 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
||
 ♣♣ ♣♣ ♣♣VÉGRENDELET,TESTAMENTUM Ferenc életének utolsó hónapjaiban, 1226 szeptemberében-októberében keletkezett. Talán egyik írását sem vizsgálták, kommentálták és értelmezték annyit, mint ezt. Az első század rendtörténete nem érthető nélküle. Bár a 34. versben szerepel a "végrendelet" (testamentum) szó, sokan úgy akarták értelmezni, mint "parancsolatot" (mandatum). IX. Gergely ezt igazítja helyre. Ferenc az ő eredeti szándékát akarja élete végén újra megfogalmazni. A 4. versben szereplő imádság a Szent Kereszt Zsolozsmájának egyik responzumára épül. A ferences családban két kiegészítéssel hagyományos ima lett: "Imádunk téged, legszentebb Urunk Jézus Krisztus, itt és a világon lévő minden templomodban, és áldunk téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot."1Az Úr a következő módon mutatta meg nekem, Ferenc testvérnek, hogyan kezdjem el a bűnbánattartást: míg bűnökben éltem, nagyon keserű volt számomra a leprások látása. 2És maga az Úr vezérelt közéjük, és én irgalmasságot cselekedtem velük. 3És amikor eltávoztam tőlük, az, ami előbb keserű volt számomra, átváltozott testem és lelkem édességére. Utána egy kevés ideig még vártam, azután elhagytam a világot. 4És az Úr templomaiban olyan mély hitet öntött belém, hogy ilyen egyszerű szavakkal imádkoztam: 5Imádunk téged, Urunk Jézus Krisztus, a világon lévő minden templomodban, és áldunk téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot. 6Azután egyházi rendjükre való tekintettel olyan határtalan bizalmat adott nekem az Úr és ad szüntelenül papjai iránt, kik a római Szentegyház szabályai szerint élnek, hogy még ha üldöznének, akkor is csak hozzájuk menekülnék. 7És ha akkora bölcsességgel rendelkeznék is, mint Salamon, és szegényes papokkal találkoznék a világban, akaratuk ellenére semmiképpen sem akarnék plébániájuk területén prédikálni. 8És úgy akarom tisztelni, szeretni és becsülni őket és a többieket, mint uraimat. 9És nem akarom észrevenni rajtuk a bűnt, mivel Isten Fiát szemlélem bennük, s ezért uraim ők. 10És ezt azért teszem, mert Isten magasságbeli Fiából testi szemeimmel itt e földön semmi mást nem látok, mint szentséges testét és szentséges vérét; ezt pedig ők érintik kezükkel és másoknak is ők szolgáltatják ki. 11Ezért óhajtom, hogy mindenekfölött becsüljék, tiszteljék és méltó helyen őrizzék ezeket a szentséges titkokat. 12Ha tehát valahol Isten szent nevét és igéit tartalmazó írást illetlen helyen találok, azonnal felemelem, és másokat is kérek, hogy emeljék fel és tegyék illő helyre azokat. 13És kötelesek vagyunk tisztelni az összes teológusokat és azokat is, akik az isteni szent igéket hirdetik, mint akik lelket és életet árasztanak felénk[62]. 14És miután testvéreket adott mellém az Úr, senki sem mutatta meg nekem, mit kell tennem, hanem ezt ő, a Magasságbeli nyilatkoztatta ki nekem, hogy a szent Evangélium szerint kell élnem. 15És kevés és egyszerű szóval írásba foglaltattam ezt, a pápa úr pedig megerősítette számomra. 16És akik jöttek, hogy elfogadják ezt az életmódot, mindazt, amijük csak volt[63], a szegényeknek adták. És beérték kívül-belül foltozott habitussal, övvel és alsóruhával. 17És nem akartunk többet birtokolni. 18Mi, klerikusok a többi klerikushoz hasonlóan mondtuk a zsolozsmát, a laikusok pedig a Miatyánkot mondták. És igen-igen szívesen időztünk a templomokban. 19Tanulatlan emberek voltunk, és mindenkinek alárendeltjei. 20És én két kezemmel dolgoztam és akarok tovább dolgozni. És határozottan kívánom, hogy a többi testvér is dolgozzon, ahogy a tisztesség megkívánja. 21Akik nem tudnak dolgozni, tanuljanak meg; nem kapzsiságból, nem a munkabér megszerzéséért, hanem a példaadás kedvéért és a henyélés elkerülése végett. 22És ha munkánkért nem adnák meg a bért, akkor járuljunk az Úr asztalához, vagyis ajtóról ajtóra járva kéregessünk alamizsnát. 23Az Úr nyilatkoztatta ki nekem, hogy ezt a köszöntést használjuk: Az Úr adjon neked békességet! 24Vigyázzanak a testvérek, hogy templomokat, szegényes hajlékokat és minden épületet, melyet számukra emelnek, csak abban az esetben fogadjanak el, ha azok illenek a szent szegénységhez, melyet a regulában megígértünk. És mindig csak mint jövevények és zarándokok, vendég módjára lakjunk bennük[64]. 25Az engedelmesség nevében szigorúan megtiltom minden testvéremnek, hogy akár személyesen, akár mások közvetítésével kiváltságlevelet merészeljenek kérni a római kúriától templom vagy valamilyen hely részére, prédikáció ürügyén vagy éppen testi üldöztetés esetén, bárhol is tartózkodnak. 26És ha valahol nem fogadják be őket, menjenek más vidékre, hogy ott Isten áldásával bűnbánatot tartsanak. 27És feltétlenül engedelmes akarok lenni a testvéri közösség miniszter generálisának, és annak a gvárdiánnak, akit ő jónak látott mellém rendelni. 28Fogolyként akarok az ő kezei közt lenni, s az ő engedélye és akarata ellenére egy lépést sem kívánok tenni, sem mást cselekedni. Mert uram ő nekem. 29És bár egyszerű, beteges ember vagyok, mégis kívánom, hogy állandóan mellettem legyen egy klerikus, hogy a regula előírása szerint együtt végezze velem a zsolozsmát. 30A többi testvér is hasonló módon tartozik engedelmeskedni gvárdiánjának és végezni a zsolozsmát úgy, ahogyan a regula előírja. 31És ha akadnának közöttük olyanok, akik nem a regula előírásainak megfelelően végzik a zsolozsmát, vagy abba újításokat akarnának belevinni, vagy pedig nem katolikus módon élnek, az ilyeneket minden testvér az engedelmesség erejénél fogva köteles, bárhol is találja őket, a legközelebbi őr elé vinni. 32És az őr az engedelmesség erejénél fogva köteles éjjel-nappal erősen őriztetni a foglyot, hogy ki ne szabadulhasson kezéből, míg csak át nem adja a miniszter provinciálisnak. 33És a miniszter provinciális szintén az engedelmesség erejénél fogva köteles őt megfelelő testvérekkel éjjel-nappal fogolyként őriztetni és az ostiai úr elé vinni, aki ura, védője és fenyítője az egész testvéri közösségnek. 34És ne mondják a testvérek: ez új regula, mert ez csak emlékeztetés, intés, buzdítás és végrendelkezés akar lenni, melyet én, a kicsiny Ferenc testvér, azért hagyok rátok, áldott testvéreimre, hogy a regulát, melyet az Úrnak megígértünk, a katolikus hitnek megfelelőbben tudjuk megtartani. 35És a miniszter generálisnak, valamint az összes többi miniszternek vagyis őrnek az engedelmesség nevében szigorúan tilos bármit is hozzáadni ezekhez az igékhez vagy azokból valamit elvenni. 36És kötelesek a regula mellett ezt az írást is mindig magukkal hordani. 37És minden káptalanon, melyet tartanak, a regula után ezeket a szavakat is olvassák fel. 38És a szent engedelmesség nevében szigorúan megtiltom összes testvéremnek, klerikusoknak és laikusoknak egyaránt, hogy akár a regulához, akár ezekez a szavakhoz magyarázatokat fűzzenek és mondják: Ezt így kell érteni. 39Hanem amint az Úr megadta nekem, hogy egyszerűen és világosan elmondjam és papírra vessem a regulát és ezeket a szavakat, úgy nektek is egyszerűen és magyarázat nélkül kell értelmeznetek és szent közreműködéssel mindvégig megtartanotok azokat. 40És ha valaki megtartja ezeket, a mennyben teljék be a magasságbeli Atya áldásával, a földön pedig teljék be az ő szeretett Fiának áldásával, a vigasztaló Szentlélekkel, az ég minden erejével és az összes szentekkel. 