyvtekercsben rólam írták, hogy teljesítsem akaratod. Parancsod, Istenem, örömmel tölti el szívemet”(Zsolt 40,8-9)„Engedelmes értünk voltál, angyalszóra hajlottál, szolgálója Úristennek, szószólója népeknek. Szólj, ó szent Szűz, most is értünk, mert Istennek vétettünk. Benned Isten emberré lett s rabságunkból megmentett”(Ho 12,3-4)