41És én, kicsiny Ferenc testvér, a ti szolgátok, amennyire kitelik tőlem, kívül-belül megerősítem ezt a szentséges áldást. ♣♣ ♣♣ ♣♣ A MEGERŐSÍTETT REGULA Regula bullata III. Honoriusz pápa 1223-ban adta ki az alábbi bullát, mely a regula szövegét tartalmazza. Eredetijét az assisi Sacro Conventóban őrzik. A Ferences Rendben ezt a Regulát és a Végrendeletet péntekenként olvassák. A regulának ez a formája is Ferenc és a testvérek közös munkájának gyümölcse, mely a Római Kúria szempontjainak is megfelel. Ferenc egyik "kézjegye", hogy a testvérek közösségét nem "rendnek" (ordo), hanem "testvériségnek" (fraternitas) nevezi. Mégsem pusztán jogi dokumentum, hanem inkább Ferenc buzdítása az evangéliumi életre. Honoriusz püspök, Isten szolgáinak szolgája, szeretett fiainak, Ferenc testvérnek és a Kisebb Testvérek Rendjébe tartozó minden testvérnek köszöntését és apostoli áldását küldi. Helyeselni szokta (Solet annuere) az Apostoli Szentszék a jámbor szándékot, és a hozzá folyamodók illő kívánságait jóakaratú pártfogásában részesíti. Ezért, szeretett fiaim az Úrban, jámbor kéréseteket figyelembe vesszük, és rendeteknek itt közölt és elődünktől, a boldog emlékű Ince pápától jóváhagyott Reguláját apostoli tekintélyünkkel számotokra megerősítjük és jelen iratunkkal védelmünkbe vesszük. A Regula ez: 1. Az Úr nevében! Kezdődik a kisebb testvérek élete: 1A kisebb testvérek regulája és élete ez: kövessék a mi Urunk Jézus Krisztus szent evangéliumát, és éljenek engedelmességben, tulajdon nélkül és tisztaságban. Ferenc testvér engedelmességet és hódolatot ígér Honoriusz pápa úrnak és törvényes utódainak, valamint a római Szentegyháznak. A többi testvér pedig Ferenc testvérnek és utódainak tartozik engedelmességgel. 2. Azokról, akik fel akarják venni ezt az életformát, és felvételük rendjéről 1Ha valaki fel akarja venni ezt az életformát és testvéreinkhez fordul eligazításért, küldjék miniszter provinciálisukhoz, akinek egyedül áll jogában új testvéreket felvenni. 2A miniszterek pedig szorgalmasan kérdezzék ki őket a katolikus hitből és az egyház szentségeiről. 3És ha mindezt hiszik és készek hűségesen megvallani és mindhalálig szilárdan megtartani, 4és ha nincs feleségük, vagy ha van, már előbb kolostorba vonult vagy önmegtartóztatást fogadott és férjét a megyéspüspök engedélyével elbocsátotta, és ha felesége olyan korban van, mely kizár minden gyanút, 5adják eléjük a szent evangélium szavait, hogy menjenek és adják el mindenüket és azokat igyekezzenek a szegények közt szétosztani. 6Ha ezt nem tehetik, a jóakarat is elegendő. 7És óvakodjanak a testvérek és minisztereik, hogy bele ne ártsák magukat anyagi ügyeiknek intézésébe, úgy, hogy azok szabadon tehessék dolgaikkal, amit az Úr sugall nekik. 8Ha mégis tanácsot kérnek, a minisztereknek jogukban áll istenfélő emberekhez utasítani őket, hogy azok tanácsával osszák szét javaikat a szegények között. 9Ezután adják ki nekik a jelöltek ruháját, nevezetesen két csuklya nélküli habitust, övet, alsóruhát és az övig érő kaparót, 10kivéve, ha miniszterük mást lát Isten szerint valónak. 11A próbaév leteltével fogadják fel őket az engedelmességre, ígéretüket véve, hogy életük végéig megtartják ezt az életet és regulát. 12A pápa úr parancsa szerint semmi körülmények közt nem szabad ebből a szerzetből kilépniük, 13mert a szent evangélium szerint aki az eke szarvára teszi kezét és hátranéz, nem alkalmas az Isten országára[55]. 14És azoknak, akik már engedelmességet fogadtak, egy habitusuk legyen csuklyával és egy másik, ha akarják, de csuklya nélkül. 15És szükség esetén cipőt is hordhatnak. 16És minden testvér szegényes ruhát hordjon, melyet Isten áldásával megfoltozhat daróccal vagy más anyaggal. 17Intem és figyelmeztetem őket, hogy ne nézzék le és ne ítéljék el azokat az embereket, akiket lágy és színes ruhákba öltözködve látnak, se azokat, akik finom ételekkel és italokkal élnek, hanem inkább ki-ki magát ítélje meg és vesse meg. 3. A zsolozsmáról és a böjtről, és arról, hogyan járjanak a testvérek szerte a világban 1A klerikusok a római Szentegyház szokása szerint végezzék a zsolozsmát a zsoltároskönyv kivételével, 2ezért lehet breviáriumuk. 3A laikusok Matutinumra mondjanak 24 Miatyánkot, Laudesre 5-öt, a Prima, Sexta és Nona imaórában 7-et, Vecsernyére 12-t, Kompletóriumra 7-et, 4és imádkozzanak a megholtakért. 5És böjtöljenek Mindenszentek ünnepétől az Úr születéséig. 6Akik önszántukból megtartják azt a szent böjtöt, mely Vízkereszttel kezdődik és megszakítás nélkül negyven napig tart, s melyet az Úr is megszentelt böjtölésével, áldottak legyenek az Úrtól, akik pedig erre nem vállalkoznak, nem kötelezhetők rá. 7A másik negyven napot ellenben, mely az Úr föltámadásáig tart, mindenki böjtölje végig. 8Más időben nem kötelesek böjtölni, kivéve a pénteket. 9Nyilvánvaló szükség esetén pedig egyáltalán nincsenek testi böjtre kötelezve a testvérek. 10Figyelmeztetem, intem és buzdítom testvéreimet az Úr Jézus Krisztusban, hogy mikor a világban járnak, ne civódjanak, se szóharcot ne folytassanak, se másokat meg ne ítéljenek; 11hanem legyenek szelídek, békességszerzők és szerények; kedvesek és alázatosak, s nyíltan szóljanak mindenkihez, ahogyan illik. 12És ne lovagoljanak, csak ha nyilvánvaló szükség, vagy betegség kényszeríti őket. 13Ha valamilyen házba bemennek, először ezt mondják: Békesség e háznak. 14És a szent evangélium szerint minden ételből ehetnek, amit eléjük tesznek[56]. 4. Hogy pénzt ne fogadjanak el a testvérek 1Szigorúan megparancsolom az összes testvérnek, hogy semmiképpen se fogadjanak el dénárokat vagy pénzt se közvetlenül, se közvetítő személy útján. 2Mégis, a betegek szükségleteiről és a többi testvér ruházatáról csak a miniszterek vagyis őrök gondoskodjanak, a hely, az évszak és a hidegebb vidékek szerint, a rend lelki barátai útján, ahogy a szükség miatt jónak látják; 3mindig ügyelve arra, hogy dénárokat vagy pénzt, mint mondtuk, ne fogadjanak el. 5. A dolgozás módjáról 1Azok a testvérek, akiknek az Úr megadta a munka kegyelmét, dolgozzanak hűségesen és odaadással, 2úgy, hogy távol tartva a lélek ellenségét, a henyélést, ne oltsák ki magukban a szent imádság és áhítat szellemét, amit minden más földi dolognak csak szolgálnia szabad. 3Munkájuk ellenértékeként fogadják el, ami szükséges a maguk és testvéreik ellátására, dénárok és pénz kivételével, 4és ezt alázatosan tegyék, ahogy Isten szolgáihoz és a szent szegénység követőihez illik. 6. Hogy a testvérek semmit se sajátítsanak ki; az alamizsnagyűjtésről és a beteg testvérekről 1A testvérek semmit se sajátítsanak ki, se házat, se földet, se más egyebet. 2És mint zarándokok és jövevények, akik szegénységben és alázatosságban szolgálnak e világon az Úrnak, menjenek bizalommal alamizsnát gyűjteni, 3és nem kell szégyenkezniük, mert az Úr is szegénnyé lett értünk ezen a földön. 4A fönséges szegénységnek ez a magassága avatott titeket, kedves testvéreim, a mennyek országának örököseivé és királyaivá, földi kincsekben szegénnyé tett, s erényekben magasra emelt. 5Ez legyen a ti osztályrészetek, mely elvezet az élők földjére. 6Ha ehhez teljes mértékben ragaszkodtok, szeretett testvéreim, a mi Urunk Jézus Krisztus nevéért az égvilágon semmi mást nem kívántok birtokolni. 7És bárhol tartózkodnak vagy találkoznak a testvérek, mutassák meg, hogy egy családból valók. 8És egyik a másiknak bizalommal tárja fel baját, mert ha az anya táplálja és szereti test szerinti fiát, milyen gondos szeretettel kell kinek-kinek szeretnie lélek szerinti testvérét. 9És ha valaki megbetegszik közülük, a többi testvér úgy szolgáljon neki, ahogy kívánná, hogy neki szolgáljanak[57]. 7. A vétkező testvérekre kirovandó penitenciáról 1Ha valamelyik testvér az ellenség incselkedéséből halálos bűnbe esik, olyan vétkek esetében, melyek alól a testvérek közt hozott határozatok értelmében egyedül a miniszter provinciálisnak áll jogában feloldozni, köteles haladék nélkül hozzá fordulni, amilyen gyorsan csak teheti. 2A miniszterek pedig, ha papok, irgalommal szabjanak ki rájuk penitenciát; ha pedig nem papok, a rend egy másik papja útján róják ki úgy, ahogyan Isten nevében legjobbnak látják. 3És vigyázniuk kell, hogy más bűne miatt haragra ne gerjedjenek, se fel ne induljanak, mert a harag és a felindulás bennük is, másokban is akadályozza a szeretetet. 8. A testvéri közösség miniszter generálisának megválasztásáról és a pünkösdi káptalanról 1Az összes testvér közül egy legyen mindig az egész testvéri közösség miniszter generálisa, vagyis szolgája, és mindenben szigorú engedelmességgel tartozzanak neki. 2Távozása után a miniszter provinciálisok, vagyis őrök válasszák meg utódját a pünkösdi káptalanon, melyen a miniszter provinciálisok mindig kötelesek megjelenni, akárhová hívja össze a miniszter generális. 3És a káptalant három évenként, esetleg hosszabb, vagy rövidebb időközönként tartsák meg, ahogyan az említett miniszter generális elrendeli. 4Ha a miniszter provinciálisok, vagyis őrök összessége valaha úgy látná, hogy az említett miniszter generális nem alkalmas többé a testvérek szolgálatára és közös javának munkálására, a nevezett testvérek, akiket a választás joga megillet, kötelesek az Úr nevében újat választani. 5A pünkösdi káptalan után a miniszter provinciálisok, vagyis őrök, ha akarják és jónak látják, az év leforgása alatt őrségüknek tagjait hívják össze káptalanra. 9. A prédikátorokról 1A testvérek ne prédikáljanak olyan püspök egyházmegyéjében, aki ezt megtiltotta nekik. 2És általában addig senki se merjen a népnek prédikálni, amíg a testvéri közösség miniszter generálisa meg nem vizsgálta, jóvá nem hagyta és a prédikátori tisztre kifejezett megbízást nem adott neki. 3Arra is intem és buzdítom testvéreimet, hogy prédikációjukban legyen kipróbált és megtisztított a beszédük, a nép hasznára és épülésére, 4és rövid beszédben hirdessék nekik a bűnöket és erényeket, a büntetést és a dicsőséget; mert rövid szót mondott az Úr is a földön[58]. 10. A testvérek figyelmeztetéséről és megfeddéséről 1Azok a testvérek, akik a többiek miniszterei, vagyis szolgái, látogassák és figyelmeztessék testvéreiket, alázatosan és szeretettel feddjék meg őket, és semmi olyat ne parancsoljanak nekik, ami ellentétes lelkiismeretükkel vagy regulánkkal. 2Azok a testvérek viszont, akik alárendeltjeik, tartsák mindig szem előtt, hogy Istenért lemondtak saját akaratukról. 3Ezért szigorúan megparancsolom nekik, hogy mindabban engedelmeskedjenek minisztereiknek, aminek megtartását az Úrnak ígérték és ami nem ellenkezik lelkiismeretükkel és regulánkkal. 4És bárhol is vannak a testvérek, és úgy látják és úgy vélik, hogy nem tudják a regulát lelkileg megtartani, miniszterükhöz kell és szabad is fordulniuk. 5A miniszterek pedig szeretettel és jósággal fogadják őket és olyan szívélyesen bánjanak velük, hogy azok úgy merjenek hozzájuk szólni és velük érintkezni, mint az urak szoktak szolgáikkal, 6mert úgy kell lennie, hogy a miniszterek minden testvér szolgái legyenek. 7A testvéreket pedig intem és buzdítom az Úr Jézus Krisztusban, hogy óvakodjanak minden felfuvalkodottságtól, hiú dicsekvéstől, irigységtől, fösvénységtől, e világ gondjától és aggódásától, megszólástól és zúgolódástól. A tudományban járatlanok ne törjék magukat tudományok után, 8hanem ügyeljenek, hogy mindenekfölött vágyakozniuk kell az Úr lelkének és szent működésének birtoklására, 9hozzá mindig tiszta szívvel imádkozni, alázatosságot, az üldözésben és betegségben béketűrést tanúsítani és 10szeretni azokat, akik üldöznek, dorgálnak és vádolnak bennünket, mert az Úr mondja: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért és rágalmazóitokért. 11Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa. 12Aki pedig mindvégig állhatatos marad, az üdvözül[59]. 11. Hogy a testvérek ne lépjenek be szerzetesnők monostorába 1Szigorúan megparancsolom valamennyi testvérnek, hogy ne tartson asszonyokkal gyanús kapcsolatot vagy tanácskozást, 2és ne menjen be apácazárdába, kivéve azokat, akinek az Apostoli Szentszéktől erre külön engedélyük van. 3És ne legyenek komái se férfiaknak, se nőknek, nehogy ebből botrány támadjon a testvérek között vagy a testvérekkel kapcsolatban. 12. Azokról, akik a szaracénok vagy más hitetlenek közé mennek 1Aki a testvérek közül isteni sugallatra a szaracénok vagy más hitetlenek közé akar menni, kérjen erre engedélyt miniszter provinciálisától. 2A miniszterek pedig senki másnak ne adjanak engedélyt, csak azoknak, akiket elküldésre alkalmasnak látnak. 3Ezenfelül az engedelmesség nevében megparancsolom a minisztereknek, hogy a római Szentegyház bíborosai közül kérjenek egyet a pápa úrtól, hogy az kormányzója, pártfogója és javítója legyen a testvéri közösségnek, 4s így mindenkor alárendeltjei és alattvalói maradjunk a Szentegyháznak, állhatatosak a katolikus hitben[60], és tartsuk meg a mi Urunk Jézus Krisztus szegénységét, alázatosságát és szent evangéliumát, amit erősen megfogadtunk. Senkinek sem szabad tehát ezt a megerősítő iratunkat megsértenie, vagy annak vakmerő szándékkal ellenszegülnie. Ha valaki ezt mégis megkísérelné, a mindenható Istennek és apostolainak, Szent Péternek és Pálnak haragját vonja magára. Kelt Lateránban, pápaságunk nyolcadik évében november huszonkilencedikén. ♣♣ ♣♣ ♣♣ A MEG NEM ERŐSÍTETT REGULA Regula non bullata 1Reg Ferenc életformájának első megfogalmazását III. Ince hagyta jóvá szóban, 1209-ben. A közösség számbeli növekedése, belső szerveződése (1217-ben provinciákra osztják fel), az 1215-ös lateráni zsinat megújuló szelleme, a noviciátus 1220-as bevezetése kiegészítéseket, átdolgozásokat, javításokat tett szükségessé. Ez a közös munka a káptalanokon folyt; a regula alábbi formáját 1221-ben állították össze. A 22-24. fejezetek talán még ebben sem voltak benne, műfajukban annyira nem illenek regulába. Érthető Bartolomeo di Sassoferrato XIV.sz-i jogász megjegyzése: "A testvérek élete olyan újdonság, hogy előzmény hiányában nem lehet rá formulát alkalmazni". 1Az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében. Ámen. 2A Jézus Krisztus evangéliuma szerinti élet, melynek engedélyezését és megerősítését Ferenc testvér a pápa úrtól kérte, s melyet a pápa úr számára s mostani és leendő testvérei számára engedélyezett és megerősített, ebben áll: 3Ferenc testvér és a szerzet minden utána következő feje engedelmességet és hódolatot ígér Ince pápa úrnak és utódainak. 4A többi testvér viszont Ferenc testvérnek és utódainak fogad engedelmességet. 1. Hogy a testvérek tulajdon nélkül, engedelmességben és tisztaságban éljenek 1A testvérek regulája és élete röviden ez: éljenek engedelmességben, tisztaságban és tulajdon nélkül, és kövessék a mi Urunk Jézus Krisztus tanításait és nyomdokait, aki ezt mondja: 2Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el, amid van, oszd szét a szegények között, így kincsed lesz a mennyben, aztán jöjj és kövess engem. 3És: Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen engem 4És: Ha valaki hozzám akar jönni, de nem gyűlöli apját és anyját, feleségét és gyermekeit, fivéreit és nővéreit, sőt még önnön lelkét is, nem lehet az én tanítványom. 5És mindaz, aki elhagyja házát vagy fivéreit vagy nővéreit vagy apját vagy anyját vagy feleségét vagy gyermekeit vagy földjeit érettem, százannyit kap, és az örök életet fogja örökölni[24]. 2. A testvérek felvételéről és ruházatáról 1Ha valaki isteni sugallatra el akarja fogadni ezt az életmódot és kérésével a testvérekhez fordul, ezek fogadják őt szeretettel. 2Ha az illető állhatatosan kitart szándéka mellett, hogy elfogadja életmódunkat, nagyon vigyázzanak a testvérek, hogy bele ne ártsák magukat ügyes-bajos dolgainak intézésébe, hanem amilyen gyorsan csak tehetik, mutassák be miniszterüknek. 3A miniszter pedig szeretettel fogadja őt, bátorítsa és gondosan tárja fel előtte életünk mibenlétét. 4Ennek megtörténte után a jelölt, ha akarja és lelkének kára nélkül megteheti, adja el mindenét, és igyekezzék a befolyt összeget a szegények közt szétosztani. 5A testvérek és a miniszter legyenek nagyon óvatosak, és semmiképpen se avatkozzanak bele anyagi ügyeinek intézésébe. 6Pénzt ne fogadjanak el tőle még harmadik személy közvetítésével sem; 7de ha rászorulnak, más szegények példájára, a fennforgó szükség címén egyet és mást elfogadhatnak; kivéve pénzt. 8Ha a jelölt anyagi ügyeinek elrendezése után visszatér, a miniszter adja át neki a próbaévre kijáró ruhadarabokat, nevezetesen két csuklya nélküli habitust, övet, alsóruhát és az övig érő kaparót. 9A próbaév elteltével fogadják fel őt az engedelmességre. 10Ezentúl a pápa úr parancsa értelmében tilos neki más szerzetbe átlépni, úgyszintén az engedelmességen kívül kószálni. Mert az evangélium szava szerint: Aki az eke szarvára teszi kezét és hátranéz, nem alkalmas az Isten országára. 11Ha olyasvalaki jelentkezik felvételre, akit valami akadályoz abban, hogy szétossza vagyonát, de megvan benne az erre való hajlandóság, hagyja oda mindenét, ez elegendő neki. 12A Szentegyház előírásai és rendelkezései ellenére természetesen senkit sem szabad felvenni. 13A többi testvéreknek, akik fogadalmat tettek, legyen egy habitusuk csuklyával és, amennyiben szükségük van rá, még egy habitusuk csuklya nélkül, úgyszintén övük és alsóruhájuk. 14És a testvérek mindannyian szegényes ruhát hordjanak s Isten áldásával durva daróccal, vagy más ruhadarabbal megfoltozhatják ruhájukat. Mert az Úr ezeket mondja az evangéliumban: Akik drága ruhában járnak és kényelemben élnek, és akik puha ruhát viselnek, a királyi palotákban találhatók[25]. 15És, ha mindjárt képmutatóknak mondják is őket, sohase szűnjenek meg jót cselekedni. Ne keressék a drága ruhákat ezen a világon, hogy a mennyek országában felölthessék majd a menyegzős köntöst. 3. A szent zsolozsmáról és böjtről 1Az Úr ezt mondja: Ez a fajtája az ördögöknek nem megy ki másként, csak imádság és böjt hatására. 2És ismét: Mikor pedig böjtöltök, ne legyetek búsak, mint a képmutatók. 3Ezért tehát az összes testvérek, akár klerikusok, akár laikusok, mondják el a szent zsolozsmát, dicséreteket és imádságokat úgy, ahogy elmondani tartoznak. 4A klerikusok végezzék a zsolozsmát, és a klerikusok szokása szerint imádkozzanak az élőkért és holtakért. 5A testvérek hibáiért és mulasztásaiért mondják el naponként a Könyörülj rajtam, Isten kezdetű zsoltárt (50.) egy Miatyánkkal, 6a holtakért pedig a Mélységből kiáltok, Uram, hozzád zsoltárt (129.)egy Miatyánkkal. 7És ne tartsanak más könyvet, mint amely a zsolozsma végzéséhez okvetlenül szükséges. 8Az olvasni tudó laikus testvéreknek szintén jogukban áll zsoltáros könyvet szerezni; 9akik azonban nem tudnak olvasni, azoknak egyáltalában nem szabad könyvet szerezniük. 10A laikus testvérek a Matutinumra mondják el a Hiszekegyet és 24 Miatyánkot, végén a Dicsőséggel. Laudesre 5 Miatyánkot, a Primára pedig egy Hiszekegyet és 7 Miatyánkot mondjanak a Dicsőséggel. A Tertiára, Sextára és Nonára külön-külön 7, a Vecsernyére pedig 12 Miatyánkot mondjanak. Végül Kompletóriumra mondjanak egy Hiszekegyet és 7 Miatyánkot, végén a Dicsőséggel. Ezenfelül a holtakért mondjanak naponként 7 Miatyánkot, az "Adj, Uram, örök nyugodalmat nekik" fohász hozzáadásával, a testvérek hibáiért és mulasztásaiért pedig még külön 3 Miatyánkot. 11Hasonlóképpen böjtöljön az összes testvér Mindenszentek ünnepétől Karácsonyig, és Vízkereszttől, amikor a mi Urunk Jézus Krisztus megkezdte a maga böjtjét, Húsvétig. 12Máskor azonban, ezen életforma értelmében, nem kötelesek böjtölni, kivéve pénteken. 13És az evangélium szerint szabad nekik minden ételből enniük, amit csak eléjük tesznek[26]. 4. A miniszterek és a többi testvér egymáshoz való viszonyáról 1Az Úr nevében! 2Azok a testvérek, akik a többi testvérek vezetésére és szolgálatára vannak rendelve, osszák be testvéreiket tartományok és helységek szerint, gyakran keressék fel őket, s lelkileg intsék és biztassák őket. 3Áldott testvéreim pedig, valahányan csak vannak, mindnyájan készségesen engedelmeskedjenek nekik mindenben, ami lelküknek üdvösségére válik és nem áll ellentétben életmódunkkal. 4Egymással pedig úgy bánjanak, ahogyan az Úr mondja: Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük. 5És másutt: Amit nem akarsz, hogy más neked cselekedjék, azt másnak sohase cselekedjed. 6A miniszterek vagyis szolgák tartsák szüntelenül szemük előtt az Úr mondását: Nem azért jöttem, hogy nekem szolgáljanak, hanem hogy én szolgáljak. És mivel a testvérek lelkének gondja őrájuk van bízva, ha hibájukból vagy rossz példaadásuk következtében valami is veszendőbe megy, az ítélet napján szigorú számadással[27] tartoznak majd az Úr Jézus Krisztus színe előtt. 5. A hibázó testvérek megintéséről 1Vigyázzatok tehát lelketekre és testvéreitek lelkére, mert rettenetes az élő Isten kezébe esni. 2Ha azonban egyik vagy másik miniszter olyasmit találna parancsolni valamelyik testvérnek, ami ellenkezik életmódunkkal és a lelkiismerettel, nem köteles engedelmeskedni neki. Mert ahol hibáról, vagy éppen bűnről van szó, ott nem lehet szó engedelmességről. 3Mégis, a testvérek, valahányszor csak miniszterek vagyis szolgák vezetése alatt állnak, nagyon óvatosan és körültekintéssel mérlegeljék a miniszterek vagyis szolgák tetteit. 4És ha mégis úgy látnák, hogy valamelyikük test szerint és nem lélek szerint járja életutunk ösvényét, az ilyent, ha harmadszori megintésre is vonakodik megjobbítani életét, ellentmondást nem tűrve a legközelebbi pünkösdi káptalanon jelentsék fel a rend miniszterénél és szolgájánál. 5Ha pedig a testvérek sorában akadna valaki, aki testi és nem lelki ember módjára akarna élni, a vele egy födél alatt élő testvérek ne szűnjenek meg őt kitartóan és egyben kellő alázattal inteni, feddeni és dorgálni. 6Ha harmadik intésre sem javul meg, amilyen gyorsan csak tehetik, küldjék őt, illetve jelentsék a miniszterüknek vagyis szolgájuknak. Ez a miniszter, vagyis szolga úgy bánjon vele, ahogyan Isten előtt jónak látja. 7Vigyázzanak azonban a testvérek, a miniszterek, vagyis szolgák éppúgy, mint a többiek, hogy másnak bűnén, vagy rossz voltán ne háborodjanak fel, se ne haragudjanak, mert az ördög azon mesterkedik, hogy egynek bűnével sok mást megrontson; 8ellenkezőleg, amennyire csak tehetik, lelkileg támogassák a hibázó testvért. Mert: Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. 9Hasonlóképpen egyik testvér se törekedjék ebben semmiféle hatalomra, vagy uralomra, kiváltképpen a testvérek fölött. 10Mert miként az Úr mondja az evangéliumban: A népek fejedelmei uralkodnak rajtuk és nagyjaik hatalmat gyakorolnak fölöttük, nem így lesz a testvérek között, 11hanem aki nagyobb akar lenni közöttük, az legyen az ő miniszterük és szolgájuk és 12aki nagyobb közöttük, legyen mint a kisebb. 13Senki a testvérek közül ne merészeljen rosszat tenni, vagy mondani a másiknak, 14hanem ellenkezőleg a szeretet szellemében önként szolgáljanak és engedelmeskedjenek egymásnak. 15Mert ebben van a mi Urunk Jézus Krisztus igazi és szent engedelmessége. 16Tudják meg az összes testvérek azt is, hogy valahányszor eltérnek az Úr parancsaitól[28] és a próféta szava szerint az engedelmességen kívül kószálnak, átkozottak lesznek mindaddig, míg csak tudatosan ki nem lábolnak bűnükből. 17Ha ellenben kitartanak az Úr parancsai mellett, melyekre a szent evangéliummal és életükkel elkötelezték magukat, tudják meg, hogy igazi engedelmességben élnek és áldottak az Úrtól. 6. A testvéreknek az elöljárójukhoz való folyamodásáról, és hogy egy testvér se hivassék priornak 1Ha valamely helyen a testvérek nem tudják életmódunkat megtartani, amilyen gyorsan csak tehetik, siessenek miniszterükhöz és jelentsék ezt neki. 2A miniszter pedig olyan szorgoskodással igyekezzék rajtuk segíteni, amilyennel kívánná, hogy hasonló helyzetben rajta is segítsenek. 3És senkit ne hívjanak priornak, hanem általában mindenkit kisebb testvérnek szólítsanak. 4És egyik a másiknak mossa meg a lábát[29]. 7. A szolgálat és dolgozás módjáról 1Senki a testvérek közül, bárhol is állott be mások szolgálatába, vagy munkájába, ne legyen se kamarása, se pincemestere, se házfelügyelője munkaadójának, se ne legyen elöljáró abban a házban, amelyben szolgál. Hasonlóan óvakodjon olyan tisztséget vállalni, mellyel botrányt okozhatna, vagy amely miatt lelkének kárát vallhatja. 2Ellenkezőleg, legyen mindenkinél kisebb és mindenkinek alárendeltje, aki vele az illető házban tartózkodik. 3Azok a testvérek, akik dolgozni tudnak, dolgozzanak és folytassák azt a mesterséget, melyhez értenek, természetesen csak annyiban, amennyiben nincsen lelkük üdvössége ellen, és ezt tisztességesen tehetik. 4Mert a próféta szava szerint: Kezed munkáját eszed, boldog vagy, és jól megy sorod. 5Az Apostol pedig : Aki nem akar dolgozni, ne is egyék. 6És ki-ki maradjon meg abban a mesterségben, illetve tisztségben, melyben meghívatott. 7Munkájuk ellenértékeként pénzen kívül minden szükséges dolgot elfogadhatnak. 8Ha a szükség úgy hozza, más szegények módjára menjenek alamizsnát gyűjteni. 9A mesterségük folytatásához szükséges eszközökkel szabadon rendelkezhetnek a testvérek. 10Minden testvér igyekezzék verejtékes munkával tenni a jót, mert írva van: Mindig tégy valami jót, hogy az ördög elfoglalva találjon. 11És ismét: A tétlenség a lélek ellensége. 12Ezért szükséges, hogy Isten szolgái szüntelenül el legyenek foglalva imádsággal vagy más jó cselekedettel. 13Bárhol tartózkodnak a testvérek, akár remeteségben, akár egyebütt, nagyon vigyázzanak, hogy egy talpalatnyi helyet se mondjanak magukénak, se pedig másét védelmükbe ne vegyék. 14És akárki jön hozzájuk, barát vagy ellenség, útonálló vagy rabló, mindenkit szeretettel fogadjanak. 15Akárhol vannak és akárhol találkoznak, mindig lélek szerint szeretettel és zúgolódás nélkül lássák viszont és tiszteljék egymást. 16És óvakodjanak attól, hogy kifelé szomorúak és komor tekintetű képmutatók legyenek, hanem mutassák meg, hogy az Úrban örvendeznek, vidámak és illően kedvesek[30]. 8. Hogy pénzt ne fogadjanak el a testvérek 1Az evangéliumban azt parancsolja az Úr: Vigyázzatok és őrizkedjetek minden gonoszságtól és kapzsiságtól, 2és óvjátok magatokat e világ nyugtalanságától és az élet gondjaitól. 3Ez okból senki a testvérek közül, bárhol van és bárhová indul, semmi szín alatt ne vigyen magával, se pedig útközben ne fogadjon, illetve fogadtasson el pénzt vagy dénárokat, még ruha, vagy könyvek vásárlása címén vagy munkabér fejében sem; kivéve a beteg testvérek nyilvánvaló szükségére. Mert a pénznek nem szabad nagyobb értéket tulajdonítanunk, mint egy kődarabnak. 4Akik törik magukat utána, és nagyobb értéket tulajdonítanak neki, mint egy kődarabnak, azokat az ördög vaksággal igyekszik megverni. 5Nagyon vigyázzunk tehát, hogy akik mindent elhagytunk, ilyen csekélységért el ne veszítsük a mennyek országát. 6Ha valahol esetleg pénzt találnának, a testvérek még annyi figyelemre se méltassák, mint a port, amelyet lábukkal tapodnak. Mert hiúságok hiúsága, és minden hiúság. 7És ha mégis megtörténnék - amitől Isten óvjon -, hogy valamelyik testvér pénzt gyűjtene, vagy magánál tartana kivéve a fent említett beteg testvérek kizárólagos szükségét -, a többiek tartsák őt hamis testvérnek, hittagadónak, tolvajnak, rablónak és kincshalmozónak[31], mindaddig, amíg igazi bűnbánatot nem tart. 8Semmi szín alatt ne fogadjanak, illetve fogadtassanak el a testvérek pénzt alamizsna fejében, se pénzbeli adományt ne gyűjtsenek, illetve gyűjtessenek valamely házuk vagy helyük számára; sőt ne is menjenek olyan személlyel, aki ilyen célra pénzt gyűjteni indul. 9Minden más szolgálatot ellenben, mely nem ellenkezik életmódunkkal, Isten áldásával szabadon vállalhatnak a testvérek. 10A leprások nyilvánvaló szükségében a testvérek az ő számukra kérhetnek alamizsnát. 11A pénztől azonban igen-igen óvakodjanak. 12Hasonlóképpen óvakodjék minden testvér attól, hogy holmi rút haszonért mérföldeket bejárjon. 9. Az alamizsnagyűjtésről 1Valamennyi testvér iparkodjék követni a mi Urunk Jézus Krisztus alázatosságát és szegénységét. Vegyék fontolóra, hogy az égvilágon semmi másra nincsen szükségünk, mint amit az Apostol említ: Ha van eledelünk és ruházatunk, elégedjünk meg velük. 2Örülniük kell tehát, ha alacsonysorsúak és megvetettek, szegények és félkegyelműek, betegek, leprások és útszéli kéregetők közt forgolódhatnak. 3Ha a szükség úgy hozza magával, menjenek alamizsnát gyűjteni. 4És ne szégyelljék magukat, hanem inkább gondoljanak arra, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus, a mindenható élő Isten Fia olyanná tette orcáját, mint az igen kemény kőszikla, és ő nem szégyellte magát. 5Szegénnyé és jövevénnyé lett és ő maga is, a Boldogságos Szűz is és tanítványai is alamizsnából éltek. 6S ha az emberek meg is szégyenítenék őket, és vonakodnának alamizsnát adni nekik, adjanak hálát Istennek, mivelhogy a megszégyenítésért majd nagy jutalmat nyernek a mi Urunk Jézus Krisztus bírói széke előtt. 7Mert jegyezzék meg jól, hogy a megszégyenítés nem azoknak fog felrovatni, akik szenvedték, hanem azoknak, akik okozták. 8Az alamizsna a szegények öröksége és járadéka, melyet a mi Urunk Jézus Krisztus szerzett számunkra. 9Azok a testvérek tehát, akik megszerzésében fáradoznak, nagy jutalmat fognak nyerni és kiérdemlik, hogy az adakozók is részt nyerjenek a jutalomból. Mert minden, amit a világon hagynak az emberek, elenyészik; amit ellenben szeretetből és alamizsnálkodásból tettek, azért jutalmat nyernek az Úrtól. 10Az egyik testvér tartózkodás nélkül fedje fel szükségletét a másik előtt, hogy megtalálja és előteremtse magának mindazt, amire szüksége van. 11Amennyire az Isten kegyelme engedi, mindenki úgy szeresse és táplálja testvérét, miként az anya szereti és táplálja gyermekét. 12És aki eszik, ne ítélje el azt, aki nem eszik. 13Ha a szükség úgy hozza magával, minden testvérnek, bárhol is van, szabad minden ételt élveznie, amit általában szabad enniük az embereknek, miként Dávidról mondja az Úr, aki evett a kitett kenyerekből, melyekből nem volt szabad másnak ennie, mint a papoknak. 14Gondoljanak az Úr szavára: Vigyázzatok magatokra, hogy szívetek el ne nehezedjen tobzódásban és részegeskedésben, és az élet gondjai között, és hirtelen meg ne lepjen az a nap. 15Mert tőr gyanánt fog lecsapni mindazokra, kik a földkerekség színén laknak[32]. 16Égető szükség esetén az összes testvérek úgy járjanak el szükségleteiket illetően, ahogyan az Úr kegyelme adja nekik, mert a szükség törvényt bont. 10. A beteg testvérekről 1Ha valamelyik testvér bárhol is megbetegszik, a többi testvér ne hagyja őt magára, hanem rendeljenek melléje egy, sőt, ha a szükség úgy kívánja, esetleg több testvért is. És ezek olyan odaadással szolgáljanak neki, amilyennel maguk is szeretnék, hogy nekik szolgáljanak. 2Végső szükség esetén azonban rábízhatják a beteget egy arra alkalmas személyre, aki azután betegsége egész tartama alatt gondozza őt. 3És kérve kérem a beteg testvért, hogy mindenért adjon hálát a Teremtőnek; és olyan kívánjon lenni, amilyennek az Úr akarja: akár egészséges, akár beteg, mert mindazokat, akiket az örök életre rendelt az Isten, csapásokkal, betegségekkel és lelki gyötrődésekkel alakítja és formálja. Miként az Úr mondja: Akiket szeretek, azokat javítom és fenyítem[33]. 4Ha pedig valaki elveszti türelmét és haragra gerjed akár Isten, akár a testvérek ellen, vagy túlzott aggodalommal töri magát orvosságok után, ily módon akarván megmenteni a hamar halandó testet, mely ellensége a léleknek, ez a gonosztól való. Az ilyen testi ember nem látszik a testvérek közül valónak, mert jobban szereti a testét, mint a lelkét. 11. Hogy a testvérek ne szidalmazzák és ócsárolják, hanem kölcsönösen szeressék egymást 1Vigyázzanak a testvérek, valahányan csak vannak, hogy ne gyalázkodjanak és ne folytassanak szóharcot, 2hanem inkább törekedjenek megtartani a csendet, amennyiben Isten kegyelmét adja erre. 3Hasonlóan ne civódjanak se egymással, se másokkal, hanem igyekezzenek alázatosan felelgetni, mondván: Haszontalan szolga vagyok. 4És ne haragudjanak, mert mindaz, aki haragszik testvérére, méltó az ítéletre; aki azt mondja testvérének: "róka", méltó a főtörvényszékre; aki azt mondja: bolond, méltó a gyehenna tüzére. 5És szeressék egymást, miként az Úr mondja: Ez az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint és szerettelek titeket. 6Cselekedetükkel mutassák meg szeretetüket, melyet egymás iránt éreznek, amiként az Apostol mondja: Ne szeressünk szóval, se nyelvvel, hanem cselekedettel és igazsággal. 7És senkit se szidalmazzanak. 8Ne zúgolódjanak, se ne ócsároljanak másokat, mert írva van: az árulkodók és rágalmazók gyűlöletesek Isten előtt. 9Legyenek szerények és tanúsítsanak minden ember iránt csupa szelídséget. 10Ne ítéljenek, senkit ne kárhoztassanak. 11És miként az Úr mondja, ne hánytorgassák mások parányi hibáit, 12hanem a magukét gondolják át lelkük keserűségében. 13Törekedjenek a szűk kapun bemenni, mert ezt mondja az Úr: Szűk a kapu és keskeny az út, mely az életre vezet; és kevesen vannak, akik azt megtalálják[34]. 12. A rossz tekintetről és az asszonyokkal való barátkozásról 1Bárhol vannak vagy bárhová indulnak a testvérek, gondosan óvják magukat a haszontalan tekintgétéstől és az asszonyokkal való barátkozástól. 2Senki ne társalogjon velük, útra ne keljen társaságukban, sem pedig az asztalnál egy tálból ne egyék velük. 3A papok, miközben penitenciát, vagy más lelki tanácsot adnak nekik, tisztelettudóan beszéljenek velük. 4Egyetlen testvér se fogadjon fel engedelmességre asszonyt, hanem, miután az megkapta a kért lelki eligazítást, tartson bűnbánatot ott, ahol akar. 5Mindnyájan nagyon vigyázzunk magunkra és őrizzük meg tisztán minden tagunkat, mert az Úr azt mondja: Aki asszonyra néz, hogy őt megkívánja, már házasságtörést követett el vele szemben. 6az Apostol pedig: Vajon nem tudjátok, hogy tagjaitok a Szentlélek temploma? Ezért aki meggyalázza az Isten templomát, azt elpusztítja Isten [35]. 13. A paráznaság kerüléséről 1Ha valamelyik testvér az ördög incselkedésére a paráznaság bűnébe esik, fosszák meg rendi ruhájától, melyet rút bűnével elveszített, hagyja azt ott, és végleg küldjék el szerzetünkből. 2Utána tartson bűnbánatot bűnei miatt[36]. 14.Hogyan járjanak a testvérek szerte a világban 1Midőn a testvérek szerte a világban járnak, semmit se vigyenek magukkal az útra, se erszényt, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt, se botot. 2És amely házba bemennek, először ezt mondják: Békesség e háznak. 3És ugyanazon házban maradván egyenek és igyanak abból, amijük van. 4Ne álljanak ellen a rossznak, hanem aki egyik orcájukat megüti, annak tartsák oda a másikat is; 5és aki palástjukat elveszi, attól ne tagadják meg a köntöst sem. 6És mindenkinek, aki kér tőlük, adjanak; és aki elveszi tőlük, ami az övék, ne kérjék vissza[37]. 15.Hogy a testvérek ne lovagoljanak 1Ezennel megtiltom testvéreimnek, klerikusoknak és laikusoknak egyaránt, hogy a világban jártukban, vagy ahol tartózkodnak, akár maguknál, akár másoknál, akár pedig valami más kerülő úton, állatot tartsanak. 2Hasonlóan tilos lovagolniuk, kivéve ha betegség vagy más nagy szükség erre kényszeríti őket. 16. Azokról, akik a szaracénok vagy más hitetlenek közé mennek 1Az Úr mondja: Íme, úgy küldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé. 2Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok. 3Ezért, ha valamelyik testvér a szaracénok, vagy más hitetlenek közé akar menni, csak miniszterének, vagyis szolgájának engedélyével menjen. 4A miniszter pedig, ha látja, hogy az illetők alkalmasak az igehirdetésre, ne vonakodjék megadni nekik az engedélyt és ne ellenkezzék velük. Mert valamikor arról is számot kell majd adnia, ha ebben, vagy másban nem körültekintéssel járt el. 5Az induló testvérek kétféle lelki magatartást tanúsíthatnak a hitetlenek között. 6Az egyik magatartás abban áll, hogy ne pereskedjenek és ne versengjenek, hanem Istenért legyenek alárendeltjei minden emberi teremtménynek, és vallják meg, hogy ők keresztények. 7A másik magatartásnak pedig az a lényege, hogy ha úgy látják, hogy az Úrnak tetsző dolgot művelnek vele, hirdessék Isten igéjét; buzdítsák hallgatóikat, hogy higgyék a mindenható Istent, az Atyát és a Fiút és a Szentlelket, mindenek teremtőjét és a megváltó és üdvözítő Fiúistent, és keresztelkedjenek meg és legyenek keresztények, mert ha valaki újra nem születik vízből és Szentlélekből, nem léphet be az Isten országába. 8Ilyesféle és más hasonló, az Úrnak tetsző dolgokat mondhatnak nekik és másoknak, mert az Úr mondja az evangéliumban: Azért mindenkit, aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom Atyám előtt, aki a mennyekben van. 9És aki szégyell engem és az én beszédeimet, azt az Emberfia is szégyellni fogja, mikor eljön az ő fölségében és az Atyáéban és az angyalokéban. 10És emlékezzenek a testvérek arra, bárhol is vannak, hogy átadták magukat, és odaadták testüket az Úr Jézus Krisztusnak. 11Az ő szerelméért tehát kötelesek kiszolgáltatni magukat a látható és láthatatlan ellenségeknek, hiszen az Úr mondja: Aki lelkét elveszíti énérettem, megmenti azt az örök életre. 12Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa. 13Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. 14És: Mikor pedig üldöznek titeket egyik városban, fussatok a másikba. 15Boldogok vagytok, mikor gyűlölnek titeket az emberek és mikor szidalmaznak és üldöznek és mikor kirekesztenek és megrágalmaznak titeket és kivetik neveteket, mint gonoszat, és hazudozva minden rosszat fognak rátok énmiattam. 16Örüljetek azon a napon és vigadjatok, mert nagy a ti jutalmatok a mennyben. 17Mondom pedig nektek, barátaimnak: Ne rémüljetek meg ezektől. 18És ne féljetek azoktól, akik megölik a testet és azután semmi egyebet nem tudnak tenni. 19Vigyázzatok, ne nyugtalankodjatok. 20Mert türelmetekben fogjátok megnyerni lelketeket. 21És aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül[38]. ♣♣ ♣♣ ♣♣ INTELMEK Admonitiones Egy névtelen domonkos kézirat arról tanúskodik, hogy Ferenc Intelmeinek gyűjteménye már 1231-ben kézről-kézre járt Párizsban. Jellege a középkori reportatio: egy hallgató lejegyezte Ferencnek a Szentíráshoz fűzött tanításait a káptalanok során. Összességében nézve, az Intelmek a testvéri szeretetben kibontakozó lelki szegénység dicsérete. Megmutatkozik bennük Ferenc felfogásának mélysége az evangéliumi szegénységet illetően. Az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében. Ezek tiszteletre méltó atyánk, Szent Ferenc szent intelmeinek szavai, melyeket valamennyi testvérhez intézett. 1. Az Úr testéről 1. Az Úr Jézus így beszél tanítványaihoz: Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam. 2Ha engem ismertetek volna, Atyámat is ismertétek volna; de mostantól fogva ismeritek és látjátok őt. 3Fülöp így szólt hozzá: Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, s az elég lesz nekünk. 4Jézus így felelt: Már oly régóta veletek vagyok, és nem ismertél meg engem? Fülöp, aki engem lát, Atyámat is látja. 5Az Atya megközelíthetetlen fényességben lakozik, és lélek az Isten, és Istent soha senki sem látta. 6Ezért csak lélekben látható, mert a lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. 7De a Fiút se látja senki másként, mint az Atyát, mert hiszen egyenlő az Atyával, sem másként, mint a Szentlelket. 8Mindazok tehát, akik a mi Urunkat, Jézust csak embersége szerint látták és nem látták őt lelke és istensége szerint, és nem hitték róla, hogy Isten valóságos Fia, elkárhoztak. 9Hasonlóan azok is, akik látják ugyan a szentséget, mely az oltáron a pap kezében az Úr szavai által a kenyér és bor színében megszentelődik, de nem látják lelke és istensége szerint és nem hiszik róla, hogy az valósággal a mi Urunk Jézus Krisztus szentséges teste és vére, elkárhoznak. 10Hiszen maga a Magasságbeli tanúsítja: Ez az én testem és vérem, az én új szövetségemé [mely sokakért kiontatik]; 11és: aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van. 12Tehát az Úrnak híveiben lakozó lelke az, aki veszi az Úr szentséges testét és vérét; 13mindenki más, akiben nincs ebből a lélekből, és mégis venni merészeli a szentséget, ítéletét eszi és issza[1].14Nos tehát emberek fiai, meddig lesztek még nehéz szívvel? 15Miért nem ismeritek meg az igazságot és miért nem hisztek Isten Fiában? 16Íme, nap után megalázza magát, mint akkor, mikoron királyi trónjáról a Szűz méhébe szállott alá; 17nap nap után közénk jön alázatos külsőben; 18nap nap után leszáll Atyja öléről az oltárra és a pap kezébe adja magát. 19És mint egykoron valódi testében jelent meg a szent apostoloknak, azonképpen most a szent kenyérben mutatja meg magát nekünk. 20És miként az apostolok testi szemeikkel csak testét látták, de lelki szemeikkel szemlélve Istennek hitték őt, 21akként mi is, bár testi szemünkkel csak a kenyeret és a bort látjuk, fontoljuk meg és higgyük szilárdan, hogy ez az ő élő és valóságos teste és vére. 22Így marad az Úr mindenkoron híveivel, amint maga mondja: Íme, én veletek vagyok a világ végezetéig. 2. A saját akarat gonoszságáról 1Az Úr így szólt Ádámhoz: Minden fáról egyél; de a jó és rossz tudás fájáról ne egyél 3]. 2Ádám tehát a paradicsom minden fájáról ehetett, és míg nem szegült ellene az engedelmességnek, nem vétkezett. 3Mert a jó tudás fájáról az eszik, aki akaratát a maga kizárólagos tulajdonának tartja, és aki felfuvalkodik azon jók miatt, amiket az Úr mond és művel általa. 4És így a gonosz lélek csábítása és a parancs megszegése révén megterem a rossz tudás gyümölcse. 5Természetes tehát, hogy bűnhődnie kell miatta. 3. A tökéletes engedelmességről 1Az Úr ezt mondja az evangéliumban: Aki nem mond le mindenéről, amije van, nem lehet az én tanítványom, 2és, aki meg akarja menteni lelkét, elveszíti azt. 3Az az ember hagyja el mindenét, amije van s veszíti el testét, aki az engedelmesség jegyében tökéletesen elöljárója kezébe adja magát. 4Tehát tökéletes engedelmességnek számít minden, amit mond és tesz, feltéve, hogy tudatában van annak, hogy amit tesz, jó, és nincs ellentétben elöljárója akaratával. 5És ha valaha megtörténnék, hogy az alárendelt jobbnak és lelke szempontjából célravezetőbbnek lát valamit, mint amit elöljárója parancsol, áldozza fel önként saját akaratát Istennek, s helyette elöljárójáét igyekezzék cselekedettel valóra váltani. 6Mert ez a szeretetből fakadó engedelmesség, mely egyformán eleget tesz Istennek és a felebarátnak. 7Ha pedig az elöljáró olyasmit találna parancsolni, ami lelke üdvössége ellen van, az alárendelt, ha nem is teljesíti parancsát, azért ne forduljon el tőle. 8És ha emiatt üldözést szenvedne valakiktől, csak annál jobban szeresse az illetőket Istenért. 9Mert aki inkább vállalja az üldöztetést, semhogy elszakadjon testvéreitől, az igazán megmarad a tökéletes engedelmességben, mert életét adja testvéreiért. 10Mert bizony sok szerzetes van, aki azzal az ürüggyel, hogy jobban látja a dolgokat, mint elöljárói parancsolják neki, hátra tekintget és saját akaratának hányadékához tér vissza.11Az ilyenek gyilkosok, és rossz példájukkal számtalan lélek vesztét okozzák. 4. Hogy senki se sajátítsa ki magának az elöljáróságot 1Nem azért jöttem, hogy nekem szolgáljanak, hanem hogy én szolgáljak - mondja az Úr. 2Akik mások fölé rendeltettek, ne dicsekedjenek jobban elöljáróságukkal, mintha kizárólag testvéreik lábának mosogatására volnának rendelve. 3És ha hivataluk elvesztése jobban megzavarja őket, mint a lábmosás feladatának elvonása, lelkük veszedelmére csak annál inkább vetik magukat kincsek. Gyűjtésére 5. Hogy senki se fuvalkodjék fel, hanem az Úr keresztjében dicsekedjék 1Szívleld meg, ó ember, milyen nagy kitüntetésben részesített téged az Úristen, mikor test szerint szeretett Fiának képére, lélek szerint pedig saját hasonlatosságára teremtett és alkotott. 2És íme, az összes teremtények, melyek az ég alatt találhatók, a maguk módján jobban szolgálják és ismerik Teremtőjüket és készségesebben engedelmeskednek neki, mint te. 3És nem is a gonosz lelkek feszítették őt keresztre, hanem velük szövetkezve te feszítetted és feszíted meg újra meg újra, valahányszor a vétkekben és a bűnökben gyönyörűségedet találod. 4És vajon mivel dicsekedhetsz? 5Mert ha olyan éles elméjű és bölcs volnál is, hogy rendelkeznél a tudományok teljességével, értenéd a különféle nyelveket, mélyen bele tudnál merülni az ég titkainak fürkészésébe, mindezzel nem dicsekedhetnél, 6mert, íme, egyetlen ördög többet tudott az égi dolgokról és most többet tud a földiekről, mint valamennyi földi ember együttvéve. Még akkor is többet tudna, ha akadna, aki az Úrtól a legteljesebb bölcsesség különleges ismeretét kapná. 7De nem dicsekedhetnél azzal sem, ha szebb és gazdagabb volnál mindenkinél, sőt, még ha csodákat művelnél és az ördögöket is ki tudnád űzni, mert mindez ellenkezne képességeiddel és nem tartozna reád. 8Ellenben igenis dicsekedhetünk erőtlenségeinkkel és a mi Urunk Jézus Krisztus szent keresztjének mindennapi hordozásával[6]. 6. Az Úr követéséről 1Mindannyian figyeljünk, testvéreim, a jó pásztorra, aki vállalta a kereszt gyötrelmét juhai megmentéséért. 2Az Úr juhai követték őt a szorongattatásban és üldöztetésben, szégyenvallásban és éhségben, erőtlenségben és kísértésben és minden más megpróbáltatásban, s mindezek elviseléséért örök életet nyertek az Úrtól. 3Nagy szégyen tehát ránk, Isten szolgáira, hogy míg a szentek cselekedték a nagy tetteket, mi csupán tetteik hirdetésével akarunk dicsőséget és tiszteletet kivívni magunknak. 7.Hogy a jó cselekedet nyomon kísérje a tudományt 1Azt mondja az Apostol: A betű öl, a lélek pedig éltet.2Betű által halnak meg azok, akik csak a szavakat óhajtják tudni, hogy így bölcsebbnek tűnjenek fel másoknál; s így akarnak nagy vagyont szerezni, hogy azt rokonaik és barátaik közt szétoszthassák. 3És betű által halnak meg azok a szerzetesek is, akik nem akarják követni a Szentírás (szó szerint: szent betű) szellemét, hanem beérik a szavak merő tudásával és értelmezésével. 4És viszont azokat élteti a Szentírás szelleme, akik egész tudományukat, melyet szereztek és még szerezni kívánnak, nem a testnek tulajdonítják, hanem szóval és példaadással a fölséges Úristennek adják vissza, akitől minden jó ered. 8. Az irigység bűnének kerüléséről 1Így szól az Apostol: Senki sem mondhatja: Jézus az Úr, csak a Szentlélek által, 2és, nincs, aki jót cselekedne, nincs egyetlen egy sem. 3Bárki irigykedik tehát testvérére a jó miatt, amit mond és cselekszik általa az Úr, a káromlás bűnét követi el, mivel a Magasságbelire irigykedik 8], aki minden jót mond és cselekszik. 9. A szeretetről 1Az Úr mondja: Szeressétek ellenségeiteket [tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek benneteket és imádkozzatok üldözőitekért és rágalmazóitokért][9]. 2Igazán az szereti ellenségét, aki nem a rajta elkövetett jogtalanságot fájlalja, 3hanem Isten szerelméért a fele-barátja által elkövetett bűnön bánkódik, 4és tetteivel mutatja meg iránta érzett szeretetét. 10. A test megfenyítéséről 1Sokan vannak, akik ha vétkeznek vagy jogtalanságot szenvednek, mindjárt ellenségüket vagy felebarátjukat okolják miatta. 2Pedig nem így áll a dolog. Mert íme, mindenki közvetlen hatalmában tartja ellenségét, azaz testét, mellyel vétkezni szokott. 3Boldog tehát az a szolga 10], aki az ily módon hatalmába adott ellenséget állandóan fogva tartja és bölcsen óvakodik tőle. 4Mert amíg így cselekszik, semmiféle látható vagy láthatatlan ellenség nem árthat neki. 11. Hogy senki másnak bűnén meg ne botránkozzék 1Isten szolgájának semmi máson nem szabad fennakadnia, csak a bűnön. 2Ha tehát valaki bármi módon vétkezik, és Isten szolgája nem szeretetből jön ki sodrából, és haragra gerjed emiatt, vétket halmoz magára. 3Isten azon szolgája ellenben, aki semmi miatt nem gerjed haragra és nem jön ki a sodrából, helyesen és tulajdon nélkül él. 4És boldog az, aki semmit sem tart meg magának, hanem visszaadja a császárnak, ami a császáré és Istennek, ami az Istené 11]. 12. Az Úr lelkének megismeréséről 1Hogy Isten szolgájában megvan-e az Úr lelke, azt legbiztosabban erről lehet megismerni: 2ha Isten valami jót művel általa, teste, mely ellensége minden jónak, nem fuvalkodik fel, 3hanem ellenkezőleg, csak annál hitványabbnak tartja és minden más embernél kisebbnek érzi magát. 13. A türelemről 1Boldogok a békességszerzők, mert Isten fiainak hívatnak 12]. Isten szolgája mindaddig nem láthatja, mennyi türelem és alázatosság lakozik benne, amíg minden kedve szerint történik. 2Amikor eljön az idő, hogy akiknek kedvében kellene járniok, ellenére cselekszenek, amennyi türelmet és alázatosságot mutat akkor, annyi lakozik benne, és nem több. 14. A lelki szegénységről 1Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa. 2Sokan vannak, akik állhatatosak az imádságban és a zsolozsma végzésében, sokat böjtölnek és sanyargatják testüket, 3de egyetlen szón, melyet magukra nézve sértőnek éreznek, vagy valami semmiségen, amit elvesznek tőlük, mindjárt megbotránkoznak és fölháborodnak. 4Az ilyenek nem lelki szegények; mert aki igazán lelki szegény, az magát gyűlöli, és azt szereti, aki őt arcul üti. 15. A békéről 1Boldogok a békességszerzők, mert Isten fiainak hívatnak 14]. 2Igazán békességszerzők azok, akik a mi Urunk Jézus Krisztus szerelméért e világ minden szenvedése közepett is megőrzik lelküknek és testüknek békéjét. 16. A szív tisztaságáról 1Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják az Istent 15]. 2Igazán tisztaszívűek azok, akik a földieket megvetik, az égieket keresik, és nem szűnnek meg tiszta szívvel és lélekkel imádni és szemlélni az Urat, az élő és igaz Istent. 17.Isten alázatos szolgájáról 1Boldog az a szolga 16], aki nem bízza el magát jobban a miatt a jó miatt, amit általa mond és művel az Úr, mint a miatt, amit más által mond és művel. 2Vétkezik az olyan ember, aki inkább akar kapni felebarátjától, mint hogy magát az Úristennek átadja. 18.A felebarát iránti részvétről 1Boldog ember, aki mindabban elviseli felebarátja gyarlóságát, amiben - hasonló körülmények közt - maga is kívánná, hogy elviseljék őt. 2Boldog a szolga, aki minden jót az Úristennek ad vissza, mert aki visszatart magának valamit, Urának Istenének pénzét rejti el magába, és amiről azt hitte, hogy az övé, elvétetik tőle 17]. 19. Isten alázatos szolgájáról 1Boldog a szolga, ki az emberek magasztalása és dicsőítése közepett nem gondolja magát különbnek, mint amikor hitványnak, együgyűnek és megvetésre méltónak tartják. 2Mert az ember annyit ér, amennyit Isten szemében ér, és semmivel sem többet. 3Jaj, annak a szerzetesnek, akit mások magas polcra helyeztek, és a maga jószántából nem akar onnét leszállni. 4De boldog az a szolga 18], akit nem a maga jószántából helyeztek magasba, és mindig arra vágyik, hogy mások tapossanak rajta. 20. A jó és hiú szerzetesről 1Boldog az a szerzetes, aki nem találja másban gyönyörűségét és örömét, mint egyedül az Úr szent beszédeiben és műveiben, 2s ezekkel örömben és vigasságban[19] Isten szeretetére indítja embertársait. 3De jaj annak a szerzetesnek, aki hiú és üres beszédekben leli gyönyörűségét és ezekkel nevetésre készteti embertársait. 21. A hiú és fecsegő szerzetesről 1Boldog a szolga, aki nem a jutalom reményében beszél, nem tárja fel minden gondolatát és késedelmes a szólásra, és bölcsen megfontolja, mit kell mondania és felelnie. 2De jaj annak a szerzetesnek, aki a jókat, amiket az Úr jelentett ki neki, nem zárja szívébe, és nem tettekkel, hanem inkább jutalomra áhítozó beszédekkel kívánja azokat tudtára adni az embereknek. 3Az ilyen szerzetes elveszi jutalmát[20], és hallgatói csekély haszonnal távoznak tőle. 22. A fenyítésről 1Boldog a szolga, aki a rendreutasítást, vádaskodást és dorgálást éppen olyan béketűréssel fogadja mástól, mint fogadná tulajdon magától. 2Boldog a szolga, aki a feddésbe szelíden belenyugszik, szerényen szót fogad, alázatosan bevallja hibáját és készségesen elégtételt ad. 3Boldog a szolga, aki késedelmes a mentegetőzésre, és alázatosan elviseli a megszégyenítést és dorgálást olyan bűnért is, melynek elkövetésében nem hibás. 23. Az alázatosságról 1Boldog a szolga, aki alárendeltjei között éppoly alázatos tud lenni, mint amikor urai közt forgolódik. 2Boldog a szolga, aki állandóan fenyítő hatalom alatt áll. 3Hű és okos szolga az[21], aki minden vétségéért kész bűnhődni, bensőleg töredelmes bánattal, külsőleg pedig gyónással és az elégtétel cselekedeteivel. 24. Az igazi szeretetről 1Boldog a szolga, aki betegségében - amikor az nem tud szolgálatára lenni - éppúgy szereti testvérét, mint egészséges korában, mikor szolgálatára tud állni. 25. (ugyanarról) 1Boldog a szolga, aki távollétében éppúgy szereti és félti testvérét, mint jelenlétében; és háta mögött sem mond semmi olyat, amit jelenlétében szeretettel meg ne mondhatna. 26. Hogy Isten szolgái tiszteljék a klerikusokat 1Boldog a szolga, aki bizalommal van a római Szentegyház előírásai szerint dicséretesen élő klerikusok iránt. 2De jaj azoknak, akik lenézik őket. Mert ha mindjárt bűnösök is, senkinek sincs joga ítélkezni fölöttük, mert az Úr kizárólag magának tartja fenn megítélésüket. 3Minél nagyobb ugyanis a hivatal, melyet a mi Urunk Jézus Krisztus szentséges teste és vére fölött gyakorolnak - ők veszik magukhoz, és egyedül ők szolgáltatják ki másoknak -, 4annál nagyobb a bűn is, melyet ellenük elkövetnek, nagyobb minden más emberénél a világon. 27. A vétket kizáró erényről 1Ahol szeretet és bölcsesség van, ott nincs sem félelem, sem tudatlanság. 2Ahol türelem és alázatosság van, ott nincs sem harag, sem felindulás. 3Ahol vigasság és szegénység van, ott nincs sem kapzsiság, sem zsugoriság. 4Ahol nyugalom és elmélkedés van, ott nincs sem aggályoskodás, sem szertelenkedés. 5Ahol az Úr félelme őrzi a kaput[22], ott nincs helye az ellenségnek a betörésre. 6Ahol irgalom és tapintat van, ott nincs sem pazarlás, sem keményszívűség. 28. A jónak elrejtéséről, hogy el ne vesszen 1Boldog a szolga, aki kincseket gyűjt a mennyben, melyeket az Úr mutatott neki, s melyeket nem siet jutalom reményében az emberek elé tárni, 2mivel maga a Magasságbeli fogja kinyilvánítani az ő tetteit mindenki előtt, aki előtt jónak látja. 3Boldog a szolga, aki szívében megőrzi Urának és Istenének titkait[23]. AZ IGAZI ÉS TÖKÉLETES BOLDOGSÁGRÓL,DE VERA ET PERFECTA LAETITIA Ferencnek ezt a tanítását sokáig csak a Fioretti 8. fejezetében olvasható történetből ismertük. B. Bughetti 1927-ben egy kéziratban megtalálta ennek forrását, az alábbi diktált művet. Hangvételében közel áll az Intelmekhez, különösen az ötödikhez. A Fioretti elbeszéléséről kiderül, hogy eredetileg hasonlat, és ez indokolja, hogy az Intelmek után közöljük. Keletkezési idejét nem ismerjük, de a párizsi magiszterekre és főpapokra történő hivatkozás a rend széleskörő elterjedését feltételezi. 1Egy nap az Angyalos Boldogasszonyban boldog Ferenc magához hívta Leó testvért és azt mondta: Írjad, Leó testvér. így válaszolt: Készen vagyok. 3Írjad - mondta -, mi az igazi öröm. 4Hírvivő jön és azt mondja, hogy Párizsban minden teológiai doktor belépett a Rendbe, írjad, nem ez az igazi öröm. 5Ugyanígy, minden főpap a hegyeken túl, érsekek és püspökök, és ugyanígy a francia és az angol király is; írjad, nem ez az igazi öröm. 6Ugyanígy, testvéreim a hitetlenek közé mentek és mindet megtérítették a hitre; vagy hogy annyi kegyelmet kapok Istentől, hogy betegeket gyógyítok és sok csodát teszek: mondom neked, mindez nem az igazi öröm. 7Dehát mi az igazi öröm? 8Perugiából jövök vissza és késő éjjel érek ide és tél van, esős, sáros idő, és olyan hideg, hogy habitusom széléről jégcsapok lógnak és a lábamat verdesik és ezekből a sebekből vér folyik. 9És nyakig sárosan, átfázva, jéggel borítva a kapuhoz jövök, és miután hosszasan kopogtam és kiáltoztam, egy testvér jön és megkérdezi: Ki vagy? Válaszolok: Ferenc testvér. 10És ő azt mondja: menj innét, nem illik ilyenkor járkálni, nem jöhetsz be. 11És amikor újra zörgetek, azt válaszolja: Menj innét, te együgyű és tanulatlan alak vagy, mostantól fogva ne gyere közénk, annyian vagyunk és olyan fontosak vagyunk, hogy nincs rád szükségünk. 12De én még mindig ott állok a kapunál és mondom: Isten szerelméért, engedjetek be éjszakára. 13És ő így válaszol: Nem engedlek. 14Menj a menhelyre és kérj ott helyet! 15Mondom neked, hogy ha megtartom türelmemet és nem indulok fel - ez az igazi öröm és igazi erény és a lélek üdvössége. ♣♣ ♣♣ ♣♣ |
|
|
|
||
|
||
|
||